2011. augusztus 24., szerda
"Sokkal többet élt..."
"Az itt végzett magas szintű mentálhigiénés és orvosi szakmai munka eredményeképpen, valószínű, hogy lakónk jóval többet élt, mint ahogy azt saját környezetében megtehette volna..." - nyilatkozta Vincze István mb. igazgató, a Tv2 Tények című műsorában.
Vélemények:
„A „Tények”-ben durvább volt! Sokkal nagyobb
hangsúlyt fektettek a nyilatkozatra!”
„Nem durvább, hanem a műsorvezető felkonferálása
megdöbbentő volt! Ki az, aki eldöntheti, ki mennyi ideig élhet? Milyen
kijelentés az, hogy így is tovább élt, mint ha máshol élt volna? A dolgozóknak
is megmondja, kinek mennyi van hátra?
A vigyor a nyilatkozó arcán főleg felháborító!
A műsorvezető arcán látszott a megdöbbenés az igazgató kijelentésén!”
A vigyor a nyilatkozó arcán főleg felháborító!
A műsorvezető arcán látszott a megdöbbenés az igazgató kijelentésén!”
„"Idáig nem esett meg vele"! Borzasztó! Igen,
"általában" egyszer hal meg az ember, Igazgató Úr!”
„Egy tábori lelkésztől sem volna elfogadható az
ilyen kijelentés! Nem, hogy egy igazgatónak kinevezett paptól! Emberségességet nem tanítottak vele?”
Éjjeli Bagoly
Úgy szeretlek, majd megcsaplak…
Tegnap újabb tanúk
meghallgatásával folytatódott a tárgyalás, majd a vád, és védőbeszédet követően,
ítéletet hirdetett a bíróság, az "Úgy megcsaplak, nem kelsz fel többet..."* ügyben.
K. Mária kimentette magát a tanúvallomási kötelezettség alól.
További meghallgatásától eltekintett a bíróság. Lásd: ITT!
Lehet, hogy nem akart hazugságba keveredni,
mint a többi kollégája, de a kihátrálásával, éppen hogy sikerült felsorakoznia
a többiek mellé. Mennyire sajnálatos.
V. Ágnes (csoportvezetőm) ugyan elmondta, hogy tudott a kollégák elmondásából a történtekről, de hogy kitől
hallotta és mit, arra már nem emlékezett… Arra nem adott választ, hogy hogyan hallhatta
a kollégáktól, ha egyikük sem hallott semmit? Ezzel véleményem szerint elismerte, hogy hazudtak a kollégái.
A vádlott korábbi beosztottja K.
László, állítása szerint – a lehető legizgalmasabbnak ígérkező párbeszéd ideje
alatt – a tornaszoba és a kollégák között járkált. A tornaszoba használata ugyan
a korábbi meghallgatások során fel sem vetődött, sőt eddig úgy tudtam, hogy nevezett
végig jelen volt, de nem hallott semmit. Egyébként pedig, ha egy lakónk mégis a
tornaszobában tartózkodott, azt csak felügyelete mellett tehette, tehát nem
értem, miért hagyta volna el folyton a munkaterületét? Talán, hogy ingázva ne
halljon semmit?
A vádlott bizalmasa, B
Brigitta, nem bírta a szembesítést, - legjobb indulattal is – éretlenül viselkedett, s közölte a
bíróval, hogy ő(k) nem beszél(nek) velem,
mert aláírtá(k) az összeférhetetlenségi indítványt ellenem, s ezt a fogadalmát nem szeretné megszegni a
bíróságon sem… A bíró elmagyarázta neki, hogy annak ehhez semmi köze, és a
szemembe kell mondania azt, amit állít… Újból rám nézve azt mondta, hogy ő
jelen volt ugyan az elejétől a végéig, de nem hallott semmit, sőt állítja, hogy
még a hangját sem emelte föl a vádlott. (Ez utóbbit kár volt mondania, hiszen
azt az összes tanú és maga a vádlott is elismerte, hogy indulatos volt.) A
szembesítés eredménytelenül zárult, mivel én azt állítottam, hogy
meggyőződésem, hogy minden szót hallott ő is, és a kollégák is.
Ezután következett a vádbeszéd.
Az ügyésznő mindenben hitelt adott a szavaimnak, s a vádlottra letöltendő
börtönbüntetés helyett, - büntetlen előéletére hivatkozva – megrovást kért.
Az intézmény ügyvédje – más eszköze nem lévén – a legjobb védekezés a
támadás elvét vetette be ismét, hogy a védence szavát is hitelt érdemlőnek
állítsa be. Hivatkozott arra a tényre, hogy milyen hosszú ideje dolgozik az
intézménybe (?* a szerk), valamint arra,
hogy többször kitüntették (igazgatónő közeli rokona* a szerk.)! Lásd: ITT! és ITT!
Személyemet igyekezvén
elmarasztalni megjegyezte, hogy ellenem jelenleg is büntetőeljárás van
folyamatban, és felolvasta a munkaviszonyom megszüntetésének indoklását, melyet
az összeférhetetlenségi indítványból emeltek be…
Elmulasztotta megemlíteni, hogy
az a büntetőeljárás, egy magánvádas eljárás, - ahol még ügyész sincs - melyet
vsz. azért kezdeményeztek, hogy ezen a tárgyaláson bevethessék ellenem… Emlékeznek,
a blog miatt… Szóval az a büntetőeljárás
köszönőviszonyban sincs azzal, melyben az ügyvéd úrnak korábban – érintettként
- része volt, vagy amiből most próbálja
kimosni védencét… Sőt, ha már olyan elánnal olvasta fel az ellenem felhozott,
hazug rágalmakat tartalmazó indoklást, a tisztánlátás végett elmondhatta volna,
hogy az állítás ellen én egyébként munkajogi keresetet nyújtottam be, melyben ő,
az intézmény jogi képviselőjeként jár el. Ahogyan – csak a teljesség kedvéért -
elmulasztotta azt is megemlíteni, hogy aki
az elhangzott rágalmakat kezdeményezte és aláírta, az az exigazgató asszony,
aki a sorozatos botrányok és hazugságok miatt, a nyilvánosság előtt lemondani
kényszerült, s akit köztörvényes bűncselekményekkel
meggyanúsítottak.
Végül, bizonyítás hiányára való
hivatkozással kérte a vádlott felmentését…
A bíró úr elmondta, hogy a
törvény értelmében, csak akkor van joga büntetés kiszabására a bíróságnak, ha a
vád bizonyítást nyert. Ebben az esetben azonban – arra a bizonyos mondatra* tekintettel, melyre a büntethetőséget
megállapíthatná – nem nyert bizonyítást, ezért bizonyíték hiányában felmenti a vádlottat.
Elfogadták mindketten, az
ügyész és az ügyvéd is.
A vádlott az utolsó szó jogán még
felállt és szólni kívánt: „Én szeretem az
Erzsikét, jóba vagyunk, semmi bajom vele, most is beszélgettünk (kint együtt várakoztunk*)… Azt nem
tudom, hogy ő miért nem szeret engem… pontosabban tudom, azért, mert én az
igazgató közeli rokona vagyok…” (? *A
szerk.)
A bíró úr közbe szólt: Úgy tudom,
hogy jelenleg Vincze István a megbízott igazgató… Elfogadja az ítéletet? -
kérdezte ismét.
- Igen, köszönöm szépen.
Tőlem nem kérdezték meg… Azért,
most itt válaszolok: Nem, nem fogadom
el.
Megértem, de nem
értek vele egyet…
2011. augusztus 22., hétfő
Nézzünk magunkba!
Kezdhetném úgy is, hogy az alábbi írásomban ha bárki magára ismer, az csakis a véletlennek köszönhető. Nem! Azért nem, mert ha valaki magára ismer, vagy tudja, hogy ki ismerhetne magára, az érintett az alábbi történetben!
Közeledik az a bizonyos tárgyalás, ami arról szól, hogy intézetünk "igazmondó" főnővére egy olyan kollektíva előtt tett fenyegető, testi épséget veszélyeztető kijelentéseket, ahol szerencséjére mindenkinek szelektív a hallása! Aki nem hallotta, de ott volt, annak nem a hallásával van a baj, hanem sajnos gyáva és megalkuvó. Mint tudjuk, egyik sem az egyenes jellem ismérve! Senki nem hallotta, de képletesen szólva a munkatársak elégedetten nyugtázták az eredményt! Igen, ez kell neki! Kérdezem csendben, nekik is?
Mert ha igen, akkor nagyobb a baj mint gondoltuk! A fenyegető "" erős asszony"" tudjuk miért csinálta! Aki hallgat róla, attól gyenge érv az, hogy féltem a munkahelyem! A jelenlegi igazgatónak már nem unkanővére az igazmondó főnővér!
Egyszer már leírtam, hogy gyermekeink nem látnak gondolatainkba, de ez nem azt jelenti, hogy rendőrségen, bíróságon hazudhatunk... sehol sem, még magamnak sem, mert szerencsére gondolatainkat nem látják, de nekünk a saját lelkiismeretünkkel kell elszámolni. Aki hazudik, hogy néz gyermeke tiszta tekintetében? Mondja - e némán magában, ma hazudtam - a hallgatás is hazugság - jó akartam lenni egy olyan kollektíva előtt, ami már közösségnek sem nevezhető!
Elvtelenül egy olyan ügyet képviselek, amiről tudom, hogy szégyellnem kellene magam, mert nem léptem oda és nem mondtam meg annak a bizonyos főnővérnek, hogy ez a foglalkoztató és nem egy kocsma. Nézzen körül, vegye észre, hogy itt lakók szabadidejének hasznos eltöltésére próbálunk törekedni. Ennek az ő produkciója nem része!
A hallgatásnak több fajtája van, ezek közül az egyik a sunyi, gyáva hallgatás. Ez rombol és nem utolsósorban nagyon megaláz! Többen, illetve az érintett területről szinte mindenki ezt választotta! Még most sem adom fel a reményt, hogy legalább egy valaki lesz aki azt mondja " igen, én hallottam, és el is mondom".
Sokszor csak bele kell hallgatni egy-egy beszélgetésbe, ahol csendben - szinte csak maguknak - kimondják, hogy sajnos ez mind igaz és még több is!
Hölgyeim és uraim, még egy alkalom lesz, hogy hangosan, egyenes gerinccel el is mondják!
Ha nem teszi ezt, kinek dolga lenne, viselnie kell például azt a bélyeget, minek felragasztásában tevőlegesen rész vett! A bélyeg felirata: hazug vagyok és gyáva!
Csak megjegyzem, ha így dönt, az is marad ebben az ügyben örökre.
A foglalkoztató az intézet szíve, lelke lenne, ha a munkatársak - nagy tisztelet a kivételnek - is így gondolnák!
Kérdezhetném, hogy a vezetőjük tudja-e, hogy egyik prominens munkatársa, min fáradozik, nem is először. Igen igen, a szokásos! Nős, családos férjet elvenni a feleségtől. A dolog pikantériája, hogy most ebben az esetben a feleség is az intézet dolgozója. Kedvencünket ez nem gátolja, gondolván, hogy akitől el lehet venni a férjet, az meg sem érdemli!
De ez csak az ő gondolata! Vajon mit gondolnak a gyerekek? Ha pontosan nem is értik mi történik, édesanyjuk szomorú arcát látva, érezni fogják, hogy baj van! A nevenincs hölgy annak a lelkes csapatnak a tagja, sőt szószólója, kik közül senki nem hallotta az igazmondó főnővér fenyegetését. Azt hiszem nem is igazán csodálkozunk rajta! De ha én kollektívájuk tagja lennék, nem vállalnám a sorsközösséget velük. Már csak szégyenemben sem!
Valószínű a következő áldozat na kitalálják-e az alábbi számokból 9-7-? osztály dolgozója lesz. -2-2.
Most a 7-es osztálynál tartunk! Tesz-e valaki annak érdekében valamit, hogy ez a számsor ne folytatódjon?
Érdeklődve várjuk!
.
.
2011. augusztus 21., vasárnap
IGAZMONDÁS BKMÖ MÓDRA
A kihagyhatatlan gyöngyszem arról, hogy a mindent tudó, mindennel tisztában levő BKMÖ-s miket is mert összekamuzni az egész ország füle hallatára:
Ehhez képest a nyomozó hatóság által végzettek mintha igencsak eltérő eredménnyel jártak volna, nem?
28 vádlottas tárgyalás a "Díszteremben" mintha egészen más lenne, mint amit a BKMÖ illetékesen oly makacsul cáfoltak és tagadtak.
2011. augusztus 18., csütörtök
Tárgyalás elé II. – Blogper
Az elmúlt héten csengetett a
postás, és három ajánlott levelet kellett átvennem három olyan embertől,
akikkel nem vagyok levelező viszonyban. Sőt, az események tanulsága szerint
köszönőviszonyban sincsenek velem. Pontosabban visszaköszönő viszonyban…
Kapcsolatunkat leginkább peres
viszonynak nevezhetném, mivel mindhárman bepereltek bennünket a blog miatt,
becsületsértés és rágalmazás vádjával…
Túl a meghallgatáson, a bíróság
újabb nyomozást rendelt el, mivel ismeretlen személyeket vádoltak... Sem mi,
sem ők nem tudták beazonosítani őket…
Szóval egy folyamatban levő peres ügyben, levélben felszólítanak
bennünket a feljelentők (nem a jogi képviselőjük), hogy töröljük az összes
internetes oldalunkról a velük kapcsolatos neveket, gúny- és ragadványneveket, monogramokat,
valamint foglalkozásaik megjelölését!
Azt elfelejtették megírni a levelekben, hogy
ezzel egyidőben, visszavonják a feljelentéseiket!
Jóindulatunk jeleként – bár nem mindenben egyetértve a gesztussal – töröltük
az általam felrakott bejegyzésből, a rájuk vonatkozó gúny és ragadványneveket. Időnkből és energiánkból nem is futná többre…
Azért elgondolkoztam, milyen furcsák is az emberek… Elvárnak dolgokat,
hogy kedvükre megtegyék, miközben ők a legkisebb hajlandóságot sem mutatják
hasonlóra… Gondolom ezzel egy időben, nem jutott eszükbe visszavonni az
általuk, ellenem készített jegyzőkönyveket, értesítve a munkaügyi bíróságot,
tekintettel arra, hogy azokat felsőbb utasításra tették, és ténylegesen is valótlan
rágalmakat tartalmaznak… Azt már csak halkan jegyzem meg, mi ilyet, soha nem
engedtünk meg a blog hasábjain…
Mivel a levelek meggyőződésem, hogy célt tévesztettek, ezért azt továbbítom a Bíróságnak. Kérve egyúttal -
amennyiben új bizonyítékok feltárása sikertelennek bizonyult, - az eljárás
megszüntetését, tekintettel arra, hogy véleményem szerint a vád, személyemmel kapcsolatban enyhén
szólva is csekély mértékű, arról nem beszélve, hogy túlzó „büntetésben” (elbocsátásom
az intézményből) részesítettek már a nevezettek…
Ráadásul, úgy gondolom, jószándékunkról, ezúttal is bizonyságot
tettünk.
Lásd még: ITT!
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
Tárgyalás elé I. – Elég volt a fenyegetésből!
Nagy munkahelyi presszió alatt
lévő dolgozónak, komoly dilemmát
jelenthet tanúskodnia a bíróságon azzal a tudattal, hogy eddig az áldozat,
egyedül maradt az igazsággal... Bár, ő maga sem szereti a hazugságot, mégis azt várják
tőle, hogy hazudjon… Könnyebb lenne döntenie, ha tudná, ki lesz az
új intézményvezető, s az eltűri-e majd a becstelenséget? Mert nagyon kellemetlen lenne az ellen tanúskodni, aki – ha gyakorlatban nem is, de
papíron - esélyes lehet az igazgatói
székre…
De épp ez a legszebb az életben…
Döntéseket hozunk, amelyekért vállalnunk kell a felelősséget, a következményeket.
Olyan döntéseket, melyek meghatározzák pályánkat, identitásunkat,
életminőségünket, boldogulásunkat, önbecsülésünket. Nem miattam kell az igazság mellett letenni voksunkat, s nem értem
kell kiállni, hanem saját magunkért. Ez az, amit olyan nehezen értenek meg az
emberek.
„Úgy megcsaplak, hogy nem kelsz föl többé.
Megteszem, most rögtön. Te nem ismersz engem…” Emlékeztető: ITT!
Talán emlékeznek még a
fenyegetésre, mely a munkahelyemen, munkavégzés közben, lakók és munkatársak
jelenlétében történt. A fenyegető főnővér, - aki igazgatónő patronáltja és közeli rokona – magabiztosan tehette, hiszen senki sem mert ujjat húzni
vele… aki megtette, az már nincs az intézetben, ha mégis, csak azért, hogy
bosszúját el ne kerülhesse… Olyannyira tartanak tőle, hogy szemébe mindenki dicséri,
míg háta mögött, az ellenkezőjét teszik.
Ha az egyik lakó a történések után, a
függöny mögül – hallva a történéseket - azzal a megjegyzéssel lépett vissza
hozzám, hogy „Ez nem normális!” – utalva a főnővér kirohanására, akkor nem
kérdés, hogy a függöny mögött - a vele együtt tartózkodó kollégák - is mindent hallottak… S ha én, - a függöny
innenső oldalán - halk társalgásukból is hallottam hangfoszlányaikat, úgy, hogy
nem hallgatóztam - s állítólag még a
rádió is szólt mellettem -, akkor nyilvánvaló, hogy ők is hallották a hangos,
teátrális fellépését, annál is inkább, mert ahol ő állt, ott függöny se volt…
A botrányos esemény kapcsán, a
jelenlevők – állításuk szerint – semmit sem hallottak… Mégis mire fölértem a
foglalkoztatóból az irodába a megbeszélésre, a főnökasszonyom már mindenről tudott… Vajon
honnan volt jólértesült, ha senki nem hallott semmit?
Sőt, röviddel ezután felhívtak a másik épületből, érdeklődvén hogylétem
felől, mert hallották, hogy mit művelt velem K. Ernőné… Kitől hallották, ha senki nem hallott semmit, és én még nem beszéltem
senkivel erről?
A jelenlévő kollégák, már az ajtó előtt elismerésben részesítették a
fenyegetőt, sőt, az egyik tanú megjegyezte, „már épp ideje volt, hogy valaki helyreigazítsa!”
K. Ernőné maga volt az egyik hírvivő, hiszen végigvonult a házon, hogy
elmesélje a történteket, és begyűjtse a vállveregetéseket…
Ezek a tanúk, hamisan állították a vizsgálat kapcsán, hogy nem
hallottak semmit … Csak később tudtam meg, hogy mégis voltak, akik –
kénytelen-kelletlen – saját fülükkel hallhatták az ajtó előtti élménybeszámolót
és a munkatársak őt megerősítő reagálásait…
Szóval, jólértesültből nincs hiány, csak tanú nem akadt, egy sem…
Eddig.
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)