2012. május 25., péntek

A rigó egyet füttyentett…


Ma találkoztam Mátyás bácsival, egy kedves, idős ismerősömmel, aki figyelemmel kíséri a velem kapcsolatos eseményeket.

Pár szót váltottunk, majd megkérdezte, történt-e valami fejlemény az ügyemben?
Néhány másodpercre elgondolkodtam, mi jót is tudnék neki mondani…

-          Igen, töröltek a rabosításból!
Rögtön értette. Felhúzta a szemöldökét, felszegte kissé a fejét, s mutatóujját okításra emelve megjegyezte:
-          A rigó egyet füttyentett… Tudja, mit jelent ez!? Hamarosan fütyülni fog!

Hálás vagyok neki a biztatásért…

Ha megállunk és figyelünk, halljuk még a varjak hangos károgását, de már egyre erőteljesebben kihallik az énekes madarak tavaszköszöntő csivitelése… 


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 21., hétfő

Mi ott voltunk…


BLOG PER: A TÁRGYALÁS ELHALASZTVA


Akik nem jelentek meg: Kunos Zoltán, Nográdi Krisztina, és Borbás Andrea.


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 20., vasárnap

Üldözés, vagy üldöztetés? III.


Előzmény: ITT! és ITT!

Rabosítás törölve?

Ötvenedik születésem napján megajándékoztak: megrovást kaptam az ügyészségtől… El is szomorodhatnék, de én inkább "örülök", mivel, töröltek a bűnügyi nyilvántartásból! Igaz, ármánykodásból kerültem bele, de mint azt a végén összegzem is, az ártatlanoknak nem tudnak ártani a gonoszkodók sem… Nem hagyom, hogy megmérgezzék az ünnepemet…

Nem olyan régen, újabb feljelentés érkezett ellenem Kastyják János ügyvéd úr és Fődi Gyöngyi főnővér részéről, állítólagos hamis vád miatt… Ezért, beidézett gyanúsítottként a kecskeméti nyomozó ügyészség kihallgatásra… Közölték velem, hogy ez a bűncselekmény 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető… Bekerülök a bűnügyi nyilvántartásba… ahonnan, ha felmentenek a vád alól, akkor törölni fognak, de a rendőrségnek, az ügyészségnek, és bíróságnak továbbra is megmarad a rálátása az adataimra! (Ezen állítást a bűnügyi technikus később cáfolta.) Igaz, tiszta lesz az erkölcsim…
A tanúvallomással egy időben panasszal éltem a gyanúsítás ellen: mivel én nem jelentettem föl Fődi Gyöngyit - ahogy Simon Ilonát, és Farkas Istvánnét sem -, hanem egy névtelen bejelentést – melynek valóságtartamáról előtte saját eszközeimmel meggyőződtem – továbbítottam e-mailben Téglás Péter vezető ügyész úrnak – korábbi kérésének megfelelően -, kérve az eset mérlegelését és szükség esetén az eljárás megindítását. Azt sem értettem, hogyan lehet hamis vád egy olyan bejelentés, melyben a többi megnevezett személyt állítólag elmarasztalták. S ha így van, akkor miért nem az ügyészséget jelentették föl, akik a gyanút alaposnak ítélték meg, s elrendelték a nyomozást, ügyészi felügyelet mellett! Egyébként, több hozzászólást is továbbítottam azokban az esetekben, ahol egyértelműen bűncselekményre való utalás történt. Az esetek további lefolyásáról nem szereztem tudomást. Elmondtam még, hogy – többek között blogoldalunkkal is - segítettük a rendőrség, az ügyészség, és a nyomozó hatóságok munkáját és a bejelentést erkölcsi kötelességből továbbítottam.
A nyomozó ügyész úr tájékoztatott arról, hogy ha megnevezem az illetőt, akitől az információt kaptam, akkor a vád rólam, automatikusan rászáll… Hogy szeretném-e, hogy megfenyegessenek újra másokat, veszélybe kerüljenek családok, egzisztenciák, életek? Netán felrobbantsanak autókat? Nem, nem szeretném, de ki is feltételezne ilyesmit?
Útiköltség térítés nem jár, mivel gyanúsítottként idéztek be…
Az iratanyagba nem tekinthettem be, mivel abból akkor az ügyész úr dolgozott… Később majd lesz iratismertetés, akkor betekinthetek (ha lesz pénzem átutazni Kecskemétre) és másolatot is kérhetek… Azt mondta, értesítenek az időpontról. Nem értesítettek, csak a panaszom elutasításáról, melyet nem találtak alaposnak, igaz az indoklásban nem szerepeltek az érveim.

A kihallgatást követően tájékoztattak arról, hogy a fenti bűncselekmény miatt rabosítanak, azaz bekerülök a bűnügyi nyilvántartásba… Erre, időpontot is egyeztetett Kiskunhalassal.

Közben megtudtam, hogy van egy tanú, aki már korábban tanúként jegyzőkönyvbe nyilatkozott a rendőrségen, hogy a vád, nem hamis
Az újabb beidézés időpontja előtt két nappal tájékoztattak arról, hogy meg kell jelennem ugyanott, hogy foganatosítsák velem (gyanúsítottal) szemben a megrovást, ahol ügyvédem is jelen lehet (!)… ha nem jelenek meg, elővezettetnek…
Megjelentem, s kértem pár nap gondolkodási időt, de nem kaptam, azt mondta az ügyész úr, hogy vagy most eldöntöm, hogy elfogadom a határozatot, vagy panasszal élek, de akkor ő már íjra is a vádemelést, aminek tárgyalás lesz a következménye, ahol engem bizonyosan elmarasztalnak… Nem értem, hogy miért marasztalnának el egy eljárás folyamán, ha nem követtem el semmit? De hát, nem ez az egyetlen dolog, amit nem értek az ügyben, amit pedig megértettem, az nem adhat okot optimizmusra… Telefonáltam, és a vonal végén, ugyanazt gondolták, mint én… ha elfogadom, akkor vége, másrészt meg miért fogadnék el elmarasztalást azért, amit nem követtem el!
Eddig Martinov Tibor ügyvéd úr minden egyes tárgyalásomon (Kispál Ernőné ellen általam indított „Ügy megcsaplak nem kelsz fel többet!” büntetőügyben, valamint a munkaügyi peremben), minden egyes tanútól megkérdezte, hogy tudják-e, hogy én büntető eljárás alatt állok? Még tőlem is, folyton ezt kérdezgeti… Most meg majd azt fogja mondogatni, hogy tudják-e, hogy engem az ügyészség büntetőügyben megrovásban részesített? Igaz, ezt nem teheti, de hát, errefelé bármi megtörténhet… Meggyőződésem, hogy az egész tárgyalássorozatot csak ezért az egy feltehető kérdésért – no meg lejáratásomra, elmarasztalásomra és anyagi ellehetetlenítésemre – kezdeményezték. Bárhogy döntök, sehogy se jó…
A hezitálás alatt, hirtelen, felülről jött megvilágosodás segített a döntésben… A becsületünket senki sem veheti el tőlünk, sem bíróság, sem ügyészség, sem bűnügyi nyilvántartásba vétel, se hamis vád, se becsületsértés, se rágalmazás, se semmi…
Így aztán, közöltem az ügyésszel, hogy bár nem értek vele egyet, és nem fogadom el, de nem kívánok panasszal élni… Aláírtam valamit, amit az orrom alá dugott, hogy minél előbb szabaduljak… Aztán átvettem a határozatot, s azt mondta, törölnek a nyilvántartásból… mindenhonnan… Kértem az iratanyagból egy példányt, 8 napon belül megkapom… Végre megtudom, mivel is vádoltak engem… Mi az, ami miatt, például kirekesztődtem az intézményvezetői pályáztatásból

A tanulság egyelőre csak annyi, hogy az szerepel a határozatban, hogy cselekményemmel (bűncselekmény gyanúját észlelve és jelezve) csak csekély fokú veszélyt jelentek a társdalomra… No, ez jó hír!
Kérdésem csupán, ha én – becsületes állampolgárként – csekély veszélyt jelentek a társadalomra, akkor milyen veszélyt jelent az, aki nem becsületes, netán elköveti a bűnt, vagy, ne adj’ Isten bűnöző, vagy ami még rosszabb, gonosz, megszállott, megátalkodott, és lélek nélküli személy?
Belegondolni se merek…  


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Üldözés, vagy üldöztetés? II.


Előzmény: ITT!
 
Sok minden történt az előzőekben leírtak óta… A lényeg azonban nem változott, további elfoglaltságokat is kerestek számunkra, mely nem kevés, anyagi és egyéb vonatkozást is jelent.

Összeférhetetlenség miatt elbocsátottak 5 hónap felmentéssel és végkielégítéssel a munkahelyemről, mindezt olyan sürgősséggel, hogy még a közalkalmazotti tagságom megszűnését követő 1 éves védettséget sem tudták kivárni… Sőt, összeférhetetlenségem ellenére, visszahívtak a felmentési időm alatt még dolgozni (4 napra)!

Három hónap munkanélküli járadék után Simon Ilona férjénél, Simon Istvánnál kellett kérvényeznem az aktív korúak ellátását, mely éppen akkor csökkent 28.500,- Ft-ról 22.800,- Ft-ra…

Munkaügyi pert kezdeményeztem, kérve visszahelyezésemet… Az intézmény, Martinov Tibor ügyvéd képviseletében ellenkeresetet nyújtott be, melyhez csatolták a munkatársak által (Visnyei Ágnes csop.vez., Gyenizse Imre szociális gondozó, Nográdi Krisztina gyógypedagógus, Szabó Orsolya szociális munkás, Szikora Józsefné asszisztens, Molnár Alíz német tanár- a főorvos házaspár lánya, Börcsök Brigitta szociális ápoló és gondozó, Klam László testnevelő hallgató?,  majd később Bodács Zília művelődési szakember, Gyöngyi Ferencné szociális ügyintéző és Vincze István lelkigondozó, valamint Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezető, Kállóné Szemerédi Magdolna orvos asszisztens, - a jegyzőkönyveket készítették Kunos Zoltán gazdasági vezető, Szőke Pálné főkönyvelő, Borbás Andrea főápoló asszony, valamint Simon Ilona igazgatónő) írt elmarasztaló véleményüket… Négy tárgyalás volt ezidáig…

Közben négyen (Kunos Zoltán, Nográdi Krisztina, és Borbás Andrea, Vincze István – utóbbi, a meghallgatáson visszavonta a feljelentést) tízszer jelentettek föl a blog miatt engem és férjemet, a blog korábbi üzemeltetőjét. Ezek miatt eljárás is indult, nyomozás, kihallgatások, három bírói meghallgatás… Holnap lesz a tárgyalás az ügyben… A vád rágalmazás, becsületsértés

Kétszer pályáztam meg az intézményvezetői állást úgy, hogy az első alkalommal a meghallgatások előtt kihirdették az eredményt, a másodiknál pedig – indoklás nélkül – nyilvánították eredménytelennek az egyébként érvényes pályáztatást. Mivel a két pályáztatás között több, mint három hónap telt el, új erkölcsi bizonyítványt kellett kérni

Folyt. köv.: ITT!

 
Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

A rágalmazási per előzményei…






2012. május 19., szombat

Újabb öngyilkosság a kiskunhalasi otthonban


 
Miközben nagy erőkkel zajlanak az átszervezések, helyezkedések és az újabb igazgatói pályáztatás, sajnos közben ismét tragédia történt.
Egy fiatal férfi lakó úgy döntött, hogy eldobja életét, önkeze által.

Gyakran megesik az ilyen betegeknél, mondják, mégis érthetetlen, megszokhatatlan és elfogadhatatlan…

Talán, ha megfelelő profilú intézménybe nyert volna elhelyezést, megelőzhető lett volna… De ez már, a mi lett volna ha kategória… Igen. Ahogyan az is, hogyha jobban odafigyeltek volna a betegre… a betegekre… nem történhetett volna meg.
Nem értem, hiszen az öngyilkosságra utaló jelek észrevehetőek, melyet minden szakdolgozónak ismernie kell...

Mikor fognak már végre teljesen a betegekre koncentrálni, s meghallani egy-egy szakember figyelmeztetését, s azt továbbítani úgy, hogy ne süket fülekre leljen… Hogy ne lehessen elbagatellizálni, mint P. József esetében…
Írásos nyoma kell hogy maradjon olyan helyen, ahol nem lehet eltüntetni… Mert bizony sokszor jelezték a veszélyt a munkatársak a tragédiák előtt… de a felelőst sosem vonták felelősségre!  

Való igaz, sok minden történt pozitív irányba is… Néhányan végre az alapbetegségüknek megfelelő intézménybe kerültek, ahol reménység szerint, problémájukkal hatékonyabban tudnak foglalkozni… A dolgozók hangulata az intézményvezető-váltás és a terror enyhülése következtében lényegesen javult… Sajnos azonban a végleges kinevezés hiánya és a fals pályáztatások az igazgatói állásra továbbra is bizonytalanságban tartják az érintetteket…

A tragédiák sorozatának kérdése azonban nem kerülhető meg. Ideje lenne már egy független szakértői vizsgálatot elvégezni, mely ezúttal nem a „nem történt semmi” előre gyártott jelentést adná hírül, hanem arra a kérdésre adna választ, hogy mi az oka a sok öngyilkosságnak… (pl: téves diagnózis, gyógyszerezés, terápia hiánya…) Történtek-e mulasztások, a felelősség ténye és a felelősök köre megállapítható-e, milyen intézkedéseket kell foganatosítani a megelőzés érdekében a jövőre nézve? Ha ezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak, akkor ez az értelmetlen haláleset – csakúgy, mint az összes többi - hiábavaló marad, és újabb és újabb tragédiák fogják követni…

Reméljük, hogy a lelki terror megszűnése felszabadítja az ápolókat, hogy ismételten latba vessék szakmai tudásuk legjavát a betegek jóléte, kezelése és az ilyen esetek megelőzése érdekében…


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 18., péntek

Terrorelhárítás


Azok kedvéért, akik nem a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában dolgoznak, tájékoztatásul közöljük, hogy az alábbi személyek, már nem dolgoznak az intézményben:

Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezető – nyugdíj előtti, felmentési idejét (!) tölti;
Zöldhegyi Gyuláné belső ellenőr – felmondott;
Maczkó Lászlóné főnővér (Szűcs Erzsébet nővére) – nyugdíjba ment;
Kispál Ernőné főnővér (igazgatónő rokona)  – nyugdíjba ment;

Dr. Szűcs Erzsébet székét – meleg váltásban - elfoglalta Simon Ilona exigazgató asszony, aki, az őt ér „méltatlan támadások miatt” mondott le. Simon Ilona a szakmai vezetői státuszt nem vehette át… A volt igazgatónő a  lemondásakor tett nyilatkozatában megjelölt fejlesztő pedagógusi munkakörét sem látja el, a jelek szerint… Igaz, eddig ritkán látták a munkahelyén, valószínűleg ő is otthon végezte „különleges” munkáját… Nálunk, ennek hagyománya van, mint tudjuk... Több vezető is él/élt ezzel a „lehetőséggel”… Valószínű, hogy fizetését továbbra is felveszi, bár senki sem tudja, hogy milyen valós teljesítmény állhat mögötte…

Láthatjuk hát, bár - hála Istennek - a terror enyhülni látszik, azért akad még bőven tennivaló…
.
Lásd még: Személyi változások az intézményben


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!