Nagyításért kattintson a képre!
2011. szeptember 25., vasárnap
2011. szeptember 24., szombat
Összegzés
Lehet, hogy sokan furcsának találják a címet, mert összegzést év végén készítünk. Számba vesszük, hogy milyen évet hagyunk magunk mögött, és mit várunk az elkövetkezőtől.
Tegyünk most kivételt, mert nem évet, hanem reményeink szerint egy korszakot zárunk le!
Lezárjuk, de elfelejteni sokáig nem tudjuk!
Borzalmas, mi több, - néha már - elviselhetetlennek tűnő éveken vagyunk túl! Sajnos, történt igazi visszafordíthatatlan tragédia is, úgy a lakók, mint a munkatársak életében.
Volt ebben az elmúlt 11 évben és 3 hónapban kirúgás, lelki megnyomorítás, alázás, sértés, fegyelmik garmada, fenyegetés - majdnem kihagytam - és nyilvános megszégyenítés!
Hogy mi nem volt? Szervezett, hozzáértő irányítás, emberi elismerő szó, bizalom és felelősség vállalás a kimondott szóért!
Hamar kialakult a diktatórikus, vagyis parancs uralmon alapuló vezetés! Exigazgatónő sokáig nem vette észre, pedig többen figyelmeztettük, hogy már nem ő a vezető!
Mire rájött, már késő volt. Bekövetkezett az, ami ellen már nem tudott tenni, zsarolhatóvá vált. Szinte mindenre fordítva reagált, mint elvárható lett volna! Nem a hozzáértő munkatársakra támaszkodott, sőt, mi több, egyenesen az ellenséget látta bennünk! Vezetőink olyan szintre jutottak, hogy már mindenkiben ellenséget láttak!
Információkat tartottak vissza, mert a szakmai tudás hiánya butasággal és gőggel is társult. Ez így együtt a beosztott munkatársakra nézve léleknyomorító! Szembesültünk nap mint nap a hazugságokkal! Védtelenek voltunk, mert rögtön megkaptuk a ne próbáld megmagyarázni panel mondatot.
A visszaigazolást minden esetben megkapták a közeli rokonoktól, barátoktól és azok barátaiból verbuválódott, hihetetlenül ostoba udvartartásuktól. A szemükbe ez a csapat volt a mértékadó! Erre én csak azt mondom, illetve írom, hogy madarat tolláról... a többit tudjuk, sőt tapasztaltuk!
Tisztelt ex ig. nő! Nem a kemény fedeles diplomák száma jelenti az alkalmasságot, sőt az önmagában kevés, legyen akárhány is! Emberségből az élet vizsgáztat, igaz bizonyítványt nem állít ki!
Itt az eredmény a munkatársak arcán látszik! Sajnos nálunk a rémület, félelem és szorongás látszott az arcokon! Önök szerint: "Úgy kell nekik és ha valaki szól, még bele is rúgunk!"
Az önök szemében a legnagyobb bűn azért mégis csak az, ha valaki ért a szakmájához! Ha ésszerű javaslata és véleménye is van, akkor legyen áruló, sőt ellenség! Hivatalból üldözendő! Aki beszél vele, azt meg egyenesen égő máglyára kell dobni! Ugye tudják kiről beszélek? "Nem kell válaszolni, költői kérdés volt!"
Igazgatóváltás előtt vagyunk! Legalább is reméljük! Jelenlegi mb. igazgatónk is maradandóan beírta a köztudatba a nevét! Egyszer indulatában kijelentette, ő utána senki nem fizetett 700.000 Ft-ot. Tudtuk, hogy nem igaz, mert nem ez volt a kérdés. Elszólás volt, de legalább ez is kiderült. Sőt odáig ment, hogy tudja, ki élt a kelleténél is már többet! Sajnos, ennek a nagy nyilvánosság előtt, többször is hangot adott! Nincs mit hozzáfűzni!
Ez volt idáig!
Bízzunk benne, hogy 2011. október 1-től szebb napok jönnek, úgy a lakókra, mint a munkatársakra! Ehhez arra is szükség van, hogy az ex ig. nő lekerüljön a fizetési jegyzékről, annál is inkább, mert nem tudjuk, hogy mit is csinál, illetve mit nem csinál!
Munkavégzése (?!) az emberbarát gazdasági igazgatóval egy irodában történik, sőt a pénzügyi csoportvezető áldásos jelenléte, tovább emeli a színvonalat.
Pályázat! Sokan várjuk a kihirdetés napját, remélve, hogy olyan nyeri, aki ismeri a körülményeket, tudja, hogy mitől és mi romlott el nagyon! Tőle várjuk a megnyugvást és azt is, hogy ismét emberhez méltó munkahelyünk legyen, ne börtönnek érezzük az intézetet.
Még egy észrevétel! A pályázati kiírásban szerepel, hogy a munkakör betöltéséhez szükséges szakvizsga akár 2 évig is ráér! Miért?? Ez nem költői kérdés! A megyében - Kiskunhalason - nincs olyan szakember? Tovább megyek, a pályázok között nincs olyan személy, akinek a birtokában már most van?
Vagy folytatjuk dicső tevékenységünket és mi mindig taníttatunk valakit? A feleslegesen kifizetett tanulmányi költségeket is megérné egyszer összesíteni!
A nem dolgozó, hanem csak a fizetési jegyzékben szereplő munkatársak évek óta kifizetett bére, két gyermekintézmény éves étkezési költségét fedezné! Csak bátran, össze kell adni! Félelmetes összeg lesz a végeredmény!
Nem is tudom, mit is mondjak, írjak még? Aki akarja látja, sőt már régen tudja, hogy nagyon nagy a baj! Olyan igazgatót várunk aki tudja, hogy hova nyúljon a baj mielőbbi megszüntetése érdekében, és főleg visszaadja hitünket. Azt várjuk, hogy számítson ránk!
Mához egy hétre - már egy napja - tudni fogjuk a választ!
Egy kéretlen tanács, az itt eltöltött időt én az önök helyében nem írnám be a további referencia anyagomba! De ez talán az utolsó, amiben még önök döntenek!
2011. szeptember 23., péntek
ELSŐ KÉZBŐL
Talán
minden szabályt áthágva, szemérmes büszkeséggel és múlhatatlan tisztelettel
kívánom közreadni Uray Erzsébet pályázatát, amely egy héten belül kerül
elbírálásra. Már nem lehetünk vesztesek, hiszen 11 év méltó lezárásaként
megszületett ez az összegző dokumentum, ami elárul mindent alkotójáról,
életéről, munkájáról, de még vágyairól is. Önálló ez a pályázat, - még ha
kevesekhez is jut el -, leginkább azért mert rendületlen hitről tesz
tanúbizonyságot, és ez az ami igazán értékessé teszi, még a legádázabb
küzdelmek közepette is.
Vettem
a bátorságot, és saját felelősségemre felraktam a dokumentumot, hiszen ez a Blog
még mindig a miénk, saját személyes naplónk, és meghívott barátainkon kívül
mások érdeklődésére nem számítunk. Kis közösségünk pedig könnyen megérti, miből
fakadhat szemérmes büszkeségem és múlhatatlan tiszteletem.
A pályázat elérhető: ITT!
Olvasói levél - Szerecsenmosdatás
"A Fenntartó hozzáállását tükröző a következő írás.
Szerecsenmosdatás: Alister
A szerecsenmosdatás a ténytagadás (erről máskor) egyik sajátos válfaja. Olyan
cselekvés (vagy cselekvéssorozat), amely során a cselekvő (vagy cselekvők) egy
vagy több múltbeli, mindenféle szempontból (különösen kiemelve az általános
erkölcsi nézőpontokat) védhetetlen, gyalázatos és/vagy felháborító nézetet,
történést vagy cselekményt próbál kedvező (vagy kedvezőbb) színben feltüntetni.
Eszközei a források semmibevevése, az össze-visszahazudozás, a féligazságok
használata, az érzelmekre hatni próbáló retorika, a "rosszullétig
sulykolás", a csúsztatás és egyéb demagóg retorikai fogások. Általában
politikai, ritkábban gazdasági célokat szolgál, és körülbelül a csecsemők megerőszakolása
és a fajirtás között helyezkedik el az emberi ganéságok megíratlan listájában.
Magyarul (és erős eufemizmussal fogalmazva) nem valami szép
dolog.
Alkalmazói általában szélsőséges eszmékkel azonosuló vagy azokat valamilyen anyagi vagy politikai előny végett felhasználni kívánó személyek és azok különböző rendű és rangú fullajtárjai, zászlóhordozói és egyéb csatlósai. Gyakorlati megvalósítói gyakran műkedvelő történészek, kocajogászok, önjelölt filozófiaprofesszorok, marginális politikai erők aktivistái és egyéb, magukat értelmiségiként definiáló személyek, akiknél a felületes szakmai tudással párosul arroganciával, tévedhetetlenség-tudattal és végtelen elszántsággal.
Kedvelt módszerük az ellenérveket felvetők ignorálása (elvetése* a szerk.), mondanivalójuk kiforgatása, az ellenfél ellenséggé minősítése és démonizálása. Érveik, bár roppant hangzatosak és magukkal ragadóak is lehetnek, de általában nélkülözik az objektív bizonyíthatóságot, és igen gyakran érzelmi indíttatásúak. Szívesen szólnak a nép egyszerű gyermekének hangján - már csak azért is, mert a tanulatlan emberek kevésbé látnak át olcsó mesterkedéseiken, bazári tarkaságú, ám talmi érveiken, ócska, elcsépelt, kiüresedett szólamaikon. Ha ellentétes nézeten lévő értelmiségivel kerülnek szemben, akkor agresszívan támadásba lendülnek, és igen gyorsan személyeskedni, majd mocskolódni kezdenek - ami, valljuk be, gyakran eredményre vezet. Legalábbis látszólag. Ugyanis a hasonszőrű teremtmények hozzájuk süllyednek, és a vita onnantól már nem az érvekről, hanem a sértegetésekről szól; az értelmes emberek viszont felismerik a trollt (manó* a szerk.), és iszonyodva hőkölnek hátra - a szerecsenmosdató pedig ezt is sikerként könyveli el, hiszen "lemosta" a másikat a pályáról.
A jelenség nyilván és egyértelműen negatív, és jóérzésű ember nem mehet el mellette szó nélkül. A szakirodalom által javasolt leghatékonyabb kezelési eljárás egyrészt bűncselekmény, másrészt sok mocskot csinál, és még ásni is kell utána, tehát összességében mellőzendőnek tekinthető - kivéve, ha idegorvos vagy, vagy bizonyítani tudod a jogos védelmi helyzetet, ami (tekintve a körülményeket) nem is olyan nehéz, mint elsőre tűnik. Vitázni csak akkor állj le egy szerecsenmosdatóval, ha sok a szabadidőd és alacsony a vérnyomásod. Ne feledd, hogy ez neki vagy ideológiai alapú, a "szent cél", vagy tisztes summát kap/remél érte a megfelelő helyekről, ezért csak akkor fog (nagy valószínűség szerint) meghátrálni, ha ízekre szeded, megalázod, és totálisan tönkrezúzod - és ez közel sem olyan egyszerű! Inkább csak nézd, ahogy lángolva pörög, és nevess rajta nagyot, lehetőleg minél több ismerősöddel, ugyanis a közröhej tárgyává válás általában kiválóan akadályozza a szerecsenmosdatás sikeres lefolytatását."
Alkalmazói általában szélsőséges eszmékkel azonosuló vagy azokat valamilyen anyagi vagy politikai előny végett felhasználni kívánó személyek és azok különböző rendű és rangú fullajtárjai, zászlóhordozói és egyéb csatlósai. Gyakorlati megvalósítói gyakran műkedvelő történészek, kocajogászok, önjelölt filozófiaprofesszorok, marginális politikai erők aktivistái és egyéb, magukat értelmiségiként definiáló személyek, akiknél a felületes szakmai tudással párosul arroganciával, tévedhetetlenség-tudattal és végtelen elszántsággal.
Kedvelt módszerük az ellenérveket felvetők ignorálása (elvetése* a szerk.), mondanivalójuk kiforgatása, az ellenfél ellenséggé minősítése és démonizálása. Érveik, bár roppant hangzatosak és magukkal ragadóak is lehetnek, de általában nélkülözik az objektív bizonyíthatóságot, és igen gyakran érzelmi indíttatásúak. Szívesen szólnak a nép egyszerű gyermekének hangján - már csak azért is, mert a tanulatlan emberek kevésbé látnak át olcsó mesterkedéseiken, bazári tarkaságú, ám talmi érveiken, ócska, elcsépelt, kiüresedett szólamaikon. Ha ellentétes nézeten lévő értelmiségivel kerülnek szemben, akkor agresszívan támadásba lendülnek, és igen gyorsan személyeskedni, majd mocskolódni kezdenek - ami, valljuk be, gyakran eredményre vezet. Legalábbis látszólag. Ugyanis a hasonszőrű teremtmények hozzájuk süllyednek, és a vita onnantól már nem az érvekről, hanem a sértegetésekről szól; az értelmes emberek viszont felismerik a trollt (manó* a szerk.), és iszonyodva hőkölnek hátra - a szerecsenmosdató pedig ezt is sikerként könyveli el, hiszen "lemosta" a másikat a pályáról.
A jelenség nyilván és egyértelműen negatív, és jóérzésű ember nem mehet el mellette szó nélkül. A szakirodalom által javasolt leghatékonyabb kezelési eljárás egyrészt bűncselekmény, másrészt sok mocskot csinál, és még ásni is kell utána, tehát összességében mellőzendőnek tekinthető - kivéve, ha idegorvos vagy, vagy bizonyítani tudod a jogos védelmi helyzetet, ami (tekintve a körülményeket) nem is olyan nehéz, mint elsőre tűnik. Vitázni csak akkor állj le egy szerecsenmosdatóval, ha sok a szabadidőd és alacsony a vérnyomásod. Ne feledd, hogy ez neki vagy ideológiai alapú, a "szent cél", vagy tisztes summát kap/remél érte a megfelelő helyekről, ezért csak akkor fog (nagy valószínűség szerint) meghátrálni, ha ízekre szeded, megalázod, és totálisan tönkrezúzod - és ez közel sem olyan egyszerű! Inkább csak nézd, ahogy lángolva pörög, és nevess rajta nagyot, lehetőleg minél több ismerősöddel, ugyanis a közröhej tárgyává válás általában kiválóan akadályozza a szerecsenmosdatás sikeres lefolytatását."
Olvasónktól kaptuk, köszönjük!
2011. szeptember 21., szerda
Cselekedni kell
Eljöhet az idő,
- és bizonyára el is jön, - mikor cselekedni kell. Nem a napi rutin
tevőlegessége, a megszokott és összehangolt mozdulatok sokasága, felfűzve arra
a szellemi formációra, amit mi értelemnek nevezünk, hanem az a cselekedet, ami
végre igazi lehetőséget ad életünknek, pusztán azért, mert önállóságunk
bizonyítékává válik. Eljön az az idő mikor, képesek leszünk cselekedni, és
olyan természetessé válik magunk sorsát kézbe vennünk, hogy úgy érezzük, korábban
nem is léteztünk, és csak akarásunk volt, de akaratunk nem.
Van egy világ
bennünk, egy ön, ami magára befele mutatva önzést, kifelé mutatva ön-értéket
jelent, ugyanaz a lélek, mégis micsoda különbség! Önzésünk a bezárkózást
jelenti, és azt a bezárást, amivel mindent magunkhoz vonunk, leláncolunk és még
a szeretet is csak zsákmány lehet. Önértékelésünk az értékről szól, a
szabadságról, hogy nem vagyunk áldozatai saját magunknak. Az önzéstől való
szabadulásunk felemelő érzés, egyszersmind egy új élet kezdete, mert elkezdünk
cselekedni, úgy, ahogyan korábban soha sem. Megértjük, hogy értékesek vagyunk,
nem csak magunknak, hanem mindenki másnak, akikkel kapcsolatba kerülünk. Megértjük
azt is, hogy nem csak magunkért, hanem mindenki másért is felelősek vagyunk.
Megértjük, hogy cselekednünk kell, és többet nem bujdoshatunk el, mert
akaratunk van, és mert akarnunk kell másokért is tenni.
Legnagyobb
tisztelettel tudok csak írni azokról, akiket meghurcolnak, csak azért, mert
feltételezik róluk az önálló gondolkodás birtoklását. Hősök ők egy züllött, pátosz nélküli világban. Üldöztetésükkel a legsötétebb rendszerek
elevenednek meg… nem is lehet tudni, hogy gyilkos diktatúra, fékevesztett rendőri
önkény, avagy véres vendetta szemlélői vagyunk-e. Valahol sötét árnyak borulnak
össze, és döntenek az ármányról és árulásról. Kurafiak!
Áldozatok és
áldozatok… Vannak, akik úgy működtetnek egy rendszert, hogy minden egyes mozzanatában
ott rejtőzik a félelem, a fájdalom és a halál. Lehet az úgy egy jó rendszer?
A válaszokra már nem kell sokat várni, mert egyre többen felismerik a
cselekvés fontosságát, és talán az első próbálkozások vissza tudják fogni ezt
az erőt, de mivel a cselekvés mindig mozgást jelent, csak idő kérdése mikor
söpör el mindent, amit az önzés most még béklyójával visszatart.
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
Kutatók éjszakája 2011.
"Szeptember 23-án máskor nem
látogatható különleges helyszínekkel, érdekes kísérletekkel, hihetetlen
programokkal vár a legnagyobb tudományos ismeretterjesztő fesztivál! Találkozz
a kutatókkal, próbáld ki eszközeiket, vizsgáld meg találmányaikat, ismerd meg
munkájukat! Jövőkutatás, hanglebegés, elektronágyú, fénymalom, plazmagömb...
Fedezd fel Te is, mit tartogat számodra ez az izgalmas éjszaka…"
Bővebben: ITT!
Egy javaslat ITT!: Az emberi viselkedés tanulása és előrejelzése
2011. szeptember 19., hétfő
Cáfolat
Ma reggel felhívott telefonon
Nagy László úr, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat bizottsági referense, és
megerősítette az intézmény vezetésére pályázók szeptember 28-ára kitűzött
meghallgatásának időpontját.
Nincs tudomása arról, hogy Vincze
István megbízott igazgató – aki bejelentette saját megbízói státuszának
meghosszabbítását – maradna.
Arról sincs tudomása, hogy a pályáztatást elhalasztják, s csak a kormányhivatal átvétele után kerülne sor ismét erre.
Felháborodásának adott hangot, amikor kérdésére válaszul elmondtam, hogy Bányai Gábor megyei elnök úr volt az, aki a pályáztatás törvényes menetét - az előre történő bejelentéssel - ily módon semmibe vette.
Felháborodásának adott hangot, amikor kérdésére válaszul elmondtam, hogy Bányai Gábor megyei elnök úr volt az, aki a pályáztatás törvényes menetét - az előre történő bejelentéssel - ily módon semmibe vette.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)