Helycserés támadás…

A foglalkoztatóba új vezetőt neveztek ki Klam László helyett… Szakmai értekezlet helyett, vezetőcsere bejelentés történt... Mindenki megdöbbent, bár ez nem szokatlan ebben a csoportban...

Tizenöt év után lett ő a csoportvezető… Sokáig ő volt az egyetlen, akinek gyógypedagógiai végzettsége volt, így továbbra is rejtély, hogy ki fog foglalkozni a jövőben az intézmény (egyik-) másik felével… Korábban, amikor vezetőváltás történt a csoportban, - és nem ő lett az új vezető – azzal vigasztaltam, hogy azért nem lehetett ő, mert a munkáját nem lehet nélkülözni… Nálunk ugyanis eddig az volt a felső utasítás, hogy a csoportvezetőnek nem kell foglalkoztatni a lakókat! Sosem értettem...

Mára az a furcsa helyzet alakult ki a fogiba, hogy két korábbi igazgató (Simon Ilona és Vincze István) is tagja a foginak, valamint a két volt csoportvezető is (Visnyei Ágnes, Klam László)… Erős a mezőny, még akkor is, ha Simon Ilona gyakorlatilag több mint két éve nincs jelen a csoportban…

Aki alkalmas lenne az elmegy, vagy fel sem merülhet a neve, mivel túl jó szakember… Az új vezetés alatt volt itt már szavaztatás a csoportban –, hogy kit szeretnének vezetőnek… (Ismerjük az előző vezetés gyakorlatából, a kiváló dolgozóra történő titkosított szavaztatások: „Mert véleménye fontos nekünk!”). Most is meglett az eredménye: aki a legkevesebb szavazatot kapta (állítólag 1 kolléganő szavazott rá), azt nevezték ki… No nem mintha az egy szavazat miatt lenne valaki alkalmas, vagy alkalmatlan vezető…

Miért kérdezték meg akkor? – háborog az ember magában. Mert bármennyire is el akarják hitetni velünk, hogy fontos a véleményünk, valójában senkit sem érdekel. Csak azt akarják tudni, hogy mire (kire) gondolunk?

Arról már nem is beszélve, hogy egy kirekesztésben élenjáró csoporttól nem kérdezem meg, hogy kit szeretnének vezetőjüknek!? Pontosan tudom, hogy ki lenne alkalmas, s ki az, aki semmiképpen sem… De ehhez, nekem is – mint döntéshozó vezetőnek – megfelelő koncepcióval kell(ene) rendelkeznem.

Egyébként láttam őt korábban helyettesíteni más csoportvezetőt … Nem volt rossz, igaz, meg kell tanulnia, az egyenlő bánásmódot… Pontosabban az egyenlő, jó bánásmódot…

Érdeklődve várom a fejleményeket, többek között azt, hogy sikerül-e Simon Ilonát - elődeivel ellentétben - munkába állítania… Korábban Simon Ilona nem engedte, hogy belőle vezető legyen… Az okát, csak ő tudja…

Mindenesetre ez is egy üzenet, hogy rajtunk kívül kinek, az majd az idő múltával kiderül.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Tanács(talanság)

A három vádlott elsőfokú ítéletét követően az intézetbe látogatott Dr. Téglás Péter vezető ügyész és Molnár László Gábor rendőrkapitány (volt kollégám édesapja), hogy tájékoztassa a dolgozókat a jogokról és kötelezettségekről…

Amikor a hírről értesültem, azt gondoltam, na végre valaki megmondja a dolgozóknak (azoknak, akiknek nem ott lenne a helyük), hogy úgy próbálják meg még egyszer veszélyeztetni a lakók egészségét, hogy hamar a dutyiba találhatják magukat! Igaz, ezt nem az ő tisztük lenne elmagyarázni, de ha j(l)ó nincs, hát jó a szamár is… Hamar „lehűtötték” örömömet, mert kiderült, ilyenről szó sem esett… Sőt, érdemi tájékoztatás helyett, gyorsan levonták a konklúziót: Ne csináljanak semmit, mert úgyis ők húzzák a rövidebbet!

Nem tudom, hogy – sportnyelven szólva – ki, melyik meccset nézi, de igencsak megrökönyödtem. Persze nem várható el hatósági személyektől a betegek iránt érzett empátia, szakértelem, de azért, mégis mást várna az ember… Az elesettek, a betegek képviselete mégiscsak szót kívánna a hatóság részéről is…

Arról pedig, hogy ki húzta a rövidebbet, meg kellene kérdezni az áldozatokat… Sajnos azonban, ők már nem nyilatkozhatnak… Mert akinek több alkalommal a nyakára hágtak, ő már nem él…

Akit az ítélet szerint megerőszakoltak, öngyilkos lett…

Akivel egy másik lakó vizeletét itatták meg tea gyanánt, kávé helyett pedig csikkből kapott főzetet, szintén elhunyt…

Akit rendszeresen vertek, fiatalon halt meg…

Akinek zsebpénzét galádul meglopták a hivatalosok, - igazát nem lelve - szintén öngyilkos lett… Tehát, az erőszakos fajtalankodót kivéve, úgy tűnik, mindenki megúszta, sőt…

Akik hivatalból olvasták a jegyzőkönyveket, - melyeket a tanúvallomások során készítettek – hogyan állíthatják azt, hogy az erőszakoló, bántalmazó, zsaroló kollégák húzták a rövidebbet? Az aberráltak, akik eljárás alá sem kerültek, ők szintén nem húzták a rövidebbet… A felelősök, akiket kitüntettek, vagy akiket sosem neveztek meg, ők sem húzták a rövidebbet… Akkor kikre gondolhattak?

Kire kellett volna gondolniuk, kiknek a védelmében kellett volna szólniuk? Természetesen azokra, és azok érdekében, akik elszenvedték a visszaéléseket…

Úgy tűnik, hogy a szakma alapvető hiányosságát – pályaalkalmasság vizsgálatának szándékos elutasítása - a hatóságok csak tovább erősítik…

Tájékoztatás ide, megbeszélés oda, amíg a hozzáállás nem változik, érdemi változás sem várható… A személycserék tucatja sem hoz így megújulást, ahogy szemléletváltozást sem, de ezt úgyis tudják… 

Pedig már az utolsó órában járunk, hogy a lakók és dolgozók érdekében megálljt parancsoljunk a visszaélésekre, a terrorra, hogy szót emeljünk az embertelen, megalázó bánásmód ellen csakúgy, mint a szakmai hozzáértés hiányáért… Mert ez a rossz bánásmód az egész intézetet sújtja. Sőt, a kollégák magatartását egymás iránt is meghatározza… Egy munkahelyi közösségnek megtartó ereje kell legyen, nem pedig kirekesztő, elveszejtő… 

Hol van a szakma, az érdekképviselet, a civil összefogás? Van egyáltalán, vagy csak ezt is kipipálják, mint a összes többit? Ahogy az ellenőrzéseket is? No nem a jegyzőkönyv nélküli táskavizitre gondolok…

Tanácsom a tanácstalanságban: lehet tanulni, szakmát váltani… Addig is, mindenki gondoskodjon a saját szeretteiről…

S hogy helyesbítsem a hatósági emberek által levont konklúziót, kérdezem: ki húzza valóban a rövidebbet? Hosszú távon mindig az, aki megérdemli…

Levélküldés: ITT!                   Facebook

VETERÁN

.
Blog-oldalainkat az indulás óta 750000 alkalommal tekintették meg! Köszönjük!

.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Ady Endre: A Tűz csiholója

  

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

Honfitársunk küldte, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

NEM ÁRT(OTT VOLNA) TUDNI/ISMERNI AZ ELŐZŐEKNEK (MEGYEI VEZETÉS) A "KÁRTYAPÉNZRŐL"

 Minden bankhasználattal kapcsolatos költséget meg kell téríteni a közallkalmazottak, köztisztviselők, kormánytisztviselők, illetve a fegyveres szerveknél dolgozók részére. Valamennyi státusztörvény rögzíti ugyanis azt, hogy a bankszámlahasználatból nem származhat hátrányuk a munkavállalóknak. Ha egy közszférában dolgozó munkáltatója nem téríti meg számára a bankszámla-használattal és a készpénzfelvétellel összefüggő költségeit, akkor - három évre visszamenőlegesen - először levélben érdemes azt kérnie, illetve a köztisztviselőknek, kormánytisztviselőknek közszolgálati panaszt érdemes benyújtaniuk, amire 30 napon belül választ kell kapniuk.

Amennyiben a munkáltató nem téríti meg a költségeiket, akkor közjegyző vagy ügyvéd közreműködésével fizetési meghagyás kibocsátását kérhetik.

Tájékoztató a Kúria MFv.II.10.561/2012. számú ítéletéről, amelyben kötelezte a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatót a közalkalmazott illetményének banki átutalása miatt felmerült költségtöbblete megfizetésére 

Dátum: 2013. július 19.

A munkaügyi bíróság a közalkalmazott keresetének helyt adott amelyben 5.462,- Ft bankszámla-költségtérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 79/A. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva. A másodfokú bíróság az alperes marasztalását 3.440,- Ft-ra szállította le. Kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság a többletköltségként jelentkező kiadások körét helyesen állapította meg a tranzakciós díjban, a számlavezetési díjban és a kártyadíjban, nem értett egyet azonban azzal, hogy a felperes által kimutatott banki költségek teljes egészében a munkáltató által megtérítendő többletköltségként jelentkeztek.
A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben.
A jogalap vonatkozásában helytállóan döntöttek az eljárt bíróságok, az összegszerűség tekintetében tévedett a másodfokú bíróság, amikor a bankkártya díjának, illetve a számlavezetési díjnak csak egy részét találta megalapozottnak. A  Kjt. jelen ügyben alkalmazandó 79/A.§ (1) és (2) bekezdése előírja, hogy a közalkalmazottat megillető illetmény kifizetése a közalkalmazott által meghatározott fizetési számlára utalással, vagy ennek hiányában postai úton történik. Az illetmény átutalása és egyszeri felvétele, illetve az illetmény kifizetés a közalkalmazott részére költségtöbbletet nem okozhat.
A felperesnek az illetménye felvételével kapcsolatos éves bankkártyadíj és számlavezetési díj attól függetlenül merült fel, hogy kártyáját, illetve számláját az illetmény felvételén kívül egyéb tranzakciókra is használta-e. Mivel nincs mód negyedéves, vagy havi bankkártya kiváltására és a számlavezetési díjat akár egyszeri alkalommal történő illetményfelvétel esetén is meg kell fizetni, ezen összeg csökkentése a Kjt. 79/A. § (2) bekezdésébe ütközne, hisz ezáltal nem jutna hozzá a felperes az illetménye felvételével kapcsolatban felmerült költségéhez. Az illetmény kifizetésével felmerülő többletköltségek megtérítése nem függhet attól, hogy a közalkalmazott által elérhető bankok a fizetési számlák vezetéséért, illetve az illetmény egyszeri felvételéért milyen ajánlatokat tesznek közzé. Nincs olyan jogszabályi kötelezés, amely a közalkalmazott költségviselését írná elő, ha nem a munkáltató elvárásának megfelelő számlaszerződést köt. Így nem ütközött a jóhiszemű joggyakorlás követelményébe a felperes azon magatartása, hogy nem folytatott azzal kapcsolatban részletes vizsgálatot, hogy melyik számlakonstrukció eredményezné a munkáltató számára a legkedvezőbb feltételeket az illetmény felvételéhez.
Budapest, 2013. július 19.
                                                                                                           A Kúria Sajtótitkársága

Forrás:  http://www.lb.hu/hu/sajto/tajekoztato-kuria-mfvii105612012-szamu-iteleterol-amelyben-kotelezte-kjt-hatalya-ala-tartozo

 

Munkaügyi perem - Ítélethirdetés következik…

 

Kapcsolódó: ITT!

Munkaügyi perem a végéhez közeledik… Szeptemberben lesz két éve, hogy elkezdődött…  Áprilisban múlt két éve, hogy összeférhetetlenség miatt felmentettek 5 hónapra, majd végkielégítéssel elbocsátottak… Aztán mégis visszahívtak 4 napra, mert állítólag rosszul számolták ki a szabadságomat… Le is dolgoztam, annak rendje és módja szerint. Úgy látszik, akkor mégsem voltam összeférhetetlen.

Az utolsó tárgyalás újabb, nemvárt meglepetést tartogatott... Van, amire nem  lehet felkészülni.

Simon Ilona igazgató asszony helyett véletlen, Dr. Szűcs Erzsébetet hívták be, pedig az előző tárgyalás végén Simon Ilona lakcímét egyeztették az ügyvéd úrral. (Azért emlékszem erre pontosan, mivel az ügyvéd úr, - a többi ott-dolgozó tanúval ellentétben – őt nem a munkahelyéről, hanem az állandó lakhelyéről javasolta beidézni, mondván, hogy „az a biztos, mert nem tartózkodik mindig a munkahelyén.” Valószínű furcsa lehetett a tekintetem, mert rámkérdezett az ügyvéd úr… Nem kommentáltam, de azért némi különbséget érzek aközött, hogy valaki nem tartózkodik mindig a munkahelyén, vagy hogy nem tartózkodik mindig az otthonában… Tudom, ez is kukacodoskodásnak tűnhet részemről, de talán önök is furcsállnák, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója engem elbocsát, miközben a vádlottakért kiáll, majd lemond mint intézményvezető, s kinevezi magát a státuszomra, a munkát azonban mégsem veszi fel, immár több mint két éve… Nemúgy a fizetését… Lehet, hogy ezt olvashatta le az ügyvéd úr az arcomról?) Szűcs Erzsébet meghallgatását elleneztük, s mivel a változásról minket nem értesítettek, így nemcsak váratlanul, hanem felkészületlenül is ért bennünket…

Másfél órán keresztül, megállás nélkül mondta, hogy milyen rosszul végeztem a munkámat – amiért egyik helyről a másikra voltak kénytelenek áthelyezni – ahol, szintén nem feleltem meg az elvárásoknak… Sőt, azt sem voltam hajlandó neki megmondani, hogy mit csinálok a munkaidőmben! Azt mondta, hogy jegyzőkönyvezték, hogy amikor ezt tőlem megkérdezte, akkor én azt válaszoltam neki, hogy azt nem mondhatom meg neki! !? Kértem a végén, hogy a jegyzőkönyvet cáfolatom bizonyítása végett csatolják… Megtudtuk a bírónőtől, hogy erre semmi szükség …

Hogy az előgondozási munkám alatt én templomokat nézegettem – tudomásom szerint egyszer fordult elő Tompán, amikor megmutatták az intézményt, aminek része a kápolna (Mátyás templom kicsinyített mása) -, madarakat, fákat, stb… Valóban nézegettem út közben… Ezért későn értünk haza, amit én másnap lecsúsztattam… Ezt cáfoltam, bár mint kiderült a bíróságot ez sem érdekli, mert a pernek ez nem tárgya.

Azt is elmondta, hogy amikor az osztályra helyeztek foglalkoztatósnak, akkor én nem a munkámmal foglalkoztam, hanem azt néztem, hogy az ápolók hogyan végzik a munkájukat, s ezt meg is kifogásoltam… A valóságban ez fordítva volt.

Kiszámolta, hogy én a lakókkal a 8 órás munkaidőmből 3 és fél órát vagyok csak… A hálótervemet csatoltam a bíróságnak, a cáfolat magáért beszél. Arról nem is beszélve, milyen nehéz lenne elmagyarázni, hogy a 8 órában, nem is a lakókkal töltendő idő az igazán megeröltető… Persze, ennek nem így kellene lennie.

Elmondta, hogy a közös munkák alól is rendszeresen kihúztam magam – pl. ünnepségek -, s ha részt vettem is, idő előtt távoztam, mivel azt mondtam, hogy „lejárt a munkaidőm!”. Az intézményben ilyet senki sem tett, én meg pláne nem. Ráadásul én – mivel az énekkart vezettem – a színpadon voltam az ünnepségek alatt, amit ő nem igazán láthatott, hiszen a vezetésnek nem volt szokása részt venni a lakók rendezvényein.

Elmondta, hogy én számtalanszor feljelentettem az intézményt, s ezt is felraktam a blogra, sőt, még a postai feladóvevény számokat és a neveket is feltüntettem (pl.: Pörzse Sándor)… Amikor ezt cáfoltam, akkor visszakozott…

A bírónő kérdésére a főorvos asszony elmondta, hogy az orvos asszisztenstől értesült a blogomról. Ő a férje (Dr. Molnár Árpád) beosztottja, irodájuk egymás mellett van, egy zárt folyosón. (Itt vált érthetővé számomra, hogy hogyan került az ellenem aláírást gyűjtő kollégák táborába az asszisztensnő, annak ellenére, hogy nem is voltunk semmilyen munkakapcsolatba, annak ellenére, hogy korában ő is közalkalmazotti tanácstag volt.)

Benyújtottak az ügyvéd úrral egy feljegyzést, melyet akkor láttam először. A benne foglaltak szerint én a csoportomban a lakóknak, az 56-os ünnepség kapcsán arról is beszéltem, hogyan csináltak Molotov koktélokat… (Igaz.) Ennek kapcsán az egyik lakó – aki szerepelni készült az ünnepségre - azt mondta Molnár Aliznak (Dr. Szűcs Erzsébet lányának), hogy lehet, hogy ő is csinál egyet, s kipróbálja az ünnepség alatt! A feljegyzést Visnyei Ágnes, akkori csoportvezető írta alá a tanúnak a lányával.

Ha más mondta volna, nem CS. Csaba, akkor talán én is komolyan vettem volna a fenyegetést. Valóban, nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni az élcelődés és a valódi fenyegetés között. Eszembe jut erről a Kövér-mondást övező hisztériakeltés (Kössön egy kötelet a nyakára!)…

Tévesen állította továbbá, hogy engem visszahívtak a közalkalmazotti tanácsból. Valóban gyűjtöttek aláírásokat, azonban a közalkalmazotti tanács „nem vonta vissza” a megbízatást, hanem a többi tanácstag lemondásával új választást irányoztak elő.

Csatolták még – bizonyítékként (?) – a blog miatt becsületsértési ügyben ellenem született elmarasztaló ítéletet!

Másfél óra után feltehettem néhány kérdést a tanúnak, de a bírónő kijelentette, hogy a bíróság nem azt vizsgálja, hogy én hogyan dolgoztam, vagy hogyan nem… !? Ekkor a főorvosnő elnézést kért, hogy ilyen hosszan taglalta, ha ezt tudta volna, rövidebbre fogja…

A következő tanúnak Visnyei Ágnes csoportvezetőt hívták be, aki már nem vezető. Közlése szerint, lemondása személyemmel nem hozható összefüggésbe. Elmondta, hogy sikeresnek értékeli a csoportvezetői munkáját, mivel  előtte minden évben más (tizenegy néhány)  vezetője volt a csoportnak, ő pedig 5 évig volt ezen a poszton. Azt nem említette meg, hogy a férje is magas vezető beosztásban dolgozott (dolgozik) az intézményben, ahogy azt sem, hogy az előző vezető leváltásában neki milyen szerepe volt.  Állította viszont, hogy én „rasszba rakom” az embereket és rá is azt mondtam, hogy zsidó! (Igaz én ezt tanultam, mert úgy könnyebb segíteni az embereken, ha tudjuk, hogy milyen kultúrához tartoznak, milyen értékrendjük van, s hogyan gondolkodnak, viselkednek, milyenek a hagyományaik…) Amikor ezt cáfoltam, akkor azt mondta, hogy a hajára azt mondtam, hogy vastag (ez igaz), s hogy nagy az orra… (Ez utóbbit nem állítottam, nem is állíthattam.) Az igaz, hogy miközben néhányuk helyben a jelbeszédet is tanulta, érdekességképpen  megmutattam néhány „rasszra” vonatkozó jelet, így a cigányt, a magyart és a zsidót is… Akkor jót derültünk ezen. Ez utóbbit érthette félre, hiszen épp akkoriban kifogásolták meg, hogy a jövőben ne az orrukat, hanem a szakállukat mutassák a jeltolmácsok…

Azt is mondta, hogy a családját, pontosabban a bátyját is belekevertem a blogba… Ennek bővebb kifejtésére azonban nem adott teret a bírónő.

Kérdésemre a tanú elismerte és megerősítette azt a tényt, hogy amikor ő bekerült a csoportba, a csoporttagok nem álltak vele szóba, kivéve hármunkat. Ez az állapot mellesleg addig tartott, amíg – mindenki megdöbbenésére -, őt nevezték ki vezetőnknek. Bár – mint megtudtuk a tanúvallomások alapján - nem ő volt az egyetlen „kirekesztődött” csoporttag, erre azt mondta a bírónő, hogy ez nem érdekes, mert nem ezt vizsgáljuk!

Ezzel nem értek egyet, hiszen ha a csoport viselkedése kirekesztő, ez igenis szignifikáns tényező.

Egyetlen blog bejegyzést sem csatoltak bizonyítékként. Egyetlen bejegyzést, melyre hivatkoztak, nem kért be a bíróság. Igaz, ez sem tárgya a pernek, ahogy az állítólagos elmarasztaló munkamorálom sem. Így, két év után megtudhattuk, hogy a bíróságot – bár a tanúk hosszasan boncolhatták – nem érdekli az, hogy hogyan végeztem a munkámat... Konkrét kifogást, senki sem tudott felhozni a per során. Egyetlen fegyelmi eljárást sem kezdeményeztek ellenem – kivéve Dr. Szűcs Erzsébet kifogását, a közalkalmazotti tanácstagokat megillető munkaidő-kedvezmény kivételével kapcsolatosan, melyet az ügyvéd úr közbenjárására másodszor is elvetettek -.

Az ügyvéd úr Simon Ilona kivételével, eltekintett Kunos Zoltán, Borbás Andrea tanúk meghallgatásától.  Az utolsó tárgyaláson (csütörtökön 12-14 óra között), még meghallgatják Simon Ilonát is, és első fokon lezárul a per. Ítélethirdetés várható…

Remélem, - az első bekezdésben foglaltakon túl - figyelembe veszi a bíróság azt a tényt is, hogy a munkáltató megszegte, a közalkalmazotti tanácstagokat megillető, tagságuk megszűnését követő egy évig tartó védettséget. Ez pedig tudomásom szerint, kötelezettséget jelent a munkáltatóra nézve, a visszahelyezésemet illetően…

Folyt. köv.

Miért is nem lepődök meg, hogy a tárgyalást elnapolták... Megszokhattam volna, ugyanez történt, a másik tárgyalásunkon is... Végül is nem az ő pénzük bánja, hanem az enyém, és a közé... A közpénz iránt érzett felelősség kérdését pedig már néhányszor ecseteltük...
Arra felkészültem, hogy Simon Ilona saját betegállományára hivatkozva nem jelenik meg majd a bíróságon... Nem ezt történt: a tárgyalás előtt pár nappal az ex-igazgatónő írásban kérte a halasztást, mivel egy külföldön tartózkodó közeli hozzátartozója megbetegedett, és ki kellett utazniuk hozzá... Csak halkan kérdezem,  hogy táppénz alatt is lehet külföldre menni látogatóba? Ha hangosan kérdezném és hivatalos formában - mint volt már rá precedens -, akkor is csak a sutyorik által megszokott választ kapnánk: "Közöd hozzá?" Ilyen vizsgálatot ugyanis csak a munkáltató kezdeményezhet... Kiderült, a hivatalos helyeken is ugyanaz a gondolkodás uralkodik, mint azon kollégák körében, akik távolról sem képviselik azt, amiért a fizetésüket kapják.

Mi ugyan - szomorú szívvel, hiszen lett volna hozzá néhány kérdésem, de - eltekintettünk volna a meghallgatásától, azonban az alperes képviselője ragaszkodott hozzá... Kérdésemre, hogy mi lesz, ha legközelebb sem jelenik meg, a bírónő elmondta, hogy pénzbírsággal sújthatja, vagy elővezettetheti... Ekkor az alperes jogi képviselője megjegyezte, hogy akkor ő eltekint a meghallgatásától... Ezt elfogadta a bírónő is, és közölte, hogy akkor ő mindenképpen ítéletet hirdet. Ebben maradtunk: 2013. szeptember 5. (csütörtök) 9 óra (Kecskeméti Munkaügyi Bíróság). Ezek után, már én nem szeretnék eltekinteni a meghallgatásától...

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Nem vagyunk egyedül…

 Nem vagyunk egyedül... A küzdelmeinkben sem.

Skizofrén fiú édesapja küzd pszichiátriai betegek foglalkoztatójáért, de támogatást nem kap...

A cikk megtekinthető: ITT! 

Levélküldés: ITT!                   Facebook