Ismét kevesebben lettünk. Szó szerint kilépett, azonnal elment tőlünk egy nagyon jó ápoló! Sokszor kért segítséget a szolgálati utat betartva. Sajnos hitegetésen "hátba veregetésen" kívül mást nem kapott. Megbízható és szimpatikus ápoló, de mint tudjuk, nálunk másokkal ellentétben ez hátrányt jelent. Kiemeltük! Hogy Ő nem akarta? Kit érdekel? Egy dolgozónak nem lehet családi problémája! Örüljön, hogy itt lehet és egyébként is kiemeltük! Mit akarhatott még? Ja, szabadságot? Hát azt most nem lehet! Kérdezzen rá úgy december felé, de akkor gyorsan, mert ejnye-bejnye lesz, hogy miért nem akart eddig szabadságra menni. Miért kell év végéig tartogatni azt az átkozott szabadságot? Nem, az nem lehet, hogy akart Ő menni, de mi nem engedtük el! Ilyet ne is állítson senki! Aki ezt állítja, az hazudik. Mi nem! Soha! Egyébként is, 30-an állnak a kapuban reggel 1/2 8-kor, később az még szaporodik. Sok köztük a gyakorlott, helyismerettel rendelkező ápoló is. Csak könyörögnek, könyörögnek az igazgatónak, hogy vegye már fel őket. Ezért nem számít, hogy pontos, precíz és mindenki által tisztelt munkatárs elmegy. Az, hogy közel 10 éves szakmai gyakorlata van és a betegek is elfogadták, az az Ő baja. Majd jön más és 10 év múlva még ügyesebb lesz. Sok ez az idő vagy kevés? Döntse el mindenki magában. (De ha nem ő akar lenni a következő, akkor, hogy mire jött rá, ne mondja ki hangosan!) A therápiás ápoló meg örüljön, hogy magától elment, mert lehet, hogy már (vagy azóta) legalább 10 feljegyzés sorakozik ellene.
Hogy Ő nem írta alá? Nincs jelentősége! Valaki leírta és tudjuk a valakinek, mindig igaza van!
Hogy Ő ápolni akart és nem therápiásként dolgozni, az meg egyenesen hallatlan, szinte már-már lázadás. Szörnyű lett volna, ha azt csinálja, amit szeret és amihez ért! Minek elrontani a beteget? Úgy tudjuk nem is pofozkodós, akkor meg, hogy tudna rendesen dolgozni? Ugye-ugye, van itt ellene felhozható vád bőven! Örüljön, hogy elmehetett megrovás nélkül!
Mi azért nagyon sajnáljuk, hogy elment, azt meg főleg, hogy ilyen körülmények között távozott! Minden jót kívánunk neki és családjának. Tudjuk, hogy nehéz volt a döntést meghozni, de szeretnénk ha tudná, hogy ebben a nehéz helyzetben emberségből, Ő vizsgázott jelesre.
Nem akarjuk, de tudjuk hogy sorsát senki sem kerülheti el! Így az a "kedves, empatikus" főnővér és két "intelligens", igen "magasan" képzett, "művelt" segítője is sorra kerül. Igen, igen a 3-as 7-es 9-es! Azt hiszem mindenki tudja, hogy nem a jövőheti lottószámok egy részét írom ide, jóslatként! Róluk van szó! Az intézet 3 gráciájáról, kik amerre mennek ott a boldogság, öröm, elégedettség sikítva menekül. Az ő örömük felhőtlen, megint kedves példaképeik, vezetőik kedvére tettek! Sikerült megalázni, megtiporni nekik is valakit, ugye kedves hármas főnővér? De szeretném ha tudnád, hogy nem te vagy a győztes, bár munkatársad sikerült lejáratnod, és egészségét tönkretenned a 9-es főnővérével együtt. Téged csak szánni tudunk, mert nincs már egy olyan bátor pillanatod, hogy számvetést készíts magadban. Magadról! Ha egyszer megmered tenni (poharas támogatás nélkül). Nagyon szomorú, lehangoló látványban lesz részed! Próbálj meg változtatni, mert gyermeked és unokád van! Meddig tudsz még szégyenkezés nélkül, a szemükbe nézni?
Az Anyakép és a nagymamakép nem ilyen, de még csak nem is hasonló! Amit te sugárzol és adsz, azt kapod vissza! Szomorú sors vár rád! Azért én drukkolok neked, mert ha már arra rájössz, hogy abban a bizonyos kocsiban csak ötödik kerék vagy, a te értelmi szinteddel már ez is nagy eredmény lesz. Ne legyél magaddal elégedett! Büszke meg főleg ne! Sajnos te is egy vagy azon munkatársak közül, kik a beosztásukat nem a tudásuknak, szorgalmuknak köszönhetik. Emberségről esetedben, beszélni is felesleges!
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
