A mi gazdasági vezetőnk mestere annak, hogy az egyre alacsonyabb
költségvetésből, hogy kell úgy gazdálkodni, hogy a dolgozóknak végképp
semmi ne jusson.
Külön szerencséje, hogy igazgatónő ebben jóváhagyólag támogatja.
Ami nagyon kell, arra azért telik. Úgy mint ügyvédi szolgáltatás potom
100.000,- Ft/hó. Hogy nincs rá szükség és nem is dolgozik? Az ilyen szép
kerek szám már eleve azt sugallja, ezt csak olyan kaphatja ki: aki akár havi 4-6 órát is dolgozik!
Régi mondás nem a munkával töltött időt kell megfizetni, hanem azt az időt, míg odáig eljut, hogy ha akarna, dolgozhatna.
Tanácsai jók arra, ha perel az intézet, biztos ne nyerjen, vagy ha
nyerhetne, elveszik az irat. Természetesen az ügyvéd úrnál! Ügyvéd úr
szavai "igen rémlik", valahol már láttam ezt az iratot! Büszkék vagyunk
rá! Tudja miről van szó! Hát már ez is nagy szó! Faxoljuk újra és még
többször. Ebben csak az a jó, ha már nála van, akkor baj nem lehet.
Ha nem telik le a jogvesztő határidő, még akár ügy is lehet belőle. Nem
mi vagyunk a szerencsések? Hogy teszi ezt havi 100.000,- Ft-ért és néha,
egy kis úti elszámolásért! Miénk a megtiszteltetés!
Versengés volt érte, hogy kinek a nevére számolják el, a soha le nem
utazott kilométereket. Úgy ahogy illik, szabályosan "kiküldetési
rendelvényre".
Beszéljünk arról az időről, mikor egyéb más - Halason és a megyénél is ismert - ok miatt nem praktizálhatott.
Tudta ezt mindenki, sőt azt is tudták, hogy mikor kinek a nevére hozta a
számlát. Nem volt ez olyan régen! A számla ellenértéket meghatalmazás
nélkül, olyan miniszteri aláírással vette fel, hogy azt ember fia ki nem
olvasta. Volt olyan, hogy a számlán, pecsét sem volt. Megnézte ezt
valaki?
Na akkor szegénynek tényleg annyi magánéleti gondja akadt, hogy csak
arra a fél órára látták, még a tisztelet díját, akarom mondani a
100.000,- Ft-ját felvette. Ha jól emlékszem volt olyan is, hogy a sofőrnek
kellett a pénzt egy ügyvédi irodába elvinni. Szerencséje volt a sofőrnek,
ha elsőre ott találta.
Eszébe jutott már valakinek, hogy ugyan mennyibe került nekünk ez a pár elvesztett ügy?
Egyik kedves olvasó írta egy másik levél alá, hogy évi 8-10 ügy van.
Sok vagy kevés döntse el mindenki magában. Főleg azt, hogy megéri-e ez a
havi 100.000-et. Örömünkre, további bevétele van az intézet jóvoltából. Ő
védi, a vád alá helyezett dolgozókat. Szó szerint dolgozókat, mert jelenleg is dolgoznak,
csak másik osztályon. Ügyvéd úr, etikus ez?! Tudatlanul kérdezem, én nem
vagyok ügyvéd. Az intézetben nagyon magas tisztelet díjról beszélünk!
Önt ismerve ez hihető is! Ha soknak tartom a havi 100.000-et munka
nélkül, csak azért van, mert már megint az én fizetésemhez viszonyítok.
Javíthatatlan vagyok.
Én 12-órával számolom a munkaidőt és minimum havi 20 napnak megfelelő óraszámmal. Hát így persze, hogy keveset keresek.
Ő vajon belefér a pénznyelő kategóriába? Ez volt a 100.000,- Ft-os kérdés. Aki azt mondja igen, az nyert. Bőven belefér!
Számoljunk újra együtt! Ez a szerződés is 1,200.000,- Ft évenként /vagy
egy kicsit több/. Sok éve már. Vajon hány dolgozónak lehet gyermeke? Én
úgy 100 főre gondolok, ha mindenkinek 2 gyermeke van, /ami nem valószínű
/ akkor is gyermekenként 6.000,- Ft beiskolázási támogatás jutott volna.
Kár lett volna a dolgozót támogatni, még a végén hozzászokik. Így jó,
semmit nem kap és örüljön, hogy megtűrjük! Ki is rúghatnánk, mint már
sokszor elhangzott!
Ügyvéd úr pereljen be! Ha megteszi, ígérem nem leszek névtelen.
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net
