2012. június 1., péntek

Hamis a hamis vád I.


A tények

Előzmény: ITT!

Mint korábban írtam, nem volt lehetőségem a gyanúsításom, majd rabosításom és végül a megrovásban részesítésem kapcsán keletkezett iratanyagba betekinteni…
Így, utólag kértem annak postázását… Áttekintve a vizsgálat dokumentációját megdöbbentem, ugyanakkor visszaigazolta korábbi sejtéseimet…

Íme, a tények:

  1. Dr. Téglás Péter vezető ügyész úrhoz küldött e-mailem, amire ellenem a hamis vádat alapozta Dr. Kastyják János ügyvéd úr és F. Gyöngyi:

„Névtelen bejelentést kívánok továbbítani, miszerint S. Ilona, a Kőrösi úti otthon igazgatója, hamis adatokkal jövedelemigazolásokat bocsát ki, kiváltságos beosztottainak, évek óta.
A jövedelemigazolásokra a bejelentő szerint, valótlan jövedelmet tüntettet föl, hogy így az illetők - jogosulatlanul – pénzbeli, illetve természetbeni előnyökhöz jussanak.

Az igazolások egy részét, különböző kérelmekhez csatolva, nyújtják be férjének S. Istvánnak a Polgármesteri Hivatal szociális osztályának vezetőjének, aki a jogosultságot – a bejelentő állítása szerint - kedvezően bírálja el. Ugyanez az aggodalom, az adócsoport vezetőjéhez benyújtott kérelmek esetében is megfogalmazódott.

A bejelentést tevő magát nem kívánja megnevezni, de elmondta, hogy tudomása szerint, évek óta, több személyről is tud, - melyek közül kettőt megnevezett (F. Gyöngyi főnővér, F. Istvánné könyvelő) -, akik jogtalan módon jutottak különböző jogosulatlan kedvezményhez, támogatásokhoz, sőt az utóbbi önkormányzati lakáshoz is.
A 2010-es, és az azt megelőző években bizonyosan történtek visszaélések!

Kérem, szíveskedjen megvizsgálni, hogy van-e alapja a bejelentésnek!

A Sztv. Egyértelműen kimondja, hogy aki jogosulatlanul vesz fel pénzügyi támogatást, az visszafizetni köteles.
Amennyiben a vizsgálat alaptalannak bizonyul, úgy erről tájékoztatom az illetőt, és a cáfolatot nyilvánosan is közöljük, blogunkon (netrefel.net)!

Szeretnénk elejét venni a hamis vádaskodásnak, ezért kívánunk bizonyosságot szerezni a fenti ügyben is!...”

  1. Attól tartottam, hogy a tanúvallomás, mely a hamis vádat cáfolhatja, nem szerepel az iratok között… Szerencsére, tévedtem:
„ …feladatom volt a dolgozók igazolásainak elkészítése, szinte mindig valós adatot tartalmazott, kivéve, ha arra külön utasítást kaptam, hogy csökkenteni kell, ilyen időtávlatból sajnos minden névre nem emlékszem.
F. Gyöngyinek én csináltam hamis munkáltatói igazolást, de azt már nem tudom megmondani, hogy ő hol használta fel, de a F. Istvánnénak is készítettem az utóbbi években hamis munkáltatói igazolást és ő a polgármesteri hivatalban használta fel.
Ez úgy zajlott, hogy az igazgatónő S. Ilona utasított, hogy bizonyos pótlékokat ne rögzítsünk a munkáltatói (jövedelem)igazoláson, sőt azt is megmondta, hogy milyen összeghatár alatt kell lennie… Az ellenőrzés lehetősége szempontjából volt fontos, hogy munkáltatói igazolás két példányban készüljön és ebből az egyik mindig a munkáltatónál kellett, hogy maradjon. Ezekben az esetekben, amikor hamis adatok szerepeltek az igazoláson, akkor utasítást kaptam, hogy csak egy példányba készítsem. Én ezeket soha nem másoltam le és őriztem meg.
Kitöltöttem az adatokat az igazoláson és bevittem az igazgatónőhöz, aki aláírta, majd én adtam át a dolgozónak… minden alkalommal a dolgozó kérte az igazgatónőtől, hogy munkáltatói igazolást állítsunk ki… ezeket utasításra hajtottam végre
ennek a két embernek biztosan készíthettem hamis munkáltatói igazolást, sőt…

S. István rendszeresen bejárt az intézetbe, ott ebédelt… S. István az ebéd befizetési listán nem szerepelt

… a munkáltatói igazolásokat pedig időrendi sorrendben egy dossziéban tároltuk, kivéve a hamisakat.

A tanú az igazság elmondásával önmaga ellen is vallott, ami nem maradt következmény nélkül, – hozzám hasonlóan – megrovást kapott az ügyészségtől!

  1. F. Gyöngyi gyanúsított vallomásából (dr. Kastyják János ügyvéddel):
„… az igazolást a munkaügyi ügyintéző tölti ki, aki F. Istvánné volt, de ha ő nem volt, akkor a helyettese töltötte ki, akit nem tudok megnevezni… az igazolást az arra illetékes írja alá, akit nem tudok megnevezni… az igazolást átadtam a munkaügyesnek, aki kitöltötte és aláíratta és átadta nekem, de én soha nem néztem meg, hogy mi szerepel rajta.
november körül kaptam meg a diplomás béremet és ezt jeleztem is az Önkormányzat felé… 2011. április 22-én meg is kaptam róla a határozatot S. Istvántól. (S. István március 31-ig folyósította a támogatást – 5 hónap!)
Arra nem tudok nyilatkozni, hogy miért nem szerepel a munkáltatói igazolásom a lefűzött munkáltatóik között…
soha nem kértem senkit, hogy kevesebbet írjanak a munkáltatóimra…
Én a bűncselekményt szándékosan nem követtem el… Amennyiben jogosulatlanul vettem fel a pénzt akkor annak visszafizetését részletekben vállalom visszafizetni.”

Mondja már meg valaki, a törvény a szándékos amnéziát még nem bünteti?

4. S. Ilona gyanúsított vallomásából (dr. Kastyják János ügyvéddel), mely lényegében megegyezik a médianyilatkozataival:

„… A munkáltatói igazolásokat nem én állítottam ki, hanem a munkaügyesnem ellenőriztem a tartalmát, mivel nagyon sok aláírni valóm van és képtelenség minden ügyiratot ellenőriznem, csak a fontosakat olvasom át…
… arra nem emlékszem, hogy ha ő (munkaügyes) nem volt, akkor ki lehetett helyette
… a munkaügyesnek is nagyon sok dolga volt, így lehet, hogy csak elszámolta vagy elírta a munkáltatói igazolásokat.
… a dolgozó kérte a munkaügyestől… én aláírtam, de nem ellenőriztem, mivel megbíztam a munkatársaimban.
Tőlem soha nem kért senki munkáltatói igazolást, sőt azt sem kérte*, hogy kevesebbet írjunk rá. (elszólás* A szerk.)
Én alá sem írtam volna olyan igazolást, ami nem a valóságot tartalmazza, de ilyen szóba se került.
két példányban készült mindig… biztos, hogy 2 példányba írtam alá.

Többször előfordult, hogy a munkaügyes munkaidő után kellett, hogy elvégezze a feladatát, mivel munkaidőben nem volt rá ideje.

Az igazgató asszony tudta, hogy a munkaügyesnek nagyon sok dolga volt, de nem intézkedett semmit, hogy el tudja látni munkaidőben a munkáját?
Érdekes, hogy ő sem emlékszik semmire… főleg azt a személyt nem tudták megnevezni, aki szintén az igazság mellett tanúskodott volna…

  1. F. Istvánné tanúvallomásából (még védőügyvéd nélkül):
2010-ben* kértem* az igazgatónőtől jövedelem igazolást (Ez a „soha nem kért senki” második cáfolata * A szerk.)
A jövedelem igazoláson az az összeg szerepelt, amennyi a fizetésem..
S. Ilona kislánya és az én lányom egy osztályba járnak… nem vagyunk baráti viszonyba, nem is járunk össze, ő sem és én sem voltam még nála.”

2004. novembere körül kaptam… az önkormányzati bérlakást, melynek bérleti díja 7.000,- Ft. …Gép Károlyné volt a bizottság elnöke…” (ügyintéző viszont S. István - S. Ilona igazgatónő férje -  volt* A szerk.)

A dokumentumok beszerzése után kiderült, hogy a tanú nem mondott igazat!

  1. Gyovai István polgármester úr tanúvallomásából:
„Tudomásul veszem az előadónő azon közlését, hogy F. Istvánné munkáltatói igazolása hamis adatokat tartalmazott és ez alapján jogosulatlanul vette fel 2009-2010-ben a rendszeres gyermekvédelmi és lakásfenntartási támogatást.
A polgárjogi igényem az Önkormányzat nevében 165.385,- Ft, mely az ingyen ebédből, a felvett támogatásokból tevődik össze.
Kérem a közvetítő eljárás lefolytatását, ha lehetséges és az okozott kár megtérítését.”

A későbbiekben, mégis elállt az okozott kár megtérítésétől, elegendőnek tartotta elfogadni a bocsánatkérést!

  1. F. Istvánné ügyében a városi ügyészség határozatot hozott az eljárás 6 hónapos felfüggesztéséről és a közvetítői eljárás elrendeléséről.
A határozatot kapja dr. Kastyják János megbízott ügyvéd (!), és a BKM-i Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata…

… a gyanúsított ellen indult eljárást – tevékeny megbánás miatt megszüntetem
…jóvátétel módjában megállapodás született. …gyanúsított a sértett által elfogadott jóvátételt (bocsánatkérés) teljesítette, így a büntetőeljárást megszüntetem.
Tevékeny megbánás37
36. §38 (1)39 Nem büntethető, aki a személy elleni (XII. fejezet I. és III. cím), közlekedési (XIII. fejezet) vagy vagyon elleni (XVIII. Fejezet) vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. Az elkövető nem büntethető a Be. 221/A. §-a (1) bekezdésének második mondata szerinti halmazatban lévő bűncselekmény miatt sem.

Figyelemreméltó, hogy Kastyják ügyvéd úr (volt rendőrkapitány) megbízásával, az ügy 180 fokos fordulatot vett.

  1. „S. Ilona a bűncselekmény elkövetését határozottan tagadta, a szembesítés nem vezetett eredményre.
S. Ilona ellen indult nyomozást bizonyítottság hiányában megszüntetem.”

Furcsa, hogy a szembesítés másik szereplője – aki sohasem hazudik, még akkor sem, ha igazmondásával maga ellen vall, s tudja, hogy az ügyészség ezért elmarasztalhatja – úgy érezte, hogy a szembesítés eredményes volt, mivel igazgató asszony nem állta a tekintetét, sem a szemkontaktust… s nem tudta cáfolni a vádakat sem…
Ráadásul, - a határozatban foglaltakkal ellentétben - nem tagadta meg a tanúvallomást… Tőle elmulasztották megkérdezni, hogy munkájában ki szokta őt helyettesíteni!

  1. S. Istvánt – a dokumentumok tanúsága szerint – nem idézték be tanúkihallgatásra sem a segélyezésekkel kapcsolatban, sem az intézeti ingyen étkeztetéssel kapcsolatban… Erről róla, – a többiekkel ellentétben – nem kértek intézményi tájékoztatást, sem az intézményvezetőtől, sem a konyha vezetőjétől, sem a pénztárosoktól… Úgy tudjuk, etikai vizsgálatot sem kezdeményeztek az ügyében.
Pusztán tájékoztatást kértek tőle a szociális (gyermekvédelmi és lakásfenntartási) támogatások igénylésének feltételeiről, melyre S. István a jegyző megbízásából néhány soros választ közölt.

………………….

Egyéb nyomozás, más esetek és bizonyíték feltárása, beszerzése… - más ügyekben, más személyek ellen – az iratanyag tanulsága szerint nem történt. Annak ellenére nem történt további nyomozás az ügyben, hogy a koronatanú elmondta, hogy sok esetben kapott utasítást erre. Megerősíti ezt a kecskeméti nyomozó ügyész azon megjegyzése, hogy a rendőrség eleinte nem igen akart nyomozni, sőt egészen addig nem is nagyon csinált semmit, amíg az ügy ügyészi felügyelet alá nem került.

Hát, ha megengednek nekem egy személyes megjegyzést, szerintem, utána se…

  1. F. Gyöngyi és Kastyják János ügyvéd úr feljelentése hamis vád miatt ellenem:
„Uray Erzsébet bejelentést tett a Kiskunhalasi Rendőrkapitányságon (nem tett * A szerk.)
Természetesen tagadtam (!*), hogy bűncselekményt követtem el, hiszen nekem senki sem állított ki hamis munkáltatói okiratokat.

…a bejelentő – bár igyekezett egy névtelen informátor mögé bújni és bejelentését állítása szerint azért tette meg, hogy „elejét vegye a hamis vádaskodásoknak” magatartásával megvalósította a Büntető törvénykönyvben írt tényállást. Ellenőrizetlen információt tényként jelentett be(Ellenőrzőtt információ volt és nem tényként jelentettem be.)
…bűncselekmény el nem követő emberekkel szemben büntető eljárás indul annak összes negatív hatásával. Különösen igaz ez egy olyan intézmény esetében, amelynek vezetőit és dolgozóit sorozatosan érték (érik) utóbb valótlannak bizonyult támadások…”

Az eset tanulsága szerint, sajnos nem sikerült „elejét venni a hamis vádaskodásoknak”, sőt… Ennek ellenére bizonyosak lehetnek abban, hogy nem szokásom „névtelen informátor mögé bújni” (sem), annál is inkább, mivel nevemmel továbbítottam…
A hamis ügy miatt beidéztek Kecskemétre gyanúsítottként, ahol kihallgattaktanúvallomást tettem és a gyanúsítás ellen panasszal éltem... Közölték velem, hogy az iratanyagba az iratismertetés alkalmával tekinthetek be, aminek az időpontjáról értesítenek, de nem értesítettek, így nem is tekinthettem bele… Tájékoztattak arról, hogy rabosítanak… Az utazási költségeimet nem térítették meg, mivel gyanúsítottnak nem jár…
Kiskunhalason, egy bűnügyi technikus révén bekerültem a bűnügyi nyilvántartásba… Iratismertetés helyett újabb idézést kaptam Kecskemétre, ahol azonnal döntenem kellett, hogy elfogadom-e a megrovást, vagy panasszal élek, de akkor máris írják a vádemelést… Ha elfogadom, vége az eljárásnak és törölnek a nyilvántartásból, ha nem, járhatok megint bíróságra (ha futja az útiköltségre) és a többire…

Mivel átvettem a megrovásról szóló határozatot, lezárult az ügy… Tehát, egyelőre ennyi kárt okoztak nekem… Hamarosan, nevesíteni is tudom…



Folyt. köv.: ITT! és ITT!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 29., kedd

Szíven szúrt ország…


Marian Cozma haláláról készült dokumentumfilmet annak idején, Filmklub keretében néztük meg a pszichiátriai betegek otthonának lakóival…
Nehéz beszélni erről az értelmetlen, aljas gyilkosságról, mégsem tudjuk kivonni magunkat a hatása alól, akár egészségesek vagyunk, akár betegek… Ráadásul, a betegeinket sem kíméli meg az élet a lelki nehézségektől… Sőt, mint bebizonyosodott, sajnos, még a kollégák sem… ezért, fontos volt, hogy beszélgessünk a tragédiáról…
A filmvetítésnél jelen volt egy kolléga is, aki személyesen is ismerte őt, és beszámolt a vele való találkozásáról, s arról, ahogyan ő látta, ismerte… Azt mondta, olyan volt, mint egy nagy gyerek… Mindig, mindenért lelkesedett, s mindennek tudott örülni…

Emlékszem, Ivan Pesic horvát kézilabda kapust és Zarko Sesumot is életveszélyesen megsebesítették. Zarkó Sesum édesapja, mintegy 300 fős hírhedt szerb csapatával vérbosszút fogadva indult, hogy az elvetemültekkel leszámoljon… Menekültek is a gyilkosok, ahányan voltak, annyi fele… Mert gyáva népség ez, retteg, ha emberére akad, főleg, ha nem tudnak a hatóságok mögé bújni… Ők már csak tudják, mi az a vérbosszú, ugyanúgy, ahogyan bátorítóik is…
Aztán a szabadcsapatok vezetője, mégis az igazságszolgáltatásra bízta a büntetést… Ma már joggal gondolhatja, hogy hiba volt... Nem lett igazságos ítélet… Ki gondolta volna, hogy másodfokon – csakúgy, mint sok más perben sorra – felére csökkentik az ítéleteket… Persze azokat is megkergethetnék, akik felbiztatták őket ilyen, és hasonló tettek elkövetésére, s mindezt büntetés nélkül hagyják

A teljes írás megtekinthető: ITT! 
 
Marian Cozma halálának évfordulójára emlékoldal nyílt: http://mariancozma.com/
Kérem, hogy látogassanak el minél többen az oldalra!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 27., vasárnap

Füstölgők


...A pszichiátriai betegek otthona előtt állandóan kis, fehér köpenyes csoportosulást lehet látni… Valaki úgy gondolta, hogy a 200 főt foglalkoztató intézmény dohányosainak a főút melletti kerékpár úton álldogálva kell pöfékelni… Ez a kijelölt dohányzó… Múltkor hosszan kellett várakoznom az intézménnyel szemben és döbbenten vettem szemügyre a sürgés-forgást… Láthatóan itt működik az intézmény információáramlása… Majdnem, hiszen egy felső vezetőt se láttam kint dohányozni, pedig akad köztük, nem is egy… Biztosan leszoktak…
A látvány mindenesetre meghökkentő… Az autósok mindegyike odanéz, hiszen a fehérköpenyesek vonzák a tekintetet… Ez balesetveszélyes… A kerékpárúton haladók, a benzingőz mellett – amit a dohányosok is kénytelenek beszívni – a dohányfüstöt is magukba szívhatják tekerés közben, gyerekestül, kutyástul, vagy ami még jobb, séta közben… Az egészségmegőrzést célzó törvények így vezetnek – dilettáns kezek révén – újabb egészségkárosodáshoz. S aztán a fehér köpenybe visszamegy dolgozni… a konyhára, mosodába, rendelőbe, ebédosztásra, pelenkázásra, fürdetésre, gyógyszerezésre… A higiénés előírások és biztonság ilyen szintű megsértése, több mint aggasztó. Talán volna törvényes kiskapu a megoldásra…


A teljes írás megtekinthető: ITT!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 26., szombat

TÁJÉKOZTATÁS


Kedves Olvasók!

Korábban is jeleztük már, hogy a Kiskunhalas - Netre Fel! Blog oldalon kis emberek, kis gondjaival foglalkozunk, no és a nagy gazemberekkel. Mindezt politikamentesen. Nem vitatjuk, hogy mindannyiunkat érinti a kormány tevékenysége, mégis ez az oldal nem vállalja fel a dicsérő-bíráló szerepet. Blogunk változatlanul ragaszkodik az önmeghatározásban foglaltakhoz (ITT!). Saját életünkről írunk, barátainkról, örömünkről és gondjainkról. Blog, azaz internetes napló. A miénk, az önöké.

A politikai tartalmú hozzászólások törlésre kerülnek.


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 25., péntek

A rigó egyet füttyentett…


Ma találkoztam Mátyás bácsival, egy kedves, idős ismerősömmel, aki figyelemmel kíséri a velem kapcsolatos eseményeket.

Pár szót váltottunk, majd megkérdezte, történt-e valami fejlemény az ügyemben?
Néhány másodpercre elgondolkodtam, mi jót is tudnék neki mondani…

-          Igen, töröltek a rabosításból!
Rögtön értette. Felhúzta a szemöldökét, felszegte kissé a fejét, s mutatóujját okításra emelve megjegyezte:
-          A rigó egyet füttyentett… Tudja, mit jelent ez!? Hamarosan fütyülni fog!

Hálás vagyok neki a biztatásért…

Ha megállunk és figyelünk, halljuk még a varjak hangos károgását, de már egyre erőteljesebben kihallik az énekes madarak tavaszköszöntő csivitelése… 


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 21., hétfő

Mi ott voltunk…


BLOG PER: A TÁRGYALÁS ELHALASZTVA


Akik nem jelentek meg: Kunos Zoltán, Nográdi Krisztina, és Borbás Andrea.


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 20., vasárnap

Üldözés, vagy üldöztetés? III.


Előzmény: ITT! és ITT!

Rabosítás törölve?

Ötvenedik születésem napján megajándékoztak: megrovást kaptam az ügyészségtől… El is szomorodhatnék, de én inkább "örülök", mivel, töröltek a bűnügyi nyilvántartásból! Igaz, ármánykodásból kerültem bele, de mint azt a végén összegzem is, az ártatlanoknak nem tudnak ártani a gonoszkodók sem… Nem hagyom, hogy megmérgezzék az ünnepemet…

Nem olyan régen, újabb feljelentés érkezett ellenem Kastyják János ügyvéd úr és Fődi Gyöngyi főnővér részéről, állítólagos hamis vád miatt… Ezért, beidézett gyanúsítottként a kecskeméti nyomozó ügyészség kihallgatásra… Közölték velem, hogy ez a bűncselekmény 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető… Bekerülök a bűnügyi nyilvántartásba… ahonnan, ha felmentenek a vád alól, akkor törölni fognak, de a rendőrségnek, az ügyészségnek, és bíróságnak továbbra is megmarad a rálátása az adataimra! (Ezen állítást a bűnügyi technikus később cáfolta.) Igaz, tiszta lesz az erkölcsim…
A tanúvallomással egy időben panasszal éltem a gyanúsítás ellen: mivel én nem jelentettem föl Fődi Gyöngyit - ahogy Simon Ilonát, és Farkas Istvánnét sem -, hanem egy névtelen bejelentést – melynek valóságtartamáról előtte saját eszközeimmel meggyőződtem – továbbítottam e-mailben Téglás Péter vezető ügyész úrnak – korábbi kérésének megfelelően -, kérve az eset mérlegelését és szükség esetén az eljárás megindítását. Azt sem értettem, hogyan lehet hamis vád egy olyan bejelentés, melyben a többi megnevezett személyt állítólag elmarasztalták. S ha így van, akkor miért nem az ügyészséget jelentették föl, akik a gyanút alaposnak ítélték meg, s elrendelték a nyomozást, ügyészi felügyelet mellett! Egyébként, több hozzászólást is továbbítottam azokban az esetekben, ahol egyértelműen bűncselekményre való utalás történt. Az esetek további lefolyásáról nem szereztem tudomást. Elmondtam még, hogy – többek között blogoldalunkkal is - segítettük a rendőrség, az ügyészség, és a nyomozó hatóságok munkáját és a bejelentést erkölcsi kötelességből továbbítottam.
A nyomozó ügyész úr tájékoztatott arról, hogy ha megnevezem az illetőt, akitől az információt kaptam, akkor a vád rólam, automatikusan rászáll… Hogy szeretném-e, hogy megfenyegessenek újra másokat, veszélybe kerüljenek családok, egzisztenciák, életek? Netán felrobbantsanak autókat? Nem, nem szeretném, de ki is feltételezne ilyesmit?
Útiköltség térítés nem jár, mivel gyanúsítottként idéztek be…
Az iratanyagba nem tekinthettem be, mivel abból akkor az ügyész úr dolgozott… Később majd lesz iratismertetés, akkor betekinthetek (ha lesz pénzem átutazni Kecskemétre) és másolatot is kérhetek… Azt mondta, értesítenek az időpontról. Nem értesítettek, csak a panaszom elutasításáról, melyet nem találtak alaposnak, igaz az indoklásban nem szerepeltek az érveim.

A kihallgatást követően tájékoztattak arról, hogy a fenti bűncselekmény miatt rabosítanak, azaz bekerülök a bűnügyi nyilvántartásba… Erre, időpontot is egyeztetett Kiskunhalassal.

Közben megtudtam, hogy van egy tanú, aki már korábban tanúként jegyzőkönyvbe nyilatkozott a rendőrségen, hogy a vád, nem hamis
Az újabb beidézés időpontja előtt két nappal tájékoztattak arról, hogy meg kell jelennem ugyanott, hogy foganatosítsák velem (gyanúsítottal) szemben a megrovást, ahol ügyvédem is jelen lehet (!)… ha nem jelenek meg, elővezettetnek…
Megjelentem, s kértem pár nap gondolkodási időt, de nem kaptam, azt mondta az ügyész úr, hogy vagy most eldöntöm, hogy elfogadom a határozatot, vagy panasszal élek, de akkor ő már íjra is a vádemelést, aminek tárgyalás lesz a következménye, ahol engem bizonyosan elmarasztalnak… Nem értem, hogy miért marasztalnának el egy eljárás folyamán, ha nem követtem el semmit? De hát, nem ez az egyetlen dolog, amit nem értek az ügyben, amit pedig megértettem, az nem adhat okot optimizmusra… Telefonáltam, és a vonal végén, ugyanazt gondolták, mint én… ha elfogadom, akkor vége, másrészt meg miért fogadnék el elmarasztalást azért, amit nem követtem el!
Eddig Martinov Tibor ügyvéd úr minden egyes tárgyalásomon (Kispál Ernőné ellen általam indított „Ügy megcsaplak nem kelsz fel többet!” büntetőügyben, valamint a munkaügyi peremben), minden egyes tanútól megkérdezte, hogy tudják-e, hogy én büntető eljárás alatt állok? Még tőlem is, folyton ezt kérdezgeti… Most meg majd azt fogja mondogatni, hogy tudják-e, hogy engem az ügyészség büntetőügyben megrovásban részesített? Igaz, ezt nem teheti, de hát, errefelé bármi megtörténhet… Meggyőződésem, hogy az egész tárgyalássorozatot csak ezért az egy feltehető kérdésért – no meg lejáratásomra, elmarasztalásomra és anyagi ellehetetlenítésemre – kezdeményezték. Bárhogy döntök, sehogy se jó…
A hezitálás alatt, hirtelen, felülről jött megvilágosodás segített a döntésben… A becsületünket senki sem veheti el tőlünk, sem bíróság, sem ügyészség, sem bűnügyi nyilvántartásba vétel, se hamis vád, se becsületsértés, se rágalmazás, se semmi…
Így aztán, közöltem az ügyésszel, hogy bár nem értek vele egyet, és nem fogadom el, de nem kívánok panasszal élni… Aláírtam valamit, amit az orrom alá dugott, hogy minél előbb szabaduljak… Aztán átvettem a határozatot, s azt mondta, törölnek a nyilvántartásból… mindenhonnan… Kértem az iratanyagból egy példányt, 8 napon belül megkapom… Végre megtudom, mivel is vádoltak engem… Mi az, ami miatt, például kirekesztődtem az intézményvezetői pályáztatásból

A tanulság egyelőre csak annyi, hogy az szerepel a határozatban, hogy cselekményemmel (bűncselekmény gyanúját észlelve és jelezve) csak csekély fokú veszélyt jelentek a társdalomra… No, ez jó hír!
Kérdésem csupán, ha én – becsületes állampolgárként – csekély veszélyt jelentek a társadalomra, akkor milyen veszélyt jelent az, aki nem becsületes, netán elköveti a bűnt, vagy, ne adj’ Isten bűnöző, vagy ami még rosszabb, gonosz, megszállott, megátalkodott, és lélek nélküli személy?
Belegondolni se merek…  


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Üldözés, vagy üldöztetés? II.


Előzmény: ITT!
 
Sok minden történt az előzőekben leírtak óta… A lényeg azonban nem változott, további elfoglaltságokat is kerestek számunkra, mely nem kevés, anyagi és egyéb vonatkozást is jelent.

Összeférhetetlenség miatt elbocsátottak 5 hónap felmentéssel és végkielégítéssel a munkahelyemről, mindezt olyan sürgősséggel, hogy még a közalkalmazotti tagságom megszűnését követő 1 éves védettséget sem tudták kivárni… Sőt, összeférhetetlenségem ellenére, visszahívtak a felmentési időm alatt még dolgozni (4 napra)!

Három hónap munkanélküli járadék után Simon Ilona férjénél, Simon Istvánnál kellett kérvényeznem az aktív korúak ellátását, mely éppen akkor csökkent 28.500,- Ft-ról 22.800,- Ft-ra…

Munkaügyi pert kezdeményeztem, kérve visszahelyezésemet… Az intézmény, Martinov Tibor ügyvéd képviseletében ellenkeresetet nyújtott be, melyhez csatolták a munkatársak által (Visnyei Ágnes csop.vez., Gyenizse Imre szociális gondozó, Nográdi Krisztina gyógypedagógus, Szabó Orsolya szociális munkás, Szikora Józsefné asszisztens, Molnár Alíz német tanár- a főorvos házaspár lánya, Börcsök Brigitta szociális ápoló és gondozó, Klam László testnevelő hallgató?,  majd később Bodács Zília művelődési szakember, Gyöngyi Ferencné szociális ügyintéző és Vincze István lelkigondozó, valamint Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezető, Kállóné Szemerédi Magdolna orvos asszisztens, - a jegyzőkönyveket készítették Kunos Zoltán gazdasági vezető, Szőke Pálné főkönyvelő, Borbás Andrea főápoló asszony, valamint Simon Ilona igazgatónő) írt elmarasztaló véleményüket… Négy tárgyalás volt ezidáig…

Közben négyen (Kunos Zoltán, Nográdi Krisztina, és Borbás Andrea, Vincze István – utóbbi, a meghallgatáson visszavonta a feljelentést) tízszer jelentettek föl a blog miatt engem és férjemet, a blog korábbi üzemeltetőjét. Ezek miatt eljárás is indult, nyomozás, kihallgatások, három bírói meghallgatás… Holnap lesz a tárgyalás az ügyben… A vád rágalmazás, becsületsértés

Kétszer pályáztam meg az intézményvezetői állást úgy, hogy az első alkalommal a meghallgatások előtt kihirdették az eredményt, a másodiknál pedig – indoklás nélkül – nyilvánították eredménytelennek az egyébként érvényes pályáztatást. Mivel a két pályáztatás között több, mint három hónap telt el, új erkölcsi bizonyítványt kellett kérni

Folyt. köv.: ITT!

 
Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

A rágalmazási per előzményei…






2012. május 19., szombat

Újabb öngyilkosság a kiskunhalasi otthonban


 
Miközben nagy erőkkel zajlanak az átszervezések, helyezkedések és az újabb igazgatói pályáztatás, sajnos közben ismét tragédia történt.
Egy fiatal férfi lakó úgy döntött, hogy eldobja életét, önkeze által.

Gyakran megesik az ilyen betegeknél, mondják, mégis érthetetlen, megszokhatatlan és elfogadhatatlan…

Talán, ha megfelelő profilú intézménybe nyert volna elhelyezést, megelőzhető lett volna… De ez már, a mi lett volna ha kategória… Igen. Ahogyan az is, hogyha jobban odafigyeltek volna a betegre… a betegekre… nem történhetett volna meg.
Nem értem, hiszen az öngyilkosságra utaló jelek észrevehetőek, melyet minden szakdolgozónak ismernie kell...

Mikor fognak már végre teljesen a betegekre koncentrálni, s meghallani egy-egy szakember figyelmeztetését, s azt továbbítani úgy, hogy ne süket fülekre leljen… Hogy ne lehessen elbagatellizálni, mint P. József esetében…
Írásos nyoma kell hogy maradjon olyan helyen, ahol nem lehet eltüntetni… Mert bizony sokszor jelezték a veszélyt a munkatársak a tragédiák előtt… de a felelőst sosem vonták felelősségre!  

Való igaz, sok minden történt pozitív irányba is… Néhányan végre az alapbetegségüknek megfelelő intézménybe kerültek, ahol reménység szerint, problémájukkal hatékonyabban tudnak foglalkozni… A dolgozók hangulata az intézményvezető-váltás és a terror enyhülése következtében lényegesen javult… Sajnos azonban a végleges kinevezés hiánya és a fals pályáztatások az igazgatói állásra továbbra is bizonytalanságban tartják az érintetteket…

A tragédiák sorozatának kérdése azonban nem kerülhető meg. Ideje lenne már egy független szakértői vizsgálatot elvégezni, mely ezúttal nem a „nem történt semmi” előre gyártott jelentést adná hírül, hanem arra a kérdésre adna választ, hogy mi az oka a sok öngyilkosságnak… (pl: téves diagnózis, gyógyszerezés, terápia hiánya…) Történtek-e mulasztások, a felelősség ténye és a felelősök köre megállapítható-e, milyen intézkedéseket kell foganatosítani a megelőzés érdekében a jövőre nézve? Ha ezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak, akkor ez az értelmetlen haláleset – csakúgy, mint az összes többi - hiábavaló marad, és újabb és újabb tragédiák fogják követni…

Reméljük, hogy a lelki terror megszűnése felszabadítja az ápolókat, hogy ismételten latba vessék szakmai tudásuk legjavát a betegek jóléte, kezelése és az ilyen esetek megelőzése érdekében…


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 18., péntek

Terrorelhárítás


Azok kedvéért, akik nem a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában dolgoznak, tájékoztatásul közöljük, hogy az alábbi személyek, már nem dolgoznak az intézményben:

Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezető – nyugdíj előtti, felmentési idejét (!) tölti;
Zöldhegyi Gyuláné belső ellenőr – felmondott;
Maczkó Lászlóné főnővér (Szűcs Erzsébet nővére) – nyugdíjba ment;
Kispál Ernőné főnővér (igazgatónő rokona)  – nyugdíjba ment;

Dr. Szűcs Erzsébet székét – meleg váltásban - elfoglalta Simon Ilona exigazgató asszony, aki, az őt ér „méltatlan támadások miatt” mondott le. Simon Ilona a szakmai vezetői státuszt nem vehette át… A volt igazgatónő a  lemondásakor tett nyilatkozatában megjelölt fejlesztő pedagógusi munkakörét sem látja el, a jelek szerint… Igaz, eddig ritkán látták a munkahelyén, valószínűleg ő is otthon végezte „különleges” munkáját… Nálunk, ennek hagyománya van, mint tudjuk... Több vezető is él/élt ezzel a „lehetőséggel”… Valószínű, hogy fizetését továbbra is felveszi, bár senki sem tudja, hogy milyen valós teljesítmény állhat mögötte…

Láthatjuk hát, bár - hála Istennek - a terror enyhülni látszik, azért akad még bőven tennivaló…
.
Lásd még: Személyi változások az intézményben


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 12., szombat

Egy majális margójára…


Kétségbeejtő helyzet uralkodik országszerte… Emberek vetnek véget az életüknek önként, mert nem lát(tat)ják a kiutat a munkanélküliség, a banki és közüzemi eladósodás, a betegség, a nélkülözés övezte reménytelen és méltatlan állapotból…

Naponta ugranak ki emberek lakásuk emeleti ablakából, vetik vonat elé, vagy villamos elé magukat, felakasztják magukat, vagy szándékosan közúti balesetet okozva választják a halált… Ezek az események és okok persze elkerülik a híradások nagy részét… Pedig ideje lenne felemelni a hangunkat, hogy közösen mondjuk nemet a megszorításokra, kizsákmányolásra és igent, az élhető jövőre… Pártállástól függetlenül… Mert a pártok csak azért vannak, hogy pártoskodással elválasszák az embereket egymástól, s hogy ellenségeskedést szítsanak közöttünk a maguk javára, ellenünkre… Igen, ezt is a mi pénzünkből. Miközben a közös célt agyon hallgattatják… a méltó, egymással szolidáris, fizikai, szellemi és lelki gyarapodásunk magvalósítását minden eszközzel megakadályozzák… 

Ha valaki szolidáris a másikkal, netán a gyengébbel, azt kiközösítik… Aki nem elég önző, azt nem veszik be maguk közé… Szerencsére…

Vannak, akik képesek felülemelkedni a pártoskodáson…
Vannak, akik minden fajta igazság ellen küzdenek, folyamatosan harcolnak a társadalom igazságos szervezéséért, azért, hogy ne történjen meg a hazugság és csalás által történt kizsákmányolás, s a megtermelt javak igazságtalan szétosztása. Dr. Fóris Eszter mindig azok mellé áll, akik az adott kérdésben a legjobban, leghatározottabban állnak ki, ha kell, az LMP-sekkel tüntet (doktori plagizálás), ha kell, a baloldaliak mellett (szociális fórum), ha pedig a jobboldal mellett (választások tisztasága) a leghatékonyabb a munkája  akkor a radikális nemzeti oldallal tart (magyar föld védelme). Nem pártfüggő, hanem az igazság oldalán áll. Példát ad az összefogásra, a kitartásra, a végsőkig fel nem adásra...

Május elsején egy olyan mozgalomhoz csatlakozott, mely minden rászorulót és kisemmizettet képviselni szándékozik. A Magyar Szociális Fórum a legelesettebbek mellet emeli fel a szavát!

Lásd: ITT! 

A Magyar Szociális Fórum szervezésében Budapesten, 2012. március 25-én megtartott Népi Gyűlés követelései az élet védelmében, a létfenntartásért 

A Népi Gyűlés megállapította, hogy a jelenleg folytatott politika életekbe kerül. Megélhetésük, otthonuk, családjuk elvesztése miatt embereket kerget öngyilkosságba, a mögöttünk álló télen 330 honfitársunk fagyott meg, a kilakoltatási tilalom tavaly július 1-i feloldása miatt 3 ezren kerültek az utcára, a március 1-én feloldott moratórium miatt 15 ezer embertől készülnek elvenni otthonát. A Népi Gyűlés az élet elleni merényletnek tartja ezt a politikát, és az élethez való legalapvetőbb emberi jog nevében ellenállásra szólít fel vele szemben. Azt akarjuk, hogy mielőbb véget vessenek az életek pusztulását előidéző politikának, nehogy még többen pusztuljanak bele! A Népi Gyűlés szerint mindenekelőtt fel kell számolni a politika alárendelődését a pénzügyi csoportok érdekeinek, és meg kell szüntetni a politika összefonódását a banki érdekekkel, mert a jelenlegi állapot fenntartása óhatatlanul az emberi jogokkal ellentétes cselekedetekhez vezet. Követeljük a kormánytól, hogy
  1. Azonnal állítsa le azoknak az embereknek, családoknak a kilakoltatását, akiknek nincs hová menniük. Követeljük a kormánytól, hogy azonnali hatállyal vonja vissza a végrehajtóknak adott engedélyét, és ne engedje meg, hogy március végéig elárverezzenek 5050 lakást 15 ezer ember feje fölül, sorsukra hagyva őket!
  2. Ne engedje meg a rendőrség igénybe vételét a kilakoltatások lebonyolításában, hanem a rendőrséget csak az állampolgárok életének és biztonságának védelmében használja fel! Tegyék a rendőrök kötelességévé olyan elővigyázatossági intézkedések meghozatalát, amelyekkel elkerülhetik, hogy kilakoltatásuk közben öngyilkosok legyenek emberek. Követeljük a legszigorúbb hatósági fellépés elrendelését azokkal szemben, akik felelőtlen magatartásukkal, vagy szándékosan embereket kergetnek a halálba!
  3. Azonnal fogjanak hozzá olyan intézkedések meghozatalához, amelyekkel megszüntethető, hogy Magyarországon évről-évre tömegesen fagyjanak meg a szabad ég alatt és fűtetlen otthonukban. Az intézkedések sorában a legelsőnek azt tartjuk, hogy megszűnjenek a kilakoltatások, és ne kerüljön még több ember az utcára!
  4. Követeljük a március 1-én feloldott kilakoltatási moratórium érvényben tartását mindaddig, amíg nem orvosolják megnyugtatóan a megélhetési válságot.
  5. Az állam indítson közérdekű keresetet a bankok által megkárosított állampolgárok érdekében, és kényszerítse rá a hitelezőket a hitelezetteknek okozott kár megtérítésére a banki extraprofit terhére.
  6. Követeljük a lakosság rohamos elszegényedésének feltartóztatását. Ennek érdekében a következő azonnali lépéseket követeljük:
-          a 27 százalékos áfa 9 százalékra csökkentését az alapvető élelmiszerek, a mindennapos szükségleti cikkek, az életmentő gyógyszerek és az egészségügyi segédeszközök esetében;
-          a megélhetéshez és az életben maradáshoz szükséges szolgáltatások, így a földgáz, a víz, a csatorna és a villanyáram díját terhelő 27 százalékos áfa 12 százalékra csökkentését; (Számításunk szerint ezzel az intézkedéssel a negyedével csökkenne a rezsiköltség, és több százezer családnak jelentene azonnali könnyebbséget.)
-          az EU-átlagárat messze meghaladó ivóvízdíj EU-átlagra mérséklését;
-          a csatornaszolgáltatói árak jelentős mérséklését;
-          a hatósági árak inflációval arányos kiigazítását az inflációt meghaladó áremelés helyett; az államigazgatási szolgáltatási díjak mérséklését; tegyék költségmentessé a devizahiteles kereseteket;
-          követeljük a kormánytól, hogy ne vonjon el forrásokat az önkormányzatoktól, mert ezzel a helyi adók növelésére kényszerítik őket és növelik a lakosság terheit!
-          vonják vissza azt az előírást, amely arra kötelezi a jövedelem nélkülieket, hogy a tavalyi 5100 Forint helyett 6300 Forintot fizessenek egészségügyi járulékként, mindezt romló egészségügyi szolgáltatások és emelkedő gyógyszerárak mellett.
7. Követeljük, hogy adják meg a minimálbért a közmunkásoknak is! A 8 órában foglalkoztatott szakképzetlen közmunkások ennek megfelelően 60 ezer Forintot kapjanak kézhez a 47 ezer helyett, a szakképzettek pedig 71 ezer Forintot kapjanak. Ne vonják meg tőlük a műszakpótlékot, és engedélyezzék nekik a túlórát!
8. Vonják vissza a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. december 29-i (CXCI.) törvényt és függesszék fel az „új komplex minősítő vizsgálatok” néven elhíresült intézkedést, mert a rokkantak létét veszélyeztetik.
9. Vezessék be Magyarországon a magáncsőd intézményét!
10. A kormány szerezzen érvényt az élethez való emberi jognak. Maradéktalanul tegyen eleget az „Emberi Jogok Egyetemes Törvényéből” fakadó kötelezettségének!
11. A Népi Gyűlés állandó bizottságot állít fel, hogy nyomon kövesse követeléseinek teljesítését, és tovább lépjen. Felhatalmazta a megalakuló bizottságot arra, hogy képviselje követeléseit a kormánnyal folytatandó tárgyalásokon. Követeljük a kormánytól, hogy tárgyaljon a népi gyűlés képviselőivel!
12. Ha a kormány nem volna hajlandó teljesíteni azonnali követeléseinket, és ésszerű időn belül nem válaszolna követeléseinkre, akkor további akciókat helyezünk kilátásba életünk és megélhetésünk érdekében.
13. A fenti követeléseket még ma eljuttatjuk Orbán Viktor miniszterelnöknek.

Nekünk mindig azok mellé kell állnunk, akik az igazság képviseletében felemelik szavukat. Pártállástól függetlenül. Íme, ez a követelés, melyhez mindnyájan csatlakozhatunk.


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 8., kedd

Mikor lesz végre igazgatója a intézménynek?

"2012-05-07 16:03:25
Mikor lesz igazgatója a pszichiátriának?

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona akkor került 2010. elején országos reflektorfénybe, amikor két ápolónő azt állította: több férfi munkatársuk szexuálisan zaklatja, veri és megalázza az ápoltakat. Ebben az ügyben jelenleg is tart a bírósági eljárás. Csakhogy az intézet körüli országos botránynak meglehetősen érdekessé vált személyi következményei lettek.

Nem sokkal a botrány kirobbanását követően ugyanis a vezetői székben helyet foglaló igazgató, Simon Ilona megbízatása lejárt volna.  Ez azonban az akkori fenntartónak nem okozott fejfájást: 2011 márciusában öt évre meghosszabbította a vezetői megbízatást a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés.

Nem várt fejlemény történt viszont ehhez képest néhány hét elteltével. Simon Ilona 2011. április 29-én váratlanul lemondott a beosztásáról az aznap ülésező megyei közgyűlésen, és május 1-től megbízott igazgatónak kinevezték Vincze István lelkészt. Aki alig néhány hónapja került csupán az intézetbe: akkor települt ugyanis vissza Kiskunhalasra.

2011 őszén azután kiírták a pályázatot az igazgatói állásra. Majd szeptember 15-én, még a pályázati meghallgatások előtt, a megbízott igazgató bejelentést tett az intézményben. Közölte a dolgozókkal, hogy december 31-ig ő marad a megbízott igazgató. Azzal magyarázva ezt, hogy a benyújtott pályázatokat nem találták megfelelőnek, ezért januárban az új tulajdonos, a kormányhivatal majd az intézet átvételét követően újra dönt a pályáztatásról. (A szerkesztő megjegyzése: ismert, hogy 2012. januártól az állam átvette számos egészségügyi intézmény felügyeletét a megyei önkormányzatoktól. Így történt ez a kiskunhalasi intézetétben is.)


A 2011 őszén kiírt pályázatra egyébként hárman nyújtottak be pályázatot. A kiskunhalasi születésű Uray Erzsébet, általános szociális munkás, az intézmény volt dolgozója, a szintén halasi születésű Lajos Tibor, az Ópusztaszeri Pszichiátriai Otthon volt igazgatója és az intézmény megbízott igazgatója, Vincze István lelkész.

Négy nappal az igazgatói bejelentést követően, 2011. szeptember 19-én az egyik pályázót azután felhívta a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat bizottsági referense. Közölte a pályázóval, hogy szeptember 28-ra tűzték ki a meghallgatásának időpontját. Eközben állítólag elhangzott az is, hogy a bizottsági referensnek nem volt tudomása arról, hogy Vincze István megbízott igazgató - aki bejelentette saját státuszának év végéig történő meghosszabbítását - maradna. Valamint arról sem tudott, hogy a pályáztatást elhalasztanák, és csak a kormányhivatal átvétele után kerülne majd ismét napirendre a kérdés.

A pályázati meghallgatások után a bizottság tanácskozott, majd behívatták mindhárom pályázót, és tájékoztatták őket arról, hogy a pályáztatás eredménytelen. Vincze István megbízatását a bizottság javasolta meghosszabbítani 2011. december 31-ig. Hozzátéve, hogy erről majd a közgyűlés határoz. Mely nem sokkal később halasi pszichiátria vezetői posztjára kiírt pályázatot eredménytelennek nyilvánította, és döntöttek a vezetői megbízatás meghosszabbításáról is.

Idén februárban azután ismét kiírták a pályázatot. Ekkor már négyen pályáztak, és a négy pályázat közül a bizottság kettőt emelt ki. Döntés azonban ezúttal sem született. Illetve az lett a döntés, hogy a pályázat érvényes ugyan, de eredménytelen. A megbízott igazgató pedig az újabb pályázat kiírásáig a helyén marad...

- Döbbenetes, hogy a 30 éve szociális ellátással foglalkozó, sőt vezetői tapasztalattal rendelkező pályázó nem kellett – kommentálta a pályáztatás körüli eseményeket a kiskunhalasi pszichiátria egyik magát megnevezni nem kívánó munkatársa. - A szociális végzettségű, évtizedek óta ezen a pályán dolgozó másik szakemberre pedig szintén nincs szükség. Nem értjük, hogy meddig lehet húzni még ezt az állapotot..."

Forrás: ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 6., vasárnap

Elképesztő brutalitás, küszöbön az ítélet


„Először az intézet vezetőségéhez fordultak a panasszal. Ők azonban nemhogy nem csináltak semmit, de még a panaszkodókat szúrták le, amiatt, hogy szóltak.”

2012-04-23 16:58:51

 "Szemérem elleni erőszak és más bűncselekmények miatt folytatódott a napokban a kiskunhalasi bíróságon annak a három ápolónak a pere, akik ellen a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában lezajlott vizsgálatok után emelt vádat az ügyészség. Ítélet júniusban várható.
A tárgyalás zárt, emiatt arról információk egyelőre nem szivárognak ki. Dr. Sárközy Szabolcs, a Kecskeméti Törvényszék szóvivője is csupán a vádiratot ismerteti röviden, a korábban óriási felháborodást kiváltó, majd a médiában országosan ismertté vált ügyben:

- A három vádlott a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és 
Fogyatékos Betegek kiskunhalasi otthonában dolgozott ápolóként - tájékoztatta hírportálunkat dr. Sárközy Szabolcs. - Ahol az I. rendű vádlott 2009 nyara és 2010 januárja között hat alkalommal – részben a szubintenzív szobában, részben pedig a fürdőszobában - fajtalankodott egy, az otthonban ápolt, kóros elmeállapotú sértettel. Akit megkötözött és a szájába zsebkendőt tett. Az ügyészség a II. rendű vádlottat azzal vádolja, hogy az egyik – szintén kóros elmeállapotú – gondozottat megütötte és megrugdosta. A III. rendű vádlott ellen pedig az a vád, hogy jogtalan haszonszerzés végett bántalmazással, illetve azzal fenyegetve arra kényszerített két másik, részben szintén kóros elmeállapotú gondozottat, hogy neki élelmet vásároljanak. Egy harmadik beteget pedig bántalmazott.

 A Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában történt borzalmakat több hónapon keresztül vizsgálta az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért alapítvány. Dobos János, az alapítvány elnöke emiatt naprakész a szörnyű eseményekből.

- A kiskunhalasi ügy valójában 2009 végén indult el, amikor a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának két ápolónője nem bírta már tovább nézni, amiket a személyzet egyes tagjai az ápoltakkal szemben elkövetnek – foglalta össze a büntetőper előzményeit az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért alapítvány elnöke. - Elmondásuk szerint rendszeresen verték, megalázták az ápoltakat, és olyan eset is volt, hogy nyilvánosan szexuális aktusra kényszerítettek őket, más ápoltak és a személyzet előtt. Az ápolónők először az intézet vezetőségéhez fordultak a panasszal. Ők azonban nemhogy nem csináltak semmit, de még a panaszkodókat szúrták le, amiatt, hogy szóltak. Mivel a vezetőség nem lépett semmit, ezért az ápolónők a városi ügyészhez fordultak. Így az ügyben 2010 januárjában nyomozás indult, és ezzel egy időben pattant ki az országos médiabotrány is.
 
Megindult a vizsgálat

Az ügy nyilvánosságra kerülése után mind az otthon vezetősége, mind az Egészségügyi Minisztérium vizsgálatot indított, ám mindkét vizsgálat azzal zárult, hogy az intézetben semmilyen visszaélés nem történt.
- Ekkor alapítványunk is bekapcsolódott az ügybe – folytatta Dobos János. - Először felvettük a kapcsolatot a két ápolónővel, majd rajtuk keresztül a városi ügyészséggel. Mindannyian örömmel fogadták a felajánlott segítséget.



A két ápolónőn keresztül az alapítványnak egy sor olyan emberrel sikerült felvenni a kapcsolatot, akik információkkal tudtak szolgálni arról, hogy milyen visszaélések történnek az otthonban. Ők vagy olyan emberek, akik korábban ott dolgoztak, vagy olyanok, akik most is ott dolgoznak, de nyilvánosan nem mertek az ügy mellé állni, viszont négyszemközt elmondták, amit tudtak. Így az alapítvány számos olyan információt tudott begyűjteni és eljuttatni az ügyészséghez, melyek egyébként nem kerültek volna a nyomozás látókörébe. Információkat gyűjtöttek többek között gazdasági, pénzügyi, munkaügyi szabálytalanságokról. Az alapítvány egyik munkatársa pedig ezen kívül személyesen is ellátogatott az intézetbe, hogy az egyik ápolttal beszéljen.

Tiltakozik a vezetőség

Eközben folyt az ügyészségi nyomozás az eredeti panaszokkal kapcsolatban. Az ügyészségnek azonban nem volt könnyű dolga a nyomozással: az elsődleges bizonyítékokat ugyanis azoknak a tanúvallomásai jelentették, akikkel a bántalmazások történtek, vagyis az ápoltakkal. Az ügyészség által összeállított szakértői csapat viszont úgy látta, hogy az ápoltak vallomásai megállják a helyüket. Ennek következtében 2010 áprilisában az otthon két ápolóját őrizetbe vették, szemérem elleni erőszak, valamint akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére elkövetett testi sértés gyanújával.
 Nem egészen két hét elteltével a nyomozó hatóság az otthon még egy ápolóját letartóztatta, zsarolás gyanújával. (Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy – a gyanú szerint – az ápoló a betegeket saját tulajdonaik visszatartásával kontrollálta, például nem kapták meg a saját cigarettájukat, csokijukat, ha nem tették meg ezt vagy azt.)
Mindezeket az eseményeket végigkísérte az otthon vezetőségének tiltakozása, akik kiálltak a három letartóztatott ápoló ártatlansága mellett. Egy alkalommal még békés tüntetést is szerveztek ennek okán, Kiskunhalason.

Elképesztő brutalitás

Így azonban még kontrasztosabban hatott, amikor napvilágra került egy korábban az intézetben folytatott belső vizsgálat anyaga, amely arról szólt, hogy az egyik őrizetben lévő ápoló olyan súlyosan bántalmazta az otthon egyik lakóját, hogy kórházba kellett vinni.
.

 A dokumentumban többek között ez olvasható:

„Láttam, hogy egy személy fekszik a fürdőszoba ajtóban, és ennek a személynek [az ápoló] rugdossa az oldalát, hasát. … Kimentem a folyosóra, akkor [az] ápoló [az ápolt] nyakára taposott. [Az ápolt] hörgött.”

„A fürdőszoba bejárata körül nagy vértócsát láttam. [Az ápolt] fején szétnyílt sebet láttam, amely nagyon vérzett. [Az ápolt] nagyon zavaros dolgokat kiabált. [Az ápoló] emlékezetem szerint azt mondta [az ápoltnak]: »Mertél nekem jönni.«”

„A mentő megérkezése előtt azoknak, akik bent tartózkodtak a szobában, [az ápoló] azt mondta, egyezzünk meg abban, hogy a mentősöknek azt mondjuk, hogy [az ápolt] szaladt a nedves folyosón, megcsúszott, és elesett, és így verte be a fejét az ajtófélfába.”

Dübörög az igazságszolgáltatás

A nyomozás 2010 július közepére lezárult, és a három ápoló ellen hivatalosan vádat emeltek. A büntetőper 2011 januárjában indult el a Kiskunhalasi Városi Bíróságon.
Márciusban a büntetőper részeként a bíróság tanúként meghallgatta az egyik ápolónőt, aki az egész ügyet elindította. Aznap este az ápolónő rémülten hívta az alapítvány munkatársát, hogy elmondja, a családjuk két autója hirtelen és egyszerre kigyulladt és kiégett. (Az ezt követő rendőrségi nyomozás végül nem tudta bebizonyítani, hogy szándékos gyújtogatásról volt-e szó.)

2011 tavaszán az intézet igazgatónője, Simon Ilona végül lemondott a posztjáról, ám ez nem nyújtott számára kibúvót azok alól a kivizsgálások alól, amelyek folyamatban voltak olyan ügyekkel kapcsolatban, amelyek az irányítása alatt történtek az intézetben. Tavaly októberben a folyamatban lévő kivizsgálás lezárult, és a volt igazgatónő ellen az ügyészség magánokirat-hamisítás vádjával vádat emelt. A bíróság a bizonyítékokat olyan egyértelműnek találta, hogy nem látta szükségesnek egy bírósági eljárás lefolytatását, így Simon Ilonát gyakorlatilag a vádemeléssel egy időben el is ítélték. A büntetés: választhatott 60 nap börtön vagy 150 ezer forint bírság közül.

- Az intézetben történt visszaélésekkel kapcsolatban az alapítvány panaszt nyújtott be az Ombudsmani hivatalhoz is – sorolta Dobos János. - A vizsgálat eredményét és az abból készült jelentést az Ombudsman 2011 októberében tette közzé. A vizsgálat az intézetben számos problémát tárt fel, többek között megállapította, hogy az intézetben tapasztaltak több pontban visszásságot idéznek elő az élethez és az emberi méltósághoz való joggal. Így például az intézet lakóinak kapcsolattartására vonatkozó szabályozás, az elhelyezési körülmények, az alkalmazott korlátozó intézkedések tekintetében. Az Ombudsman a nemzeti erőforrás miniszterhez, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatalához, valamint a kiskunhalasi intézet igazgatójához fordult, felkérve őket, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket a visszásságok kiküszöbölése érdekében.

Küszöbön az ítélet

Az ombudsmani vizsgálattal egy időben egy másik vizsgálat is zajlott az alapítvány panaszbeadványának köszönhetően, méghozzá a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban, ahol az alapítvány szintén az intézet kivizsgálását kérte. Novemberre a minisztériumi vizsgálat is lezárult, és ez is visszásságokat tárt fel az intézet működésében, ami azért volt jelentős, mert 2010 első felében az – akkor még – Egészségügyi Minisztérium is folytatott már vizsgálatot az intézetben, ám az semmilyen problémát nem tárt fel. Az új vizsgálat a visszásságok megállapítása mellett jó néhány tekintetben átszervezést kezdeményezett az intézet működésében. A  javaslatok érintik például az intézet 7-es osztályát – a  7-es osztályon történtek azok a bántalmazások, amelyek miatt a három ápolót letartóztatták. A javaslatok között szerepel a 7-es osztály jelenlegi működtetésének azonnali felszámolása és az ellátottak alapbetegségének megfelelő osztályon való elhelyezése. A minisztériumi vizsgálat javasolja a korlátozó intézkedés alkalmazása helyett új, korszerű terápiás szemlélet és eljárások bevezetését is az intézetben.
A három ápoló büntetőpere idén tavasszal folytatódott, és várhatóan a következő, júniusi tárgyalás után elsőfokú ítélet születik."


Forrás: ITT!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!