Találják ki, melyik dolgozó nem rokon, avagy jóbarát!

Nagyításért kattíntson a képre!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT
 
www.pszicho.net

Segítsünk! II.

Felhívás egyhavi bér felajánlására

Egyhavi bérük felajánlására kérte az osztályvezetői, illetve az annál magasabb beosztásokban, állami szférában dolgozó köztisztviselőket és közalkalmazottakat a Társadalmi Konföderáció.

A Társadalmi Konföderáció azt javasolja, hogy a felajánlásokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat OTP Banknál vezetett 11784009-20200673 számú számlájára küldjék "iszapkárosultak" megjelöléssel - közölte a segélyszervezet pénteken az MTI-vel.

A felhívást Klug Lajos, az önkormányzat városfejlesztési főosztályának műszaki osztályvezetője, a konföderáció egykori alelnöke indította el, melyhez csatlakozott és támogatja a Társadalmi Konföderáció elnöke, Bányai Péter Mihály is.

"Lehet, hogy kérésem túlzottnak tűnik, de emberek váltak földönfutóvá több megyében is, ezért kérek mindenkit az állami szférában köztisztviselői és közalkalmazotti körökben, hogy osztályvezetői és annál feljebb lévő beosztásokban csatlakozzanak a következő felhívásomhoz: felajánljuk egyhavi bérünket a rendkívüli természeti katasztrófa kárenyhítésére és az ott lévő emberek életének újrakezdéséhez. Természetesen minden céget és magáncsatlakozót fogadunk, beleértve országgyűlési képviselőinket is" - olvasható a felhívásban.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Segítsünk!

Adományvonal, a Vörösiszap-katasztrófa károsultjainak. Hívja az 1752-es számot!

250,- Ft támogatás/hívás 

Bővebben: ITT!  www.nsv.hu

Ez maradt! De folytatják!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Még a fák is sírnak…

Leírhatatlan látvány taglózott le hétfőn reggel, amint az intézetbe hajtottam… A sportpályát övező, hűst, árnyékot adó, levegőt tisztító nyárfákat mind kivágták… Mára a fűzeket és a fenyőket is elpusztították.

Megfájdult a lelkem, úgy éreztem összeroppanok… Bénultan meredtem magam elé, azt hittem többet nem árthatnak… Hasonló emlék hatolt elém, amikor az intézmény frontjáról a gyönyörű fasort kivágták… Váratlanul, egyik napról a másikra. Az indok ugyanaz volt. A kollégák szerint, nem volt ok rá. Az utca felől árnyékot kapott a főépület, védte a zajtól, a portól, a szmogtól, a hőségtől az itt élőket. A hátsó rész lehetőséget adott a hűsölésre, levegőzésre, kis elvonulásra. Az utóbbinak egyébként is híján  vannak a lakók, tekintve, hogy nagy létszámú otthonról beszélünk…

Erre azért nem számítottam… Sebbel-lobbal történt a favágás, mert hétfőn reggelre szinte mindent letaroltak… Az intézetbe érkezve épp egy platós kamion indult el, töméntelen fahasábokkal megpakolva… Ki tudja merre tartott…

Épp egy hete, hogy folyamatosan hallani a fűrészek hangját, megállás nélkül dolgoznak az emberek. Nem látni tétlen embert, mindenki azon szorgoskodik, hogy minél hamarabb végezzenek.

A lakóink sorra megkerestek és tették fel ők is a kérdést, miért kell kivágni a fákat? Ugyanezt kérdeztem első eszmélésem után a vezetőmtől, aki felkészülten a kérdésre, már mondta is a hivatalosnak tűnő verziót, miszerint bevizsgáltatták, és korhadtnak találták a fákat, ezért kell őket kivágni. Majd ültetnek helyette. Hogy kitől kértek vizsgálatot nem tudni, de halasiaktól nem, az biztos. Vizsgálódó embereket senki sem látott ez ügyben az intézmény területén! Megtehetik, mert magánterület. Azt csinálnak, amit akarnak! Kérdezem én, kinek a magánterülete? Ki a magán ebben az értelemben: a megye, az elnök, az igazgató? Hát ez nem a betegeknek az otthona? Nem tartozna ez rájuk, vagy ránk dolgozókra? Őket, minket megkérdeztek?

Vandalizmus folyik… Sebtében, hamarjában. Nem várták meg míg elhullatják lombjukat… A fák élnek, és csak sírnak… Tövükben elfűrészelt keresztmetszetük könnyezik. Körbeásták már a gyökerüket is, a nedvedző felületre földet hánytak… Mintha élve temették volna el őket… Nincs kegyelem, gyökerestül irtják ki a betegnek mondott fákat! Pedig a beteg fa is gyógyítható, megmenthető.

Az egészséges fákat betegnek nyilvánítva elpusztítják, a valóban beteg fákat pedig gyógyítás helyett halálra ítélik! Milyen ismerős ez a hozzáállás, ez a bánásmód… Ettől persze csak még nehezebb ezzel megbirkózni… Ezt én szándékos károkozásnak látom, ráadásul visszafordíthatatlan a rombolás!

Ma reggel egy ismerős személyautóra csatolt utánfutó volt dugig felpakolva, a kivágott, méteresre darabolt fával. Lassítottam, talán meg is álltam egy pillanatra mellette, mert kíváncsi voltam, hogy ki viszi el a fát. Megdöbbenésemre egyik volt portásunkat véltem felfedezni a volán mögött. Épp indultak… Fél kilenc előtt néhány perccel ugyanott voltak, s ismét pakolták a fát, az utánfutóra… Megálltam, s megkérdeztem, hova viszik a fát? A kérdésemre magabiztosan válaszolt: Mi hozzánk. Gulyás úr a fakitermelő vállalkozó! Nem szóltam, csak tűnődve megtorpantam, s néhány másodpercre meg is állhattam. A magyarázkodás folytatódott… Meg kell nézni a fák tövét, látszik, hogy betegek voltak… lehet még bírta volna úgy öt évig és csak akkor kellene kivágni! Hallgattam, és tovább érvelt… Miért, jobb lett volna, ha akkor majd egy nagy viharban, ha letörik az ága, és ha egy lakó véletlen arra jár, és ha pont ráesik, és ha úgy megsérül? Az jobb lett volna? 

Ha, ha, ha, ha, ha. Ne értsék félre, ez nem nevetés, csak ennyi „ha” hangzott el az érvelésében, ami bennem még jobban megerősítette kételyemet, a hivatalos verzióval kapcsolatban!

Kérdések sokaságát indította el bennem, s gondolom önökben is… Miért, ki, hova, mennyiért viszi a fát? Hova fizetnek, hol mérik a mennyiséget?

Honnan jött a hirtelen ötlet? Mennyi bevételt jelent ez az intézménynek? A bevételt betervezték a költségvetésbe? Mire fordítják majd?

Én ugyan nem értek a fákhoz, de azt tudom, hogy nem kivágatni kell a fákat, hanem ültetni…

Eszembe jutott az előző igazgatónő, aki sok fát ültetett, hogy ne legyen kopár az intézmény, és a lakóknak legyen hol hűsölni. Ő ültetett, az utódja pedig kivágat… Egyiknek fontos volt a beteg, a másiknak más a fontos, a beteg nem…

Ha már nem tudtuk megmenteni a fákat, legalább sirassuk meg őket… Hátha a sírás gyógyító hatása méregtelenít bennünket, és a megmaradottakkal végre emberségesen tudunk bánni!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Emlékezzünk!

A Nyíró József Nemzeti Egylet közös emlékezésre hív mindannyiunkat, a 161 évvel ezelőtt kivégzett mártírjaink, az aradi vértanúk előtti főhajtásra!

Gyújtsunk egy szál gyertyát, vagy mécsest és tegyük otthonunk ablakába!

Álljunk meg egy percre, csendesedjünk el, és adjunk hálát értük!

Példaképünk V. - Példanélküli

Sok szép és emelkedett pillanat van az ember életében. Ezek a boldogság pillanatai! Ez a szép pillanat, boldogság most nekünk is megadatott, mert van lelkigondozónk, lelkipásztorunk.

Örömünkre ez a szeptember 29-én megjelenő Halasi Tükör újságban, egy teljes oldalon közhírré is lett téve. Hogy hír az biztos, de nézzünk kicsit a hír mögé!

Azt nyilatkozza lelkipásztorunk, hogy meghívást kapott a megyei önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonába a fent említett munkakörbe. Tisztában vagyunk vele, hogy a politika átszövi életünket, sokszor nagy szomorúságot, elégedetlenséget okozva. Rögtön itt van az intézet példája vezetőink 10 hónapja hagyják, hogy a lakók és a dolgozók is szenvedjenek. A helyi újság cikkét olvasva egy nagyon furcsa érzésem támadt. A politika már az egyházat is átszövi.! Kinek volt érdeke, hogy meghívást kapjon egy lelki gondozó! 

Költői kérdés, mert tudjuk a választ! L.L. intézte, közvetítette a meghívást!  Akkor még nem sejtette, hogy a magukra hagyott intézeti dolgozók, és lakók hozzátartozóinak szavazatai mennyire hiányoznak majd. Mondhatjuk, hogy ez miatt nem lett polgármester! Mi előre jeleztük, hogy arra szavazunk aki megérdemli! Elvesztette a bizalmunkat!

Térjünk vissza a lelki gondozó, lelkipásztor történethez. 17 éves az intézet, ilyen munkakör még nem volt, igaz erőszak és verés sem. Mostanában annál több. Véleményem szerint nem a fenti munkakört betöltő úr a megoldás, hanem az igazság és a bűnösök nevének nyilvánosságra hozatala. A jelenlegi helyzetben a bűnös ártatlan, a többi meg legyen észrevétlen, főleg csendben.

A "tékozló fiú" mennyibe kerül az intézetnek, ezáltal nekünk?  Azt nem tudjuk, hogy a foglalkoztatóban hova fér még el, azt sem tudjuk, hogy az intézetben van e lelkipásztori munkakör, ha van mennyi pénz van rá. Gondolom nem kevés illeti meg. Esetleg úgy tudom elképzelni, hogy elküldünk három takarítónőt, és az így megmaradt bért átadjuk a lelkipásztornak.

Az újságcikk szeptember 29-én jelent meg, ő szeptember 1-én kezdett dolgozni. Az eltelt négy hét alapján felelősséggel kijelenti, hogy "professzionális" a foglalkoztató felkészültsége és munkamorálja, így övé a megtiszteltetés, hogy velük dolgozhat. Átgondolt, megtapasztalt ez a kijelentés? Nincs ennek egy kicsit helyezkedési íze? Mi van a többi 200 dolgozóval? Ők joggal sértődhetnek meg! A fenntartó helyében, én nyilvánosságra hoznám az igazságot, akkor nem kellene ilyen fizetett hirdetés ízű riportokat íratni!

Az interjúban olvasható, hogy a Semmelweis Egyetemen utolsó éves, jár -e a lelkipásztornak annyi szabadság, hogy az előadásokra elég legyen. Lehet, ő is csak a jelenléti íven lesz bent?  Vagy megint fizetjük a tanulmányokat! Úgy látszik nálunk ez már csak így szokás. mindig találunk valakit, akinek fizetjük a tanulmányi költségeit. Arra nem is merek gondolni, hogy tanulmányi szerződése van, 1 hónap munkaviszony után. Ilyen messzire talán még L.L. keze sem ért el. Ha igen, akkor a megyénél tényleg nincs gazdasági válság, ráadásul az úr nem is megyén belül folytatta eddigi tanulmányait! De valószínű téves volt a híradásokban az a mondat, "a BKM-i önkormányzat is eladósodott."

Tisztelt "tékozló fiú", nem tudjuk, hogy ki "hívta" meg az intézetbe, illetve tudjuk! De ha már itt van, végezze a dolgát, azt azért ne várja el, hogy az én szememben  hiteles legyen!

Ez a "meghívás", több sebből vérzik!  Ön elkövetett valamit, amiről önmagának és a feleségének kell beszámolni. Ezért csodálkozom ezen az újságcikken, ez egy ízléstelen  magyarázkodás. Ha minden házasságtörőt így "várnánk" haza Halasra, még legalább három intézetet kellene a megyének létrehozni!

Az én szememben nem hiteles és nem is lesz, annál is inkább mivel idejövetele "meghívása" is elég nyilvánvalóan irányított volt. Sőt, az én "Gazdám" is tanította, hogy amilyen mérővel mérek olyannal mérnek engem is! Nem tudnám az ön vasárnapi miséjét nyitott szívvel hallgatni. Nem érezném önt hitelesnek, mert ön is tudja, hogy a betegverés, megalázás megtörtént ebből adódóan, egy hazug ügyet szolgál, elvtelenül. 

Önt idézem -szabadon- "...mondhatom talán, hogy erősen manipulatív támadások érték az intézetet". Mit tud ön erről? Semmit! Csak azt, amit az egyik fél elmondott! Kimaradt egy lépés, hallgattassék meg a másik fél is! Ezt a lépést ön már nem tudja pótolni!   Lehet, nem is akarja!