Köztisztség tisztességgel, vagy anélkül

Ismét sok feltáró, segítségkérő hozzászólás érkezik blogunkra. Nagy dilemma ez nekem, hiszen már nem az intézménnyel kellene foglalkoznom, hanem miképpen korábban többször megírtam, tovább kellene lépnem. Ahogyan sokaknak…

Bár vannak fórumok, keretek, valahogy mégsem azokat használják a munkatársak… sőt, ahelyett, hogy egyre jobban összefognának, annál többen rekesztik ki magukat a még meglévő védő hálókból, (pl. szakszervezet) s temetkeznek saját kis önző érdekeikbe, mondván, csak az állásom megmaradjon.

Könnyebb lenne a dolguk, ha megtanultak volna a köz szolgáiként közösségi emberré válni és rájönni, hogy a közösség (család, haza, nemzet) előbbre való az egyéni érdekeinél…

Mert mi (magyarok, keresztyének) csak akkor érezzük jól magunkat, ha mindenkinek jó… Önnek mi a fontosabb?

Ezzel az egy kérdésre adandó válasszal mindenki eldöntheti magában hovatartozását is… Ez lehetne az én utolsó segítségem az önismerettel, identitástudattal nem, vagy vajmi kevéssel rendelkezők felé… Mert hiábavaló a segítségnyújtás, ha valaki nem képes az elfogadásra, befogadásra, vagy tanulásra és változásra. Ahogy ezt, az „Egy pályázat  felolvasó est margójára” (lásd: ITT!) című írásban kifejtettem.

A munkaügyi peremben kértem a visszahelyezésemet, s erre csak az az egy dolog kötelezheti a munkáltatót, hogy a közalkalmazotti tanács tagjainak járó egy év felmentési tilalmat sem tartották be… Azóta eltelt több mint másfél év, de az intézményben a helyzet nem javult, az esélyek a változásra, igazságra nem növekedtek… Sőt…

Tehát, megértik talán, hogy nincs kedve az embernek egy olyan munkahelyre visszamenni dolgozni, ahol továbbra is a káosz uralkodik… Mivel azonban nagy úr a muszáj, nem lehet tudni hogyan alakul a jövő… Felkészülök a legrosszabbra, de várom a legjobbat. Ezért nekem nem mindegy, hogy ahova a legrosszabb esetben visszatérni kényszerülök, ott milyen állapotok uralkodnak… Ezért írok még mindig, hiszen az építő kritika minden normális embernek segítségül szolgálhat, s hátha valami pozitív változás is elkezdődik… Nem a rossz kérdéseket kellene már folyton feltenni, hogy ki és mit írt fel a blogra, s honnan származik az info, hanem azt, hogy a kialakult helyzetben hogyan lehetne továbblépni eredményesen, mindenki számára megnyugtatóan… Mert a rosszból már volt elég, irányt kellene végre változtatni!

Mindenesetre állást keresek továbbra is. Tisztességes munkát, tisztességes körülmények között, tisztességes bérért. Tudom nagy kérés, de nem szeretném az igényeimet lejjebb adni.

Minap erről panaszkodtam egy ismerősömnek, hogy azt hiszem nem nagy kérés ez részemről, mire ő azt mondta nekem, hogy nincs ilyen, felejtsem el! Ő is közszférában dolgozik, és éppen ezért nem lehet tisztességes… Nem csak a szokásos „nekem el kell tartanom a gyerekeimet, ezért behunyom a szemem, befogom a szám” kifogásra gondolok, hanem arra, hogy ha betartja a törvényeket, rendeleteket, határozatokat és a különböző utasításokat, már nem lehet tisztességes, mivel maguk a rendelkezések is a kliensek ellen vannak!

Emlékszem egy vezető köztisztviselő azon sajnálkozott, hogy milyen kár, hogy ő még nem volt itt Kiskunhalason az olaj és benzin-biznisz idején, mert ő már biztos, hogy milliárdos lenne! (A sorozatos bűncselekményekből!)

Tudom, hogy szélmalomharc a mi harcunk, mégsem ismerek más utat, ami célhoz vezet. Nem igaz az, hogy a cél szentesíti az eszközt - lásd: Cél-egyenes. A mi utunk, a keskeny ösvény. Ez az út pedig jelenleg a széles úttal, a tömegekkel éppen szembe megy… Egyébként ezen a keskeny ösvényen mindnyájan elférnénk, de csak rendezett sorokban, azonos ritmusban, megfelelő tempóban…

A döntés mindenkinek a kezében van, s a felelősség is az övé… Az ürügyet, melyet ennek elodázására felhoz, nem kenheti rá többé a vezetésre, politikára, gyerekei jövőjére… Ha most nem dönt és nem cselekszik helyesen, nemhogy nem alapozza meg a gyerekei jövőjét, hanem pontosan aláássa azt. Mert az ön gyerekei – az ön birkasága miatt - az ő gyerekei irányítása alatt fognak nyögni a jövőben is! Nem lesz kire felnézniük, már nemcsak a munkahelyen, de az életbe sem… S ha már ön továbbra sem tesz semmit sem, legalább imádkozzon, hogy a gyerekei megtérjenek, keresztyénné legyenek, s kiálljanak a jó és az igazság mellett… Sőt, még ön mellett is.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

SZÓDABIKARBÓNÁVAL A RÁK ELLEN

„Nyugaton már több éve alkalmazzák.

Dr. Tullio Simoncini szerepelt AZ ECHO tévében Prof. Dávid Tamás műsorában.
Dr. Tullio Simoncini kutatási eredményei még inkább kihangsúlyozzák a gombák elleni védekezés fontosságát, melyet megelőzésként otthonról is végezhetünk a Zapperrel illetve tisztítókúrákon keresztül. Amerikában bestsellernek számít az a könyv, amelyet Dr. Tullio Simoncini római onkológus írt "A rák egy gomba?" címmel. Évente tízmillió ember hal meg valamilyen daganatos betegségben.

A nemzetközi hírű professzor nemrégiben Magyarországon járt, hogy beszámoljon a könyvében is leírt természetes gyógymódról, amely forradalmasíthatja a rákterápiát. Huszonöt esztendős onkológia tapasztalatai alapján Simoncini nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a rák nem más, mint egy fertőzés, amelyet gomba okoz.

Az orvos évtizedekig gyermekrák osztályon dolgozott, ahol vizsgálni kezdte a
daganatokat. Azokat felvágva azt tapasztalta, hogy belül mindig fehérek voltak.
Feltette magának a kérdést, egyáltalán: Mi a rák (ami még ma is egy misztérium, hiszen legalább száz teória létezik a mibenlétéről)? És mik az áttétek? S vajon mitől fehér a daganatok belseje? Hosszas kutatómunka alapján arra következtetésre jutott, hogy a daganat "csak" egy tünet, s hogy a rákot gombák, pontosabban a Candida albicans okozza. Véleménye szerint, ha az ember ellenálló képessége megrendül, vagyis az immunrendszere legyengül, szervezetében mértéktelenül elszaporodnak az ott egyébként is jelenlévő gombák.

Simoncini a daganatok pusztítására egy újfajta természetes terápiát alkalmaz, sikerrel.
Az agydaganat, a tüdő-, a mell-, a mellhártya, a hashártya-, a gyomor-, vastagbél-, a bőr-, a
prosztata-, valamint a húgyhólyagrák gyógyítására katéteren keresztül, infúzió formájában öt százalékos szódabikarbonátos oldatot juttat be a daganatot tápláló érbe, ezzel öblögeti, mossa a mellhártyát illetve, a hasüreget.

- A szódabikarbónás kezelésnek, szemben a hagyományos daganatellenes terápiákkal, semmilyen mellékhatása nincs, állítja a professzor, aki intravénás adagolással, napi ötszáz milliliter, öt százalékos infúziót alkalmaz (hat napon át infúzió, amelyet hat nap szünet követ, és ez így folytatódik még négy-öt cikluson át). Ezzel szemben - tudjuk jól - a kemoterápiának nagyon brutális mellékhatásai vannak. Szájon át adagolva egy hétig két kávéskanál szódabikarbóna egy pohár vízben feloldva is segíthet. Ezzel párhuzamosan naponta ötszázalékos szódabikarbónás fürdést valamint naponta három-hat alkalommal öt százalékos szódabikarbonátos beöntést javasol. Tullio Simoncini professzor szerint a szervezet méregtelenítése, gyors lúgosítása, a magas NaHCO₃ koncentráció révén a gombák elhalnak, és az immunrendszerünk megerősödik. Simoncini a bőr daganatos elváltozásainak, sőt a pszoriázisnak, amelyet tapasztalatai szerint szintén gomba okoz, gyógyítására is talált gyógymódot.
Ez nem más, mint az érintett terület hét százalékos jódtinktúrával való ecsetelése.

Az ötszázalékos szódabikarbónás, plusz glukóz oldatos infúzió beadásával a leukémiás és agydaganatos gyermekeknél is kiváló eredményeket, gyógyulást ért el.

A Simoncini-féle szódabikarbónás kezelést Amerikában, Németországban és Norvégiában már alkalmazzák.”

Postaládánkba érkezett, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

A blog válaszol - Irány a káosz? II.

 Előzmény: ITT!

Az utolsó dolgot, gondolom kaskantyúi mintára szeretnék a házirendbe beemelni.

Emlékszem, hogy ha valaki háromszor berúgott, kirakták az ápoló-gondozó otthonból! Hozzánk is kerültek emiatt alkoholbetegek, pedig nem a mi profilunk az ő ellátásuk. A problémás betegektől a "sikeres" intézmények mindig is megpróbáltak megszabadulni. Így volt ez Budapesten, Szegeden és a megyénkben is. Oka a hozzáértés hiánya, a rosszindulat, s részben a sikerorientált központú megközelítés, ami szakmailag is erősen megkérdőjelezhető. Átnyomni a „problémát” egy másik intézménybe, ahol az ellátottak nyugalmát naponta megzavarja a nem odavaló beteg... ahol sem a munkatársak, sem az intézmény nem rendelkezik, (nem is rendelkezhet) azzal az eszköztárral (képesítés, házirend, szakorvos, therápia), mellyel kezelhetné a beteget.

Egy ilyen bentlakásos, szociális otthonból fegyelmi okok miatt nem lehet kirakni rászorult ellátottakat, - kivéve ha bűncselekményt követ el, de akkor egy másik intézménynek kell átvennie - mert a betegek egy része pont azért került be az intézménybe, mert nem képes az önellátásra, az együttélési szabályok megtartására, sem az együttműködésre, és kifejezetten hozzáértő(!) szakemberek segítségét igényli.

Szerencsés helyzet a mostani integráció abból a szempontból, hogy már nem kell gazsulálni a másik intézmény vezetőjével, hogy ugyan vegye már át az ő intézményi profiljába tartozó betegeket… Azzal se kell játszmázni, hogy melyik intézményvezetőnek van nagyobb respectje a fenntartónál, mert ugye „igaza” is csak annak lehetett, lévén, hogy a szakmai szempontokat, törvényi előírásokat is felülírták… Legfeljebb kapott egy kis pót-diagnózist, és máris fel kellett venni… Arról már nem is beszélve, hogy a betegek soros felülvizsgálatát is ugyanazok a sikerorientált intézményvezetők végzik, akiket a fenntartó (megyei önkormányzat, vagy kormányhivatal, vagy minisztérium) támogat… Tehát, ma egyszerű lehetne a profiltisztítás: az integrált intézmény vezetője az egyik intézményéből átrakja a másik intézményébe a beteget.

A tervezet azonban - miszerint, ha háromszor vét a házirendbe foglaltak ellen megszűnik a férőhelye -, mintha más irányt mutatna és nem kis aggodalomra adhat okot. Megoldás helyett a problémát eltávolítják, sőt visszanyomják oda, ahonnan érkezett (utcára, családhoz...). Veszélyes út a jövőre nézve: a rövidlátó, antihumánus megközelítés nem segítség, márpedig ezért hozták létre az ilyen intézményeket, ezért épült fel az egész szociális ellátórendszer… S ezért is adózunk.

Butaság azt gondolni, hogy majd mi megmutatjuk – gyakorlat és tapasztalat nélkül, amit pl. a pszichiátriai betegek ellátása megkövetel -, és csak azért is változtatunk mindenen, mert nem mi találtuk ki. Ilyenkor szokott előfordulni az, hogy „a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik”.

Nem feltétlen a struktúra rossz, vagy a koncepció, hanem a kivitelezés, a megvalósítás. Nem szabad kísérletezgetéssel újabb zavart kelteni a munkatársak és a lakók körében, hanem a minőségen kell változtatni, no meg a morálon.

Ahogyan meg van írva: „Mindent megvizsgáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!”  (1 Thess. 5,21)

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Blog válaszol - Irány a káosz?

Az anonim levél tartalma a következő:

„Az a baj az integrációs hozzászólással, hogy csak két területet érint az intézmény részlegeiből.

Sokkal több a baj, a gond és az új vezetés általi szervezetlenség az osztályokon, és a többi kiszolgáló részlegnél.

Az ápoltakkal fizettetni akarnak gyógyszert, TV, rádió, hajszárító, számítógép, mobil telefontöltő által felhasznált áramot.

Korlátozni akarják a kimenőket, motoztatni akarják az ápoltakat ki és belépéskor.

Az új házirend megszegésekor, ha háromszor történik, ki akarják utasítani az intézetből.

És még rengeteg más…”

----

Köszönjük bizalmát és észrevételét… Nem az én dolgom a fentiek véleményezése, de annak örülök, hogy nemcsak az ellendrukkerek körében, hanem a józanul gondolkodók táborában is akadnak olyanok, akiknél valami még „kiveri a biztosítékot”.

Hogy mi mindent megpróbáltunk korábban, ezt a blog olvasói pontosan tudják. Nincs az a fórum, melyet ne kerestünk volna meg, hogy segítséget kapjunk – a hatóságtól, a szakmai fórumokon át, a fenntartótól, a civil és hivatalos érdekvédőkön keresztül, a médiumokon át egészen a politikai „magasságokig”. Az eredmény ismeretes…

Mégsem tehetnek mást, minthogy a rendelkezésre álló eszközöket újra mozgósítják. Van szakszervezet, közalkalmazotti tanács, érdekképviselet – akiknek úgy tudom aláírásukkal is hozzá kell járulni az új szabályzatokhoz (házirend, pénzkezelés, stb.)… Léteznek továbbra is utak és lehetőségek, nem kell belenyugodni abba, ha ezek nem helyesen működnek.

Az emberek, így a betegek méltóságát sem  veheti el senki. Ehhez ragaszkodni kell.

Ha már a lakók további anyagi terheléséről esik szó, a figyelmükben ajánlom azt, hogy elsősorban az intézménynek kell biztosítani a lakók számára a törvény által előírt szolgáltatásokat (tisztasági felszerelés, eü. papír, ruhanemű, tisztasági festés, gyógyszer…). Aztán vissza kellene fizetni a lakók felé a tartozást (nyaraltatások idejére is fizettették velük a teljes havi térítési díjat), ha még nem rendezték, valamint a lakók pénzéből vásárolt bútorok árát (nővérszobák, stb.)...

Sok-sok nyugtalanító információt hallottunk már, amiből nem lett aztán semmi, vagy helyette még eszementebb dologgal rukkolnak ki… Zúgolódást váltott ki a jelenléti ív aláírása a portán, ezért lesz majd helyette több százezerért beléptető rendszer… Mint egy nemzetbiztonsági cégnél! Valakik biztosan jól járnak vele… Szóval ne keseredjenek el, nem igaz, hogy nincs pénz...

Sokáig én is azt hittem, hogy a káosz, csak rosszindulatból és hozzánemértésből adódik, de sajnos nagyon is úgy tűnik, hogy igenis tervezett, sőt szervezett és felülről támogatott… A káoszban, a zavarosban ugyanis még többet lehet halászni… meg különben is, „hadd pusztuljon a férgese”…

Óvakodjon mindenki azoktól, akik nem szeretik a rendet, a tisztességet… s akik nem szeretik az embereket, így a rászorultakat sem, mert tőlük semmi, de semmi jó nem várható. 

Folyt. köv.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

AZÉRT VAN MÉG REMÉNY A VÁLTOZÁSRA

.
Nagy a csönd a halasi ügyben, semmit sem tudni/hallani a büntető eljárás alakulásáról. Azt gondolhatnánk, hogy "agyontárgyalják" az ügyet, majd csak szép csendben kialszik a láng, a kezdeti felháborodás, de vannak azért más, ezzel szöges ellentétben álló jelek is bőven. Nézzük csak, mi is az ügyészség véleménye a "Juharos gyermekek" dühöngőbe zárásáról?

Mintha egy kicsit más lenne ez a megítélés, mint a fenntartó által korábban hangoztatottak, nem?
.

.
Csak 3 alkalommal, novemberben utoljára? Hát ez elég érdekes, mert 12 gyermek sérelmére részben folytatólagosan elkövetetten azért az igen távol áll a 3 alkalomtól. Van is érte "javaslata" az az első fokon kiszabott felfügesztett börtönbüntetést megfellebbező ügyészségnek:

Azért kíváncsi lennék a korábban nyilatkozgatók mostani "véleményére! Hogy is volt ez "még akkoriban"?
.

.
Január 23. és 25. napján lesz a II. fok, a jogerős ítélet ismeretében vajh nyilatkoznak-e majd a korábban oly agilis "illetékesek"?
.

DETONATOR
.

Új vezetés, régi szelek, avagy merre tart az integráció?

Előzmény: ITT!

Túljutva az év végi esetleges fogadkozásokon, tanácsos lenne megvizsgálni, mi is az oka az érdemi változás hiányának…

Sokan megpróbálnak ugyan változtatni, de változnak is ettől?

Vannak akik belátják, hogy nekik ez nem megy, s vannak, akik továbbra is magukat tartják legalkalmasabbnak a leendő vezetői pozícióra… Valószínűleg az önjelölteket az sem ébreszti tisztánlátásra, hogy érdemi szavazatot nem kaptak a csoportjukban… Igaz, ez is csak olyan szavazósdi volt, mint évekig a legjobb dolgozóra voksolás, ahol csak arra voltak kíváncsiak, hogy a többség, mit gondol… Miután megtudták, maradt a központi koncepció…

V. Ágnes a mentálhigiénés csoport vezetője nem vállalta januártól a csoport vezetését. Indoklása szerint férje jövendő pozíciója több odafigyelést kíván a részéről, s ezért mond le posztjáról. Az összmunkatársi értekezleten, az integrált intézmény vezetőjének – véleményem szerint nem túl etikus leleplező - bejelentése szerint, V. Ágnes azért mond le, mert összeférhetetlennek tartja, hogy két korábbi intézményvezetőnek is a felettese legyen (Simon Ilona és Vincze István)... T. Andrást – érdemei elmarasztalása mellet és ellenére - az új vezetés még feljebb helyezte. Az integrációt követően az összes intézmény hozzá tartozik majd, mint fő-TMK-s, vagy ki tudja mi...

Félő, hogy a jövőben az intézmény vezetését eddig ellátó megbízott vezető, - minden igyekezete ellenére - beleroppan a nagy vállalásba, hiszen nemcsak az intézmény, hanem a főápolói munkakört és a mentálhigiénés csoport vezetését is elvállalta. Szakmai „kiskoromban” megtanultam, hogy nem kell beugrani a „Jaj, te olyan ügyes vagy… kezdetű, tartalmú biztatásoknak, amik csak arról szólnak, hogy még több bőrt nyúzzanak le rólunk, s ők még több pénzhez, elismeréshez, tekintélyhez, pozícióhoz, stb.-hez jussanak… Mert ugye azt sem gondolták komolyan, hogy egy ember az összes integrált intézményt – Solt, Kaskantyú, Lajosmizse, Szabadszállás, Kiskunhalas… Tass? – felelősen vezethetné? (Lásd még: ITT!)

Az ember a hozzánemértését persze úgy is palástolhatja, hogy állandóan hárít, és/vagy a munkába temetkezik, vagy sosem elérhető, így aztán senki sem tud hozzá fordulni szakmai kérdésekkel. Pedig egy jó vezetőnek nem kell feltétlenül mindenhez értenie, hanem jó és megbízható szakemberekkel kell körülvennie magát… Az én tapasztalatom azonban a közszférában, ennek az ellenkezője… Szakmailag, sőt emberileg is gyenge vezetők, náluknál is fajsúlytalanabb személyekkel veszik magukat körbe, hiszen őket könnyen lehet „irányítani”, s ráadásul a bizalmatlanság is elősegíti a rossz működést… Így maradnak a csimpaszkodók, haszonlesők… Csak azt nem értem, hogy miért nem akar senki mások, vagy legalább saját hibájából tanulni…

Arról nem is beszélve, ha ismét olyan vezetőket is állítanak a dolgozók fölé, akiknek a szakmai végzettsége, tapasztalata, rátermettsége, tekintélye messze alulmarad a munkatársaihoz képest…

Persze a szekér azért halad… hiszen elég sokan tolják. Ha az irány azonban nem változik, csak időnként a szekéren ülők és a gyeplőt tartók cserélődnek, akkor bizony nem remélhetünk érdemi változást. Ráadásul némely ex továbbra is a szekéren ül, de csak a lábát lógatja… jó alaposan, közpénzből… „mert én megérdemlem”!

Félő, hogy ez az integráció inkább dezintegrációt okoz majd.

Ezek a trendek nem jót sugallnak… Eszembe juttatják azokat az időket, amikor a tsz-elnöknek és a gyárigazgatónak, vagy a pedagógusnak nem volt végzettsége, sem hozzáértése, de a sok senkiházi, jó kádernek tartotta őket…

Ez utóbbi megerősíti korábbi felismerésünket, miszerint a jobb és baloldali csatározások csupán színjátékok a mi kárunkra, melyet a mi intézményünk múltjából oly sokszor felismerni véltünk már… Mindegy, hogy jobb, vagy baloldali kormányzás, vagy fenntartás regnál, a rászorulók sorsa és a dolgozóké továbbra sem érdekel senkit sem…

Tehát kár fogadkozni, kár reménykedni, mert ha mi nem változunk, s nem változtatunk, semmi sem fog változni…

Pedig a becsületeseknek nem kellenek a hamisan tanúzók, az összeférhetetlenek, a táppénzcsalók, a munkakerülők, a hűtlenek, a hozzánemértők…

Ha a közszférában a köz gondolkodása nem a közért van, akkor a közt kell kicserélni… Vissza kell állítani azokat a régi normákat, melyben csak olyan emberek tölthettek be közfunkciókat, vagy láthattak el közfeladatokat, akik közmegbecsülésnek örvendtek…

S ha már nem lett vége a világnak, legalább a gonosznak vesznie kellene!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Statisztika 2012*

-        1.085 Bejegyzés

-     15.500 Hozzászólás

-     45.000 IP cím

-  714.000 Látogatás (2 blog)

* A Netre fel! Blog statisztikája 2012. év végéig.

Levélküldés: ITT!                   Facebook