2010. december 8., szerda

Ne félj!


"Az utóbbi napokban egy „kicsit” megdöbbenve és egy „kicsit” értetlenül állok a világ és az emberek dolgai előtt. Pontosabban nem is a világ, hanem a személyes világunk eseményei előtt.
Persze ezt az értetlenséget jó lett volna idéző jelbe tenni, hiszen nem állok értetlenül… mégis… úgy érzem… úgy tűnik.

Olyan érzésem van, mintha az emberek engedve a vélt vagy valós közhangulatnak, kezdenék feladni… feladni mindazt, ami igazán fontos a számukra.

Az emberek egyik fele kezdi feladni, hogy szíve legszentebb és legtisztább érzésére hallgatva felvállalja az irányítást… és megadóan magasba emeli a kezét… vagy vonogatja a vállát… mintha valaki, vagy valami fegyvert szegezne rá…
Míg az emberek egy másik csoportja kétségbe esve szalad fűhöz-fához és várja tőlük a megoldást… megváltást… és újra és újra szembesülnek a ténnyel: becsapták… áltatták őket…

Aztán persze vannak olyanok is (vagy legalábbis olyan tulajdonággal, viselkedési mintával rendelkezők), akik csak állnak… várnak… és várják azt a bizonyos sült galambot… és csendben bizakodnak… rimánkodnak… hátha nem történik semmi rossz… hátha nem lesz rosszabb…

Természetesen egyik felsorolt viselkedés sem rossz. Mindegyiknek meglehet az alapja és mindegyiknek lehet létjogosultsága, de… ha még sem az, amire valóban vágynak... akkor bizony újabb szenvedést alapoznak meg… hiszen szívük… érzéseik ellen tesznek!

Amit Te teszel, az összhangban van-e szíved érzéseivel?

Tudom egyszerűbbnek és kézenfekvőbbnek tűnik ésszel megérteni és megoldani a világ dolgait, de mégis végig kell néznünk életünket és elmélkednünk kell azon, hogy mégis mi motiválja és mozgatja azt.

Csendesedj el… legalább egy pillanatra… és kérdezz... magadtól… magaddal… az életeddel kapcsolatban!" 



Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

2010. december 7., kedd

Ahova senki sem akar bekerülni...


Évről-évre statisztikákat készítünk a minisztériumnak, a fenntartónak, a módszertani központnak…

Még az előgondozási munkát végeztem, amikor – többek között - a várakozókkal kapcsolatos információkat kellett formanyomtatványon kitölteni és továbbítani. Ceruzával töltöttük ki… persze mindig tegnapi határidőre.
Sohasem írtam rá fars számot, pontosan kiszámoltam a várakozók átlagéletkorától kezdve, a várakozás pontos idejéig… Az adatokat rögzítettem, majd amikor szóban is referáltam az eredményről, azt mondták, hogy ennyit nem lehet beírni… Az „ennyit” a várakozási időre vonatkozott, amit a felére módosítva lehetett csak továbbítani… Három évről, másfél évre… Nem értettem egyet vele: miért kell valótlanságot állítani?
Ha én kérdezném, bizony a valós adatok érdekelnének, hogy hiteles képet kapjak, és hathatós intézkedéseket kezdeményezhessek…

A másik alkalommal a kollégáim egy bácsborsódi szakmai konferencián vettek részt. Egyik előadásban hallották, hogy Bács-Kiskun megyében a pszichiátriai elhelyezésre várakozók száma: nulla. Valójában, ez akkoriban, úgy száz főre volt tehető... Ekkorát tévedni nem lehet, csak szándékosan!
Az esetről egy kötetlen beszélgetés kapcsán tettem említést igazgató asszonynak, aki vélhetően már tudott róla, hiszen rejtélyes mosoly volt a válasza…

Emlékeztet ez arra, amikor a szakemberek azt tanították, pl. a hajléktalan ellátásban, hogy egyfelől, minél előbb vissza kell őket integrálni a társadalomba,  másfelől pedig olyan pályázatokat írnak ki, melyek ennek az ellenkezőjét szorgalmazzák! Lásd még: ITT! 

Tulajdonképpen a valóság senkit sem érdekel, csak úgy kell csinálnunk mintha… Ha az adatokat szándékosan hamisítják, vagy meghamisíttatják, akkor a számok mögött álló emberéletek miért, és kinek számítanának?
Hol vannak a felelős szakemberek, akiket valóban érdekel az elesettek sorsa?
Meddig, engedhetjük ezt így tovább?


Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

2010. december 5., vasárnap

Búcsú egy fasortól


A természet nem felejt!


Nagyításért kattintson a képre! 

Mi sem...


"...Mondom, mégis van határa e pusztai tájnak.
A tájnak láthatárt a fasorok adnak.

Tömör, zöld sávjukkal húzódnak be az ég és a Föld közé,
egyben teremtenek szép keretet a pusztai táj köré.
Jó Istenem! Nagyon hálás vagyok Neked e táj-csodáért…"


Részlet Halász István: Ameddig a szemem ellát c. verséből.
(2008. április 26.)


A pusztításról többet: ITT!


Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

Szíve joga


"A jog nem változtatja meg a szíveket, 
de féken tartja a szívteleneket."

                                                                     Martin Luther King 


WWW.Független N.J.-től kaptuk, köszönjük! 

2010. december 2., csütörtök

A mulasztás vétke

Vádol a csönd
  
Intézményi rendezvényen az egyik, - erőszakosságáról ismert - ápoló mellénk állt, és ápoló kollégájának, az „Aki nekem rosszat akar…” kezdetű mondattal fordult felénk. Lehet, üzenni akart valamit… 
Nem értettem teljesen, de hogy fél, az világossá vált előttem…

Nem vagyok katolikus, legalábbis teológiai értelemben… Mégis nagyon hiányolom, hogy a protestáns bűnvallásból kimaradt a mulasztás vétke…
Sokaknak ismerős ez, az érintettek közül is sokan ott ülnek hétről-hétre és hangosan mormolják az imádságot:
„Gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem”…

A mulasztás vétke a hallgatás is.

Van aki azért hallgat, mert nem bírja a konfrontációt…
Van aki azért, mert nem akar bajba kerülni… (aki eddig nálunk egy problémát, jobbító szándékkal feltárt, annak így, vagy úgy, de komoly hátránya származott belőle)
Van aki azért hallgat, mert nem tudja kitenni magát az azt követő tortúrának…
Van aki azért hallgat, mert megfenyegették…
Van aki azért hallgat, mert a barátja is érintett…
Van aki a betegsége mögé bújik…
Van aki azért, mert ő sem vétlen…

Mind alapos indok a hallgatásra, de egyik sem méltányolható, vagy elfogadható.

Tekintsünk el attól, hogy mi is belekeveredtünk tanúként, vétkesként, cinkosként…
Felejtsük most el, hogy néha eljárt a kezünk…
Ne hozzuk fel mentségünkre, hogy minket is megzsaroltak…
Hagyjuk figyelmen kívül azt is, hogy milyen barát az, aki veri a betegeket, s nem mellesleg tőlem hamis tanúzást vár el…

Az egész úgy rossz, ahogy van. S még erről sem csak mi tehetünk, hiszen ilyen a szakma, nincs szűrés, ilyen a vezetés, ez a bevett módszer, ide közvetítettek ki, csak itt kaptam munkát, máshol nem tudnék elhelyezkedni, stb…
A „Ne szólj szám, nem fáj fejem” szólás nálunk folytonos megerősítést nyert a fejekben, a vezetés részéről. Ennek betartása azonban nem vall bölcsességre, mint ahogyan a „Hallgatni arany” közmondás sem.

Ez a csönd, vádként hatol a lelkekbe, ami már-már felér egy üvöltéssel…

A hallgatás bére

Sokan azért hallgatnak, mert már nincs erejük szólni… Vannak, akik taktikusan kivárnak, hogy mások kikaparják nekik a gesztenyét.
Teljesen mindegy azonban, mi okból hallgatunk. Egy kérdést kell feltennünk és megértenünk. Miért fizetnek az adófizetők minket? Azért, mert ránk bízzák a szeretteiket, az elesetteket. Bizalmi állásban vagyunk, ha úgy tetszik.
Nem azért fizetnek, hogy hagyjuk, támogassuk az erőszakot, a rossz bánásmódot, a megaláztatást, a visszaélést! Ha valaki hagyja, hogy ez eggyel is megtörténjen, az az összessel  ezt teszi!

Van aki úgy próbálja lelkiismeretét enyhíteni, hogy igyekszik kiválóan ellátni munkáját. De műszak után, ő is hazamegy, tehát ott hagyja a kiszolgáltatott betegeket azokra, akikre saját hozzátartozóit sosem bízná! Struccpolitikát folytat  Hiszen tudja, vannak, akik kifejezetten ártanak a betegeknek. Az alkalmatlanok pedig – köztük vezetők is - a legjobbakat is magukkal  rántják, ha másért nem, hát azért,  hogy hallgatásra kényszerítsék.
Ezzel meghazudtolja saját értékeit, hivatásához is méltatlanná válik, és saját maga alkalmatlanságáról tesz tanúbizonyságot!

De a belső hangot, nem lehet végtelenségig elnyomni… Ugyanis vagy megszűnik, s akkor már nincs is nyomás, vagy kitör, és teljességgel felszabadul a teher alól… Az előbbi a pusztuláshoz, az utóbbi gyógyuláshoz vezetMindenki választ! Az is, aki nem választ. Ha nem választ, vagy nem választja a helyeset, akkor rossz döntést hozott!

Aki tehát a hallgatást választja a jelzés, a szólás, a vallomástétel, vagy intézkedés helyett, az mulasztást követ el. A mulasztás pedig bűn. Ez a bűn, pedig újabb bűnt szül, ugyanis ilyen a gonosz(ság) természete.
Aki pedig ezt önös érdektől vezérelve hivatásából adódóan is elköveti, annak nem lehet többé hivatása. Felelnie kell Isten, és a bírák előtt egyaránt!

A kolléga félelme nem alaptalan, bár neki tudnia kellene, hogy nem a hatóságok szorongattatják, hanem a lelkiismerete. Tudja jól, van ami sokkal rosszabb a börtönnél…
Ezen pedig csak egy módon lehet segíteni…



Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

2010. december 1., szerda

NÉMASÁG


                                             Kampánycsend :)

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

2010. november 30., kedd

Emberség-próba


Az alábbi levelet juttatták el hozzánk:

„Kedves Barátaim, Ismerőseim!


Rendkívül szégyellem, hogy hozzátok kell fordulnom segítségért, de az életemről van szó. Ilyenkor bármit megtesz az ember, úgy gondolom, csak még egy pár évet életben maradhasson. Még soha nem tettem ilyet, hogy kolduljak, borzasztóan nehezemre esik. Ami lehetőség csak lehetett, mindent megtettem, hogy ezt elkerüljem. Sajnos, mindenütt széttárt karokra, elutasításra, részvétes gondolatokra, segítés elutasítására jutottam. Mindenki arra hivatkozott, hogy amit tudtak, az árvízkárosultakon, valamint a vörösiszap-károsultakon segítettek. (Máltai Szeretetszolgálat, Polgármesteri Hivatal, Vállalkozók tömege...)
Nekem viszont most az életemről van szó.

Október közepén kiderült, hogy súlyos, obstruktív alvási apnoé betegségem van. Csak lélegeztető géppel tudok aludni. A kórház 2 hónapra adott kölcsöngépet, melyet hamarosan vissza kell adnom, addig pedig magamnak kell megvásárolni a gépet, amely 198.750.- Ft-ba kerül, melyből a rám eső rész költsége 120 ezer Ft. A többit az OEP téríti. Ezt képtelen vagyok a rokkant-nyugdíjamból ennyi idő alatt összekaparni. E betegségem mellett sajnos még nagyon súlyos érbetegségem is van (a 6 év alatt 7x műtöttek, jelenleg is mindkét combom trombózisos), valamint gerincsérv is előjött. 
 
Kérlek Benneteket, lehetőségeitek szerint segítsetek abban, hogy ehhez a géphez hozzájuthassak…

Tudom, tapasztalom, mindenkinek nagyon nehéz a megélhetés…
Amennyiben lehetőségetek engedi és szeretnétek segíteni rajtam, az alábbi számlaszámra utalhatjátok a gép megvételéhez az adományotokat:
 
Borotai Takarékszövetkezet
51100074-10020322
Dánfi Árpádné
 
A legkisebb segítséget is nagy örömmel fogadok
...Jó egészséget, minden elképzelhető jót kívánok! Dánfiné Icu”



Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas