Személyi változások az intézményben

Kapcsolódó: Terrorelhárítás

(*Piros színnel jelöltem azokat, akik nem dolgoznak az intézményben. *Zöld szín a 2013. decemberi állapotnak megfelelően frissítve.)

Némi reménységre adhatna okot, ha visszatekintünk az intézményben történt személyi változásokra… Gondolok itt elsősorban a vezetés körében zajló fluktuációra. Talán néhányan olvasták az intézményvezetői pályázatomat, melyben a további működés alapfeltételeként a jelenlegi (akkori) vezetés teljes megújulását (távozását) irányoztam elő… Ki tudja, hátha megváltozott a döntéshozók véleménye, és belátták a benne foglaltak szükségességét…

Az alábbi felsorolás tájékoztatás jellegű és nemcsak a felső vezetést, hanem azokat is megemlítem, akik hangsúlyos szerepet kaptak az intézmény életébe. 

*Simon Ilona igazgatónő  lemondott (bejelentette távozását, de maradt). Két év 8 hónap után szűnt meg a munkaviszonya, úgy tudjuk, átkerült egy kiskunhalasi középiskolai intézménybe.

Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezető (felmentéssel) nyugdíjba ment.

Maczkó Lászlóné főnővér (Dr. Szűcs Erzsébet testvére) többszöri nekifutással, nyugdíjba ment.

Dr. Molnár Árpád pszichiáter (Dr. Szűcs Erzsébet férje) jelenleg is főállásban dolgozik az intézményben.

Kispál Ernőné főnővér (igazgató asszony rokona) nyugdíjba ment.

Patai László TMK vezető (Kispál Ernőné testvére, igazgató asszony rokona) nyugdíjba ment.

Zöldhegyi Gyuláné belsőellenőr, azonnali felmondással távozott, állítólag már megbánta.

K. Zoltán gazdasági igazgató (?) a megyéhez került.

Szőke Pálné gazdasági vezető (Kunos Zoltán helyettese) a megyéhez került.

Borbás Andrea főápoló asszony felmondott.

Visnyei Ágnes mentálhigiénés csoportvezető lemondott vezetői megbízásáról.

Férje, Török András az új, integrált intézmény vezetőségének tagja lett.

Dr. Pethő Zoltán pszichiáter már nem szupervizor az intézménynél. 

H. Kornél (vádlott, ápoló) úgy tudjuk, Németországban dolgozik.

P. Tibor (vádlott, ápoló, kitüntetett dolgozó) továbbra is az intézetben, a betegek mellett dolgozik.

F. Zoltán (vádlott, ápoló, szociális munkás) nem dolgozik az intézetben. A jogerős bírói ítélet következtében jelenleg fegyházbüntetését tölti.

Petrecz Krisztián (tüntetésszervező, ellenblogger, 7. osztályos ápoló) ápolóként  dolgozik.

K. Judit (7. osztály volt főnővére, az események után kitüntetett dolgozó) jelenleg is főnővér.

L.né V. Judit (aki a betegek védelme érdekében, a szolgálati utat betartva jelzéssel élt, majd az elutasítást és fegyelmi felelősségre vonását követően az ügyészséghez fordult), ápolóként dolgozik az intézményben.

T.né D. Éva (közhasznú ápolóként dolgozott, aki szintén felemelte szavát a betegbántalmazások és a megalázó bánásmód miatt) kártérítési pert nyert első fokon az intézettel szemben.

M. Alíz (német tanár, a Molnár-Szűcs főorvos házaspár gyermeke) továbbra is a mentálhigiénés csoport tagja.

N. Krisztina kitüntetett gyógypedagógus, jelenleg is az intézmény munkatársa, a mentálhigiénés csoport vezetője.

Vincze István (aki három ízben vállalta el a megbízatást az intézmény vezetésére) jelenleg foglalkoztatás-szervezőként és lelkigondozóként dolgozik.
Tajti Csaba ápoló, szakszervezeti vezető munkaszerződését megszüntették, munkajogi kártérítésben részesült.

Uray Erzsébet (közalkalmazotti tanácstag, foglalkoztatás-szervező, a netrefel.net blog életrehívója) már nem dolgozik az intézményben, elbocsátották összeférhetetlenség miatt, jelenleg munkaügyi perben áll az intézménnyel, melyet első fokon elvesztett.

Bár a fentiek mintha igazolni láttatnák az általam előirányzott változások szükségességét, lehet, hogy csak véletlen egybeesésről van szó…. Mindenesetre elgondolkodtató… Ahogy az is, hogy egyetlen vezetőt sem vontak felelősségre az intézményben történtekért, azokat sem, akiket már elmarasztaltak. Igaz, a holnapi nap után még Bányai Gábor beválthatja korábbi ígéretét, ami a számonkérést illeti. Bányai Gábor lett - Lukács László helyett - Kiskunhalas város fideszes országgyűlési képviselő jelöltje.

S bár lehet, hogy a fentieket, az általam előirányzottakat önkéntelenül váltották valóra, önkéntelenül megvalósíthatják a benyújtott szakmai programok legjavát is... a lakók, a hozzátartozók és a munkatársak megelégedésére…

A szakma pedig végre felállhatna… vagy tapsolni, vagy odébbállni. A döntés a kezü(n)kben van.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

A politikai hatalom manipulációja

 „Chomsky tízparancsolatának is neveznek, lévén hogy a Mester ezeken keresztül magyarázza a mindenkori politikai hatalom tömegeket manipuláló mesterkedéseinek természetrajzát. Az ő szavaival: ezek a hatalmi diverzió médiastratégiái…

 

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A népnek úgy kell tekintenie politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezeknek karöltve azon kell munkálkodniuk, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentse a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek: évszázadokon keresztül hajlandók benyelni és elfogadni ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”).

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetőknek egyszerűen kell megfogalmazniuk üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naiv lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.  

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani.”

Honfitársunk küldte, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Olvasói levelek - Integráció

Névtelen 2013. március 2. 8:39

Visszatérve egy picit az integrációra!
Jó pár alkalommal olvastam ezen a blogon, hogy a nagy hatalmi formák, a zsarnokság mindig elbukott még a történelem folyamán.
Valóban így volt ez mindig.
Van egy értelmes és pontosan ide illő történelmi megfogalmazás, melyet most idézek:

"Alapos érvekkel van alátámasztva az, a szűkebb-tágabb körben elfogadott hipotézis és hangoztatott vélemény, hogy a politikusok íróasztalán megszületett, eltérő fejlettségű és etnikai összetételű, különböző kulturális hagyományokkal rendelkező területi egységeket (régiókat) a centralizált államhatalom sem képes hosszú távon eredményesen működtetni, a fejlődési különbségekből adódó gazdasági és politikai ellentéteket mérsékelni, kordában tartani, az egyes régiókban élők közötti összetartozás-tudatot elmélyíteni. "

Tehát értelmezve, a fenntartó és a lobbizók író asztalán megszületett a döntés.
Az eltérő fejlettségű etnikum ebben az esetben az ellátást igénylők különböző státusza (szenvedélybeteg, demens, fogyatékos, halmozottan fogyatékos, pszichiátriai beteg stb.).
A centralizált államhatalom ebben az esetben Kaskantyú és vezérkara.
A fejlődési különbségek viszont az annektált intézmények közötti óriási szakmai minőségi különbség.
Sajnos az integráció nem a jól működő egységek módszereit veszi alapul, hanem a hatalmi szóval diktáló integrációs központét.
A bukás kockázati lehetősége ezért jóval magasabb.

-----

Névtelen új megjegyzést írt a(z) "Farsangolunk..." című bejegyzésedhez: 2013. február 27. 21:38

Végig olvastam az írásokat, elszomorító a hozzászólók véleményének alapján a jelenlegi vezetés.
A jó vezető beszélget a dolgozókkal, az intézetben történtekről, nem érezteti, hogy Ő feljebb rangú.
Meg próbálja a lehető legjobb hangulatot teremteni maga körül, ez a legalapvetőbb alapja a főnök beosztott kapcsolatának. Egyik osztály dolgozója a másik osztály dolgozójával beszél, azt egy jobb légkör kialakításának könyvel el, nem pedig büntetendő cselekménynek.
Az a vezető a jó aki a szívével lát, nem pedig az árulkodók nyelvével.
Lehet még jobb, ha a betegeket emberszámba veszik, a szakképzett dolgozókat megbecsülik, és az intézet összekapcsolásának ellenére színvonalas gondozást biztosítanak a betegeknek, tisztelik a munkatársakat, azok mellett teszik le a voksot, akik a lakóikért szót emelnek, vagy szólni mernek ha valami nem jól működik, mert az igazgatói irodából nem látni a problémákat, ahhoz az ápolók szava szükségeltetik, jobb helyeken legalábbis így van.
Ibolya.

-----

"Szó sincs megalázásról.
Azt is elhiszem, hogy mindent megtesz a betegekért, de a módszerek és az önfényezés elhomályosítja a pozitív dolgokat.
Erzsikének igaza van rengeteg munka és tudás rejtőzik a már jól bevált és régen elkészített protokollokban.
Minden intézetet érintő ellenőrzés ezeket elfogadta és kiemelten kezelte.
Még az EU-s ellenőrzés is csodálkozva vizsgálgatta a nyomtatvány rendszerünket.
Ennyit a múltról.
Ma, ami eddig volt mind kidobandó, mert nem tetszik nekik, holott a jogszabályokon alapul minden protokoll leírás és nyomtatvány.
Kaskantyún úgy gondolkodnak, hogy ha már van integráció, olvasszunk be mindent és tegyünk mindent egy kaptafára, de úgy, hogy a minta Kaskantyú az adott.
Néhány példa.
Ott egy kis intézményben történik az osztály átadás –átvétel, oly módon, hogy mindenki együtt van és egy gyors felsorolás történik, hogy nem történt semmi.
Naponta viszik a nővéreket oda, hogy csodálkozva nézzék a semmit.
Itt osztályonként történik, de ezt meg akarják változtatni, hogy minden gondozási részleg hallgasson meg minden gondozási részleget a lakók névsorának teljes felsorolásával.
Mikorra lesz egy ilyen értekezletnek vége, mikor tud haza menni a műszakját leadó nővér, ki fizeti meg a plusz munkában töltött idejét és ki kárpótolja, ha nem éri el a buszát vagy vonatját.
Egyébként is az élet Halason értekezletek halmazából áll, dolgozni alig van idő.
ugyanezt csinálják a takarítónőkkel is.. Ugyanezt csinálják a konyhai dolgozókkal soroljam még tovább.
A helyes út az lenne, ha ők mennének el Kiskunhalasra is és Lajosmizsére is tanulni, mert mind a két intézet dolgozóitól tanulhatnak.
Ami most történik az egy hatalmas sötét alagútba való bemenetel."

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Megcáfolt valótlanságok– folytatódott a munkaügyi perem

 

Folytatódott a munkaügyi perem az ellentanúk meghallgatásával…

Az első tanú N. Krisztina gyógypedagógus egy ítélet felolvasásával kezdte a tanúvallomását… Érdekes volt – bár nem meglepő –, felolvasta a általuk (harmadmagával) ellenem Polt Péternél, Orbán Viktornál, Bányai Gábornál, Lukács Lászlónál, stb. indított becsületsértési perben született elmarasztaló ítéletet, (indoklás nélkül): 3 év próbára bocsátás…

Valamiért fontosnak tartotta leszögezni, hogy nem ő írta az összeférhetetlenségi indítványt ellenem, mert akkor neki más elfoglaltsága volt! (?)… Vallomása során érdemben nem tudta bizonyítani az állításait, ahogy azt sem, hogy akadályoztam a munkát, nem vettem részt a munkában, nem vállaltam a nyaraltatást… stb. Sőt, elismerte, hogy elvállaltam volna a nyaraltatást, ha nem mosogatni, hanem foglalkoztatni kellett volna a betegeket… Még azt is elmondta, hogy arra (foglalkoztatásra) nem kellettünk, arra ott voltak az ápoló kísérők (? * a szerk.)… Ez pedig, mintha némi szakmai kompetencia és identitászavarról árulkodna…

Kérdésemre beismerte, hogy igazgatónő arra kérte a csoportot, hogy írják össze, hogy miért nem lehet velem együtt dolgozni! Erről ő maga tájékoztatott a munkatársi megbeszélésen a csoport előtt. A bírónő megkérdezte, hogy „Valóban utasította igazgató asszony a csoport tagjait, hogy írják össze, miért nem lehet Uray Erzsébettel együtt dolgozni?” „Nem, nem utasított igazgató asszony, hanem megkért minket, aminek mi eleget is tettünk.” – nyilatkozta a bíróságon N. Krisztina. Ez a kijelentése ellenkezni látszik az előzővel, miszerint ő ebben nem vett részt, mert más elfoglaltsága volt…

Bírónő kérdésére elmondta, hogy a nézeteltéréseket – másokkal ellentétben – ő nem próbálta meg velem megbeszélni, mert nem voltunk, csak köszönő viszonyban. Én úgy emlékszem, hogy nem volt velem még visszaköszönő viszonyban sem. (Lásd: ITT!) 

A „Miben akadályoztam a munkát?” kérdésre válaszul elmondta, hogy úgy konkrétan nem akadályoztam a munkát, hanem miattam több kollégának pszichoszomatikus tünetei lettek és orvoshoz, táppénzre kényszerültek menni… valamint rossz hangulat volt a csoportban, ami rányomta bélyegét a munkavégzésre is… Csak halkan jegyzem meg, hogy a fenti időszakban – amikor a levelek születtek ellenem – fekvőbetegként tartós táppénzen voltam. Elismerte ugyanakkor, hogy levelem következtében (Lásd: ITT!) a csoportot raportra hívta igazgató asszony, amikor is, ők elhatárolódtak a levelemben foglaltaktól, és a személyemtől… Ezt követően történtek a pszichoszomatikus megbetegedések… még mindig a távollétemben… Megjegyzem pszichoszomatikus megbetegedést a szorongatott helyzet is okozhat, amikor olyan utasítást kell végrehajtani, amivel valójában az illető nem ért egyet: pl. hazugságra kényszerítés, felszólítás a személyemtől való elhatárolódásra, összeférhetetlenségi indítvány aláírása, bíróságon hamis tanúzás, stb.

Kértem végül, hogy olvassa fel az elmarasztaló ítélet rá vonatkozó indoklását:

„Az összeférhetetlen gyógypedagógus, aki minden vezetőt kisajátított, majd kicsinált, mert babérokra tör? Aki kivonult az énekkarból, mert ő egyházi énekeket nem énekel… aztán meg átveszi az énekkar vezetését, és ő megy templomi zenei találkozóra, azokkal a zsoltárokkal, dicséretekkel, amiket én tanítottam be… Persze ő van rám megsértődve azóta is…”

(Ez egy kiragadott rész volt egy főcikkhez írt hozzászólásomból, melyet elismertem, hogy én írtam és annak valóságtartalmát is fenntartottam… Ezért kaptam 3 év próbára bocsátást a halasi bíróságon… Megjegyzem, a több mint 1000 bejegyzésből és közel 15.000 hozzászólásból ezért a hozzászólásért marasztalt el a bíróság, illetve egy olyan kifejezésért („hímringyó”), mely nem tőlem származik, s ami már a rendőrségi tanúmeghallgatásom (eltitkolt tárgyának!) időpontjában sem szerepelt már a blogon, mivel megjelenését követően törlésre is került… Egyébként kérésüknek megfelelően a többi kifogásolt bejegyzést is töröltük, még a tárgyalások előtt!)

Tanúvallomásával kapcsolatban annyit megjegyeznék még, hogy az igazmondás tekintetében pozitívan csalódtam, sokkal rosszabbra számítottam…

A gyógypedagógus után M. Alíz fejlesztőpedagógus, a főorvos házaspár lánya tett tanúvallomást -  a hamis tanúzást a törvény bünteti felszólítás tudomásulvételét követően -. Elmondta, hogy én öntörvényű, feszültségkeltő, bomlasztó voltam és akadályoztam a munkájukat! Az öntörvényű alatt ő nem azt értette, hogy megszegem a törvényeket, vagy a szabályokat, hanem, gondolom azt, hogy egy felsőbb törvénynek (isteni parancs) engedelmeskedem, aminek következtében – nem mellesleg - betartom az alsóbb törvényeket is (pl. munka törvénykönyve, ÁNTSZ előírások, etikai kódex, szakmai sztenderdek, együttélési szabályok… stb.), még akkor is, ha a vezetői utasítások adott esetben ellenkeznek ezzel (pl. mosogatás, ételosztás), vagy a józan paraszti ésszel (pl. hőségriadó alatt, vörös riasztáskor nem rendezek betegeknek szabadtéri sportversenyt, vagy nem szervezek buszos kirándulást, mert ez még akkor is betegveszélyeztetés, ha a Közigazgatási Hivatal semmi kivetnivalót sem talált a vizsgálat során!).

Hogy miben akadályoztam a csoport munkáját, erre nem tudott konkrét választ adni, vagy egyetlen példát mondani.

Elmondta még, hogy megkértek, hogy a nevükben ne írogassak leveleket, nem kell képviselnem az érdeküket, (közalkalmazotti tanács elnökeként sem). Ez valóban elhangzott. Igaz, ezt akkor is meg kellene tennem, ha csak egy egyszerű törvénytisztelő állampolgár lennék…  ráadásul a hivatásom szakmai – etikai normái is megkövetelik ezt, arról nem is beszélve, hogy a közalkalmazotti tanácsba beválasztva  a munkatársak szavaztak bizalmat kétszer egymás után is, nem mellesleg a legtöbb szavazatot szerezve… Tudják, én így működök, így tudok jól aludni…

Kifogásolta még, hogy én nem tartottam őt szakembernek, pedig ő egyetemi végzettségű pedagógus (német tanár). Igaz, ez még mindig szociális intézmény, nem pedig oktatási! Engem meghazudtolva azt állította, hogy amikor odajött dolgozni már volt diplomája… Ezt később, a jegyzőkönyvezés során mégis visszavonta. Tévedésről nem lehetett szó, hiszen munkába állását követően a szakdolgozata elfogadtatása végett, fél évig nem dolgozott az intézménybe.

Elmondtam, hogy szociális intézménybe egy pedagógus (ő nem gyógypedagógus) nem szakember, még ha egyetemet végez is… Más a tárgya ugyanis a képzésnek, a tematikája, a módszere, stb. és más identitást feltételez. Ennek megerősítésére előadtam, hogy M. Alizt sajnálatos módon egy lakó megverte, ami bizonyos szakmai hozzáállás, ismeret és tapasztalat birtokában megelőzhető lett volna… Ezzel pedig nemcsak önmagát sodorta bajba… (Lásd: Felelőtlen felelősök)

Bírónő kérdésére határozottan állította, hogy az, hogy a szülei vezetők az otthonban, az az ő megítélését, a vele való bánásmódot, elbírálást, semmiben nem  befolyásolta. (Lásd: Nevén nevezzük és Működési zavar). Ezt cáfoltam, s elmondtam, hogy a csoportba kerülése megosztotta a csoportot a köré gyülekezők és a kiszorulók táborát létrehozva. Erről nem feltétlen ő tehet, hanem a csoporttagok, akik így igyekeztek édesanyjánál (szakmai vezető Dr. Szűcs Erzsébet) kedvezőbb megítélést kieszközölni… Elmondta még, hogy én feljelentettem a hőségriadóval (vörös riasztás) kapcsolatban az intézményt, pedig ő – aki kirándulni vitte a lakókat – mindenre odafigyelt: vizes törülköző, hűtött ital, fejfedő, légkondicionált autóbusz… és nem volt kiírva a szegedi vadaspark bejáratára, hogy aznap nem látogatható! Sőt, nagy örömére a garai otthon fogyatékos lakóival is összetalálkoztak a parkban… Tehát, ők sem találtak semmi kivetni valót abban (a garai otthon igazgatója az a Petrich István volt, akit a lakóink ellátottjogi képviselőjeként ismertünk!), sőt a későbbi közigazgatási hivatal vizsgálata is mindent rendben talált. Ebben sajnos igazat kellett adnom, bár továbbra sem értek egyet velük. Cáfoltam viszont a feljelentés személyemhez kötését, amelyről a bizonyító jegyzőkönyvet korábban már benyújtottuk a bíróságnak.

Nem tagadta jóindulatomat, hogy az én ötletem volt a kisállatterápia, mint foglalkoztatásforma személyéhez köthető bevezetése is, aminek szakirodalmából anyagot szereztem és adtam át neki, lévén, hogy korábban állatmenhelyen önkénteskedett… segítve ezzel is a beilleszkedését.

Miután a nyaraltatásokon való részvételek gyakorlatát (önkéntesség) tisztáztuk, az ő részvételének minőségére már nem tértünk ki, ahogy az ominózus – és következmények nélkül maradt - táppénz alatti konferenciázás esetére sem… Pedig ezek is cáfolták volna azon állítását, hogy ő, a szülei révén nem volt kivételezett helyzetben. Nem akartam őt leleplezni, - ez, itt sem viszi előbbre az én ügyemet -, ráadásul az igazmondásban épp akkor és ott vizsgázott…

Ezen a tárgyaláson a bírónő akaratlanul is sokat elárult nekem magáról…

Talán a bírónő is úgy látta, hogy a tanú állításai gyenge lábakon álltak, ezért úgy érezhette, hogy a tanú védelemre szorul… Én, mindenesetre meglepődtem a bírónő elfogultságán: M. Alíz volt az egyetlen tanú, aki indokolatlanul és érthetetlenül ülve tehetett tanúvallomást… A bíróság – tudtommal - minden esetben felszólítja a tanúkat, hogy álljanak fel a vallomástétel idejére!

Amikor a diplomaszerzés idejének tényét módosította a jegyzőkönyv felvételekor, akkor a bírónő elbagatellizálva megjegyezte: No jó, de akkor már maga EGYETEMRE járt! A harmadik, ami szintén furcsán hangzott, az a bírónő azon megjegyzése a feljelentés cáfolatommal kapcsolatban, hogy de hát „a kollégák azt nem tudhatják pontosan, hogy az most feljelentés, vagy bejelentés, vagy micsoda… Itt is hányszor előfordult a bíróságon, hogy a tanúk azt hiszik, hogy ők gyanúsítottak, vagy vádlottak!” Az összeférhetetlenségi indítványokon – amire az elbocsátásomat alapozták – mindegyikben ez az állítás szerepel, személyem elleni kifogásként.

Elhihetik, nekem, aki azóta is segélyre kényszerülök Simon István (Simon Ilona férje) által vezetett szociális osztályon, nem olyan bagatell, hogy tudhatják-e a tanúk, vagy sem, hogy mit is állítanak…

A végén pedig nekem szegezett egy kérdést a bírónő: „Mondjam már meg, hogy lehet az, hogy 10 tanú ugyanazt állítja, én pedig annak az ellenkezőjét!?” Úgy sejtem, hogy erre a bírónő is tudja a választ – s bár költői kérdésnek is vehettem volna -, azért annyit mégis megjegyeztem: Hát, így…

Mert, ha megmondanám amit gondolok és tudok, akkor azt nem tanúvallomásnak,  nem jogos védelemnek, vagy szabad véleménynyilvánításnak, vagy hasonlónak vennék… nekem elhihetik.

A következő tárgyalásra még várni kell, mivel tisztázni kell az új fenntartóval, hogy perben állunk-e, s az ügyvéd úr kap-e tőlük megbízást a képviseletre…

A folytatásban, a következő ellentanúk meghallgatására kerülhet sor: Simon Ilona (a lemondott igazgató) és Visnyei Ágnes (a lemondott mentálhigiénés csoportvezető)…

Gondolhatják, már alig várom… Hogy vége legyen.

Folyt. köv.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

A Blog válaszol – Beteges…

Névtelen 2013. március 3. 5:54

„Az ügyészség is olvassa abloggot és ir is abloggnak.Az ügyészség is rendelkezik seggnyalókkal.Egyébként nincsenek áldozatok és aki elhunyt az intézetben annak oka betegség volt és nem bántalmazás.Itélethirdetés mindig van.Ez nem jelenti azt hogy meg is történtek azok amivel vádolják az érintetteket.De gondolom Te ezt tudod hiszen többször volt már ügyed a hatósággal.Engem ez gondolkodóba ejt,olykor már azt hiszem :beteges.Kérdezem melyik terrorról beszélsz a mostaniról?Ezzel kellene foglalkozni amig nem késő.Persze ha titkon reménykedsz a visszatérésbe megértelek ha távol kivánsz maradni.Zsozso”
.

--------------
.

Lehet, hogy az ügyészség is olvassa a blogot, de nem vsz. hogy ír rá. Az ön feltételezése (hogy „az ügyészség is rendelkezik (?*szerk.) seggnyalókkal”) abból fakadhat, hogy ott is hierarchikus (hatalmi) rendszerben dolgoznak, mint az egészségügyben, amely köztudottan generálja az ilyen jellemtelen magatartást, bár csak akkor, ha nem megfelelő emberek, nem megfelelő helyen vannak…

Az áldozatok kifejezést nem venném a számra az ön helyébe, hanem azon kutakodnék, hogy milyen szerepe is volt ebben önnek közvetve, vagy közvetlenül? Ráadásul én csak az elhunyt áldozatokról írtam, a sok megcsonkított lélekről, kirabolt, kisemmizett, megalázott, megbetegített áldozatról nem eleget. Talán az ő tragédiájukat is elvitatja?

Abban igaza lehet, hogy a haláluk oka a betegség volt, de nem az övéké, hanem az elkövetőké, az őket körülvevőké (heteroagresszivitás, szexuális erőszak és különböző aberrációk, megalománia, pszicopátia, fenyegetés, terror, rablás, zsarolás és sorolhatnánk a többi betegessé váló torzulást). Önvizsgálatnak lenne itt a helye és például annak, hogy mindenki átgondolja, hogy ki, miben vétkezett, hibázott és milyen mulasztást követett el, megsértve ezzel az ellátottak és a munkatársak legelemibb jogait.

Valóban nem jelenti az, ha valakit megvádolnak, hogy azt elkövette is az illető, de a mi esetünkben azt kellene kérdeznünk, hogy más elkövetők miért nem kerültek bíróság elé a mai napig?

Igaza lehet abban is, hogy beteges, ha valakit ártatlanul a bíróság, ügyészség elé citálnak, rabosítanak hamis vádak alapján… de ezt ön pontosan tudja. Ahogy azt is, hogy ma az a beteges, ami egészséges, az az abnormális, ami normális… Mert az igazságért és a tisztességért való kiállás akkor is helyes, ha a tömegek az ellenkezőjét teszik… és nem mellesleg az egyetlen út, amely járható…

Melyik terrorról beszélek – kérdezi ön.  Mert van különbség terror és terror között? Gondolom ön egy régi „bútordarab”, aki az előző vezetés kegyeltje volt, írása és mondandója alapján nem érdemtelenül. Legalábbis az ő értékrendjük szerint.

Én nem titkon reménykedek… a visszatérésbe sem…  Az ön állítását cáfolja még az Álláskeresés (kattintson!) című bejegyzésem…

Írtam, azt is, hogy a változásban reménykedek… de ön ezt is tudja… Ahogy azt is, hogy hozzászólása szándékos provokáció, amire csak azért válaszolok, hogy hátha más fejekben legalább sikerül rendet rakni…

A távolmaradásomról pedig csak annyit: még mindig itt vagyok, amit már sokszor én sem értek…  

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Tavaszi nosztalgia

.

Nagyításért kattintson a képre!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Ítélethirdetésre várva…

 

Előzmény: Végítélet...

Ha minden igaz, szerdán befejeződött a tárgyalássorozat a három kolléga ellen indított büntetőperben, első fokon…

Szívesen meghallgattam volna a vád- és a védő beszédeket… Ahogy mások is. 

A perből, Dr. Kastyják János ügyvéd úr kezdeményezésére – a lakók személyiségi jogaira való hivatkozással - az első pillanattól kezdve kirekesztették a nyilvánosságot…  Nem tudjuk, hogy az ügyészség és a bíróság kaphatott e hiteles és valós képet az ügyről úgy, hogy az igazságnak csak az egyik oldalát hallattatták a tárgyalás folyamán… hiszen az ellátottakért kiállók közül senki sem lehetett folyamatosan jelen… Így a bírónőt, vagy az ügyésznőt semmiféle nonverbális és egyéb – a hallgatóság köréből érkező - metakommunikáció sem segíthette az elhangzottak valósághű tartalmának megítélésében, a hazugságok leleplezésében… 

Az az információ sem segíthetett a történések helyes megítélésében, hogy az áldozatok közül (lakók és kollégák) azóta jónéhányan elhunytak már, hiszen ez a tény valószínűleg nem kerülhetett a bíróság látóterébe, mivel a helyi médiumok is hallgattak róla.

Ahogy a többi betegeket veszélyeztető kolléga sem kerülhetett vádemelés alá… Az a fránya politikai nyomás… az a pártmentes politikai nyomás, hiszen ebben az egy kérdésben érdekes módon, mindenki egyetérteni látszik... nemcsak a politika, hanem a médiumok, és sajnos nemcsak az ellenőrző hatáságok... 

Nem érdekelt egy hivatalos személyt sem, hogy az intézményben milyen sokan megbetegedtek az intézményi terror miatt, pedig erről, én magam is tájékoztattam Bányai Gábor elnök urat... több ízben is (Lásd: ITT! és ITT!). Ahogy a hazugságokra is sokak egészsége ráment az érintettek közül… ellátottak, kollégák, hozzátartozóik, sőt,  az esettel kényszerűségből foglalkozó szakemberek is belebetegedtek, vagy komoly pszichológiai segítségre szorultak…

Én onnan sejtettem, hogy lezárul első fokon a per, hogy pár héttel ezelőtt a Halasi Tükör újból foglalkozott az intézménnyel, ezúttal a lakosság félelmére kiélezve a helyzetet… sugallva, milyen veszélyesek és kiszámíthatatlanok az elmebetegek… A szakmai hiányosságokra ugyanakkor nem tért ki… Ez mindenképpen a vádlottak mellett szól, amit én nem sérelmezek ugyan, de a folyamatos egyoldalú tájékoztatást, azt igen.

Két héten belül tehát, nyilvános ítélethirdetés lesz a Kiskunhalasi Városi Bíróságon: 2013. március 13-án 10 órakor!

Megkeresném Bányai Gábor elnök urat, hogy amennyiben elmarasztaló ítélet születik, úgy ő milyen konzekvenciát von le, és – korábbi ígéretéhez híven -, milyen intézkedést kezdeményez a felelősök ügyében, de fölösleges… a válaszát már előre hallom, „Várjuk meg a másodfokú ítéletet.”, vagy: „Már nem én vagyok a kompetens személy az ügyben!”... 

S mi lesz – többek között - azzal a személlyel, aki közeli (közös) barátként nem igazolta az elnök úrnak az általam elmondottakat, azaz az igazságot? Ezután is hitelt ad még a szavának?  

S mi lesz azzal a személlyel, aki megfenyegetett engem a blog  miatt, egy hivatalos személyen keresztül – sőt be is váltotta ígéretét –, mert szembementem az időközben angolosan távozott, - felelősségre senki által nem vont - vezetéssel? (Lásd: ITT!) 

S mi lesz a volt intézményvezető asszonnyal?

S mi lesz a „Nem történt semmi!” (Lásd: ITT!) állítás szószátyárjaival, hiszen állításaik mégsem igazolódtak be!? Ők is kiesnek a pikszisből, vagy még följebb „buknak”, vagy egyelőre csak parkoló pályára kerülnek? Vagy, máris „erősítik” az új vezetést, tovább rombolva a morált, s az intézményben végzendő szakmai munkát?
Hogy mit tesz egy demokráciában ilyen esetben egy politikus, vagy felelős vezető, arról nálunk kár is volna beszélni... Ahogy arról is, hogy mit csinálnak egy normális országban az ilyen politikusokkal és vezetőkkel... 

Sok kérdésem volna még, de ezekre is ugyanúgy ismerjük a választ, így hát nem fárasztom önöket velük…

Egy dolgot sajnálok csak, hogy nem lehet igazságos ítélet…  Legalábbis a bíróságon.

Levélküldés: ITT!                   Facebook