Egy lehetséges válasz a történésekre...

…”A korrupció persze mindenütt körüllengi a pártok finanszírozását, elvégre a kampányok egyre több pénzt emésztenek fel, a vállalkozások meg joggal tartják a politikai tényezők jóindulatának megvásárlását az egyik leghatékonyabb lobbi tevékenységnek. Szerencsésebb országokban azonban nem szükségszerű alapfeltétele egy párt országos működtetésének az illegális és korrupt finanszírozás, így aztán vannak, akik nem is élnek vele. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a többieket is kordában tartják, lebuktatják, elrettentik a törvénytelen eszközök használatától.
Nálunk ezzel szemben csak az a párt maradhat tényező, amely átáll a sötét oldalra. Bármit is mondjanak, nem lehet más a politika. Nálunk nem. A jelenleg érvényes álszent szabályzás legálisan csak olyan kevés pénzt ad a pártoknak, amiből képtelenség hosszabb távon országos szervezetet működtetni, választási kampányokban részt venni. A törvény alkotói populista módon nem merték bevallani a választópolgároknak, hogy a pártoknak komoly pénzre van szükségük és azóta sem nyúltak a törvényhez. Így egy pártnak csak két választása van: beáll a sorba és illegálisan finanszírozza a működését, vagy lemond az országos jelenlétről és az érdemi érdekérvényesítésről. Tudjuk, hogyan döntenek.
Mivel az összes jelentős párt érintett az ügyben, kialakult a háttéralkuk rendszere, a szemben álló erők együttműködése, amikor a zavarosban kell halászni. A korrupció kartellje. Így aztán senki nem buktat le senkit, aki számít. Az ügyészség is tabuként kezeli a témát – jó példa erre a Grippen vadászrepülők rendelése, a sok százmilliárdos ügylet nem éri el az ügyészség ingerküszöbét, esze ágában sincs elkérni az iratokat a svédektől.
A Fidesz és az MSZP hiába vív elkeseredett háborút, hiába tekinti egymást ellenségnek, ha kell, remekül együtt tudnak működni, amire a kereskedelmi rádióadók frekvenciájának elosztása volt az egyik leglátványosabb példa. A budapesti városházán bennfentesnek számító informátorom szerint hasonló a helyzet a Margit-híd felújításánál: a híd egyik felén Simicska Lajos, a híd másik oldalán Puch László cégbirodalmának alvállalkozói végzik az érdemi munkát. Ők azok, akiket a sajtó némi szépítéssel a két nagy párt „gazdasági háttérembereként” szokott emlegetni. Kevésbé diplomatikusan: ők nyúlják le az állami és az önkormányzati megrendelések költségeinek egy számottevő részét, amiből részben áttételeken keresztül a pártokat finanszírozzák, részben pedig a maguk és a lefizetett klientúra zsebét tömik.
Ezt persze nehéz, szinte lehetetlen bizonyítani, nem véletlen, hogy az utolsó igazán nagy ügy, ami kibukott, a Tocsik-ügy volt, de ott sem látni tisztán a mai napig. Kezdetben ügyetlenül dolgozott a párt-maffia, például Varga Tamás, aki Simicska előtt volt a Fidesz gazdasági háttérembere, még hazatelepülők nevében vámmentesen behozott luxusautókkal üzletelt, majd számlagyártással áfát nyúlt le, le is bukott, el is ítélték. Ma már azonban profi módon ügyködnek, a pénz útja követhetetlen…
…a pénz jó része útközben magánzsebekben köt ki. Az állami és önkormányzati beruházások így eleve megdrágulnak, ráadásul nem azok kapják a megbízásokat, akik a legjobban és a legolcsóbban dolgoznak. A korrupció pedig megfertőzi az egész gazdaságot.”
Talán a gazdasági veszteségnél is nagyobb a társadalmi és a politikai kár. A korrupció mindent átsző, a pártokat, a politikát pedig nem kis mértékben olyan emberek irányítják, akiket soha senki nem választott meg, akikről a legtöbb választó valószínűleg nem is tud.”

A teljes cikk megtekinthető: ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!