Megint csalnak

„Halasi Civil Felhívás!

Mi valódi, nem politikus civilek felhívást teszünk közé a lapokban, sajtóban, hogy ebből elég legyen már! Ne akarjanak a bukott vagy hatalomba törekvő (új) pártok, politikusok civilnek mutatkozni, mikor a hétköznapokban a civil szférát semmivel sem segítik!...

…Kérjük a politikai kampány részt vevőit, kíméljék meg az így is sok vihartól megtépázott valódi civil szervezeteket attól, hogy önmagukat teljesen jogtalanul és mögöttes tartalom nélkül „civileknek”, „civil szerveződéseknek”, „civil szövetségeknek” nevezik! A civil: a társadalomért cselekvő, hasznos polgár, és nem a politikai hatalomért küzdő, magát szakértőként reklámozó személy. Pontosan tudjuk, hogy a mostani politikai kampányokban a pártnevek, a politikusok nem vonzóak, ezért próbálkoznak a pártok és pártkatonák az ettől való elhatárolódással. Ebben sajnos, a helyi média is partner, és teljesen dilettáns módon átvette és használja a civil szót. Ám felhívjuk a figyelmet, hogy a valódi civil nem akar politikai, önkormányzati, állami hatalmat magának, a valódi civil nem kampányol kopogtató cédulákért és szavazatokért. A valódi civil egyenlően távol tarja magát a gazdaságtól, a politikától és az államtól!

Jogilag sem tiszta dolog, ha egy politikai, állami, önkormányzati hatalomért viaskodó szerveződés civilnek mondja magát! Az ügyészségek, bíróságok általában úgy fogadják el a valódi civil szervezeti alapszabályokat, ha ez benne van:

„Az Egyesület politikai pártoktól - még a céljai eléréséhez sem - sem anyagi sem egyéb támogatást, adományt nem fogadhat el, ilyet nem kérhet; politikai pártoknak semmilyen támogatást nem ajánlhat és nem nyújthat. Az Egyesület közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független.”...

…Egyben sajnáljuk, hogy a most hevesen „civil” szót használókkal eddig nem sikerült találkoznunk halasi civil fórumokon, megbeszéléseken, kezdeményezéseken, programokon. A helyi civil szféra közösségi találkozópontjainál nem tudtunk velük eszmét cserélni a civilségről. Nem láttuk, hogy eddig személyükkel, segítségükkel vagy javaslataikkal valaha is támogatták volna a halasi civil oldalt!

Mi, civilek a kultúráért, a családokért, a hagyományápolásért, a sportért, a közösségekért, a természetvédelemért stb. teszünk önzetlenül, hasznosan próbálunk cselekedni, tenni, élni, és másokat is erre az útra hívni. A mostani kampányban a civil szó elhasználódik, és mi, civilek igen kínos helyzetbe kerülünk ettől. Megkérjük az új köntösbe bújt pártkatonákat, a politikai marketingeseket, a sajtót, hogy ne használják a civil szót, ha nem ismerik a tartalmát! Ne éljenek vissza azzal, hogy a mai magyar lakosság 99%-a irtózik a „párt” és „politikus” fogalmaktól, és ne rántsanak magukra „civil jelmezt”. Attól nem válik senki sem civillé, hogy nem meri felvállalni a pártigazolványát, a politikai hovatartozását, és most egy számára ismeretlen fogalom mögé rejtőzik! Kérjük, hogy a civil helyett a politikai célú társadalmi egyesülés kifejezést használják szervezeteik megnevezésénél. Ne keveredjen össze a non-profit, politikailag független, közérdekű civil szervezet fogalma a politikai hatalomért viaskodó csoportokéval. Kérjük a jelölteket és a médiamunkásokat, hogy ne használják a civil fogalmat, ha annak nem felelnek meg a szerveződések, amikre aggatják! Köszönjük a halasi civil ügy érdekében!”

Forrás: Halasi Civilek Felhívása   (2010. augusztus 12.)

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Bevallom...

Az mondják, hogy „vallatom a betegeket” – állítja egy ápolónő.

Helyettesítés gyanánt másodmagammal felkértek, egy beteg járókerettel történő sétáltatására az osztályán. Nem értettem mért kell hozzá két ember, míg nem konstatáltam a helyzetet. 

A járókerete alacsonyabb a kelleténél, így előrehajolni kényszerül, hogy a biztonságos támasztékot elérje. Ellentétes instrukciót adtunk: az ápolók szerint minden lépésnél be kell lépnie a járókeret közepébe, és mellé zárni a másik lábbal, én pedig nem engedtem a keretbe lépést csak a lábfejéig. Ha az ő utasításuknak megfelelően belép mindkét lábbal, akkor könnyen elveszti az egyensúlyát, ami korábban - elmondása szerint - meg is történt, mert hanyatt esett. Ezért kell a két ember, egy előre, egy hátra. Járását nem csak gyengesége, és az alacsony járókeret, hanem a rossz instrukciók is nehezítik, sőt veszélyeztetik. Első nap egyedül sétáltattam, vele szemben állva hátrafelé menve, nehogy előre essen. Folyamatos irányítást (szóbeli és manuális facilitálást) igényelt, de bár gyönge volt, nem volt bizonytalan. 

Sétáltatás után kimelegedve a szobájában arról panaszkodott a nővérnek jelenlétünkben, hogy jó lenne már megfürödni!

-          Majd este lesz a fürdés, és akkor fürödhet!

-          Nem úgy, rendesen! Tudja, hogy ne a betegek fürdessenek!

Néhány másodperces csönd, kínos volt, nem lett volna szabad hallanunk. Egyértelművé vált, hogy nem a szakmai előírások szerint történik a fürdetés… A beszélgetést, hogy ne legyen kellemetlen a nővérnek sem, más témára tereltük. Nem foglalkoztam vele, nem az én dolgom, más is hibázhat. (Nem is írtam volna róla, ha nem vádolnak meg vallatással, meg azzal, hogy még egy lakót se tudok sétáltatni!)

Láttam a nővér arcát, s csak reméltem, hogy ezért a megjegyzésért nem kap majd ki a beteg.

Másnap újra mentünk és kíváncsi voltam, hogy mi történt a megjegyzését követően. Amit nem akartunk megtudni, azt már megtudtuk előző nap, hogy a betegek is fürdetik társaikat!  Én nem arra voltam kíváncsi, hanem arra, hogy volt e fejmosás, ezért megkérdeztem tőle:

-          Sikerült megfürödni rendesen?

-          Igen, rendesen. Minket mindig az ápolók fürdetnek nővérke!

Bevallom önöknek, nem vallatok. Távol áll tőlem.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Egyke lettem...

Mostanában állandóan változnak a munkaköri leírások… legalábbis az enyémek!

Lassan egy éve, hogy szakvizsga után - akaratom ellenére (erről papírom is van!) -, áthelyeztek egy másik munkakörbe, szociális ügyintézőnek fél állásba, a másik felére meghagytak foglalkoztatás-szervezőnek!

Aztán kiderült, amit előre jeleztem, hogy ez nem fél állás, nem is egy személyes, és visszakértem az előző munkakörömet… Még mielőtt visszakaptam volna, módosították a munkaköri leírásomat, mert bele kellett venni, hogy én a kétprofilú intézményben a fogyatékosok ellátásának státuszán vagyok. Meglepetésemre egy héttel később visszaadták eredeti munkakörömet, módosítás nélkül, de azért olvassam át, megjegyzéssel… Átolvastam, nem vettem észre változást… Majd egy hét múlva kiderül, hogy pszichiátriai betegek ellátására módosították a leírást.

Az elkészült hálótervet (foglalkoztatási terv – nevekkel, időponttal) egy tollvonással áthúzza a főorvos asszony (Dr. Szűcs) – megjegyzem tavaly pont így történt -, és újat kell készíteni. Új a koncepció! A tizenhárom főből 8 fő dolgozik hálóterves foglalkoztatásban, ebből hét fő (pedagógus, vagy majdnem pedagógus) a fogyatékosokkal, egy fő az összes pszichiátriai beteggel. Ha valaki félreértené, nem oktatási intézmény vagyunk, nem is gyermekintézmény, ahol iskolaköteles korú és tanulásra fogékony gyermekek élnek. Találják ki, ki az az egy fő, akiben ilyen nagy a bizalmuk, s akit ilyen nagy megtiszteltetés ért! Igen, én vagyok.

Kérdeztem, hogy én egyedül foglalkozom csak a pszichiátriai betegekkel? A válasz, igen!

És kik a többiek, ezen a státuszon? Azt ők (munkahelyi vezetőm, valamint helyettese, és annak helyettese) nem tudják, őket erről nem tájékoztatta a szakmai vezető! Erre a kérdésemre pár nap múlva se tudták a választ, de kérésemre – átadták egy részét a pszichiátriai betegek névsorának – mondván, kivették belőle azokat, akiket – szerintük – nem kell (vagy nem lehet) foglalkoztatnom… A nyolcvan-pár főből szabadon választhatok… Három témakör mentén, kell szerveznem 5-8 fős csoportokat: életmód, adaptív viselkedés, stressz kezelés. Ha kitaláltam, hogy milyen csoportokat szervezek, meg kell írnom hozzá a foglalkozási protokollokat (pl: botorkálásról). Amikor vezető voltam, az összes protokollt én írtam, mert egyfelől az én dolgom volt, másfelől én tudtam, hogy mit miért kérek, és várok el… Bár, abban az időben még nem protokollnak hívtuk, s nem is kellett ilyet készíteni! Ma a vezetők a dolgozókkal írattatják meg, aztán ők meg benyújtják… Igaz, ők maguk sem tudják, mit akarnak! Az egyik foglalkozásomról úgy íratta meg egy kolléganőmmel a foglalkozás protokollját a felettesem, hogy nem tudtam róla, sőt, sem a kolléganő, sem a vezetőnő, sem más, nem volt jelen egy foglalkozáson sem! Egy év múlva, véletlenül került a kezembe, és igen elcsodálkoztam rajta, mivel teljesen más foglalkozásról olvashattam…

Szóval szerintük nekünk kell kitalálni a munkánkat, a csoportjainkat, nekünk kell lakókat szerezni, megszervezni, nekünk kell megírni, alátámasztani, nekünk kell egyeztetni (persze nincs kivel, miről), nekünk kell mindent megcsinálni. Önök szerint ez normális? Miután mindez elkészül a hálótervvel egyetemben, a főorvosnő egy tollvonással áthúzza… Mert nálunk ehhez igen értenek! Egyik évben így követeli meg a szakmai vezető, a következőben az ellenkező módon…

Ha nekem kell kitalálnom mindent, akkor a vezetők miért kapják a fizetésüket? Mi az ő koncepciójuk, hol az ő szaktudásuk, s felelősségük?

Visszatérve, miután megírtam és megszerveztem, le kell adnom jövő szerdára… Van rá két napom, bocsánat két és fél… mert közben azért dolgoznom is kell…

Ha mégis leadom, (összecsapnám hasraütésszerűen), akkor is változni fog, tudtam meg sejtelmesen felettesemtől… pl. a Bibliaórák és hasonlók… amire majd később visszatérünk! Tudom, hogy tudja, hogy tudom, de meghagyom a titoktudó tudatában, ha neki ez a fontos! Én tudok titkot tartani…

Még itt vannak?

Nincs itt semmi gond, van hét ember a csoportban, aki eldönti, ki mit csinál majd, ki kivel dolgozik, kit hova kell sorolni, ki kivel van egy irodába, ki kivel megy kirándulni, majd kivel nem megy… Kit fogadnak be, kit utálnak és közösítenek ki!

Hátradőlnek, meg sem lepődnek, mert azt hiszik az a csoportdinamika, hogy mindig mást kell utálni, vagy ajnározni! Mindenesetre, mindent izomból tesznek… Ehhez van tudásuk, és rutinjuk!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!  
www.pszicho.net

Egy névnap margójára

 

Augusztus 18., Ilona napja. Az idei kicsit más, mint a korábbi években. Hogy miért? Mert elmaradt! Így egyszerűen. Természetesen ez csak a BKMÖ Pszichiátriai Intézet igazgatójának névnapjára vonatkozik. Az ünnepelt szabadságra ment. Gondolhatnánk azt is, hogy kényelmetlenné vált számára az ünneplés és elmenekült, nem vállalva fel, hogy ünnepeljék. Ha így van, helyesen tette.

  

A kialakult helyzetért a vezetők közül önt terheli a legnagyobb felelősség. Volt egy pillanat, amikor még két lehetőség közül választhatott volna. Azt a pillanatot nem használta ki, nem jól döntött. A rossz irányt "felelőtlenül" választotta. Elmulasztotta a legkézenfekvőbb megoldást. Az első problémánál független vizsgálatot kérni, felajánlva, hogy a vizsgálat végéig "feláll" és vállalja a vizsgálat végeredményét. Ön igazgatónő így vált áldozattá. Következett a kritikátlan gyűlölködés és önt eszköznek használta a főorvosnő. Nem vette észre, sőt még most sem, hogy ebben az egész ügyben ön áldozat. Kihasználják azok, akik miatt zsarolhatóvá vált.  Viszi a hátán az egész korrupt vezérkart, - tisztelet a kivételnek- vállalva, hogy a súly alatt már mozdulni sem tud. Történt sok évvel ezelőtt, hogy a Semmelweis Kórház meg akart szabadulni egy orvostól, ön, igazgatónő felvette, mindent, de mindent elnézett neki. Vállalva ezzel azt, hogy részegen rendel, vagy éppen nem jár be dolgozni. Nem ez volt a legnagyobb rossz, hanem a felesége, aki egyben a férje főnöke és az intézet "igazgatója" lett. Ezt a terhet is felvette, már le sem tudja tenni. Terhei között a legnagyobb a minőségügyi vezető, aki miatt a legtöbbet kapja, és felesége, aki már  a kinevezés pillanatában alkalmatlan volt. Erre is van magyarázat, sőt mindenki tudja, hogy a másik munkáltatójának a húga. Boldog névnapot igazgatónő!  Egy gazdasági vezető csodákra képes, sokat segíthet a jó gazdálkodásával. A csoda itt is megtörtént. Hűen az eddig alkalmazott vezetési elvhez, csoda, hogy még működik az intézet!

Igazgatónő, az intézet két részre szakadt! Gondolom ezt ön is tudja. Így gondozni és munkatársakat vezetni, irányítani nem lehet. Az, hogy az ön tudtával köveznek meg munkatársakat, sőt nem fogadják a köszönésüket, megbocsáthatatlan! Az ön feladata és kötelessége, hogy ezt a helyzetet megszüntesse. Ha nem történt semmi, nincs mitől félni!

A bíróság nem az igazság ellen dolgozik! Ha önt nem tájékoztatták, az nem mentség, mert azt jelenti nem tartotta kézben az intézet dolgait. Ennek ellenére, igaz utólag, de boldog névnapot igazgatónő! Nem tartjuk követendő példának, hogy a dolgozó rettegjen, mikor kiáltják ki árulónak, vagy éppen kinek mi jut eszébe. Értsék meg, ha az intézetben minden rendben van, akkor a bírósági tárgyalás napja, nem több, mint egy hétköznap.  Igazgatónő az ön terhe egyre nehezebb lesz, és a végén nagyon egyedül marad. Sőt már régen egyedül van, mit gondol ki lesz az aki azt mondja, én ön mellett állok. A teher akkor válik le önről, amikor menekülni fognak, de akkor hátat is fordítanak. Még azt sem mondják: boldog névnapot igazgatónő! Ha a dolgozókkal ünnepelt volna, most sokkal boldogabb lenne!

A dolgozó hazudik és örüljön, hogy megtűrik. Nem mi mondjuk, önnel hitették el! Készítsen számvetést! Igaz, hogy azt születésnap körül szokták, de legyen ez most kivétel.

Volt egy nyugdíjas vezető beosztása, csodás lehetőségekkel! Volt egy szakmai csoportja, csupa jó szakemberrel.  Nem furcsa, hogy azt a tanácsot kapta, hogy tőlük kell megszabadulni, de azonnal? Ezt nem ön akarta, hisz akkor került az igazgatói székbe, és szólni nem is mert. Már akkor sem ön döntött! Rossz tanácsot kapott, és ön vakon megfogadta. A szép remények helyett, mi maradt? Félelem, szorongás, rossz és hibás döntések sorozata, kapkodás. Mint tudjuk, a harag nem jó tanácsadó!  Még most sem azokat védi, akik önt nem bántották, nem ártottak önnek. Nem tud a tehertől megszabadulni, mert a teher maga alá temette. Ez a legrosszabb, ami önnel és a beosztott dolgozókkal történhetett. Kérem álljon ki a dolgozók mellett, legyen határozott, és vállalja emelt fővel azt, amit a rosszakarói az ön nyakába zúdítottak. Nem hálás feladat, de emberibb, mint amit most csinálnak. Kiáltsák szét a világban, hogy vállaljuk a felelősséget - igaz már nem önként - de jobb, mintha csak úgy az ön árnyékában élők kiskirályt játszva, azt próbálják elhitetni, hogy élet és halál múlik rajtuk. Ők az ön állásával, szavahihetőségével játszanak. Döntsön igazgatónő, mert ez az állapot nem tartható sokáig! Sajnos már így is sok sérültje van, valódi és átvitt értelemben is. Sajnáljuk, hogy az ön környezete nem jó szemmel nézte a dolgozókat (beosztottakat) az ön közelében. A hibás döntést egyedül ön hozta meg azzal, hogy mindent elhitt nekik. A mi életünkben ez az időszak egy rossz emlék lesz, az ön életében egy meghurcoltatás, amiről a közvélemény nagyon nehezen fog megfeledkezni. Ön belekerült egy kabátlopási históriába. Lehet, hogy az ön kabátját lopták el, de ez egy idő után már, a végkifejlet szempontjából lényegtelen.

A felelősség az öné, rossz döntést hozott! Hogy jövőre lesz e a pszichiátriai otthonban Ilona nap, még nem tudjuk, de ha lesz is, ne ilyen. Ilyen többet ne legyen! Ezt ön sem akarhatja! Boldog névnapot igazgatónő!

 

Olvasónktól kaptuk, köszönjük! 
------------------------------------------------------------------- 
Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Nem történt semmi...

A belső, a fenntartói, a módszertani, a gyámhivatali, a minisztériumi valamint a helyi, illetve megyei médiumok szerint a hivatalos álláspont: az intézményünkben „Nem történt semmi!”

A blogunkon feltárt visszaélések, - bár cáfolatra az illetékesek nem méltatták - szerintük nem történtek meg! Sőt, hivatalosan is megállapítást nyert: nem történt semmi! Csak hazugságok, rágalmak, rosszindulatú megjegyzések olvashatóak, amikkel szándékosan járatjuk le az intézményt! Ismerősen csengő állásfoglalás ez, napjaink politikai, történelmi eseményeiből…

Akaratlanul is észrevettünk azonban néhány változást, változtatást intézményünkben, amit ezúton kívánok közkinccsé tenni. Ha nem történt semmi, és a visszaélések – legyenek bármilyen jellegűek – nem történtek meg, akkor miért volt ezekre szükség? Természetesen nem állítható, hogy a felsoroltak mindegyike ok-okozati összefüggésbe hozható a feltárt visszásságokkal, de mindenestre érdemes elgondolkozni rajta!

1. Zádory Édua tervezett jótékonysági koncertjének elmaradása (?);
2. Biztonsági kamerák felhelyezése a 7. osztályra;
3. Bántalmazással vádolt ápolók ideiglenes áthelyezése másik osztályra;
4. Három ápoló letartóztatása, előzetesbe helyezése;
5. Kevesebb „elcsúszás” a vizesblokkokban;
6. Lényegesen kevesebb mentő riasztás;
7. Látogatók, hozzátartozók nevének regisztrálása;
8. Gazdasági vezető felesége új munkahelyet keresett; 
9. Rotary klub által támogatott, intézményünkben folyó munka felmagasztalásáról szóló, nagy szabású dokumentumfilm bemutatásának elmaradása;
10. Rendkívüli összdolgozói értekezlet összehívása: két feljelentő ápolónő elmarasztalása, blogírás tiltása;
11. A blog társszerzőjének folyamatos ellehetetlenítése, vezetői felszólítás kiközösítésére;
12. A blog társszerzője ellen három összeférhetetlenségi indítvány kezdeményezése, benyújtása; 
13. Kísérlet a blog monitorozására;
14. Aláírásgyűjtés a blogra belépők IP címének kiadatására, azonosítására!?
15. Dolgozói Farsang elmaradása;
16. Ellenblog létrehozása, támogatása a vezetők részéről;
17. Balatoni nyaralás elmaradása;
18. Sikondai nyaralás elmaradása;
19. Előző évi nyaraltatások tábori névsorainak „módosítása” (40-40 fő eltüntetése papíron!)
20. Lakók részére rendszeresen szervezett osztályos kirándulás elmaradása (9. o.);
21. A tüntetésen való részvételre buzdítás nyomásgyakorlással (aláírásgyűjtés, jelenlét ellenőrzése!);
22. Tüntetés a médiában megjelent hírekkel szemben, valamint a letartóztatottak mellett való kiállás;
23. Tüntetés szervezése a bloggerek lakása előtt (sikertelen);
24. Újabb (immár harmadik) jogász alkalmazása (7. o.);
25. Bloggerrek, hozzászólók megfenyegetése a helyi (megyei) politika képviselőjétől;
26. Vezetők jelenléti ívének titkosítása;
27. Közalkalmazotti tanács visszahívásának szervezése, aláírásgyűjtéssel;
28. Új közalkalmazotti tanács választásának megindítása;
29. Intézményi terror elhatalmasodása – fenyegetések, vádaskodások napi szintű megjelenése;
30. Blogra írás tiltása, blog olvasásért elmarasztalás;
31. Feljelentések a blog ellen (sikertelen);
32. Internetes hozzáférés korlátozása (blog) a munkahelyen;
33. Kémprogram telepítése a belső hálózati gépekre;
34. Blogger viszonperrel, kirúgással való megfenyegetése, hivatalos személy részéről;
35. Blogger megfenyegetése tettlegességgel, munkája végzése közben;
36. Rotary klub internetes elérhetőségének megszűnése;
37. Vezetői névnapozás elmaradása;

És a többi…

Reméljük a fenti felsorolással sikerült önöket is meggyőzni, hogy valóban nem történt semmi!

Mi türelmesek vagyunk, és még mindig várjuk, hogy valami történjen végre!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Szilánkok X. - Belső vizsgálat külsősöknek!

 

"Azért hazudik, mert amikor ők vizsgáltak, nem az volt a cél, hogy kiderüljön mi történt, hanem a két ápoló életén és munkáján volt a hangsúly.
…nem is akarták kideríteni az igazságot, sőt aki a megyétől jött kijelentette, itt nem szabad semmit találni, mert jönnek a választások, mondotta Bányai úr!  Most megint választások jönnek!"

--

"A fenntartói vizsgálatról készült jegyzőkönyv szerint több kihallgatáson a kérdések nagy része már nem is az esetleges visszaéléseket firtatta. A főnővérnek például csak azt az egy kérdést tették fel, hogy mi a véleménye a két panaszos munkájáról, viselkedéséről. Az egyik olyan férfi ápolótól, aki a bejelentők szerint maga is követett el visszaéléseket, a fenntartói kihallgatáskor tíz dolgot kérdeztek, ebből hat a bejelentők személyére vonatkozott."

--

"Egy ellátott férfi arról beszélt a jegyzőkönyv szerint, hogy az ápolók szerinte bántalmazták a lakókat. "Amikor nem volt kamera, akkor igen. A régi ápolók közül mindenki" - mondta.
Akkor hogy is van ez?  Semmit nem talált a belső vizsgálat, mert nem is akart, ez tény!"

--

"Szisztematikusan alakították ki intézetünkben, az oszd meg és uralkodj elvet, és ezt a gyakorlatban, is "gyönyörűen" alkalmazták a sok sunyi, másra alkalmatlan rokonsággal, sógorsággal, és a maguk köré gyűjtött sleppel! Ez szükséges a dolgához nem értő, de a hatalmat, és a könnyen szerzett pénzt nagyon féltő hatalmaskodóknak, és ez itt a lényeg, nem a betegek, a dolgozók biztonsága! Az sem számít, hogy felelősséggel tartoznak egy ilyen intézmény vezetéséért! A problémákat nem megoldják, pedig azért vannak ott, hanem a fenntartó segédletével ködösítenek! A bajok már évek óta, folyamatosan* jelezve vannak, a problémák kiküszöbölése, megoldása helyett, itt tartunk, és úgy néz ki, ha nem lépnek a megoldás irányába, akkor ez így is fog maradni. 

KORREKT KIVIZSGÁLÁST VÁRUNK EL, ÉS A TELJES MOSTANI VEZETÉS LEVÁLTÁSÁT, MIVEL EZEK MIATT ALAKULT KI EZ A HELYZET, MERT A DOLGOKAT NEM TUDJÁK, ÉS NEM UTOLSÓ SORBAN NEM IS AKARJÁK MEGOLDANI, MERT SZERINTÜK MINDEN ÍGY JÓ, AHOGY VAN! "NEKIK"!"

* A szerk.

-- 

"Vérlázító!
Az intézményvezető nyilatkozata éppúgy, mint Dr. M.Gy. BKMÖ főosztályvezetőjéé az RTL híradóban.
Azt hittem, nem hallok jól, újra megnéztem a net-en… Szerinte nem ETIKÁTLAN a dolgozók, vádlottak* munkába állítása! Eme kijelentése után én viszont megkérdőjelezem, hogy M. úr tisztában van-e az ETIKA szó jelentésével, sőt orvos létére a saját, annak idején letett esküjével is! Ha már egy orvos sem tudja, mi az etikus és mi nem?...
A másik, amitől kiakadtam, hogy a BKMÖ ezek szerint magasan veri a rendőrséget és az ügyészséget! Ugyanis szavai szerint a rendőrök és az ügyészség sza....ul végzi a munkáját, vagy esetleg hazudoznak! A BKMÖ sokkal jobban ért a nyomozáshoz, mert ők aztán kiderítették - és az a valós, nem a rendőrség vizsgálata -, miszerint nem történt semmi! Ezek szerint zavarjuk is el, szüntessük is meg eme szerveket, majd a BKMÖ átveszi a helyüket teljes egészében, hiszen ők sokkal jobbak ebben is! A rendőrségi nyomozás alapján az ügyészségi gyanúsítás meg smafu, az alaptalan vád!
Nekem meg az a véleményem, hogy ott, ahol egy hivatal ilyeneket megenged magának, és ekkora baromságokat tehet meg, nyilatkozhat, és ezt nem kérdőjelezik meg, nem koppintanak az orrukra, ott nagyon nagy baj van!"

--

"… lehet, hogy az RTL híradóban a megye részéről elhangzottak, már a kampány részét képezik! Meg is nyerték maguknak a verőlegényeket, a terrorista felfogású teljes vezetést, és a koloncként, érdekből hozzájuk tapadó "elitet"!"

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net