"Szerintem mindannyian egyformák vagytok. Egyik kutya a másik eb. Az igazság valahol a középúton van de nem a mind a két oldalra kiterjedő mocskolódások oldalán. Olyanok
vagytok, mint két harci eb, vagy kakas melyek egymásnak ugranak.Ez nem
fog sehova sem vezetni, csak hosszú és hosszú ideig adok kapok válaszok
tömkelegét zúdítja az olvasókra. Szerintem tisztességes út is létezik ezt kell mind a két oldalnak megtalálni.Talán akkor béke lesz. Külsős"
Ez a tipikus példája annak, amikor valaki olyasmibe dumál bele, amiről fogalma sincs. Az én hozzászólásomat kiváltó eredeti megjegyzés személyében Protestet és Perennist pocskondiázta, hamisan vádolóknak minősítve őket, majd ezt követően már az én személyemmel, ugyancsak hamisan vádolóként nevezve engem.
"Külsős" az "egyik kutya másik eb" hasonlattal élve lépne fel a személyeskedés ellen? Természetesen maga is névtelenül!?
Tekintsünk most el attól, hogy a nem általánosságban, hanem konkrét témában, személyekhez címzetten nyilatkozva névtelenségbe burkolódzás milyen embert is feltételez, nézzük inkább, hogy van-e egyáltalán értelme sorainak.
Az igazság (szerinte) valahol a középúton van. Melyik igazság, kinek az igazsága? A jelek szerint "Külsős" figyelmét elkerülte az, hogy mi "kutyák" minden esetben adatokat, tényeket sorolunk fel, amikre az "ebek" semmiféle cáfoló adatokat, vagy bizonyítékokat nem tudnak szembe állítani, csupán csak azt szajkózzák folyamatosan, hogy hamisan vádolunk! A jelek szerint "Külsős" figyelmét az is elkerülte, hogy az általunk állítottak alapján, azokra alapozottan büntető eljárások, hatósági vizsgálatok indultak (Kecskeméten 28 vádlottal, Kiskunhalason már felsorolni is nehéz számban és eljárás alá vont elkövetővel) így a ki is mond igazat kérdés igencsak eldőlni tűnik, nem?
De ha el is fogadnánk "Külsős" középúton levő igazság megállapítását, akkor miért is van az, hogy annak ellenére mégis csak a másik oldal (hatalomra alapozott) igazsága érvényesül? Ezt miért nem építi bele a békesség képébe? Valahogy olyan ez így, mintha a hatalom alapuló kényszerigazság beletörődös elfogadása lehetne csak egyedüli alapja a békességnek.
Most már csak az tisztázandó, hogy egyáltalán miért is szólt hozzá "Külsős", sőt tulajdonképpen az is, hogy mihez is szólt hozzá igazából. A miértet már meg sem kérdezem, hiszen a magát, a saját személyét vállalni nem tudó/hajlandó véleménye egyébként is értéktelen, különösen hogy nincs tudomásom arról, hogy "Külsősünk" bármiféle tisztességgel teli kiállással élt volna bárhol is akár a saját középutas igazsága mellett.
Ön szerint kedves "Külsős" ez lenne a békesség?
