2011. április 3., vasárnap
2011. április 2., szombat
Märchen / Mese
Hol volt, hol nem volt, volt
egyszer egy fiatal álláskereső. A neve, amit a nagyon szerény szüleitől kapott,
Aritmia
volt (szép magyar klasszikus keresztnév). Ifjú kora óta sokat tanult, és eszes
lány réven, egyetemi nyelvtanár vált belőle. Pontosabban egyetemen tanult, és
nyelvtanár lett belőle. Utána is képezte magát, szakfordító és
szinkrontolmácsként, és belevetette magát a germanisztikába. Európa szerte gyűjtötte
a gót nyelvi kincseket, és könyvet is publikált. Tudása rendkívüli, és értékes volt.
Első komolyabb munkahelyén, a
takarékosság jegyében, alig több mint kétszázezer forintot kaphatott csak kezdőként
(sajnos nem hetente, hanem havonta), de ígéretben megfogalmazódott, hogy a
későbbiekben kiegészíthetik ezt a gyenge alapbért egyéb juttatásokkal. Nem keseredett el, hiszen szülei mindvégig
mellette álltak. Szó szerint.
Aritmiára nagy szükség volt, mert munkahelyén több száz fős csoport
választotta a nyelvtanulás csodás lehetőségét, és a feliratkozáskor keletkezett
torlódás jól mutatta a német nyelv iránti fokozott igényt. „Bolondok” lettek volna kihagyni! Aritmia tudása, és szakmai
felkészültsége biztosította a garanciát, hogy a szűk negyedmilliós bérért, nem csak foglalkozások, hanem magas szintű kurzusok
is elindulhatnak, ahol a tehetséges előadónak köszönhetően egy új világ nyílhat
meg az érdeklődők számára. Aritmia
jól értett az emberekhez. Soha „nem kapott hajba” senkivel,
szerették, tisztelték és megbecsülték munkáját. Tündöklő lénye előtti
tiszteletadásként kis herceglánynak szólították, és ámulattal csodálták
hivatástudatát és szellemi nagyságát. Gyalázatosan csekélyke, kétszázezer feletti
fizetése a legsötétebb korok kizsákmányolását idézte.
Így a fiatal leány megtalálta
hivatását, oktathatja a tudás iránti „örült” szenvedéllyel vágyakozókat, és mi
megháláljuk neki szolid visszafogottsággal, és a szinte szégyenletes, nem egész
negyedmilliós
honoráriummal. A szakma visszavárja őt, egyetemek kapui állnak
nyitva, és kül- és itthoni Akadémiák sora várja tagjai közé, ő mégis minket
választ. Köszönjük kis herceglány, hogy lemondasz az igaz karrierről, és velünk
maradsz! Vége.
Aki nem hisz járjon utána. Mikor szembe
találkoznak Aritmiával, kérdezzék meg egyenesen tőle, mennyi pénzzel szúrja ki
a szemét munkaadója. Persze, az igazat, csakis az igazat…
Ui.: Még egyszer, elnézést kérünk a gyatra
fizetségért!
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
2011. április 1., péntek
Dilemmák…
Évek óta, sokat vívódtam azon,
hogy hogyan lehet a kötelességet és a kegyességet összeegyeztetni.
A dolgok normális menetében nem
is okozhatna ez gondot, hiszen minden megfelelően működne…
Az adófizetők pénzét arra
fordítanák, amire irányozzák, a beteg a lehető legjobb ellátásban részesülne,
soha senkinek nem jutna eszébe megfosztani a beteget méltóságától, javaitól,
ahogyan a gondnokok a gondnokoltak vagyonával jó gazda módjára bánnának, a
vezetés pedig a színvonal emelésén, a betegek jobblétén fáradozna… A betegeket
szakemberek vennék körül, az osztályokat a legkiválóbbak vezetnék, az orvosok
gyógyítanának, kezelnék a betegeket…
Nekünk, szólnunk se kellene… Soha,
elő nem fordulhatnának azok a dolgok, amiket itt a blog hasábjain taglalni
vagyunk kénytelenek…
Minap beszélgettem valakivel, és
nem értette a dilemmámat… Azt mondta, nem azt tanultad, hogy jelezned kell, ha visszaéléssel találkozol?
De igen. Akkor, mi a kérdésed?
Jeleztem, de nem történt semmi…
Akkor feljebb kell jelezned! Ha
bűncselekmény gyanúja fölvetődik, bejelentést kell tenni! Ez minden állampolgár
kötelessége!
Tanúként hallgattak meg, eltelt jó
pár hónap… Kérdeztem, egy elöljárótól pár hónap elteltével, hogy mi van abban
az ügyben, amelyben tanúként hallgattak meg? Széttárta a kezét, majd azt mondta: Ja, kérem, feljelentést kell tenni!
Amíg nincs feljelentés, nincs nyomozás, nincs eredmény! Ezt többször
hallhattam, több helyről…
Egy segítő hivatással bíró személy, nem könnyen tesz a hatóságok fele bejelentést… Meg kell tennie ugyan
a szakmai felettes szervek fele, a többi azonban, más hatóságok dolga lenne… Nehezen
egyeztethető össze a kétféle – ellentétesnek tűnő – mentalitás. Azért is van ez
így, mert emlékeinkben a feljelent(get)ő személyisége a besúgók jegyeit
hordozta leginkább…
Hamis kérdés: Hogyan lehetek jó, ha másoknak rosszat okozok? Aztán
rá kellett jönnöm, hogy nem én okozok
rosszat… Hiszen a rosszat, a bajkeverőt, a károkozót, a veszélyeztetőt félreállítani, az nem rossz cselekedet, hanem jó!
Mert nekünk azokkal kell jót tennünk
elsősorban, akiket ránkbízattak… Ráadásul hosszútávon, még a jelzésemmel is
a javát
szolgálom… esélyt kaphat a jó felismerésére, a megbánásra, az újrakezdésre.
Az egyetlen rendező elv, a REND. Ezért
viszont lépéseket kell tenni…
Emlékszem a Kórház a város szélén sorozatra, melyben a nagy elméleti
tudással rendelkező orvos, csapnivaló sebész volt, és a betegekkel és a
kollégákkal is állandó zűrje volt. Az idős főneke tisztelte tudását, ezért
megtűrte. Utódja egy fiatal, agilis orvos, az első probléma után elbocsátotta… Mindenki
jól járt, a betegek, a kollégák, s az elbocsájtott orvosból, mint kutatóorvos,
elismert szaktekintély vált… Sohasem lett volna sikeres, boldog ember, ha nem
rúgják ki az állásából…
Hiszem, hogy mindenkinek van olyan
terület az életben, amelyben becsületesen, példamutatóan és jól boldogulhat… Meg
kell találni…
Ezzel tehát, a dilemma megoldódni
látszik…
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
2011. március 31., csütörtök
Mihez is van joga
egy szakmai vezetőnek?
.
Nem tartom valószínűnek, hogy engedélye van arra, hogy
mosatlan, koszos kezével a dolgozók ételeit turkálja a hűtőszekrényben! Végigjárja az osztályokat, és turkál a maszek ételek közt a mocskos mancsaival? Nem találtam törvényt arra vonatkozólag, ha megyünk dolgozni akkor a saját kosztomra rá kell írni a nevemet, és bármiféle dátumot! Ez kérem nem intézeti étel, semmi köze hozzá, de ha meglátom, hogy hozzányúl az enyémhez, kifizettetem vele, mert nem vagyok hajlandó a retkes kezei után elfogyasztani!
De, ha nem látott még házi ételt, akkor mellékelünk receptet is, hogy meg tudja főzni!
2011. március 26., szombat
Hogy is van ez? Mondja meg valaki!
.
Jártamban, keltemben mindig felfigyelek dolgokra! Ugye ez a Medve
eltűnt, suttyomba elment nyugdíjba, és alattomosan várt a Bányai úr
engedélyére, hogy nyugdíj mellett dolgozhasson! Kérdem én, nincs
munkanélküliség? Miért egy olyan embert vesznek vissza főnővéri
beosztásba, aki alattomos, durva, verekedős, iszákos és buta? Ráadásul az
iskolai végzettsége sincs meg a beosztott munkaköréhez! Az nem indok, hogy a főorvosasszonynak a tezsvére! Nem találtak, igaz
nem is kerestek jól képzett szakembert erre a posztra, pedig van sok a
munkanélküliek között is.
Csak nem rettegnek az új dolgozóktól a vezetők? Félnek, hogy nem állnak be a sorba, és ellent is tudnak mondani? Minden nyugdíjast elküldtek, mert kell a hely az ellátás nélkülieknek. Na ja, azok nem voltak rokonok, mi? Aljas egy munka ez is!
Csak nem rettegnek az új dolgozóktól a vezetők? Félnek, hogy nem állnak be a sorba, és ellent is tudnak mondani? Minden nyugdíjast elküldtek, mert kell a hely az ellátás nélkülieknek. Na ja, azok nem voltak rokonok, mi? Aljas egy munka ez is!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)