2011. május 9., hétfő

Ízelítő I.


Ha meghalljuk ezt a szót, felkészülünk valami finomságra, ami csak arra vár, hogy megkóstoljuk. Jelen kis írásunkkal ízelítőt kínálunk az általunk már többször és több helyen, leírt szabálytalanságok gyűjteményéből. Ízelítő azért is, mert nem tárjuk önök elé az összes bizonyítékot, csak megemlítünk néhányat, és ha kívánják, akár az óra, percet is tudomásukra hozzuk. Tesszük ezt, mert sokszor mondtuk, írtuk, hogy olyan eseteket hozunk fel amiről tudjuk, hogy sajnos tényleg megtörténtek.

Korábban jeleztük, hogy belső ellenőrünkkel (teljes név a szerkesztőségben) kapcsolatban nyilvánosságra hozzuk a tavalyi távollétek napjait, - már az idei is meghaladta az éves szabadságát, - de ezzel még várunk egy kicsit. Most egy 2007-es esetről írunk! Kérjük, ellenőrizzék! Írunk fiktív útiköltségről, vásárlásról, normatíva csalásról. Csak úgy, a teljesség igénye nélkül!
Kezdjük tehát, mindjárt belső ellenőrünkkel, csak úgy kimazsolázunk pár esetet:
2007. 04. 02 - 04. 10-ig kiírta a szabadságát, ezzel szemben, május 3-ig sem jelent meg a munkahelyén. Ez 1, azaz egy hónap! Vajon fizetést kapott-e?
Ne válaszoljanak, költői kérdés volt.
2007. március. végén belső ellenőrünk Bázakerettyén volt, természetesen csak papíron, 28.000,- Ft-ot kapott érte.
Kérjük, ezt is és a többi ellenőrzését is! 2007-ben 28.000,-Ft!
2007.05.18. napján
belső ellenőrünk szegedi útja alkalmával a Halász csárdából, olyan számlát hozott, hogy akkori árakkal számolva, 177 liter üdítőt fogyaszthatott volna érte. Ebből kiderült, hogy az ápoltak részére, lett az üditő számlázva. Nemes cselekedet! Egy baj van, hogy a lakók közül senki nem volt Szegeden az említett napon! A belső ellenőr vette fel a pénzt, alá is írta!
 
Kedvenc ............................ (teljes név a szerkesztőségben) ügyeiről is említsünk néhányat!
Imádja a szépet, a különlegeset! Természetesen az intézet pénzéből! Meglátott egy telefontartót és bele is szeretett, 2006. 11. 14-én a raktárosnak azonnal, gépkocsit nem kímélve rohanni kellett megvásárolni a rehabilitációs támogatás terhére. Volt még egérpad, vezeték nélküli egér vásárlása, mert „olyan édi és nekem ez kell!”.
2007. 02. 16. napján, - és a későbbiekben is -
intézeti gépkocsi vitte iskolába Pécsre. Csak azt kell megnézni, arra a napra milyen út van a menetlevélre írva, és a sofőr milyen bért kapott. Gyanítom, sejtik, hogy semmilyent, a hétvégi túlóráért. Az pedig, hogy az intézmény miért finanszírozta ezeket az utakat, örök rejtély marad. 
 
2006. év végén kiderült, hogy a lakók létszáma több a megengedettnél.
K. Margit (teljes név a szerkesztőségben) - 2006. 12. 30. napján, J. Zsófia (teljes név a szerkesztőségben) 2006. 12. 28. napján került törlésre, visszamenőleg egész évre. Azért, hogy a normatívát ne kelljen visszafizetni! Csalás! Hamisítás! Az ellenőrzés még így is lehetséges, mert a családi pótlék listán rajta vannak. Egyébként is csak akarni kell! A törzskönyvből is kivezetésre került, majd a megfelelő időben vissza!
Voltak (és vannak?! a szerk.) bujtatott lakók is. Pl.: L. Edit (teljes név a szerkesztőségben), ez addig tartott, míg valaki meg nem halt. Akkor lehetett őket létszámba venni! A gondnok befizette a térítési díjat, mire a könyvelésre került, már adomány volt rajta, és így is kellett könyvelni.
Ilyen pénzekből vásárolták S. Ilona (teljes név a szerkesztőségben) ex-igazgatónőnek és ........... (teljes név a szerkesztőségben) ............................... az LCD monitorokat. A többi monitor a
rehabilitációs támogatás terhére lett vásárolva! Ezt a pénzt az ápoltak jólétére kellett volna fordítani, de ők nem kaptak semmit!

........ (teljes név a szerkesztőségben) élt a hatalmával és az asztalossal csináltatott a lányának csúszdát otthonra! Intézeti pénzen! A csúszdát egy magazinból választotta!
 
Kedves ex-igazgatónő (teljes név a szerkesztőségben) is „értette a dolgát”. Külön, csak az ö számára vásároltak pároló edényt a konyhára és külön is főztek! Természetesen ingyen! Mármint ö nem fizetett érte, mint ahogy azért sem, amit kiküldtek a lakására! Nem keveset 3 adagot! Sofőr vitte ki intézeti kocsival!  De ez járt neki!  Vagy mégsem?! Történt egyszer, hogy a konyhások keveset küldtek a három adag fejében, bár volt az öt is… Igen mérgesen telefonált, idézzük: "Ha felengedem vízzel sem lesz elég!"  Pedig szerintünk, lett volna annyi víz! Sebaj! Újra küldtek még egy pár adagot, és ismét sofőr vitte ki, intézeti gépkocsival.
 
Még nem beszéltünk K. ügyvéd úrék (teljes név a szerkesztőségben) repülőtérre történő szállításukról, mentek vagy jöttek családi nyaralásaikból! De biztos befizették a sofőr bérét, és az üzemanyag költségét. Ennek nyoma van, ugye?
Ugyanígy a pirtói (teljes név a szerkesztőségben) vállalkozót is szállítottuk intézeti pénzen, sofőrrel repülőtérre, nyaralni indultak ők is. De miénk a megtiszteltetés! Annyit fizettek, mint az ügyvéd úrék! Pontosan.
 
Az S.I. (teljes név a szerkesztőségben) által szétosztott milliós nagyságrendű jutalom (decemberben) a vezetőknek, majd az azt követő sóstói csárdai dínom-dánom…
  „Tegye a szívére a kezét és mondja azt ex-igazgatónő, hogy nem ivott alkoholt, és, hogy ezután nem a szolgálati autóval ment haza (ön vezetett). De tudja mit, ne is mondjon semmit, mert láttam, hogy már bent az intézetben elkezdték az ivást!”

 Nem fejezzük be, csak abba hagyjuk, majd jön a többi durvább dolog, egészen a napjainkig...
    

"Védeni a kicsinyeket. Ez a munkánk!"





Egyenlő bánásmód, vagy kettős mérce?


Az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) tájékoztatása alapján kiderült, hogy táppénzcsalás ügyében, „közérdekű bejelentést”, csak a munkáltató tehet.

Több kollégát – köztük engem is - többször, táppénzes távollét alatt feljelentett az intézményvezető (Simon Ilona), az OEP-nél, táppénzcsalás miatt. A feljelentés célja a munkatársak munkaviszonyának azonnali megszüntetése volt. Az OEP minden esetet alaposan megvizsgált, és a gyanút megalapozatlannak tartva, minden esetben elutasította a bejelentés tevő állítását.
Az OEP szóvivője idézhetné is igazgató asszony szavait: „A vizsgálat megállapításai szerint a bejelentést tevők állításai nem igazolódnak.”

Az intézményvezető sorozatos feljelentéseit követően én is tettem egy bejelentést M. Aliz ügyében…

Nincs hibalehetőség, elfogultság, csak a száraz tények. Nincs semmi vizsgálat, csupán két időpontnak kellett egyeznie, a táppénz idejének, és ez idő alatt rendezett konferencia időpontjának. 
Mivel ezt az OEP is visszaigazolta, ezért tájékoztattam erről Vincze István megbízott igazgató urat elektronikus levélben, mellékelve a bejelentésem másolatát, illetve a hozzá írt levelemet, és kértem szíves intézkedését.  

Kíváncsian várom, milyen döntés születik az igazságosság és az egyenlő bánásmód jegyében. A folytatásról beszámolunk látogatóinknak.

Elküldött levelek: ITT! és ITT!

Előzmény:  ITT!

-------------------------

Intézkedés a táppénzcsalással kapcsolatban, nem történt... Beigazolódott az a korábbi feltevésem, hogy a kiskunhalasi intézményben a törvények nem vonatkoznak mindenkire.


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

NORMANDIA


A Normandia fedőnevet adtuk az utolsó akciósorozatnak. Olvasóinktól érkező elbeszéléseket, dokumentumrészleteket fogunk közzétenni. Az anyagok biztosításáról gondoskodtunk, megfelelő helyre való eljuttatásuk első dolgunk volt. Meglepő, és riasztó, gyomorforgató és megbotránkoztató. Így lehetne összefoglalni a dokumentumgyűjteményt. Napvilágra kerül a vezetés igazi arca.

A mai naptól kezdve folyamatosan teszünk közzé részleteket a birtokunkban lévő iratokból*.
 
Kérjük ne feledjék, önök, és csakis önök tehetnek azért, hogy véget érhessen az intézmény ezen sötét korszaka. Aki meg kívánja tartani állását, és aki tisztességes helyen szeretné munkáját folytatni, az nem késlekedhet fontos döntésének meghozatalával. Így legyen!


* Természetesen a médiához is eljuttatjuk a feltárt visszaélésekről szóló anyagokat. Na, nem itt helyben...
Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

LELKESEDÉS



 - Drága igazgatónő, bocsánat, ex-igazgatónő! Hogyan telt az első hete, új munkahelyén, a foglalkoztatóban?

-  Nagyon, nagyon jól! Nem találkoztam egyetlenegy lakóval sem!
. 

A KOCKA


Az elmúlt időszak eseményei rámutatnak arra, hogy alapvető változás állt be az intézmény struktúrájában. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen két éve tart az a küzdelem, ami most már az utolsó összecsapáshoz, - fogalmazom inkább másképpen-, csapáshoz érkezett. Lassan, de észrevehetően morzsolódott le az ellentábor kezdetben népes, majd fogyatkozó tábora. Megszűntek az acsarkodó hangú hőzöngések, elfogytak a szitokszavak és örök emberi tulajdonság jutott érvényre: a vesztessel senki se akar tartani. Fordult a kocka.
Lassan beindulnak a büntető ügyek, több millió ember tudja már, hogy a rendőrség több visszaélés kapcsán is nyomoz, és itt nem a szelektív hulladékgyűjtés elmulasztására kell gondolnunk. Nő a nyomás a vezetésen, és az intézmény egysége széthullani látszik. A véd- és dac- szövetségből már csak a dac maradt meg, és a múlni nem akaró gőg. Ez utóbbinak örülünk mi a leginkább, a legtöbb hibás, és önmagukra terhelő döntés ebből származik. Mikor azt hiszik, hogy mentenek magukon, seregnyi olyan irat keletkezik, ami bizonyítja, – legfinomabban fogalmazva is,- a hozzá nem értésüket. Természetesen többről van itt szó, mint egyszerű szakmai alkalmatlanság.
Most érkezett el az a szakasz, hogy vétségeiket megpróbálják másokra hárítani. Nem fog sikerülni. Jó ideje vagyunk kapcsolatban jogászokkal, és jó ideje konzultálunk már különböző hatóságokkal. Minden lépésük rögzítésre kerül, hivatalos formában is, és válaszunk kész bármikor. Fordult a kocka.
Mi vagyunk már előrébb. A terror megszűnt azáltal, hogy megjelent a felelősség. A terror csak olyan környezetben működhet, ahol az erőszak (bármilyen jellegű) válasz nélkül marad. Ahol a meghurcolt emberek orvoslást találnak sérelmeikre, ott megszűnik a kiszolgáltatottság, ott megszűnik a terror. Gondolják át, kérem. Az az ember, aki élet és halál ura volt, most már csak egy megtűrt kis eleme a gépezetnek (külön érdekesség, hogy az eddig sakkban tartott közösség, hogyan viszonyul hozzá). Hol van már a hatalom?! Hol van már a terror?!
Mindig akadnak olyanok, akik rögvest készek átvenni a bukott diktátor helyét. Ugyanazzal az apparátussal próbálja meg folytatni. Két dologgal azonban nem számol.
Az első, hogy az emberek látták a trónról csúfosan lezuhanni a Nagyvezért, és feltámad bennük a kétely. Lehet, hogy a diktátor nem hibátlan ember? Lehet, hogy van élet, diktátor nélkül is? Alapvetően rendül meg a diktatúrába vetett kétes bizalom. A diktatúrák ideje lejárt. Egy történelmi időszak ért véget, az utolsó afrikai és arab országokban is megszűnni látszik a kizárólagos uralom. Óvok mindenkit attól, hogy ezzel az idejétmúlt eszközzel próbálja meg bebiztosítani a hatalmát!
A másik fontos tényező az ellenállók csoportja. Ahogyan gyengül a diktatúra, úgy erősödik az ellenállás. Elbukott a rendszer, nincsenek már tettek, következmények nélkül, a hatalmasok is kénytelenek megtapasztalni ezt. Minden eszköz bevethető, az utolsó idők kurtítására. Kialakul egyfajta összejátszás az ellenállók és az elnyomás alatt lévők között. Az apparátus nem férhet már senkihez, mert egy jól bejáratott gépezet védi azokat, akik a forradalmárok segítségét kérik. És ez a kohézió csak egyre erősebb lesz. Minden lépést figyelemmel kísérünk, és minden apró részletről beszámolunk a megfelelő helyeken és a megfelelő módon. Kíméletlenül eltávolítunk az útból mindenkit, aki az igazság akadályozója lehet. Új világ kezdődik, és mindennek és mindenkinek el kell végleg tűnnie, aki az erőszakos régit képviseli. Ez a diktatúrák sorsa. Új idők jönnek. A kocka el van vetve.


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

LEHETŐSÉG


Életünkben ritkán adódnak igazi alkalmak a választásra. Természetesen nem a piros vagy sárga sál dilemmájára gondolok, hanem a komoly, az életünkre befolyással lévő választásokra. Az ilyen helyzeteket mindig egy felfutási szakasz előzi meg, mikor a minket érő információkat feldolgozzuk és a várható kimenetelt is felvázoljuk magunknak, pontosan megvizsgálva a válaszadási lehetőségeket, és annak következményeit. Minden helyzetben fontos, hogy a cselekvést egy szabad akaratból történő vizsgálat előzzön meg, elegendő rendelkezésre álló idővel, amit zavartalanul szentelhetünk a helyes megoldás megtalálásának. Saját példámat hozom, őszintén beavatva az olvasót abba a technikába, amit én gyakorlok.

A változásokat megelőzően, amikor tudom, hogy döntést kell hoznom, felvetek magamnak egy gyors "rendezési" tervet, és ennek sarkalatos pontjait papírra jegyzem. Ezt követően félreteszem és próbálom az elmémből száműzni a problémát. Egészen addig várok, amíg letisztulnak a gondolataim, – hetek telhetnek el -, majd elővéve a jegyzetemet összeegyeztetem azzal, amit azóta gondolatban hozzátettem. Legritkábban egyezik a két vélemény. Nem velem van a baj, az elme csodálatos teljesítménye ez! A kettő, együtt adja meg az egyrészről lendületes, másrészről kiforrott választ. Képesek vagyunk az idő múlásával érettebb és összetettebb megoldást találni ugyanarra a problémára, akár tudat alatt is. Ez egy technika, de létezik még számtalan. Hívő emberként természetesen a folyamatban nálam más elemek is megjelennek.

Most jött el az ideje sokunknak, hogy kérdéseinkkel megkeressük a magukban rejlő gondolkodót. Olyan terület ez, ahova nem lehet benyomulni sem főnöki paranccsal, sem agitáló Blog oldallal. Most mindenki magára marad a választással, már csak azért is, mert döntésének következményi is őt fogják felszabadítani vagy terhelni. Nem mást. Senki nem tudja a válaszát másnak betudni, saját vállalása neki tulajdonítható, hozzá kapcsolódik.

A legnehezebb döntés mindig az igazság kimondása és a hazugság táplálása közötti szakadék felett keletkezik. Nem lehet kicsit igaz, vagy kevésbé hazug valami. Az igazság egész fogalom, tisztaságot, rendet és életet jelent, ahogyan a hazugság is kerek, benne árulás, káosz és szörnyű vég. Egyik, vagy másik, és hiába időznének sokan valahol középen, az a mezsgye már a gonosz birtokában van, jó tudnunk. Választanunk kell.
 
Most jött el az ideje sokunknak, hogy talán először életünkben komoly döntést hozzunk. Kikerülünk az ellenőrzés alól, mert meg tudjuk magunknak teremteni a belső teret a mérlegelésre, és egyetlenegy kérdésre kell csupán válaszolnunk: igazság, vagy hazugság. Most van itt az ideje, mert változások sora áll előttünk, és azért, mert most adódik ez a lehetőség.
Talán az utolsó lehetőség…


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook