2010. május 8., szombat

Olvasói levél L.

.

Kedves Attila!

.

*Nem tudom, mi a gondja a PÉF-fel?*

Alapvetően semmi. A kérdés inkább az, hogy a PÉF-nek mi a gondja az alapítványunkkal.

*Én lent voltam személyesen az intézetben és kapcsolatot tudok tartani az ügy kapcsán a szociális szakmai szövetséggel, a két ápolóval, ügyész úrral, magánzárkás lakóval is találkoztam, igazgatónő is segítséget kért tőlem, ahogy ott dolgozók is.*

Örülök neki, ha Önök is tesznek lépéseket az ügyben. Mint mondtam, szerintem itt összefogásra van szükség.

*Kérem, tartózkodjon a PÉF-et érintő eszmeköri megjegyzéseitől.*

Már bocsánat, de ezt teljes mértékben a PÉF kezdte. Ezt elsősorban én kérhetem Önöktől. Egyébként persze, rendben van, ha a dolog kölcsönös.

*A melldüllesztés fogalom milyen konkrét tényekre csatolt szóvirág?*

Semmilyenre. Általánosságban írtam, hogy nem tartom jónak, ha azon megy versengés, hogy "én ennyit meg ennyit segítettem". Minden segítség elkél.

Megmondom őszintén, én nem vagyok a viták híve, így nem is nagyon akarok belefolyni a blogolásba. Tegnap is csak azért írtam, mert megszólítva éreztem magam, de részemről, azt hiszem, ennyi elég is volt. Ha valakinek van kérdése hozzám, elérhető vagyok az alapítvány e-mail címén: info@cchr.hu.

.

Üdvözlettel mindenkinek: Dobos János

 

4 megjegyzés:

  1. Tisztelt Dobos Janos!

    Tobb elkeseredett, panaszos levelet kaptam amiben arrol szamolnak be, hogy a vezetoseg akire ramondja ez a lanyok oldalan van rettentoen kikezdik addig marjak amig elnem hagyja a munkahelyet onkent.Lehetetlenne teszik a munkavegzes soran tobben kivannak pszihesen.
    Kerdem en ezeknek a dolgozoknak nagyobb a bunuk mint akikert demonstraltak? Hova fordulhatnak segitsegert? Ki segit azoknak akikre raszallt a vezetoseg?Megjegyzem ezen apolok is mentek demonstralni, hogy a gyanu elterelodjon roluk.
    Volt akit ott is lealjasitottak a vezetok.
    Nagyon szertnem ha a munkaugyifofelugyeloseg odanezne kik es miert kenyszerulnek elhagyni mostansag az intezetet.Volt aki orvosi segitseget kert a munkahelyi terror konyebb elviseleseert.Nyilvanos fenyegetes is van a masik blogon idezem.
    ""19:46 -nak A Rendest nálunk falun járomba fogják!!Az Intézményt percek alatt lejáratták,tíz év munkánk ment tönkre!Ne lesz 10 év lehetőség számára,keressen más munkahelyet!Szeptember végén.Még nyilnak a völgyben a kerti virágok ,számára csak kóró!!"""Ezeket a sorokat egy tiszteseges fonovernek szantak!!
    Sajnos nem csak irasban folyik a fenyegetes hanem nap mint nap a munkaido alatt is.
    Tisztelettel kerem Ont nezzen utanna ezeknek a dolgoknak mert ezen dolgozokat az alapveto emberi jogaiktol akarjak megfosztani, a munkahoz valo jogukat.
    Nincs senkinek ahhoz joga, hogy lelkileg tonkretegyen embereket szandekosan foleg nem vezetoknek.
    Kerem ha lehetseges ezeket az embereket kerdezzek meg milyen lealjasito eszkozokkel bantjak a vezetok es mennyi embernek lett felajalva a munkahely elhagyasa.

    Tisztelettel: Ildiko

    VálaszTörlés
  2. Ön nagyon téved ha azt hiszi, hogy ezeknek, "vezetőség" ezekhez a dolgokhoz nincs joga. Ezt 10 éven keresztül gyakorolták, gyakorolják most is, de mostantól állítolag minden másként lesz.Igérte ezt általunk igen tisztelt jövő beli kormány aminek sikeréért mi is megtettük a tőlünk telhetőt.Mi akik megtettünk mindent a sikerért elvárjuk a teljes körű kivizsgálást beleértve akik közvetve vagy közvetlenül érintettek a felelőségre vonást.

    VálaszTörlés
  3. Remélem a vezetőségnek kell elhagyni a munka helyet.A PÉF már fel tette a kérdést miért vannak még a helyükön.

    VálaszTörlés
  4. Az előzött ki egészíteném,azzal,hogy politikai hovatartozás,vallási hovatartozás,mellőzésével
    segítsék a nyomozó szervezetek munkáját, a bűnösök felelősségre vonását.A dolgozók nyugodt
    körülmények között tudjanak dolgozni,mert még nem lesz vége.Mindenki mindenkire haragszik,nem bíznak egymásba,még azok se akik eddig jó barátságba voltak.Minél többen beszélnek annál hamarabb vége lesz.

    VálaszTörlés

"Soha ne félj kimondani azt,
amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
  (Márai Sándor)