Felelősen…

Minden ember felelős a maga boldogságáért… Nem szabad kisebb igényeket támasztanunk.

Mindenki tehet azért, hogy változás következzen be, de ehhez saját magának kell a döntést meghoznia legbelül. Lépnie kell, szabadon. Ha meghozza a döntést, szabaddá válhat, és felszabadulhat.

Emlékszem igazgatónő egyszer raportra hívatott egyik levelem kapcsán, - amit a betegverés miatt írtam neki -, épp akkor olvasta… A szőnyeg szélén álltam, a szó szoros értelembe, hiszen nem kínált hellyel… Láthatóan ideges volt, amit a fejébe szállt vér jelzett… sértett indulattal ontotta válaszait… Elvileg nekem kellett volna haragudnom, vagy indulatba jönnöm igaztalan számonkérése miatt, mégis ő iránta éreztem szánalmat… Ott ült a nagy íróasztala mögött, hatalma teljes tudatában, indulattal teli megnyilvánulással irányomba, akit legszívesebben sarokba állított volna … Közben azon gondolkodtam, mi lett az én barátnőmből, s miért nem képviseli azokat, akik rábízattak… Szerepet játszott, tudtuk ezt mindketten… Szegény, gondoltam, milyen rossz lehet neki, hogy sosem lehet őszinte…

Elmúlt az ideje a hallgatásnak, a másikra mutogatásnak, az egymás titkos kémlelésének, a sugdolózásnak, a bezárkózásnak… Ki kell törni onnan, ahova magunkat bezártuk… A leskelődés helyett  tisztánlátást ajánlok, a beletörődés helyett tetteket… Meg kell fogadni végre a vezérek korábbi ajánlását: „Ki kell közösíteni azt, aki nem közénk való!” Ezúttal azonban, valóban azokkal kell ezt tenni, akik inkább támogatják az intézmény bezárását, csak azért, hogy pozíciójukat, jövedelmüket, juttatásaikat, befolyásukat ideig-óráig megtarthassák.

A cél, immár nemcsak a munkahely megmentése kell legyen, hanem a lakók, a hozzátartozók, a várakozók reménysége, jóléte, biztonsága.

Itt az idő, átlépni a saját korlátainkon, és valódi lépést tenni a megmaradásunk érdekében!

 


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook