Cselekedni kell

Eljöhet az idő, - és bizonyára el is jön, - mikor cselekedni kell. Nem a napi rutin tevőlegessége, a megszokott és összehangolt mozdulatok sokasága, felfűzve arra a szellemi formációra, amit mi értelemnek nevezünk, hanem az a cselekedet, ami végre igazi lehetőséget ad életünknek, pusztán azért, mert önállóságunk bizonyítékává válik. Eljön az az idő mikor, képesek leszünk cselekedni, és olyan természetessé válik magunk sorsát kézbe vennünk, hogy úgy érezzük, korábban nem is léteztünk, és csak akarásunk volt, de akaratunk nem.

Van egy világ bennünk, egy ön, ami magára befele mutatva önzést, kifelé mutatva ön-értéket jelent, ugyanaz a lélek, mégis micsoda különbség! Önzésünk a bezárkózást jelenti, és azt a bezárást, amivel mindent magunkhoz vonunk, leláncolunk és még a szeretet is csak zsákmány lehet. Önértékelésünk az értékről szól, a szabadságról, hogy nem vagyunk áldozatai saját magunknak. Az önzéstől való szabadulásunk felemelő érzés, egyszersmind egy új élet kezdete, mert elkezdünk cselekedni, úgy, ahogyan korábban soha sem. Megértjük, hogy értékesek vagyunk, nem csak magunknak, hanem mindenki másnak, akikkel kapcsolatba kerülünk. Megértjük azt is, hogy nem csak magunkért, hanem mindenki másért is felelősek vagyunk. Megértjük, hogy cselekednünk kell, és többet nem bujdoshatunk el, mert akaratunk van, és mert akarnunk kell másokért is tenni.

Legnagyobb tisztelettel tudok csak írni azokról, akiket meghurcolnak, csak azért, mert feltételezik róluk az önálló gondolkodás birtoklását. Hősök ők egy züllött, pátosz nélküli világban. Üldöztetésükkel a legsötétebb rendszerek elevenednek meg… nem is lehet tudni, hogy gyilkos diktatúra, fékevesztett rendőri önkény, avagy véres vendetta szemlélői vagyunk-e. Valahol sötét árnyak borulnak össze, és döntenek az ármányról és árulásról. Kurafiak!

Áldozatok és áldozatok… Vannak, akik úgy működtetnek egy rendszert, hogy minden egyes mozzanatában ott rejtőzik a félelem, a fájdalom és a halál. Lehet az úgy egy jó rendszer?

A válaszokra már nem kell sokat várni, mert egyre többen felismerik a cselekvés fontosságát, és talán az első próbálkozások vissza tudják fogni ezt az erőt, de mivel a cselekvés mindig mozgást jelent, csak idő kérdése mikor söpör el mindent, amit az önzés most még béklyójával visszatart.  

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Kutatók éjszakája 2011.

"Szeptember 23-án máskor nem látogatható különleges helyszínekkel, érdekes kísérletekkel, hihetetlen programokkal vár a legnagyobb tudományos ismeretterjesztő fesztivál! Találkozz a kutatókkal, próbáld ki eszközeiket, vizsgáld meg találmányaikat, ismerd meg munkájukat! Jövőkutatás, hanglebegés, elektronágyú, fénymalom, plazmagömb... Fedezd fel Te is, mit tartogat számodra ez az izgalmas éjszaka…"

Bővebben: ITT! 

Egy javaslat ITT!: Az emberi viselkedés tanulása és előrejelzése

Cáfolat

Ma reggel felhívott telefonon Nagy László úr, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat bizottsági referense, és megerősítette az intézmény vezetésére pályázók szeptember 28-ára kitűzött meghallgatásának időpontját.

Nincs tudomása arról, hogy Vincze István megbízott igazgató – aki bejelentette saját megbízói státuszának meghosszabbítását – maradna.

Arról sincs tudomása, hogy a pályáztatást elhalasztják, s csak a kormányhivatal átvétele után kerülne sor ismét erre.  
Felháborodásának adott hangot, amikor kérdésére válaszul elmondtam, hogy Bányai Gábor megyei elnök úr volt az, aki a pályáztatás törvényes menetét - az előre történő bejelentéssel - ily módon semmibe vette.

Előzmény: ITT! 

Huzavonára utasítva?

  

Nagy politikai nyomás alatt dolgoznak az igazságszolgáltatásban résztvevők… Mikor, mit mondanak „ott fenn”, – gondolom én - , úgy tesznek itt lenn…

Milyen jogcímen mernek beleszólni és nyomást gyakorolni, azt nem tudni, mert ehhez nincs  semmi joguk. Sőt, akik ezt teszik, bűncselekményt követnek el, ha nem tévedek… Még akkor is, ha atyaistennek képzelik magukat.

A köz tisztséget betöltőknek nem a vezetőjük döntését kell képviselnie minden áron, hanem hivatása szakmai, etikai elvárásainak kell megfelelnie, szembemenve akár az elöljárójával is. Sőt kötelessége is ellentmondani, különben megszegi esküjét, s jobban teszi, ha visszaadja a megbízatását…

Követni is nehéz a folyamatot és a történéseket, felsorolással érzékeltetem néhány elemét.

Nyitott tárgyalásokból, zárt tárgyalások… jegyzőkönyv nélküli tanúmeghallgatások, titkosított tanúmeghallgatások… megfenyegetett tanúk… zaklatások… zsarolások… robbantások, szakértelem nélküli szakértői vélemények… feljelentések, feljelentések átirányítása, feljelentések megszüntetése, panasz benyújtása, panasz elutasítása… Igazságügyi szakértők pártatlanságának vitatása…  újabb meghallgatások, tanúk újra kérdezése, betegek újbóli meghallgatása, immár két év távlatából… mindez pedig, ahogyan az ügyvédúr hangsúlyozta a tárgyalás első napján, kizárólag a betegek  személyiségjogi védelme miatt! Igaz, két beteg tanú azóta már elhalálozott, így őket, legföljebb csak exhumálást követően lehetne vizsgálni – nyomokat keresve testükön a számtalan elcsúszásra és ajtófélfába ütközésre… Őket már nincs aki megvédje, ahogy eddig se volt… Erre nincs pénz… Nem úgy, az időhúzásra… a tárgyalás elnapolására, a tanúvallomások visszavonására, a nyomozók beidézésére, a tárgyalás végtelenségig történő elhúzására, köztük újabb igazságügyi orvosszakértői vélemények beszerzésére… egyszóval az igazságszolgáltatás akadályoztatására…

Természetesen, törvényes úton biztosítva a törvénytelenséget...

Tudjuk a vezetők nyilatkozataiból, hogy „nem történt semmi!”, de akkor miért nem akarják, hogy ez minél előbb kiderüljön?

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Olvasói levél – Replika … Paprika

„Ha egy újságíró csak összeollózni tud egy cikket, - s azt is hibásan teszi - ráadásul etikátlanul, akkor legalább fizethetne annak, akitől idéz!

Nyilván felületes olvasója a blognak, mert ha nem így lenne, akkor nem írna butaságot!

Pl. a „senkit nem érdekel” kezdetű mondatainál elmondhatná, hogy kivéve U-t, alias Protestet.

T.i. a blogon megtalálhatja azokat az írásait, és korábbi intézményvezetőnek címzett hivatalos leveleit - melyek vsz. a kukába landoltak -, melyben több ízben szót emel nemcsak az intézmény dolgozóiért, hanem konkrétan a 7. osztályon dolgozókért... Vagy amikor szót emel, hogy kezdeményezzen igazgatónő eljárást azon beteg ellen, aki késsel támadt a takarítónőre, folyamatos felügyelet mellett! De az intézményvezető nem indított eljárást, inkább házon belül "elintézte". Ahogyan azokat a szexuális visszaéléseket is sikerült szőnyeg alá söpörni, amelyek évekre visszamenőleg, több dolgozóval összefüggésben is bizonyságot nyertek…

S ha nem hallott volna még arról, hogy U. annak a fiatal nőbetegnek az intézménybe történő  felvételét - előgondozást végző szakemberként - elutasította, aki több kollégát bántalmazott már azóta, sőt utóbb csomókban tépte ki egy kolléga haját... igaz, kartörése miatt magyarázkodhatott a mb. igazgató. Ugyanaz a beteg volt az, akit majdnem halálra vert egy másik lakónk, mert "megcsalta". Ha hallgatnának szakemberekre időnként – pl. U-ra -, elkerülhető lett volna az intézmény hírnevének hírhedtté válása.

A fentiek értelmében tehát, azt kellett volna írnia, hogy „az bezzeg senkit sem érdekel… kivéve Uray Erzsébetet és néhány ápolónőt.”

Tudja, ha a mi szakmánkban úgy dolgoznánk, ahogy ön teszi - felülről utasítva miről írhat, miről nem, azon belül is, hogy miről mit írhat, mit képviselhet, melyik oldalon kell állnia, mit kell elhallgatnia, s mit elferdíteni, hogy az igazságból gazság legyen - akkor bizony sok ember halálát, kárát okoznánk... Mert itt a hozzáértés hiánya kedves P. úr emberéleteket követel…

Ezért védi a vezetést, vagy a verőembereket a betegekkel és szakmaisággal, és az alapvető normákkal szemben? Mert maga azokat az embereket tartja normális felének a társadalomnak, akik a betegeket bolondoknak hívják! Igaz, ha azt tudom, hogy hazánkban minden a fejetetejére állt, akkor könnyebben megértjük önt is. Bár, - ahogy többször olvastuk már U. E-től – nem értünk önnel egyet.

Ha igaza van, akkor viszont a „bolond” firkász és a „bolond” verő is egy tőről fakad… Így már érthető, hogy miért azokért áll ki, s miért azok rokonszenvesek önnek, akik a betegeket verik, veszélyeztetik, és aljas módon kihasználják, visszaélnek a kiszolgáltatottságukkal és a korlátozottságukkal. Hiszen mindenki, a magához hasonlóval érzi jól magát…

Azt meg végképp nem értem, hogy miért zavarja az önt, ha egy szakember pályázik a vezetői állásra, s miért nem zavarta, zavarja, ha ezt nem szakemberek teszik, vagy tették eddig? Nem kell válaszolnia, mert már megtette…

Azért én az ön helyében, megkérdezném a pszichológusomat erről! Tudja, valakiknek az ilyen szintű lekezelése, általában érintettségre vall…”

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Megalázás, terror, megfélemlítés

Én is átéltem a munkahelyi megaláztatást, nyugtatókkal kellett bejárnom dolgozni és ott volt az igazgató fő ütőkártyája: „nem kötelező itt dolgozni, el lehet menni!"

"– Mit lehet csinálni, ha valakinek sértik az emberi méltóságát – gondolok arra, hogy pl. minősíthetetlen hangnemben beszélnek vele. Hogyan lehet ezt bizonyítani? Vegyük föl rejtett kamerával, vagy mikrofonnal?

– Igen, ez jó. Az adatkezelésnek célhoz kötöttnek kell lennie.  Hogyha egy ember azt szeretné bizonyítani, hogy megalázó módon bántak vele, akkor azt gondolom, hogy ennek a tételnek a bizonyításához egy titkos hangfelvétel készítése, legális jogi lehetőség. Tehát ha valaki felveszi azt, hogy ővele megalázó módon bántak, majd ebből jogi történet lesz, hogy ő milyen alapon vette ezt fel, és őt ezért meg akarják hurcolni, ilyen esetekben például nagyon szívesen tudunk segíteni.”

Nekem is furcsa, hogy diktafonnal kell járkálni, de úgy tűnik, nincs más járható út (a szakszervezet lófüttyöt ér). És ha a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) elnöke ezt mondja, akkor jogilag sincs félnivalónk. De azért kell ehhez bátorság, rendesen.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem a főnök a főnök, hanem a helyettese, és még egy kolléga, aki a kedvence. 

Kinevezett vezető bizonytalan, határozatlan, döntésképtelen, fél a konfrontációtól.

Mi következik ezek után? Szájon vágja a dolgozót a vezető??

Túl sok amit megengednek maguknak, egészséges embereket tesznek tönkre, büntetlenül.

Szigorúan tilos birkaként tűrni és leginkább elmenekülni!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Mosom kezeimet... mindhiába

Tegnap a megbízott igazgató bejelentést tett, miszerint ő marad december 31-ig a megbízott igazgató.

Magyarázatul hozzáfűzte, hogy a benyújtott pályázatokat nem találták jónak, ezért, majd a kormányhivatal az átvételt követően újra dönt a pályáztatásról.

Hm?

A hír, több ponton sántít, még ha igaz lesz is… Mert nálunk tudjuk, bármi megtörténhet.

Hivatalos értesítést kaptam a héten, a meghallgatás időpontjáról, az igazgatói állásra kiírt pályázat ügyében.

Bányai Gábor és Vincze István mb. igazgató, milyen alapon hint el olyan információkat, melyeket hivatalosan nem erősítettek meg?

Nem tetszettek a benyújtott pályázatok? Kinek, és milyen szempontok alapján? S miért, ők értesülnek erről elsőként? Hogy az én pályázatom nem tetszett mindenkinek, azon nem csodálkozom, mivel alapjaiban kívánok változtatni az eddigi felálláson, hozzáálláson és működésen.

Hárman nyújtottunk be pályázatot. Két szakember és egy laikus – a jelenlegi megbízott igazgató -, aki viszont nem felel meg a pályázati kiírásban foglaltaknak. Csakúgy történik ez is, mint tizen évvel ezelőtt… Ennek ellenére, a nem tetszett pályázat nem szakember benyújtóját, megerősítik megbízott igazgatói státuszában? Milyen ismerős ez is, hiszen épp lemondása előtt – pályáztatás nélkül - hosszabbították meg 5 évre, a botrányoktól elhíresült intézmény igazgató asszonyának kinevezését...

Az elégedetlenek mindig is az információ birtoklását tekintették felemelkedésük zálogának. Ezért tudott ilyen remek besúgórendszer kiépülni kishazánkban.

Idő előtt – hatalmunk fitogtatása céljából – elsütni meg nem erősített információkat, nagy hiányosságról árulkodik, de ebbe most ne menjünk bele. Ráadásul ez a bejelentés nem az információáramlás biztosításáról szól, - amivel az intézményünk sohasem dicsekedhetett, – hanem az információkkal történő visszaélésről.

Kinek az érdeke mindez? Kik járnak jól a helyzet fenntartásával?

(Ha kicsit belegondolnak, megkapják a válaszokat.)

Mosom kezeimet? Mentjük, ami menthető? Időhúzás, elévülés? Kihátrálás a felelősségre vonás alól?

Elárulok egy titkot, Pilátus, - a közmondással és a közhiedelemmel ellentétben - nem véletlenül került a Credóba. Nem volt ártatlan, se ártalmatlan. Bár óvva intették, hogy  tartsa távol magát ettől az ügytől, nem fogadta meg a tanácsot. Fontosabb volt neki az igazságnál, hogy megmaradjon a hatalma. Neki kellett a törvénytelenséget jogszerűsítenie! Hiszen a zsidók a saját vallási törvényeiket is megszegték ezzel, Pilátus pedig az ártatlannak vélt és talált embert szolgáltatta ki igaztalanul a kereszthalálra…

Adnék egy jó tanácsot azoknak, akik mossák kezeiket… Azoknak, akik ártatlanokat hagynak keresztre feszíteni... Tartsák magukat távol a törvénytelenségtől és a törvénytelenektől!

A véreskezű gnómoknak már nem adok tanácsot… nekik késő…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook