Ízelítő I.

Ha meghalljuk ezt a szót, felkészülünk valami finomságra, ami csak arra vár, hogy megkóstoljuk. Jelen kis írásunkkal ízelítőt kínálunk az általunk már többször és több helyen, leírt szabálytalanságok gyűjteményéből. Ízelítő azért is, mert nem tárjuk önök elé az összes bizonyítékot, csak megemlítünk néhányat, és ha kívánják, akár az óra, percet is tudomásukra hozzuk. Tesszük ezt, mert sokszor mondtuk, írtuk, hogy olyan eseteket hozunk fel amiről tudjuk, hogy sajnos tényleg megtörténtek.

Korábban jeleztük, hogy belső ellenőrünkkel (teljes név a szerkesztőségben) kapcsolatban nyilvánosságra hozzuk a tavalyi távollétek napjait, - már az idei is meghaladta az éves szabadságát, - de ezzel még várunk egy kicsit. Most egy 2007-es esetről írunk! Kérjük, ellenőrizzék! Írunk fiktív útiköltségről, vásárlásról, normatíva csalásról. Csak úgy, a teljesség igénye nélkül!
Kezdjük tehát, mindjárt belső ellenőrünkkel, csak úgy kimazsolázunk pár esetet:
2007. 04. 02 - 04. 10-ig kiírta a szabadságát, ezzel szemben, május 3-ig sem jelent meg a munkahelyén. Ez 1, azaz egy hónap! Vajon fizetést kapott-e?
Ne válaszoljanak, költői kérdés volt.
2007. március. végén belső ellenőrünk Bázakerettyén volt, természetesen csak papíron, 28.000,- Ft-ot kapott érte. Kérjük, ezt is és a többi ellenőrzését is! 2007-ben 28.000,-Ft!
2007.05.18. napján belső ellenőrünk szegedi útja alkalmával a Halász csárdából, olyan számlát hozott, hogy akkori árakkal számolva, 177 liter üdítőt fogyaszthatott volna érte. Ebből kiderült, hogy az ápoltak részére, lett az üditő számlázva. Nemes cselekedet! Egy baj van, hogy a lakók közül senki nem volt Szegeden az említett napon! A belső ellenőr vette fel a pénzt, alá is írta!
 
Kedvenc ............................ (teljes név a szerkesztőségben) ügyeiről is említsünk néhányat!
Imádja a szépet, a különlegeset! Természetesen az intézet pénzéből! Meglátott egy telefontartót és bele is szeretett, 2006. 11. 14-én a raktárosnak azonnal, gépkocsit nem kímélve rohanni kellett megvásárolni a rehabilitációs támogatás terhére. Volt még egérpad, vezeték nélküli egér vásárlása, mert „olyan édi és nekem ez kell!”.
2007. 02. 16. napján, - és a későbbiekben is - intézeti gépkocsi vitte iskolába Pécsre. Csak azt kell megnézni, arra a napra milyen út van a menetlevélre írva, és a sofőr milyen bért kapott. Gyanítom, sejtik, hogy semmilyent, a hétvégi túlóráért. Az pedig, hogy az intézmény miért finanszírozta ezeket az utakat, örök rejtély marad. 
 
2006. év végén kiderült, hogy a lakók létszáma több a megengedettnél.
K. Margit (teljes név a szerkesztőségben) - 2006. 12. 30. napján, J. Zsófia (teljes név a szerkesztőségben) 2006. 12. 28. napján került törlésre, visszamenőleg egész évre. Azért, hogy a normatívát ne kelljen visszafizetni! Csalás! Hamisítás! Az ellenőrzés még így is lehetséges, mert a családi pótlék listán rajta vannak. Egyébként is csak akarni kell! A törzskönyvből is kivezetésre került, majd a megfelelő időben vissza!
Voltak (és vannak?! a szerk.) bujtatott lakók is. Pl.: L. Edit (teljes név a szerkesztőségben), ez addig tartott, míg valaki meg nem halt. Akkor lehetett őket létszámba venni! A gondnok befizette a térítési díjat, mire a könyvelésre került, már adomány volt rajta, és így is kellett könyvelni.
Ilyen pénzekből vásárolták S. Ilona (teljes név a szerkesztőségben) ex-igazgatónőnek és ........... (teljes név a szerkesztőségben) ............................... az LCD monitorokat. A többi monitor a rehabilitációs támogatás terhére lett vásárolva! Ezt a pénzt az ápoltak jólétére kellett volna fordítani, de ők nem kaptak semmit!

........ (teljes név a szerkesztőségben) élt a hatalmával és az asztalossal csináltatott a lányának csúszdát otthonra! Intézeti pénzen! A csúszdát egy magazinból választotta!
 
Kedves ex-igazgatónő (teljes név a szerkesztőségben) is „értette a dolgát”. Külön, csak az ö számára vásároltak pároló edényt a konyhára és külön is főztek! Természetesen ingyen! Mármint ö nem fizetett érte, mint ahogy azért sem, amit kiküldtek a lakására! Nem keveset 3 adagot! Sofőr vitte ki intézeti kocsival!  De ez járt neki!  Vagy mégsem?! Történt egyszer, hogy a konyhások keveset küldtek a három adag fejében, bár volt az öt is… Igen mérgesen telefonált, idézzük: "Ha felengedem vízzel sem lesz elég!"  Pedig szerintünk, lett volna annyi víz! Sebaj! Újra küldtek még egy pár adagot, és ismét sofőr vitte ki, intézeti gépkocsival.
 
Még nem beszéltünk K. ügyvéd úrék (teljes név a szerkesztőségben) repülőtérre történő szállításukról, mentek vagy jöttek családi nyaralásaikból! De biztos befizették a sofőr bérét, és az üzemanyag költségét. Ennek nyoma van, ugye?
Ugyanígy a pirtói (teljes név a szerkesztőségben) vállalkozót is szállítottuk intézeti pénzen, sofőrrel repülőtérre, nyaralni indultak ők is. De miénk a megtiszteltetés! Annyit fizettek, mint az ügyvéd úrék! Pontosan.
 
Az S.I. (teljes név a szerkesztőségben) által szétosztott milliós nagyságrendű jutalom (decemberben) a vezetőknek, majd az azt követő sóstói csárdai dínom-dánom…
  „Tegye a szívére a kezét és mondja azt ex-igazgatónő, hogy nem ivott alkoholt, és, hogy ezután nem a szolgálati autóval ment haza (ön vezetett). De tudja mit, ne is mondjon semmit, mert láttam, hogy már bent az intézetben elkezdték az ivást!”

 Nem fejezzük be, csak abba hagyjuk, majd jön a többi durvább dolog, egészen a napjainkig...