Netre fel!

2011. március 22., kedd

A Blog válaszol XVIII.

„Az ellenőrzési szabályzatot, melyet ti most közöltetek: a Dél-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal alkalmazottja Tóth Józsefné készítette, mint egy prezentációt 2010. február 18-án 12.óra 56 perckor.

Nem általános érvényű és nem törvény erejű.

Ez kizárólag csak oktatási anyag.

Ti internet tolvajok, azt hiszitek, hogy okosak vagytok, szégyelljétek magatokat.

Minden cselekedetek csak a hazugságon és a plágiumon alapul.„

Névtelen hozzászólásként érkezett - 2011. március 20. 19:07

---------------------------------------------------------------------------

03.20. 19:07-nek!
.

"Ha a hülyeségét és a hozzá nem értését akarta "csillogtatni", hát az sikerült!

Az említett prezentáció a hatályos jogszabályi rendelkezésekben foglaltaknak mintegy "lefordítása" az egyes, az azokban foglaltakat alkalmazni, belső szabályzataikat kimunkálni köteles intézményvezetők számára (mert a vezetői tisztségüket általában nem a hozzáértésük alapján nyerik el!)

A prezentáció ugyan valóban nem, de az abban hivatkozott jogszabályok viszont kötelezőek minden intézmény számára, még ha nem is törvényerejűek (így, egybeírva!) mert nem csak törvények, hanem további "alsóbbrendű" jogszabályok is szabályozzák pl. az ellenőrzések rendjét.

Szerintem egyébként sem arról volt szó, hogy ez a halasi szabályzat lenne, hanem arról, hogy így kellene!

Nem lennének általános érvényűek a prezentációban foglaltak? Csak Csongrád megyére, esetleg csak egy falura lennének érvényesek? Jól tudjuk, hogy egyesek helyi törvényeket szeretnének alkotni, de ennyire?

Internet tolvaj? Bocsika, de az mit is lop? WIFI-t, vagy letöltési sebességet? Előbb meg kellene tanulni az egyes fogalmak és kifejezések valódi jelentését, csak azután írogatni, mert így az egész csak a korábbi hülyeségek tromfolása.

Amúgy meg kell kérdeznem a kedves megjegyzésírót: Ha az anyáddal, vagy apáddal tették volna mindezeket, akkor is csak rágalomnak tartanád mindezeket, mert a belső vizsgálatok szerint nem történt semmi! Nem Te voltál esetleg az egyik "vizsgálódó" hogy ennyire vakon hiszel az eredmény(?) igazában?"

Detonator - 2011. március 21. 11:02

Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook

2011. március 21., hétfő

Az ellenőrök szabályzatából II.

Szociális szolgáltatások, intézmények hatósági ellenőrzésének eljárásrendje /részlet/

„Fontos a vezetővel történő beszélgetés során az ellenőri szerep megőrzése, ami egyszerre jelenti azt, hogy nem válhat a beszélgetés magánbeszélgetéssé és azt, hogy az ellenőrnek tekintettel kell lennie arra, hogy az ellenőrzés a konkrét szolgáltatóról, intézményről szól, így nem utalhat más intézményre, más ellenőrzési helyszínen szerzett konkrét tapasztalatokra, vagy nem hasoníthatja össze a helyszínen hallottakat, tapasztaltakat más intézménnyel.”

Előzmény: lásd lent

Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook

2011. március 20., vasárnap

Az ellenőrök szabályzatából

Szociális szolgáltatások, intézmények hatósági ellenőrzésének eljárásrendje

„...Sokszor az ellátottak állapotuknál fogva sem (demensek, pszichiátriai betegek) tudnak megbízhatóan véleményt alkotni, de tiszteletben kell tartani vélemény-nyilvánítási jogukat, esetenként panaszjogukat. Előfordul azonban, hogy ilyenkor is alkalmasak az ellátotti közlések arra, hogy közvetett információkat lehessen nyerni pl. a mentálhigiénés munka színvonalára, a bánásmódra, a személyes gondozásra.

Különösen figyelni kell arra, ha az ellátottak nem merik elmondani véleményüket, vagy láthatóan félnek, vagy éppenséggel közömbösek, mert már sokszor szóltak, de nem volt eredménye...”

Teljes szabályzat letölthető: ITT!

Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook

2011. március 19., szombat

Kívül terror, belül terror

A csütörtöki tárgyalást követően örültek a vezetők, hiszen az egyik áldozat édesanyja, akinek mindkét gyermeke otthonunk lakója, elmondta, hogy nem hiszi, hogy az ügyeket el akarták tussolni az otthonban…

Korábban sérelmezte, hogy nem mondták meg neki, hogy a fiát kórházba vitték, jó ideig nem is láthatta…

Mégis, mit gondolt bárki?

Hogy azok előtt a vádlottak előtt, és ellen fog vallomást tenni, akik az intézetben dolgoznak a mai napig?

Az ellen a főorvos ellen, aki fiai gyógyszeres terápiájáért felelős?

Azon feljelentett ápolók ellen valljon, akikből még gyanúsítottak sem lehettek és ápolóként dolgoznak a mai napig a betegek mellett?

Vagy azon vezetés ellen tett volna tanúvallomást, akik többször is megpróbálták eltussolni az esetet, annak ellenére, hogy a kórház jelzett vissza a súlyos bántalmazás tényéről?

Ki és mit várhatna egy édesanyától, aki – még ha az ellenkezőjét gondolja is - hálás, hogy fiai gondját levették a válláról… Őneki nem adatik meg a szabad véleménynyilvánítás lehetősége, hiszen többszörösen is függő viszonyban van. Érthető hát lojalitása és valószínű, hogy hálája az intézmény fele még őszinte is. Igaz, nem is hagyta őket magukra, vidékről, hetente rendre megérkezik a néni gyermekeihez látogatóba, egyfajta „egészséges kontrollt” gyakorolva ezzel… Már ha engedik…

Az intézmény cinikus védekezése, miszerint „nincsenek elmarasztaló visszajelzések, sőt…”, jól bemutatható egy képpel: a gályarabok miért is vállalják inkább az embert próbáló lapátolást, semhogy a tenger közepén a vízbe ugrálnának. A hajóskapitány pedig feszít a fedélzeten, nagy büszkén, milyen jól összeszokott kis csapat az övék… Talán hajlamosak lennénk figyelmen kívül hagyni, de azért a láncokról sem feledkezzünk meg!

A vezetés felől érkező terror azonban, mindenkit érint, külsősöket, belsősöket egyaránt… A támadás megbénítja áldozatát… Oda lesz a szabadsága, ha egyáltalán volt valaha… Nem lesz véleménye, egy idő után már a folyosón se… Szelleme, lelke, akarata zár alá kerül… Egyértelmű, hogy ilyen körülmények között senki és semmi sem működhet rendeltetésszerűen… (Emlékeztető: ITT! és ITT!)

Értem én, de nem értek vele egyet! Mit veszíthetünk? A munkahelyi terrort? Aki eddig megszabadult ettől a munkahelytől, csak jobban járt! Aki nem hiszi, gondoljon utána, kérdezzen meg néhány volt kollégát!

Tudom, mire gondolnak… de mivel nem mi hívtuk életre, és nem mi tápláljuk a terrort, bizonyos, hogy nem nekünk kell elmenni erről a munkahelyről…