Amit eddig senki sem látott

Válasz egy megkeresésre

…

„Azt azonban megállapíthattuk, hogy az intézmény szakmai működését és gazdálkodásának elfogadhatóságát, már sokkal korábban szükséges lett volna átvilágítani. Az Ön által jelzett problémák bizonyosan nem az utóbbi időszak néhány hónapjában alakultak ki. Ezeket a fenntartó és a szakma felügyeleti rendszerének már jóval korábban fel kellett volna tárnia, megakadályozva azt, hogy a dolgok eddig fajulhassanak.”

…

„A BKMÖ Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona – az eddig megismertek alapján – sem szakmailag, sem szakma etikai szempontból nem működik elfogadhatóan, szakmailag nem felel meg az elvárható minimum sztenderdeknek sem.”

…   

"egy körültekintő vizsgálat után – véleményünknek, különböző formában hangot adunk."

Kelt: Budapest, 2010. 10. 05.


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Az első!

Nagyításért kattintson a képre!

 

Cáfolat

Ma megkeresett "P. bácsi" hivatásos gondnok, és kérte, hogy tekintsem meg azt a bizonylatot, melyről korábban írtunk (lásd: ITT!). Az átadást-átvételt igazoló bizonylat nem 20, hanem 10 ezer forintról szólt, tehát a beteg, az összeget illetően tévesen tájékoztatott engem.

Azt ugyan elismerte a gondnok úr, hogy valóban nem adta oda neki az aláírt összeget, de ez az ő esetében, az ő érdekében történik, másként egy nap alatt elköltené az összeset, és kezdené megint a követelőzést.
Nem igaz, hogy nem kapja meg az aláírt összeget a lakó, csak beosztással - tájékoztatott gondnoka. Valószínűleg ezért nem tudott túllépni ezen a beteg.

Beszélgetésünket követően az alábbi nyilatkozatot teszem:

Szándékom ellenére, írásom - önre vonatkozó része, - azt a téves látszatot kelthette némelyekben, mintha ön nem bánna tisztességesen a rábízottak pénzével. Ez a következtetés nem megalapozott.

Kérem, hogy a fenti helyreigazításunkat szíveskedjen elfogadni!

Tájékoztatni kívánom az olvasókat, hogy a másik fél megkérdezésére, valamint a pénzügyi tranzakciók utánkövetésére munkakörömből adódóan  nincs módom, sem jogköröm.

Megjegyezni kívánom ugyanakkor, hogy írásainkban megjelent információk többségének utánajárunk, illetve azok forrását hitelesnek véljük. Valótlanság közlésétől igyekszünk távol tartani magunkat. Kritikát gyakorló véleményeket a továbbiakban is közzé kívánunk tenni. 

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Humor – Információáramlás az intézményünkben

Pénteken – állítólag hosszú idő után, megújult, csökkentett létszámú összetétellel - ismét volt szakmai team. 

Utána munkamegbeszélést tartottunk:  „A munkaügyön fogadóóra lesz hétfőtől.” Vége az értekezletnek. 

Képzelt párbeszéd:

-          És mi volt a szakmain?

-          Az titok.

-          És a főnővérin?

-          Az is titok.

-          Milyen titok?

-          Szakmai titok.

Hát ez is épülésünkre szolgált.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

A szokás hatalma

Bekerült egy új beteg, az intézményünkbe. Nem ismeri még a járást, a szokásokat, próbál beilleszkedni… Szomorú, mert nem lehet otthon a szeretteivel. Igyekszik, bár nehezére esik… figyel, hogy minél hamarabb tudjon alkalmazkodni, elsajátítani a szigorú napirendet, házirendet… Nem könnyítik meg a dolgát a kiváltságos betegek, ugyanakkor ő sem akar mindent ráhagyni másokra… Így aztán, hamar konfliktusba keveredik… először csak a lakótársaival, majd egyik ápoló erős, fájdalmas ütést mér a lapockái közé, mintegy nyomatékosításképpen.

Megdöbbent, megrémült… Tanácsot jött kérni tőlem, és lakótársaitól, hogy mit tegyen? Szóljon a főnővérkének, vagy az ápoló úrnak? Az ápolót nem tudta megnevezni, de megismeri, ha legközelebb látja. Elmondtam, hogy ilyet senki sem tehet, mert senki nem emelhet kezet a másik emberre.

Többen, többféle hasznos tanáccsal láttuk el, s a döntést rábíztuk. Megegyeztünk, bárhogy dönt, az ő döntése lesz a lehető legjobb.

Története hallatán egyik társa sem lepődött meg, de mindenki azt tanácsolta, hogy kerülje el az illetőt!

Bár sikerült lepleznem megdöbbenésemet és felháborodásomat, most mégis hadd adjak ennek hangot.  Igaz, nem voltam ott, s azt sem tudom, hogy valóban elmondása szerint történt e az eset, de azt tudom, hogy félelem, és fájdalom tükröződött az arcán.
Ha  bárki magára ismerne a bántalmazó személyében, a fenti, vagy egy másik eset kapcsán, sürgősen kérjen segítséget! Ha nem képes erre, akkor hagyja el önként a pályát, amíg nem késő.

Az is lehet, hogy az ápoló nem is tud róla, nem is emlékszik az ütésre… mivel azt jogos hátba veregetésként könyvelte el.  Vagy csak így látta, így tanulta, így szokta meg: itt egy tasli, ott egy hátba verés, amott egy fenéken billentés…  A szokás hatalma.

Nem volt még elég? Minden szem ránk szegeződik, és mi még mindig megengedjük magunknak a megengedhetetlent. Elég legyen!

Másokat idézve: „Legyen már végre, vége!”

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

APRÓ(k)-PÉNZ(e)

Minap megkeresett egy lakó a szünetemben, s hiába mondtam neki, hogy már nem hozzám tartozik a problémája, de ő nem tágított, ragaszkodott személyemhez. Leültettem, és ő csak mondta, mondta…

Bement a gyámhivatalba, mert a letétbe helyezett pénzéből szeretett volna kivenni, ruhára meg egyebekre… Megírta a kérvényt, aláírta, jóváhagyták… Ő 30 ezer forintot szeretett volna kérni, de végül is 20 ezerbe egyeztek meg az ügyintézővel. Hozta is P. bácsi a papírt 20 ezer forintról, amit ő alá is írt. De nem adott neki 20-at, hanem csak 10-et. Azt mondta,  hogy a többit majd apránként csurgatja a zsebpénze mellé, hogy mindig legyen egy kis plusz. Csakhogy nem hozta, nem adott többet a zsebpénz mellé, pedig erről szólt az egyezség… „Én szóltam neki, kértem tőle, de nem adott belőle…" Kellene a pénz, segítsek.

Mondtam, menjen be a gyámhivatalba és jelezze. Közölte, hogy már megtette, de az ügyintéző azt mondta, hogy ez csak rá és a gondnokára tartozik… vele beszélje meg.

Akkor keresse meg az ellátottjogi képviselőt, és kérje meg, hogy járjon el az érdekében. Már volt nála, el is panaszolta, de csak nem kapta meg a pénzét. Pedig utánajárt, megkérdezte a gondnok urat, aki állította, hogy odaadta a pénzt.

„De én nem kaptam meg!" Segítsek már neki! 

Láttam rajta, hogy kétségbeesett, s ezen nem tud túllépni. Ha nem lenne beteg, mondtam volna, fogja föl ezt tanulópénznek, legközelebb ne írjon alá semmit, csak ha átvette! Eszembe jutott az is, hányszor írtam már alá előre – pl. bankban – a pénzátvételt, mielőtt megkaptam volna a pénzemet. Az ember alapvetően jóhiszemű, és ez így van rendjén, még akkor is, ha előfordul, hogy időnként becsapnak bennünket.

Ránéztem, ott ült előttem hintázva előre-hátra, s várta, hogy megértsem, hogy segítsek. Nem tudom mi az igazság, de mélyen átéreztem vívódását… Ott, és akkor ennyit tehettem. Aztán arra gondoltam, hogy ki hinne egy fiatalembernek, aki cigány származású, beteg is, szociális otthonban lakik, és nem áll mögötte senki, a családja sem… Melyik bíróság előtt állna meg a története, ráadásul úgy, hogy a megvádolt személy, városunk köztiszteletben álló, kitüntetett köztisztviselője, aki a közért érzett felelősségtől vezérelve évtizedek óta felelős megbízást teljesít, mint hivatásos gondnok. Egyetlen bíró van, aki előtt egyenrangú partnerként állnak majd meg, de ezzel őt, most, nem vigasztalhattam.

Mit tehetek én? Nem sokat… Megírom ezt a kis bejegyzést és megkérek mindenkit, hogy aki a gondnokoltak pénzét, vagyonát kezeli, tegye ezt felelősen, és az utolsó fillérig fordítsa a javukra! Lehetőleg, még az életükben. Tudom, sokan vannak, akik így tesznek… Minden tiszteletem az övék.

Amennyiben a tisztelt gondnok úrnak – bármilyen okból - lakónk fele elmaradása van, legyen szíves azt haladéktalanul rendezni! Abban az esetben ha már megtette, úgy ezen kérésemet hagyja figyelmen kívül!

------------------------------------------------------------------------

Helyreigazítás: ITT!


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

PAP PARA...

Korábbi bejegyzésre (Lásd: ITT!) reagálva ön megtámadta blogunkat, szennyesnek és mocskosnak nevezve azt. (Egyébként a moderált blogbejegyzés a Halasi Tükörben, Újra Halason a "tékozló fiú" (Lásd ITT!) címmel megjelent, önnel készült  interjúra reagálva született, mellesleg nem tőlünk.)

Elmondta, hogy az abban foglaltak alaptalan rágalmakat fogalmaznak meg, és hazugságokat tartalmaznak… Bár ön nem olvassa a Netrefel!-t, mégis részletes információkkal rendelkezik annak tartalmáról, elmondása szerint, a kollégák kinyomtatott formában tárták azt ön elé.  

Cáfolta, hogy az intézményünk kifizetett 700 ezer Ft-ot az előző munkahelyének… Elmondta, hogy ezt a kaposvári kórház, odaadó szolgálata iránti tiszteletből elengedte, így tanulmányi költségeinek visszafizetésétől eltekintettek.

Hazugságnak nevezte azon állítást, miszerint három takarítót küldtek el, hogy önt alkalmazhassa intézményünk. (Megjegyzem, ilyen állítás nem szerepel sem a bejegyzésben, sem a hozzászólásokban. Pontos idézet: „Esetleg úgy tudom elképzelni, hogy elküldünk három takarítónőt, és az így megmaradt bért átadjuk a lelkipásztornak.”)

Követelte továbbá, hogy állítsuk ön elé azt illetőt, aki ezt az információt kiszolgáltatta, vagy azonnal nevezzük meg, az illető személyt. Követelésének adott hangot arra nézve is, hogy az önnel kapcsolatos cikket távolítsuk el. Megtiltotta továbbá, hogy személyéről bármilyen formában említést tegyünk blogunkon.

Amennyiben kérésének nem teszünk eleget, úgy a blog szerkesztőjét rágalmazásért perbe fogja.
Természetesen önnek erre lehetősége van.

Szem előtt, és tiszteletben tartva kérését, valamint mérlegelve lehetőségeinket, ezúton tájékoztatjuk, hogy annak teljesítése blogunk jogi-etikai szabályai szerint, nem áll módunkban. A Médiatörvény idevonatkozó passzusai megerősítik az eddigi szabályozást, melyet magunkra nézve elfogadottnak és irányadónak tartunk a jövőben is.

Írtunk már a bloggal kapcsolatos hivatalos, jogi és etikai  szabályozásokról, melyet ön is megtekinthet egy korábbi írásunkban.

Lásd még: hozzászólás

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net