2012. január 25., szerda

Egy lehetséges válasz a történésekre...


…”A korrupció persze mindenütt körüllengi a pártok finanszírozását, elvégre a kampányok egyre több pénzt emésztenek fel, a vállalkozások meg joggal tartják a politikai tényezők jóindulatának megvásárlását az egyik leghatékonyabb lobbi tevékenységnek. Szerencsésebb országokban azonban nem szükségszerű alapfeltétele egy párt országos működtetésének az illegális és korrupt finanszírozás, így aztán vannak, akik nem is élnek vele. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a többieket is kordában tartják, lebuktatják, elrettentik a törvénytelen eszközök használatától.
Nálunk ezzel szemben csak az a párt maradhat tényező, amely átáll a sötét oldalra. Bármit is mondjanak, nem lehet más a politika. Nálunk nem. A jelenleg érvényes álszent szabályzás legálisan csak olyan kevés pénzt ad a pártoknak, amiből képtelenség hosszabb távon országos szervezetet működtetni, választási kampányokban részt venni. A törvény alkotói populista módon nem merték bevallani a választópolgároknak, hogy a pártoknak komoly pénzre van szükségük és azóta sem nyúltak a törvényhez. Így egy pártnak csak két választása van: beáll a sorba és illegálisan finanszírozza a működését, vagy lemond az országos jelenlétről és az érdemi érdekérvényesítésről. Tudjuk, hogyan döntenek.
Mivel az összes jelentős párt érintett az ügyben, kialakult a háttéralkuk rendszere, a szemben álló erők együttműködése, amikor a zavarosban kell halászni. A korrupció kartellje. Így aztán senki nem buktat le senkit, aki számít. Az ügyészség is tabuként kezeli a témát – jó példa erre a Grippen vadászrepülők rendelése, a sok százmilliárdos ügylet nem éri el az ügyészség ingerküszöbét, esze ágában sincs elkérni az iratokat a svédektől.
A Fidesz és az MSZP hiába vív elkeseredett háborút, hiába tekinti egymást ellenségnek, ha kell, remekül együtt tudnak működni, amire a kereskedelmi rádióadók frekvenciájának elosztása volt az egyik leglátványosabb példa. A budapesti városházán bennfentesnek számító informátorom szerint hasonló a helyzet a Margit-híd felújításánál: a híd egyik felén Simicska Lajos, a híd másik oldalán Puch László cégbirodalmának alvállalkozói végzik az érdemi munkát. Ők azok, akiket a sajtó némi szépítéssel a két nagy párt „gazdasági háttérembereként” szokott emlegetni. Kevésbé diplomatikusan: ők nyúlják le az állami és az önkormányzati megrendelések költségeinek egy számottevő részét, amiből részben áttételeken keresztül a pártokat finanszírozzák, részben pedig a maguk és a lefizetett klientúra zsebét tömik.
Ezt persze nehéz, szinte lehetetlen bizonyítani, nem véletlen, hogy az utolsó igazán nagy ügy, ami kibukott, a Tocsik-ügy volt, de ott sem látni tisztán a mai napig. Kezdetben ügyetlenül dolgozott a párt-maffia, például Varga Tamás, aki Simicska előtt volt a Fidesz gazdasági háttérembere, még hazatelepülők nevében vámmentesen behozott luxusautókkal üzletelt, majd számlagyártással áfát nyúlt le, le is bukott, el is ítélték. Ma már azonban profi módon ügyködnek, a pénz útja követhetetlen…
a pénz jó része útközben magánzsebekben köt ki. Az állami és önkormányzati beruházások így eleve megdrágulnak, ráadásul nem azok kapják a megbízásokat, akik a legjobban és a legolcsóbban dolgoznak. A korrupció pedig megfertőzi az egész gazdaságot.”
Talán a gazdasági veszteségnél is nagyobb a társadalmi és a politikai kár. A korrupció mindent átsző, a pártokat, a politikát pedig nem kis mértékben olyan emberek irányítják, akiket soha senki nem választott meg, akikről a legtöbb választó valószínűleg nem is tud.

A teljes cikk megtekinthető: ITT!



Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. január 23., hétfő

A hely szelleme…


Sokan, sokszor mondták, vagy írták már meg a blogon, hogy az intézménynek – finoman szólva is - nagyon rossz az aurája… Mások egyszerűen azt mondják, hogy a hely elátkozott… Ijesztően hangzik…
Emlékeznek még, hogy az otthon megnyitását követően a talajban lévő mérgező anyagok miatt, nem adtak engedélyt konyhakert művelésére, sem állattartásra! Már pedig akkoriban ez bevett gyakorlat volt mindenhol, mivel a lakók részére hasznos munkaterápiás lehetőséget teremtett, hozzájárulva az élelmezésükhöz…
Talán azt is sokan tudják, milyen sok munkatársat és ellátottat veszítettünk el súlyos, daganatos megbetegedés következtében…
Jó lett volna, jó lenne méréseket végezni az intézmény egész területén, hogy megnyugtató válaszokat kapjunk, vagy/és megfelelő intézkedéseket hozzunk a jövőre nézve…
A fenti néhány gondolat után az alábbi írást kívánom közreadni, további gondolattársításra ösztönözve az olvasókat… 

…”Abban az időben a szovjet párt főtitkára Jurij Andropov volt, a magyaroké pedig Kádár János. Ők 1956 óta nagyon jól ismerték egymást. Tehát vagy Usztyinov, vagy Kulikov arról értesült, hogy a Magyar Néphadsereg igen fontos szervezeti egységét, a teherautókat és a szállító járműveket koordináló főpocsoport főnökség – szóval az illetékes hadfi – kiadta gebinbe, akkori nevén GMK-ba üzemeltetni. Ez szemet szúrt a szovjet hadvezetésnek.
Tájékoztatásul csak annyit, hogy akkor zajlott a szovjet-afgán háború, és akkor rengett a föld a lengyel pártvezetés alatt is.
…a magyar pártvezetés fejére olvasta, hogy nem lehet, nem szabad gebinbe kiadni a hadsereg egy igen fontos részét. A hadseregben pedig nem létezhetnek GMK-k. A szovjetek nagyon pontosan informáltak voltak a magyar gazdaság újkeletű intézményéről, a gazdasági munkaközösségről, illetve GMK-ról. Ez már kapitalizmus.
…mit tudott a szovjet vezetés a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet katonák magángazdálkodásáról. Tudott-e arról, hogy például Kiskunhalason működött a legnagyobb illegális és fekete szovjet üzemanyag kereskedés? A kiskunhalasi szovjet laktanya kerítésén keresztül folyt a maszek világ és a Vörös Hadsereg közötti kereskedelem. Hordószám értékesítették a kis szovjet katonák a drága szovjet benzint. Természetesen mélyen ár alatt. Nagy konkurencia volt ez az akkor ÁFOR-nak. Éppen ezért felfigyeltek erre a gyakorlatra a magyar hatóságok, de beavatkozni nem tudtak, mert a szovjet laktanya külön territórium volt abban az időben, oda a magyar szervek ellenőrizni nem mehettek.
De maradjunk annyiban, hogy Kádár meghallgatta a szovjet főhatóságot, utána rendkívüli politikai bizottsági ülést tartottak. De azért Kádár nem hagyta annyiban a feljelentést. Néhány hét illetve hónap múlva a döntést végre is hajtották. Czinege Lajos hadseregtábornokot, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterét felmentették, miniszterelnök-helyettest csináltak belőle. Czinege beöltözött civilnek, felvette a szürke kassa civil öltönyét. Többet soha nem foglalkozott a hadsereg ügyeivel, a GMK-kal sem. Persze maradt a GMK, mert új honvédelmi miniszter kezdett gazdálkodni Magyarországon, Oláh István volt a neve. Oláh István korábban vezérkari főnök volt, talpig katona, okos kis ember, tiszántúli-féle.”


Bárkivel megosztottam eddig az intézményben felmerülő problémákat, szinte mindenki ugyanarra a problémahalmazra vezette vissza az eseményeket, leszögezvén: bizonyára nem véletlen, hogy azon a helyen (régióban) történhet meg ilyesmi, illetve a problémák ilyetén kezelése, elodázása, ahol az olajügyek voltak…
Persze ez az olajügy, nem az az olajügy… Egy biztos, valahol, valamikor elkezdődött…
Azt pedig tudjuk, hogy ami egyszer elkezdődik, az valamikor véget is ér…


Nincs kizárva azonban az sem, hogy a hely szellemének idegenségét még jobban, egy korábbi, a Budavári Palotában rendezett Holocaust Magyarországon című kiállítás dokumentuma (Tájékoztató egy 1919. március 20-án Lembergben tartott zsidó gyűlésről) alapján érthetjük meg (részlet):
 
"Arra törekedjetek, hogy a közhivatalokat is a mi sorainkból töltsék be. Ne magyarosítsátok többé neveiteket, átok a kikeresztelkedőkre. Jehova velünk van. Ezredéves vándorlásunknak vége lesz, új hazát nyerünk a DUNA–TISZA közén."



Lásd még: ITT!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. január 19., csütörtök

Újabb vád a pszichiátrián?



Zámbó Jimmynek akart levelet írni, de kéztörés lett a vége



KISKUNHALAS Lezárult a nyomozás egy tavaly májusban, a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában történt esettel kapcsolatban, mely azután indult, hogy egy ápoltat kéztöréssel vittek a mentők kórházba az intézményből. Az előzmény az volt, hogy Zámbó Jimmynek szeretett volna levelet diktálni a beteg.

A feljelentést az ügyben a kórház tette meg, súlyos testi sértés gyanúja miatt indult rendőrségi nyomozás ismeretlen tettes ellen. Mint arról már beszámoltunk: az ápolt keze akkor tört el, amikor a nő rátámadt a munkaideje lejártával éppen távozni készülő ápolónőre, mert az ápolónő az ápolt többszöri felszólítása ellenére sem akart már aznap a nevében levelet írni a 2001-ben elhalálozott énekesnek, Zámbó Jimmynek. A dühöngő nőt próbálták lefogni. Úgy tudjuk, hogy a védekezésre kényszerülő ápolónő a „dulakodás” közben ráesett az ápoltra, aki ettől szenvedett kéztörést.
Nyíkos Tamástól, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől megtudtuk: az ügyet a rendőrség vádemelési javaslattal küldte meg a napokban az ügyészségnek. Hogy lesz-e vádemelés valamely ápolóval szemben súlyos testi sértés miatt, az néhány napon belül kiderülhet. 

Mint arról folyamatosan beszámoltunk: a január 1-jéig a megyei önkormányzat által fenntartott Kőrösi úti pszichiátriai és fogyatékos betegek otthona kapcsán több ügyben is nyomoznak a hatóságok. Az intézmény életét kísérő botrányok sora 2010 januárjában kezdődött. Több hónapon át tartó nyomozás után az otthon három ápolója ellen 2010 nyarán emelt vádat az ügyészség. A még bírósági szakban lévő ügy elsőrendű vádlottját azzal vádolják, hogy 2009 nyarától 2010. januárig hat alkalommal erőszakolt meg egy férfi ápoltat. A másik két gondozónak súlyos testi sértés és zsarolás miatt kell felelnie.
Forrás:baon.hu

2012. január 10., kedd

Köztünk élnek... I.


Pszichopátia 

"Mouravieff azt állítja, hogy két fajta ember létezik, Ádám-előtti és ádámi embereknek nevezi őket. Az elképzelés az, hogy az Ádám-előtti emberfajtának nincs lelke és nincs is lehetősége, hogy kifejlessze azt. Ez egy döbbenetes ötlet, de olyan tudományos viták folynak ebben a témában, amelyek klinikai bizonyítékokon alapulnak, hogy valóban vannak olyan emberek, akik csupán mechanikusak és nincs belső, vagy magasabb énjük."
Quantum Future Group

Azt mondják a Földön a valódi veszélyt az emberiségre a pénz, a politikusok, a média, a drogok és a vallások jelentik. Úgy mondják ezek az okai minden háborúzásnak, mizériának, a gazdasági rabszolgaságnak, még a környezetszennyezésnek is. Azonban mindezek mögött a pszichopaták bújnak meg és minden túlzás nélkül ők az emberi faj egyetlen VALÓS problémája. Azért nincs békesség és harmónia a Földön és azért nem tud az emberi faj feljebb lépni a saját tudati és spirituális evolúciójában, mert itt vannak köztünk a szociopaták és pszichopaták. Pont. De vajon mennyit tud róluk egy átlagember? Ön például mennyit tud róluk?!

Képzelje el - ha tudja -, hogy nincs lelkiismerete, nem érez bűntudatot és szégyent, tegyen és mondjon bármit is. Képzelje el, hogy nincs semmilyen belső korlátozás Önben, ami visszatartaná attól, hogy bántalmazza, kihasználja, felhasználja, becsapja vagy akár tönkretegye az ismeretleneket, a barátaidat és a családtagjaidat. Képzelje el, hogy soha nem érez szégyent vagy bűntudatot - egyszer sem az élete során - bármilyen szégyenletes, önző, lusta, hazug, ártó vagy erkölcstelen dolgot tegyen. Képzelje el, hogy nem érez lelkiismeret furdalást - egyszer sem az életed során - akármilyen kárt, szenvedést, fájdalmat, félelmet vagy veszteséget okoz másoknak. Képzelje el, hogy a felelősség fogalma ismeretlen számára, ezt mint csak olyan dolognak tekinti, amit alacsonyabb rendű együgyűek vállalnak fel kérdés nélkül. Most addja hozzá ehhez a furcsa fantáziához, hogy meg van a képessége ahhoz, hogy elrejtse mindenki elöl, hogy a pszichéje más, mint az övék. Mivel az emberek túlnyomó többsége abban a tévhitben él, hogy a lelkiismeret és emberség egyetemes dolgok az emberi világban, elrejteni a tényt, hogy Önnek ilyen nincs nem is nehéz. Nem tartja vissza bűntudat vagy a lelkiismeret bármilyen vágya vagy célja megvalósításától és megszerzésétől, és nem kell másokkal konfrontálódnia a hidegvérűsége miatt sem. A jeges víz az ereiben olyan furcsa, annyira a normális tapasztalatukon kívül esik, hogy ritkán ismerik fel az abnormis állapotát. Más szavakkal, teljesen szabad a belső korlátozásoktól és a gáttalan szabadsága, hogy azt tegyen, amit akar minden bűntudat és lelkiismeret-furdalás nélkül, el van rejtve a világtól. Míg másokat a lelkiismeretük kordában tart, Ön azt tesz, amit akar tekintet nélkül mások biztonságára, jólétére, érdekeire, jogaira, kapcsolataira, vágyaira és álmaira.

Szóval mit tenne, ha egy pszichopata lenne? Mondjuk, ha beleszületne egy nagy családi gazdagságba és elég nagy Önben a vérszomj, akkor embercsoportokat manipulálhat egymás ellen, felfegyverezve mind két oldalt, és a karosszékéből nézheti végig a vérontást, amit maga idézett elő. Mondjuk, ha tulajdonában áll egy médiaszerv, akkor folyamatosan hazugságokat terjeszthet rajta keresztül összevissza kavarva az emberek fejét. Akár ezt is megteheti. Vagy mondjuk, ha megvan a lehetősége, akkor óriási összegeket sikkaszthat el közösségektől, vagy vállalatoktól, amivel aztán romba dönti mások életét. Vagy, ha valamilyen nagy élelmiszergyár tulajdonosa, mérgező anyagot tehet az Ön által gyártott élelmiszerekbe, hogy az emberek rákot vagy egyéb súlyos és halálos betegségeket kapjanak pár éven belül. Ezt megteheti, hiszen Önt nem tartja vissza semmiféle belső gátlás, bűntudat és nem veszi figyelembe mások érdekeit, jogait és biztonságát. És, ha netán kérdőre vonnák, akkor hidegvérrel hazudik rákenve mindent másokra. Senki sem tud semmit Önre bizonyítani, mert olyan ügyesen manipulál mindenkit és minden helyzetet, és olyan hidegvérűen hazudik, hogy könnyedén mások nyakába varrja a saját bűneit. De akár meg is gyilkolhatja a tanúkat, mert az emberi élet Ön számára abszolút semmi értékkel nem bír. ŐRÜLETES, FÉLELMETES ÉS VALÓS: az emberi faj 4-6%-a szociopata. Ebből a 4-6%-ból 1-2%-ot nevezhetünk agresszív pszichopatának. Ők a gyilkosok, a sorozatgyilkosok, genocídiumot kitervelő és végrehajtó tömeggyilkosok, háborúkat és viszályokat szító politikusok, népeket terrorban és nyomorban tartó diktátorok, illetve a brutális nőbántalmazók és más látványos bűncselekményeket elkövetők. A szociopaták nagy általánosságban nem látványos bűncselekményeket elkövetők, hanem az őrület egy akut verziójában szenvedők, akik egész életükön át károkat okoznak az embertársaik egészségében, kapcsolataiban és érdekeiben. A szociopátia az előfordulási aránya miatt mély befolyással van a többi, potom 6 milliárd emberre, akiknek ezen a Földön kell élniük, főként mert nagyon sok szociopata dolgozik a politikában, a médiában, a pénzügy terén, a bíróságainkon, a rendőrségeinkben és a katonaságainkban, illetve az oktatási intézményeink és a vallási szervezeteink élén. Nem beszélve a szervezett bűnözésről és a drogkereskedelemről. Bizony ez a 4-6% szociopata felelős a bankszámláink kiürítéséért, az érdemeink és sikereink elorzásáért, a boldogságunk és örömünk szétzúzásáért, az önbizalmunk aláásásáért, a kapcsolataink tönkretételéért, az értelmi és tudásszintünk radikális csökkenéséért, az életminőségünk és egészségünk megromlásáért, a spirituális elégtelenségünkért, és most már lassan a létezésünk megszűnéséért is itt a Földön.

És itt van az igazán vérfagyasztó Igazság: NINCS különbség a genocídiumot eltervelő és végrehajtó gyilkos pszichopata és a lelketlen manipulatív szociopata kollégád között, aki pszichikailag terrorizál, gátlástalanul hazudozik rólad a főnöködnek a hátad mögött és rágalmakat terjeszt rólad, hogy kicsináljon az állásodból, amiből a 3 gyermekedet eteted. Amiben mindketten teljesen azonosak az az, hogy a pszichéjük ama részében, ahol kifejlődött humanizáló funkcióknak kellene lenniük - empátia, lelkiismeret, emberség - csak egy sötét üres lyuk van, amit SOHA TÖBBÉ nem lehet megtölteni humanizáló funkciókkal. Csak a körülményektől és a szociopata kollégád vérszomjától függ, hogy ha hatalomra jut mennyi embert fog meggyilkoltatni, hány emberéletet fog megnyomorítani és mennyi embernek fog kárt okozni. A szociopata a normalitás álarcát viseli, egy álarcot, ami csupán utánzata a mi arcunknak, érzéseinknek, értékeinknek, szokásainknak. Gondoljunk csak arra, hogy ezek az emberek a mi tükörképeink, de nincs bennük meg az emberi tartalom. Vagy gondoljunk csak a Mátrix filmre, amiben abban a tévhitben vannak az emberek, hogy akik úgy néznek ki, mint ők azok emberek is. A szociopaták nem olyan emberek, mint mi vagyunk. Az egyetlen érzelmek, amiket valójában és mélyebben tudnak érezni az az irigység, gyűlölet, harag, kapzsiság, őrületes hatalomvágy, és valamiféle őrült versengési késztetés, amitől úgy érzik mindenki a riválisuk és vad versenyben állnak az embertársaikkal. Sokszor abban a deluzióban (tévhit) vannak, hogy mások rivalizálnak velük, vagy, hogy ők maguk igazságszolgáltató ítélőbírók, embertelen leckéket tanító professzorok, másokat szórakozásból irányító isteni bábmesterek. Mivel nem képesek szeretetet, szerelmet és empátiát érezni, roppant cinikusan viszonyulnak ezekhez az érzelmekhez és mindenkit, aki ezeket az érzelmeket valójában képes érezni azt rettenetesen utálják és megvetik. Majdnem minden esetben a saját áldozataikat vádolják beállítva őket érzelmileg instabilnak, hazugnak, gyűlölködőnek, őrültnek, és szinte SOHA nem vállalnak felelősséget a saját cselekedetiekért, az általuk okozott károkért és szenvedésekért. Majdnem mindig azzal vádolják meg az áldozataikat, amit ők maguk tesznek. A szociopaták folyamatosan hazudnak és állandóan manipulálnak minket.

Az egyetlen dolog, ami lényegében hajtja őket, hogy kiprovokáljanak drámákat és helyzeteket, az egy amolyan "ragadozó éhség". Ez a ragadozó éhség a hajtóerejük az életben és minden más ez alá van rendelve. "Szükségem van rá valami miatt, vagy fel tudom használni valamire?", gondolja a szociopata, amikor találkozik egy embertársával és őket csak és kizárólag ez az egyetlen szempont érdekli. Ez azt jelenti, hogy még a szeretetük mögött is csak egy szükség/akaratérzés van, minden mélyebb érzelem és ragaszkodás nélkül, és, ha a szükségeiket nem elégítik ki, akkor ezt úgy értelmezik, hogy nem szeretik őket. Szinte egyik pillanatról a másik pillanatra képesek elhagyni a szeretteiket és minden hezitálás nélkül átvágják azokat, akik bíznak bennük, ha ezt úgy diktálja a pillanatnyi érdekük. Továbbá ez által a "szükségem van rá és akarom" perspektíva által, úgy tekint a szociopata a saját "ragadozó éhségére", mint az egyetlen érvényes érzésre és minden más érzésre a külső világban, mint felfalandó és bekebelezendő "ételekre", amiket a szociopata önmagába asszimilál. Röviden a szociopata egy ragadozó állat, aki történetesen a mi emberi testünkben él. Gondoljunk csak az ragadozók interakciójára az áldozataikkal az állatvilágban és már is el kezdjük megérteni mi rejlik a normalitás álarca mögött. Az állat ragadozó mindenféle leplező funkciókat és taktikázásokat alkalmaz, hogy becserkéssze az áldozatát: először megfigyeli azt, majd a közelébe férkőzik, leválasztja a csoporttól, lefárasztja és gyengíti az ellenállását, majd elkapja, megöli és felfalja. A szociopata ugyan így tesz az áldozataival, de a valódi ragadozó mivoltját látszatokkal, tettetésekkel, hazugságokkal és manipulációkkal leplezi. És ugyanúgy felfalja az áldozatait, mint a ragadozó állat, csak, hogy az õ élelme a lelkünk, az energiáink, az anyagi forrásaink és a kapcsolataink. A test csak annyiban érdekes számukra, hogy mi van benne és mire lehet felhasználni.

A szociopatákra használt 'antiszociális' és 'társadalomellenes' kifejezések nem szerencsés jelzők, mert ők nem társadalomellenesek igazából, hanem ember, lélek és életellenesek. Aminek őket nevezni kellene az "emberszabású ragadozó gépek". Mint hatásos gépek, zseniálisak lehetnek, elismerést érdemlő akadémiai munkákat tudnak végezni, tökéletesen tudják utánozni a mi szavainkat és érzelmeinket, és tökéletesen véghez tudnak vinni komplex terveket és feladatokat, amelyekkel meg tudják szerezni másoktól, amit akarnak, vagy amire éppen szükségük van. Ám azok, akik közel kerülnek hozzájuk előbb-utóbb észreveszik, hogy valami nincs rendben velük. Hogy miként? A szavaik sokszor nem egyeznek a cselekedeteikkel. Ezek a kreatúrák olyanok, hogy azt mondják "szeretlek" aztán másnap elhagynak, vagy azt állítják gyászolnak, aztán elmennek egy jó kis vidám éjszakai buliba. Miközben terrorizálják a feleségeiket és gyermekeiket, vagy bűncselekményeket követnek el, a társadalom felé önmagukat, mint tisztességes, törődő embereket és a közösség tartóoszlopait állítják be. Ezek a férfiak és nők azok, akik fenntartják a tisztességes törvénytisztelő üzletemberek látszatát, miközben az alkalmazottaikat éhbérért dolgoztatják, sikkasztanak és rombolják a környezetet. Ha az ember jobban megfigyeli őket, akkor az első dolog, amit felfedez bennük az pontosan az, hogy a szavaik nem egyeznek a cselekedeteikkel. A látszat, amit fenntartanak egyszerűen nem áll meg a valós életben.

Egy másik dolog, amiről még felismerhetők az az, hogy úgy használják az érzelmi szavakat, mint ahogy a színvakok beszélnek azokról a színekről, amiket nem is ismernek fel. Sőt mi több, mint ahogy a színvak ember soha nem is tudja, hogy színvak ameddig le nem tesztelik, a szociopata nem tud tudatában lenni a saját érzelmi szegénységének. Szóval tévedés ne essen: nem lehet érzelmileg megbántani őket, mert ilyen nincs nekik! Az érzelmeket csak akkor tettetik, amikor valamit el akarnak érni vele és ilyenkor akár még bűnbánatot is színészkednek. Tudják, hogy az olyan dolgok, mint a bűntudat és bocsánatkérés fontos és hasznos dolgok az emberi világban és szabadon osztogatják ezeket, habár jobbára olyan módon, hogy az áldozatuk bűntudatot érez tőle, de ők maguk bűntudatot nem éreznek és megbocsátást sem várnak, mert nem is érzik magukat felelősnek a károkért vagy fájdalomért, amit okoztak az embertársaiknak.

De, hogy miként bújhatnak meg köztünk mégis ezek a ragadozó gépek? Hát először is úgy néznek ki, mint mi magunk. És úgy is élnek, mint mi magunk. Másodszor pedig a legfontosabb dolgok számukra a látszatok és a külsőségek. Az általuk hordott normalitás álarca a leplezést szolgálja, amely mögött megbújva a legnagyobb gonoszságokat követhetik el az embertársaik ellen. A kedvenc foglalatosságuk a tökéletesség és az erkölcsi tisztaság látszatának fenntartása. Jobbára akut módon aggódnak amiatt, hogy mások mit gondolnak, és milyen véleménnyel vannak róluk. Úgy tűnik, van valamiféle mentális listájuk vagy katalógusuk arról, hogy mit tesznek és mondanak a tisztességes, jóravaló, normális emberek és végig viszik ezeket a cselekményeket és kimondják a megfelelő szavakat, amikor ez szükséges, hogy kívülről úgy tűnjenek, mint a tisztességes, jóravaló, normális emberek. Ám mindezt nem azért teszik, hogy valóban jó vagy normális emberekké váljanak, hanem, hogy ÚGY TÜNJENEK ők jó és normális emberek. Az "imázs", "látszat" és a "kifelé" szavak nagyon fontosak ahhoz, hogy megértsük a pszichopata moralitását. Miközben teljesen hiányzik belőlük minden motiváció, hogy bármi jót cselekedjenek másokkal vagy másokért, a vágyuk, hogy jól nézzenek ki mások előtt igen intenzív. A jóságuk és tisztességességük annyira felületes, hogy szinte teljes egészében színészkedés. Sőt valójában egy NAGY HAZUGSÁG, mert semmilyen szándékuk a jótevésre és tisztességességre nincs. Az egész normalitás álarcuk egy nagy hazugság, egy teljes színészkedés. A szociopaták egész élete arról szól, hogy másokat manipuláljanak a saját kényelmük, érvényesülésük, anyagi jólétük és hatalmuk érdekében. És teszik ezt úgy, hogy közben néha rámegy mások egész élete. A legtöbben bűntudatot érzünk, ha mondjuk megesszük az utolsó darab tortát egy másik ember elől, és el sem tudnánk képzelni igazából, hogy módszeresen neki álljunk szétzúzni az embertársaink életét a saját érvényesülésünk vagy hasznunk érdekében. Egy normális ember tiszteletben tartja mások érdekeit, kapcsolatait, reputációját (tekintély), egészségét és jogait. Bennünk ott van az a belső mechanizmus, ami megfenyít minket, ha erkölcstelen, etikátlan, önző, ártó dolgot teszünk. Amikor valamilyen célt kitűzünk magunknak, vagy valamilyen vágyunk van, akkor nem elfogadható, hogy a célunk elérése érdekében megalázzunk másokat, szabotáljuk mások szeretetkapcsolatait vagy jövőjét, elsikkasszunk óriási összegeket, amivel másokat hozunk nehéz helyzetbe, és hasonlók. A bűntudatunk, lelkiismeretünk, együttérzésünk és a törvénytiszteletünk visszatart attól, hogy ilyen áron érjük el a céljainkat vagy vágyainkat. A szociopatáknak viszont ezek az "árak" nem lényegesek, amikor felmérik, hogy mit kell megtenniük a céljaik elérése érdekében, mivel nincs lelkiismeretük, nem éreznek bűntudatot és azt sem tudják mi az empátia vagy emberség. Maga a lelkiismeret azon múlik, hogy el tudjuk képzelni a következményeket. Viszont a legtöbb "következmény" valahogy a fájdalomhoz vagy szenvedéshez kötődik valamilyen módon, amit a szociopaták nem igen értenek meg érzelmi szempontból. Megértik a frusztrációt, amit akkor éreznek, ha nem kapják meg, amit akarnak. Ez a vak akaratosságból származó frusztráció számukra a fájdalom, de a fájdalmat, mint úgy nem tudják előre elképzelni. Egy kísérlet során fényképeket mutogattak szociopatáknak és pszichopatáknak, hogy megvizsgálják a reakcióikat. Ezek a fickók ugyanúgy reagáltak egy macska és egy asztal fényképére, mint egy könnyes rettegő arcra és egy halott fényképére: SEHOGY! Semmilyen érzelmeket nem mértek a rájuk kapcsolt diódákkal. Vagyis érzelmileg nem "ismerik fel" a fájdalmat és rettegést sem.
Állítások szerint nem létezik olyan gyógymód, ami gyógyítaná őket. A pszichoterápia kevés eredményt hoz a gyógyításukban, és jobbára a terápia alatt a saját pszichiáteriektől tanulják meg, hogy miként kell még ügyesebben manipulálni embereket. Végeredményben még azt sem tudják teljes bizonyossággal, hogy mitől mások ezek az emberek, akik ugyanúgy néznek ki, mint mimagunk. Ma már több, mint erős a gyanú, hogy genetikáról van szó és nem betegségről vagy gyermekkori bántalmazásról. Sőt egyre többen hangoztatják, hogy a gyermekkori körülmények csupán a szociopátia felnőttkori kifejeződését befolyásolják. Azok, akik rossz körülmények közt nőttek fel, látványos bűnözőkké válnak. Azok viszont, akik jó családokba vagy jómódba születtek olyan pozíciókba kerülnek, hogy eltusolják a bűneiket. Kétes ügyvédekké, korrupt bírókká és rendőrökké, sikkasztó bankárokká, sötét politikusokká és hasonlókká válnak, azaz fehér galléros bűnözőkké. A legtöbbjük soha nem kerül börtönbe a bűncselekményeik miatt, mert belevonják a kollégáikat és üzlettársaikat a bűnözésbe, akik aztán falaznak nekik, illetve olyan pozícióba kerülnek, ahol talán ki sem derül a bűnözésük. A mai politikusok legtöbbje szinte minden kétséget kizáróan szociopata/pszichopata.

Folyt. köv.: ITT! (Típusok)

Forrás: ITT!

-

Új év, új név, régi imázs…


Új évet írunk, mindannyian bizakodva tekintünk a jövő fele... Nem a tapasztalat mondatja velünk, hanem a kényszer... nem tehetünk mást.
Az intézményt átvette a Kormányhivatal, így most már a neve nem a roppant "találékony" BKMÖ PFBO (ez rövidítés), hanem a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona… Milyen fantáziadús és szellemes… Ha már új nevet kellett adni, miért az intézmény profilját tüntetik fel benne? Nem volt senkinek egy frappáns ötlete?  Vagy volt, de az mégse jó, mert nem saját kútfőből fakadt? Komolyan nem értem… Így ha mégis egyprofilú lesz az intézmény, újra kell csináltatni, módosítani mindent, nem kevés pénzért… Még mindig minden a régi…
Én más nevet javasoltam volna – pl. Macskaszem, vagy Doromboló -. Igaz, cicaügyben elfogult vagyok, de vsz. ezek is több emberben indítanának részvétet, mint a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona… Leírni is szörnyű lassan, nemhogy kimondani… Részvétem a dolgozóknak, akiknek ezt kell kimondaniuk, ha megkérdezik tőlük: hol dolgozol? Azokra a munkatársakra gondolok, akik becsülettel ellátják a munkájukat, s a még mindig jelenlévő kisebbség miatt, a többség is szégyenkezni kényszerül…
Azért előnye is van, bár ez nézőpont kérdése… így legalább az internetes keresők rögtön rátalálnak… S a pólókon, arany pecsétgyűrűkön, arany medálokon a PFBO felirat továbbra is aktuális marad…

Szóval az új név, mindig magában hordozza a változás esélyét, reményét… Kérdés azonban, a tulajdonosváltás hoz e szemléletváltást is egyben… Az utolsó „szakértő” akit a pályázati meghallgatásom kapcsán hallottam megnyilatkozni, az jobban aggódott a vádlottak ártatlanság vélelmének betartása és az ex és társai elbocsátása miatt, mint a betegeinknek az élethez, egészséghez, méltósághoz való jogai miatt! Sőt, értük egyáltalán nem tűnt aggódónak…
Gondot jelenthet az, ha az új tulajdonos, a régi felettes szerve… A régiről pedig tudjuk, hogy - az előző kormánnyal karöltve - hagyta, hogy a betegek áldozattá váljanak, s az intézmény hírhedtté váljon… Mivel az új fenntartó a régit nem marasztalta el, sőt, mindenben támogatja, így kevés az esély a pozitív változásra. De hát, hogyan is marasztalhatná el? Hiszen akkor önmagát kellene leminősítenie! Bár ott tartanának, hogy belátnák a hibáikat… Nemcsak úgy, a szája sarkából pöntyögve, és jót kuncogva magában, belehazudva a kamerába, hogy mentse a pozícióját… Nem ilyen álszent módon, hanem valójában… Ahogy a normális emberektől elvárhatjuk...

Talán, ha más kézbe adnák a működtetést, akkor lenne remény… talán…

Persze, ha a vezetés nem változik, a szemlélet nem változik, akkor mitől remélne bárki is változást?
Ha a vezetők továbbra sem járnak elő követendő példával…
Ha az indokolatlan halálesetek továbbra sem képezhetik vizsgálat tárgyát…
Ha az embereket – munkatársakat és lakókat - továbbra is megkérdezésük, hozzájárulásuk nélkül helyezgetik egyik osztályról a másikra…
Ha a dolgozók személyes adatait továbbra sem védik…
Ha a dolgozók családja az intézetben uralkodó morál miatt továbbra is veszélyben van…
Ha egyeseket mások megfigyelésére és a róluk készült „jelentésekért”, feljegyzések írásáért vesznek fel, illetve tartanak meg…
Ha mindent a bizalmatlanság légköre vesz körül…
Ha a szakmai munkát hozzáértés nélkül irányítják…
Ha protekcionizmus és a „családi vállalkozás” még mindig előnyt élvez…
Ha a fegyelmi eljárásokat továbbra is azok ellen vezénylik le, akik vétlenek… Miközben a valódi elkövetők megússzák a felelősségrevonást…
De a színháznak, még mindig mennie kell…

Lehet-e újat kezdeni, a régi, rossz beidegződések és a régi vezetés megtartásával? Mindannyian tudjuk a választ…
Érdeklődve várom a fejleményeket, félő azonban, hogy nem fog meglepetést okozni…


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!