Nevén nevezzük VI.

„Tezsvérem”

Dr. Sz. Erzsébet szakmai vezetőként felettese testvérének, M. Lászlóné főnővérnek, akit ő hozott oda, majd léptetett elő középvezetőnek.

M. Lászlóné Jutkáról köztudott, hogy munkaidőben teának álcázott flakonból alkoholt fogyaszt. A nap végére már gyakran jó hangulatban van, nem csoda hát, hogy időnként nem csak a szája, hanem a keze is eljár. S ha valami, vagy valaki nem tetszik neki, már szalad is a „tezsvéréhez” véleményt kérni! Aztán a Valakinél megcsörren a telefon, s a vonal végén megszólal a Hang: Sz. Erzsébet vagyok... A többit a képzeletükre bízom.
Nekem személy szerint már volt nézeteltérésem Jutkával ily módon, amit meg is beszéltünk. Kértem, ha gondja van az általam elmondottakkal, velem beszélje meg, ne rohanjon a testvéréhez „megoldásért”. Arra is felhívtam a figyelmét, hogy tartsa szem előtt, hogy neki itt a főorvos asszony nem a testvére, hanem a főnöke! Ne éljen vissza a helyzetével!
Mindenki tart a vele való konfliktustól, így hát akármit mond, ráhagyják, mert a főorvosnő haragját senki sem akarja kivívni maga ellen.

M. Lászlóné az a dolgozó, aki neve elhallgatását kérve, közeli hozzátartozói viszonyát szándékosan eltitkolva, több országos médiumnak is próbált hitelt érdemlően nyilatkozni, hogy az intézetben nem történt semmiféle bántalmazás! Hogy, hogy nem, a sajtósokat hozzá küldték fotózni, interjút készíteni....

Igaz, munkája során sok mindent megtesz a betegekért, ennek ellenére - mint láttuk -, a családi hierarchiában, az ő pozíciója is működési zavart okoz az intézményben!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net