2012. november 2., péntek

Szélsodort fohász…



Néhány halottunk temetésén magam is jelen voltam, hivatalból…
Amíg megengedték… (Lásd: ITT!)

A kegyelet, a végtisztesség megadása, az emlékezés éppoly fontos, mint az élők tisztelete, méltóságuk megőrzése…

Ismét elsétáltam arra, ahol halottaink többsége nyugszik… Felkerestem Péli József sírját és mécsest gyújtottam… Megállok, s azon töprengek, hogy nem kellett volna ennek megtörténnie… Talán sokan emlékeznek még rá, tragikus halálára, s az előzményekre… (Lásd: ITT!
Az emlékezés lángját – minden igyekezetem ellenére - elfújta a hatalmas szélvihar… Néhány másodpercnyi pislákolás csak és egy halk ima, melynek szavait viszi a szél minden irányba… Ez a tudat nyugalommal tölt el… Nemcsak rá gondolok, hanem a többi elhunytra is. Mennyi értelmetlen, hirtelen, oktalan halál…
Tovább sétálok, fürkészve a fejfákat, meg-megállva… Szabó László, Máté Ottó Balázs… Ilyen fiatalon… Megdöbbenek… Még két áldozata az intézménynek, a szakmának, a visszaéléseknek, a politikának… Gondolom az ő haláluk okát sem vizsgálták meg, s nem volt igazságügyi orvosszakértői boncolás, ahogy a többi hirtelen elhunyt áldozat esetében sem… (Lásd: ITT!) 
Szomorú. Mégis inkább arra gondolok, hogy most már nem bánthatja őket senki, nem vehetik el a pénzüket, a cigarettájukat… Tudom, hogy a legjobb helyen vannak, s minden elszenvedett testi-lelki fájdalmukat mennyei vigasztalás orvosolja…

Bár ez a tudat az én bánatomat is enyhíti, ugyanakkor mégsem lehetek nyugodt, hiszen a hozzáállásban, mentalitásban, azóta sem történt érdemi változás. Hogy lesz-e áttörés ezt nem tudhatjuk, csak remélhetjük.

Mert mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.


Levélküldés: ITT!                   Facebook

2012. október 18., csütörtök

2012. október 15., hétfő

A vég kezdete II.


                                             Pusztába kiáltott szó?
 
Előzmény: ITT!

Emlékszem az első, nem helyi hozzászólónkra… Azt kérdezte: „Hol a búbánat völgyében dolgoztok ti?” Hát igen, ha követte még a későbbiekben oldalunkat, megtudhatta… Nemcsak azt, hogy mi történik nálunk, hanem azt is, hogy mi történik az országban… Mert ami fönt ment nagyban, ugyanaz képeződött le nálunk kicsiben. Minden álszerénység nélkül állítom, hogy amit itt olvashattak, az bizony hiteles kórrajz a társadalmunkról, annak számos szegmenséről…

Engedjék meg, hogy búcsúzóul, ezúton megköszönjem mindenki figyelmét, kitartását, hűségét, optimizmusát, a rengeteg támogatást, építő hozzászólást, feltáró írásokat, a rengeteg áldozatvállalást, a bátorságot és nem utolsó sorban a sok, mély, önzetlen barátságot! Ahogy a megszakadt barátságokat is megköszönöm...

Hálás szívvel köszönjük a Példaképnek, a Legbátrabbnak, a Leghűségesebbnek, a Fohászkodónak és a Mellénkállóknak!
Külön köszönjük Detonátornak, hogy hozzászólásaival, bejegyzéseivel nemcsak megtisztelt, hanem erősített, felvilágosított és önzetlen támogatásáról biztosított bennünket. Igazi harcostársunk ő, akinek sok mindent köszönhetünk. Ráadásul a vele való kapcsolatom döbbentett rá az egyik legfontosabb felismerésre, hogy bár különböző pártokra szavazunk, mégis egyet akarunk, és egyként állunk ki a gyengébbek és az igazság mellett… Mi egyet akarunk, ahogy a politikusaink is, de sajnos e kettő, ellenkezik egymással. Mi az egyetemes igazságért harcolunk, míg ők, akikre szavaztunk (párttól függetlenül), a maguk önös érdekeikre használnak fel mindent és mindenkit... nem átallva "jóhírnevük", egzisztenciájuk megőrzése végett beteg, kiszolgáltatott emberek, gyerekek legelemibb jogát lábbal eltaposni. Ne higgyenek hát önök sem azoknak, akik egymás ellen próbálnak uszítani bennünket! (Ráadásul ezt is a mi pénzünkből, a mi kárunkra!)

Köszönöm a szakemberek hozzászólásait, írásait, bátorításukat… különösen a határainkon túlról érkező látogatók érdeklődését, hozzászólását és közbenjárását!

Külön köszönöm családunk lelki és anyagi támogatását… édesanyám rendíthetetlen hitét, mellémállását és kitartását!  Lásd még: Édesapám nevében! Nélkülük nem sikerült volna.
Perennis kiállásáért és végtelen türelméért, bölcsességéért örökre hálás maradok… Nélkülözhetetlen volt az üzemeltetéshez, a moderáláshoz, a színvonal megőrzéséhez nyújtott segítsége csakúgy, mint irányt-mutató, moralizáló és derűt fakasztó írásai, bejegyzései…  Lásd még: A férjem nevében!

Mi az, amiről lemaradhatnak?  Szinte semmi…
A tárgyalás kimenetele? Mi lesz a folyamatban levő büntetőügyek vége? Megtudjuk a médiából… amennyiben nem hallgattatják el.
Mi lesz az ellenünk indított rágalmazási perek vége? Nem érdekes…
Visszahelyez-e a munkaügyi bíróság dolgozni? Lényegtelen…

Detonátor blogjának szüneteltetése kapcsán két ige jutott nekem is az eszembe. Az egyik, a „Pusztába kiáltott szó” (Magyar Biblia…), a másik a „…Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket…” (Hegyi beszéd - Máté 7,6)…
Valahogy így érzek én is… Visszaolvasva a napokban született írásokat, hozzászólásokat, émelygés fog el… Amikor az embernek a sok igazságtalanságtól, gazemberségtől hányingere lesz…
Meg aztán nem szeretném magam állandóan ismételgetni, ezért jobb, ha elcsendesedünk… Rég bezárnánk már a blogot, de a dolgok mai állása szerint (két per tárgyát is képezi), egyelőre nem célszerű. Tehát ha nem is írunk, annak ellenére megtekinthetők maradunk.
Nekünk pedig, tovább kell lépnünk…

Mindennek ellenére hiszem, hogy minden szívből és lélekből kimondott szó, megérlelt üzenet célhoz érhet… Ez azonban már nem a mi feladatunk, s nem is a mi felelősségünk. A mi felelősségünk abban állt, hogy elmondjuk, hogy mi a helyes és az igaz, és hogy akként is cselekedjünk…
A többit elengedjük és az Istenre bízzuk… Tegyenek így, önök is!



Levélküldés: ITT!                   Facebook

Zádory Édua Amarilla jótékonysági koncertje



Jótékonysági koncert az intézményünk lakóinak jólétéért. Hívjuk csak egyszerűen koncertnek... Felemelő volt, átütő sikert aratott.

Talán emlékeznek még, az "előzenekarra": az intézmény kórusa elénekelte a színpadon a 42. zsoltárt: 

Mint a szép híves patakra
A szarvas kívánkozik
Lelkem úgy óhajt uramra
És hozzá fohászkodik:
Tehozzád én Istenem 
Szomjúhozik én lelkem
Vajon színed eleibe
Mikor jutok élő Isten

Tekintsék meg a néhány perces videót, ahol több ismerős arc is felfedezhető:

 ITT!

..................................

Egyúttal szeretettel invitálok mindenkit, 2012. okt. 16-án, kedden, 19 órakor a Szilády Áron Gimnázium Dísztermében, Zádory Édua hegedűművész és Ana Topalovic csellóművész előadóestjére!


Levélküldés: ITT!                   Facebook

(Vég)ítélet a küszöbön…



Addig húzzák az intézményünk három vádlottjának a bírósági perét, míg az ítéletük egybeesik majd a végítélettel…

Beszámolnék a tárgyalásról is, - de mint tudjuk a „betegek érdekében” elrendelt – zárt tárgyalásról semmi sem szivároghat ki. Ahogy az ítélet sem. Azért fordulhat elő, mert még mindig nincs ítélet
Ez utóbbi mindenesetre komoly aggodalomra ad okot. Úgy néz ki, mintha valakik szándékosan hátráltatnák az igazságszolgáltatást

Mi még úgy tanultuk, hogy a bíróság független, s a tárgyalóterembe a bíró vezeti a tárgyalást (lásd még: ITT!)... A tárgyalások azért nyilvánosak, hogy a civil társadalom kontrollt gyakorolhasson, és visszaigazolást nyerjen a jóról és rosszról, a helyesről és helytelenről.
Manapság évekig el lehet húzni egy büntetőpert. Lehet folyton elfogultságra hivatkozni, új szakértőket kérni, még több tanút behívni… A védelem 100 tanút is felsorakoztathat, akik közül a vádakat ugyan egyik sem tudja cáfolni, de mind azt harsogja, hogy a vádlottak egyébként milyen rendes emberek... Bizonygatni azt, aminek az ellenkezőjét senki sem állítja, s erre közpénzek millióit fordítani, több mint felelőtlenség… Igaz, nem az ő pénzük…

Ha már a védelem így elodázhatja az ítélethozatalt, akkor addig az ügyészség is előállhatna egy-két tanúval… mondjuk, akadna még koronatanú bőven. Önszántából mellőzi-e az ügyészég a terhelő koronatanúk meghallgatását, vagy a vádlottak számának korlátozását, illetve a vádemelések számát az ügyben, nem tudni… Azokat, akik a 7. osztályon dolgoztak terápiás nővérként, vagy takarítóként, foglalkoztatósként, vagy rövidebb-hosszabb időt eltöltöttek betegként, vagy ápolóként az osztályon, vajon miért nem hívták be tanúknak? Akiket - a rendőrségi tanúvallomásomban, kérésükre - megneveztem, mint potenciális tanúkat, azok közül senkit sem hallgattak meg sem a rendőrségen, sem a bíróságon. Volt koronatanú, aki úgy mentette ki magát a tanúvallomás alól, hogy orvosi igazolást vitt. Őt akkor úgy kellett volna meghallgatni, mint a betegeinket… védett környezetben, igazságügyi szakértők bevonásával… Ráadásul az elhallgatott bűn, jobban megbetegít, s többet árt vele az illető magának, mint a terhelő tanúvallomással… A többi rossz hozadékáról - mint pl. jellemrombolás - már nem is beszélve…
Hírzárlatot elrendelni, az ügyet elbagatellizálni, mint a többi hasonló esetben szerte az országban, gyalázat. Feledtetni, elfektetni az ügyet, hogy az emberek érdeklődése lankadjon… Lassan már nem marad élő tanú egy sem, az áldozatok közül… Igaz, így már okafogyottá vált Kastyják ügyvéd úr kérése is a zárt tárgyalás elrendelését illetően. Itt az ideje tehát, nyilvánossá tenni a tárgyalásokat!

Miért hagyhatják, elodázni az igazságszolgáltatást? Miért hagyja ezt a tárgyalást vezető bírónő? Nem tudhatjuk pontosan... Mindenesetre kívülről úgy látszik, hogy valójában nem is a bírónő vezeti a tárgyalást…
Nehéz ezt elfogadni, mint sok más igazságtalanságot is. Például azt, hogy az elkövető ápolók többségét nem vonták felelősségre, még csak eljárás alá sem kerültek, sőt fegyelmit sem kaptak és a mai napig a betegek mellett dolgozhatnak, csakúgy, mint a vádlottak. Sőt, a történtek miatt egyetlen vezetőt sem vontak felelősségre, ellenben - többek között - az ominózus osztály főnővérét  Bányai Gábor elnök úr megyei kitüntetésben részesítette

A példánkból nem tanulnak azok, akiknek tanulniuk kellene. Gondolok itt elsősorban a döntéshozókra, a szakmára, a vezetőkre… Más otthonokban is a miénkhez hasonló tragikus események történnek, és a politika válasza még mindig a régi: hírzárlat, cáfolat, szőnyeg alá söprés, felelősök mentése, fenyegetőzések, tanúk elhallgattatása, szakemberek kirúgatása, intézmények összevonása… Nekem megígérték még a kezdet kezdetén, hogy ki fognak rúgni, el fognak lehetetleníteni, be fognak perelni és engem fognak elmarasztalni a bíróságon… Talált, elsüllyedt… Az utóbbival a rabosításomig és az ügyészségi megrovásig jutottak – igaz, hamisan vádolva és kényszerítve (lásd: ITT!). A szakma is mélyen hallgat...

Ez a bírósági eljárás azonban mindenkivel méltatlan, még a vádlottakkal szemben is… Réges-régen itt volna már az ideje, hogy ítélet szülessen… Már az is későn lenne. Azok pedig, akik ezt tudatosan hátráltatják, méltók az ítéletre… 
Kegyelem, ha nem kell már sokat várnunk erre…

Javasolt bejegyzés még:  



Levélküldés: ITT!                   Facebook

A Blog válaszol – Apró kérdések, súlyos témák



„Sok sok kis apró kérdés!!!!!!!!!!?????????????
Igaz-e az, hogy az új igazgató a Petrichné bábuja?
Teljesen döntésképtelen, még a reggelijét is a Petrichné engedélyével fogyasztja el?
Igaz-e, hogy a szociális munka napját intézményi szinten az új diri cseszte el, pedig milyen jó reklám lett volna az intézetnek média szinten is?
Talán még az új vezetés is a város szemében pozitív képpé vált volna, de így...........
Igaz-e hogy az új diri ki akarja csinálni a volt igazgatót, mint munkatársat is?
Igaz-e hogy a a másik ember a végrehajtó a Brigi tulajdonképpen a főnök és az új igazgató tevékenységét jelenti a nagyfőnöknek a Petrichnének?
Igaz-e hogy a Borbás Andrea azért háborog az új vezetésre a hátuk mögött,(persze szemtől szemben 200-as a nyelvcsapása) mert a műköröm projektje deficitessé válik, ha az intézetben betiltják a körmöket?

Igaz-e hogy az új terror csak annyiban más a régitől, hogy szívatják a vezetői gárdát is?
Igaz-e, hogy az integráció ürügyén már a Petrichné az új diri a többi csak úgy van?”

Névtelen hozzászólásként érkezett. Köszönjük!


A Blog válaszol

Új vezetés – új intézkedések

Az új igazgató is megbízott igazgató egyelőre. Hogy a Petrichné bábuja-e az majd kiderül, de tény, hogy ő hozta ide. Mindenesetre egy sor szimpatikus dolgot is bevezet(nek), még ha fájdalmas is: műköröm levétele, munkaruha szabályozása, ékszerek viselete, smink használata, magázódás, munkabeszámoló készítése, munkavégzés számonkérése...

Jó hírnév visszaállítása reklámmal és médiával?

Igaz-e, hogy a szociális munka napját intézményi szinten az új diri cseszte el, pedig milyen jó reklám lett volna az intézetnek média szinten is?

Igaz-e, hogy a szociális munka napja rendezvény jelentős költséggel terhelné az intézményt? Igen, igaz.
Ha elvállalná a rendezvényt, ugyanolyan pozitív képpé vált volna a város szemében, mint Simon Ilona... Ön is ezt akarná? Ez lenne a jó reklám?
Ön szerint az új vezetésnek a dolga a régi vezetésről való pozitív kép formálása?

Munkával büntetni?

„A volt igazgatót ki akarja csinálni?” Mert több mint másfél év után Simon Ilonának el kell foglalnia - a saját maga által megnevezett - munkakörét (fejlesztő pedagógus), a munkavégzés helyén a mentálhigiénés csoportban, Visnyei Ágnes beosztottjaként, netán Nográdi Krisztina szakmai felügyelete alatt? Ezt nevezi Ön kicsinálásnak? Inkább tanulhatna belőle…
Ha elfogadna(k) nekem egy tanácsot, ne nevezzenek ki, vagy ne hagyjanak meg olyan vezetőket maguk alatt, akiknek a beosztottjaként nem szívesen dolgoznának! (Tudják, aki másnak vermet ás…)
Vincze István megbízott igazgató volt, ha őt akarná „kicsinálni” azzal saját magáról állítana ki bizonyítványt…

Besúgórendszer átmentése?

Hogy a beosztott a főnököt tájékoztatja, abban nincs kivetnivaló…
Furcsa, hogy a "ki kinek a bábuja" kérdés most merül fel, amikor a régi igazgató idejében mindenki mindenkiről jelentgetett, sőt, felsőbb utasításra titokban feljegyzéseket írogattak a kollégákról. Voltak protekciós dolgozók, akiknek ez volt a munkájuk…
(Rólam például több feljegyzést íratott a korábbi szakmai vezető (Szűcs Erzsébet főorvosnő) négy főnővérrel egy napon, de egyet se kaptam belőle. Felszólították a főnővéri értekezleten résztvevőket velem kapcsolatban, hogy „Ki kell csinálni azt, aki nem közénk való!” Szakmai vezetőm fegyelmi eljárást kezdeményezett a közalkalmazott tanács tagságom kapcsán megillető munkaidő-kedvezmény kivétele miatt. Több tucat jegyzőkönyvet készíttettek ellenem a kollégáimmal, három összeférhetetlenségi indítványt kezdeményeztek, több mint száz aláírást gyűjtöttek a közalkalmazotti tanácstagságomból való visszahívásom miatt, lejáratásomra ellenblogot indíttattak, naponta voltam raporton, többször megfenyegettek kirúgatással, ellenperrel,  rendszeresen feljelentettek táppénzcsalásért, gázlopásért éppúgy, mint becsületsértésért, rágalmazásért, tanúvallomás megtagadásáért, hamis vád miatt… - mondanom se kell, hogy alaptalanul.)
Ez a fajta ezt csinálta régen is, így "boldogult" akkor is, ma is… A tisztességes munkát nem ismeri. A mószerolós emberkék most is mószerolnak, hogy saját maguk alkalmatlanságáról eltereljék a figyelmet… a csókosok most is hízelkednek, a nyalisoknak mindig tátva a szájuk, a besúgók meg állandóan hesszelnek…

Műköröm dilemma

B. Andrea főápolónak példát kell mutatnia az ápolóknak, tehát, minimum a műkörme bánja… Megtudtam, amit korábban a kolléganők panaszából sejtettem csak – t.i. a műköröm alatt lereszelik az eredeti köröm egy részét, ami igen fájdalmas, főleg, ha túlreszelik…
Aki kipróbálta és levette a műkörmét, illetve levágta a köröm hosszát az előírásnak megfelelően ujjbegyig, annak nemcsak fájdalmai lettek, hanem sutává vált, meg kell tanulnia újra fogni vele. S amíg a saját körme le nem nő újra, addig nem lesz könnyű dolga.
Az ápolt kéznek – a reklámmal ellentétben - nem feltétele a műköröm, ahogy a lakkozott köröm sem. A köröm egyébként nagyon sok betegségről is árulkodik, hasznos tehát, ha nem fedik el, arról nem is beszélve, hogy nem kevés pénzt takaríthatnak meg vele a munkatársak.

Kamu pályáztatások

Az integráció ürügyén a fenntartó kibújhat a pályáztatási kötelezettség alól.
A korábbi megbízott igazgatót háromszor bízták meg az intézmény vezetésével, úgy hogy két pályázatát is érdemtelennek tartották a többi pályázóéval együtt – köztük én is kétszer pályáztam. Azt mondták mindkét esetben, hogy bár a pályáztatás érvényes volt, de eredménytelen lett! Az első esetben a pályázók meghallgatása előtt jelentették be az intézményben, a pályázat eredménytelenségét, s azt, hogy marad a megbízott igazgató!

Családias otthonok helyett mamutintézmények

Mindenesetre ez ellentmond a sokat szajkózott EU-s trendeknek, melyben az irányelv az egyprofilú, kis létszámú, családias otthonok létrehozása… Ezt Magyarország aláírásával is megerősítette. "Magyarország 1998-ban vállalta, hogy 2010-re a legtöbb ilyen intézményt bezárja, és kis létszámú, a közösségtől nem elzárt lakhatási formákat hoz létre. Mindezek ellenére az elmúlt húsz évben az intézetekkel érdemben semmi sem történt. Sőt, az állami pénzeket továbbra is az óriáskomplexumok fejlesztésére fordítják." (Cikk: ITT!)
Ma pedig az amúgy is nagy létszámú intézmények mamutintézményekké tétele zajlik… Ez egyébként nem csak az EU-s koncepció miatt szakmaiatlan. Ennek belátásához még csak szakembernek se kell lenni… Nálunk a politikai akarat ennek szembemegy, amit sajnos a szakmabeliek túlnyomó többsége - egyéni érdekeiket a szakmai fölé helyezve - is támogat.

Munkahelyi légkör

S ha „szívatják a vezetői gárdát is”, az máris nem az előző terror. Ha emlékszik rá, ott erről szó sem volt… Már ha a munkavégzés ön szerint szívatás, vagy az, hogy a munakidőt, értelmes, hasznos és nem utolsó sorban az intézmény számára végzett munkával kell eltölteni? (Gyurcsány elszólása óta tudjuk, hogy nekik a munka büntetés: lásd: ITT!)

Ha intelligensebbek az elődjeiknél, akkor szét tudják választani az áldásos tevékenységet végzőket a többitől, s akkor a terror már nem terror, hanem a munkavégzés azonos mércével történő számonkérése, majd szankcionálása, aminek a jó munkaerő megbecsülése is része lehet végre…

A jó vezető pedig tanul a rossz vezető hibáiból, ugyanúgy, ahogy az építő kritikákból is. Tehát reméljük, hogy nem folytatódik  - a hozzá nem értést leplező - intézményi terror, politikai támogatással...



Levélküldés: ITT!                   Facebook

2012. október 13., szombat

Olvasói levél - Gondozók verték meg a fogyatékosokat



„A rácsos ablakok mögött ütötték a betegeket – állítják a szemtanúk.
Budapest - A rendőrség gyanúja szerint rendszeresen verik, megalázzák a szellemi fogyatékos betegeket az egyik budapesti gondozó intézetben. Az ügyben, amelyben nyomozás folyik, pénteken elkezdődött a tanúk kihallgatása is – tudta meg a Blikk, amit a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője, Bényi Mónika megerősített.

A nyomozás azután indult el, hogy az egyik verést többen látták a Reménysugár Habilitációs Intézettel szomszédos lakóházból. A szemtanú, Bleicher Mária (38) a Blikknek is elmondta, mit látott augusztus 4-én kora délután.

Intézmény. A gyanú szerint a Reménysugár Habilitációs Intézetben történtek miatt nyomoznak

Szemtanú. Mária a rendőrségen is vallott a betegek veréséről

– A kutyát sétáltattuk a családommal, amikor kiabálást hallottunk. Láttam, hogy az intézet emeletén, a rácsos ablaknál egy férfi és egy női ápoló bántalmaz egy ápoltat. A férfi többször megütötte a beteget, az ápolónő pedig tétlenül nézte. Egyszer csak odaszólt nekem: „Mi van, tetszik?" – idézte fel a kegyetlenkedést Mária. Az asszony felhívta a rendőrséget, de hiába, a hatóság a füle botját nem mozgatta. Kijöttek ugyan a járőrök, de be már nem mentek az intézetbe, mondván, az magánterület.
Nem ez volt az egyetlen alkalom. Az elmúlt két évben a szomszédok többször hallottak jajgatást az intézményből, de nem beszéltek róla.

A lakók most egyszerre beszélni kezdtek egymásnak és később a rendőrségnek a borzalmakról, miszerint egyes ápolók rendszeresen arra használták az intézmény rácsos erkélyét, hogy elverjék a védekezésre képtelen értelmi fogyatékos gondozottakat.

– Szerencsétlen a kezét a feje fölé emelte, hogy védje magát, de így is kapott három pofont. Azután az ápolók körbenéztek, hogy látja-e őket valaki, végül bevitték a szobába a beteget – derül ki az egyik rendőrségi tanúvallomásból.

A lakók még levelet is írtak az intézetet fenntartó minisztériumnak, vizsgálják ki, milyen kegyetlenül bánnak a betegekkel. Választ azonban máig nem kaptak. Ahogy a Blikk sem, hiá­ba kerestük meg az Emberi Erőforrások Minisztériumát. A Reménysugár Habilitációs Intézet igazgatói titkárságáról is csak ígéretet kaptunk, választ azonban nem.”



Forrás: ITT!


Levélküldés: ITT!                   Facebook