Nézzünk magunkba!

Kezdhetném úgy is, hogy az alábbi írásomban ha bárki magára ismer, az csakis a véletlennek köszönhető. Nem! Azért nem, mert ha valaki magára ismer, vagy tudja, hogy ki ismerhetne magára, az érintett az alábbi történetben!

Közeledik az  a bizonyos tárgyalás, ami arról szól, hogy intézetünk "igazmondó" főnővére egy olyan kollektíva előtt tett fenyegető, testi épséget veszélyeztető kijelentéseket, ahol szerencséjére mindenkinek szelektív a hallása! Aki nem hallotta, de ott volt, annak nem a hallásával van a baj, hanem sajnos gyáva és megalkuvó. Mint tudjuk, egyik sem az egyenes jellem ismérve! Senki nem hallotta, de képletesen szólva a munkatársak elégedetten nyugtázták az eredményt! Igen, ez kell neki! Kérdezem csendben, nekik is?

Mert ha igen, akkor nagyobb a baj mint gondoltuk! A fenyegető "" erős asszony"" tudjuk miért csinálta! Aki hallgat róla, attól gyenge érv az, hogy féltem a munkahelyem! A jelenlegi igazgatónak már nem unkanővére az igazmondó főnővér!

Egyszer már leírtam, hogy gyermekeink nem látnak gondolatainkba, de ez nem azt jelenti, hogy rendőrségen, bíróságon hazudhatunk... sehol sem, még magamnak sem, mert szerencsére gondolatainkat nem látják, de nekünk a saját lelkiismeretünkkel kell elszámolni. Aki hazudik, hogy néz gyermeke tiszta tekintetében? Mondja - e némán magában, ma hazudtam - a hallgatás is hazugság - jó akartam lenni egy olyan kollektíva előtt, ami már közösségnek sem nevezhető!

Elvtelenül egy olyan ügyet képviselek, amiről tudom, hogy szégyellnem kellene magam, mert nem léptem oda és nem mondtam meg annak a bizonyos főnővérnek, hogy ez a foglalkoztató és nem egy kocsma. Nézzen körül, vegye észre, hogy itt lakók szabadidejének hasznos eltöltésére próbálunk törekedni. Ennek az ő produkciója nem része!

 A hallgatásnak több fajtája van, ezek közül az egyik a sunyi, gyáva hallgatás. Ez rombol és nem utolsósorban nagyon megaláz! Többen, illetve az érintett területről szinte mindenki ezt választotta! Még most sem adom fel a reményt, hogy legalább egy valaki lesz aki azt mondja " igen, én hallottam, és el is mondom".

Sokszor csak bele kell hallgatni egy-egy beszélgetésbe, ahol csendben - szinte csak maguknak - kimondják, hogy sajnos ez mind igaz és még több is!

Hölgyeim és uraim, még egy alkalom lesz, hogy hangosan, egyenes gerinccel el is mondják!

Ha nem teszi ezt, kinek dolga lenne, viselnie kell például azt a bélyeget, minek felragasztásában tevőlegesen rész vett! A bélyeg felirata: hazug vagyok és gyáva!

Csak megjegyzem, ha így dönt, az is marad ebben az ügyben örökre.

A foglalkoztató az intézet szíve, lelke lenne, ha a munkatársak - nagy tisztelet a kivételnek - is így gondolnák!

Kérdezhetném, hogy a vezetőjük tudja-e, hogy egyik prominens munkatársa, min fáradozik, nem is először. Igen igen, a szokásos! Nős, családos férjet elvenni a feleségtől. A dolog pikantériája, hogy most ebben az esetben a feleség is az intézet dolgozója. Kedvencünket ez nem gátolja, gondolván, hogy akitől el lehet venni a férjet, az meg sem érdemli! 

De ez csak az ő gondolata! Vajon mit gondolnak a gyerekek? Ha pontosan nem is értik mi történik, édesanyjuk szomorú arcát látva, érezni fogják, hogy baj van! A nevenincs hölgy annak a lelkes csapatnak a tagja, sőt szószólója, kik közül senki nem hallotta az igazmondó főnővér fenyegetését. Azt hiszem nem is igazán csodálkozunk rajta! De ha én kollektívájuk tagja lennék, nem vállalnám a sorsközösséget velük. Már csak szégyenemben sem!

Valószínű a következő áldozat na kitalálják-e az alábbi számokból 9-7-? osztály dolgozója lesz. -2-2.

Most a 7-es osztálynál tartunk! Tesz-e valaki annak érdekében valamit, hogy ez a számsor ne folytatódjon? 

Érdeklődve várjuk!
.