2011. március 15., kedd

Kárhozottak mostanáig...


 ...Rabok voltunk mostanáig. Kárhozottak. 
 Ősapáink, kik szabadon éltek, haltak 
 Szolgaföldbe nem nyughattak… 

 A magyarok istenére 
 Esküszünk, esküszünk, 
 hogy rabok tovább nem leszünk! 




2011. március 14., hétfő

Amikor a politika nem akar kiszállni…


Olvasom a szociális területre vonatkozó pályázati kiírásokat és megdöbbenve tapasztalom, hogy a pályázó személyét nem kizárólagosan szakmai, etikai, morális szempontokhoz kötik…
A pályázatokat nem intézményre, munkakörre, feladatra, hanem előre kiválasztott személyre írják ki!
Ha - elődeik szokásainak megfelelően - olyan személyt hirdetnek ki nyertesnek, aki nem ért hozzá, nem felel meg a pályázatban megjelölt, törvény által előírt kritériumoknak, akkor nem kell meglepődnünk a következményeken… Láthatjuk a kiskunhalasi és kecskeméti történésekből, mi történik abban az esetben, amikor a politikai, illetve politikusi szempontok megelőzik a szakmai szempontokat

Olvastam egy idősek otthona állására kiírt pályázatot, melyben a falusi polgármester, a saját húga végzettségeit sorolta fel, köztük olyanokat, amiknek a meghirdetett munkakörhöz semmi közük nem volt… Épp csak a nevét felejtette ki a pályázatból.

Ha ez így van, s így marad, akkor semmi értelme a pályáztatás körüli hercehurcának, hiszen a „sikeres” pályázó már előre borítékolva van. Fölösleges (köz)pénzkidobás a pályáztató és a többi pályázó részéről egyaránt. Mindezt azért, hogy a törvényességet kipipálhassák, miközben mindenről lerí az öntörvényűségük

A mi intézményünkben a problémák az igazgatóváltással kezdődtek, 11 éve… S ha az MSZP-nek jó volt, a FIDESZnek jó volt, akkor ez azt jelenti, minden pártnak jó volt… Sőt, minden pártnak jó lesz! Egytől tartanak, ha nem az ő emberük kerül oda… Független szakember nem lehet, mert azt nem lehet irányítani, az orránál fogva vezetni, s csak állandóan „akadékoskodik”, meg „követelőzik”, ráadásul pénzt sem kapunk vissza, a többiről nem is beszélve…
Így mindenki jól jár… megmarad a munkahely, jön az állami támogatás, ott az emberünk, mi irányítunk… Igaz, már rég akadálymentesített, egyprofilú és kisebb létszámú otthonok lettek előirányozva… Megkapják azt is, majd azt mondjuk, hogy a botrány miatt van szükség az átalakításokra (megvonásokra). Rákenjük a feljelentőkre, a bloggerekre, egyházakra meg a politikai ellenfeleinkre… Végülis, bűnbakra mindig szükség van… 
Mindenki jól jár, kivéve azok, akikért létrejött az intézmény, és amiért a polgárok az adójukat adják: a szakma, a dolgozó, az ellátott és a hozzátartozó! Azok meg kit érdekelnek?

Ismerős ez az arrogancia… Ez a „nekik oda az is jó lesz” mentalitást hosszú évtizedek óta örökítik át, idegen rendszerről (diktatúra) idegen rendszerre (demokrácia)… Végül is mindkettő az istenteleneknek áll…

A politikusaink elhagyhatnák már a machiavellista hozzáállást, ideje lenne a tisztességet meghonosítani a politikában!
Ne tévelyegjenek, a cél nem szentesíti az eszközt!
  
Előzmény: ITT! ITT! ITT!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

2011. március 13., vasárnap

Olvasói bölcselet


                „Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot,
                               aki nem, az talál kifogást.”


Köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

2011. március 12., szombat

„Örülj, hogy van munkahelyed…”


Kettős mérce…

Nekünk európai uniós fizetés, nektek itthoni minimálbér, megszorításokkal, elismerés-, jutalom nélkül…
Nektek nem lehet két helyről jövedelem, ezért elküldjük a nyugdíjas dolgozókat (kivéve a mi kutyánk kölykét), nekünk több helyről, több jövedelem, több pótlék, még több juttatás…
Nektek évek óta fityiszt mutatunk, magunkat meg megjutalmazzuk! Mi csárdába megyünk, wellness konferenciára, és Ausztriába vásárlunk, de nektek pogácsa sem jut már a lakók ebédlőjébe…

Eleinte, évente kétszer jutott még egy kis magyarázkodás, hogy miért és mit nem kapunk, majd hallhattuk, hogy nekünk milyen jó, mert a mi intézményünket nem zárják be, hanem kölcsönt (?) veszünk fel az üzemeltetéséhez… Brávó! (Azt nem mondta el, az illetékes elvtárs, hogy azt meg miből fizetjük vissza!? Persze ez már nem az ő gondja, fő, hogy ezért ne érje politikai, stb. támadás…) Igaz ez még jóval az álság, akarom mondani „válság” előtt hangzott el! Pár éve – szerencsénkre – már csak év végén kellett hallgatnunk a nagyjaink beszámolóit és az azt követő színjátékot… aranygyűrű, ajándékkosarak… pezsgőpoharas köszöntő és koccintás a színfalak előtt (na jó, nekünk nem jutott pezsgőspohár, csak a párnásszékeseknek a pulpituson, a vörös szőnyeg felett)… 

Jut is marad is… Álságos a szemlehunyás… Van, akinek ingyen ebéd, jutalom, egyéb támogatás, segély, másodállás, félállás, toronyóra láncostól, másoknak pedig semmi, soha… Nem mintha ezekre vágyna az ember. De még egy őszinte, jó szó sem… Az év végi, „sajnos nincs jutalom” kezdetű, „pedig úgy megérdemelnék azért a magas színvonalú, lelkiismeretes és felelősségteljes munkavégzésért” folytatású mondat, ami pedig jobb lett volna, ha sose hagyja el az igazgatónő ajkát, hiszen tudjuk, hogy már megint a kegyencek kapják az elismerést… Pedig meg van írva, méltó a munkás az ő bérére! Ha pedig nem bírod a kétemberes munkát egyedül, már jön is a válasz: „Örülj, hogy van munkahelyed!” vagy, „Ha nem tetszik, el lehet menni!” stb… Nálunk jobbára csak az nem méltó a fizetségre, aki dolgozik… Olyan nagy a mulasztás, hogy az leírhatatlan… Se szakmai, se anyagi, se erkölcsi elismerés... Ráadásul, kötelező a megjelenés, és elvárt a taps… Gyomorforgató az egész.
Szerencsére az elmúlt év végén ez is elmaradt… Tudják, azok a „jól meghatározható… politikai” és „más csoportok, akik ezt csinálják”… Azok miatt, már nincs év végi munkaértekezlet se, se azt megelőző titokban maradt szavazás, se nyilvános jutalmazás, se Karácsonyi köszöntés… Semmi… Pedig sokan, kíváncsian várták, vajon most mivel állnak elő… Megint elütik a beszámolót a szegedi szupervizor egy előadásával? Amiből ismét megtudjuk, hogy milyen professzionális munkát végzünk…  De erre a mostani helyzetre, még ők sem tudtak épületes ötlettel előrukkolni… Maradt hát az önjutalmazás, ahogyan megszokhattuk… de ezúttal legalább nem kell nekik tapsolnunk. Legyintünk, hadd mutyizzanak a hátunk mögött, addig sem macerálnak bennünket…

Marad tehát a legjobb védekezés a támadás… fenyegetések, üres vádaskodások, egyetlen cáfolat nélkül…

Maradnak a hamis hírközlések, új igazgatói pályázatról… Lappangó pletyka a városban a kijelölt, új rokon-igazgatóról, aki már egy társintézmény alkalmazottjaként vár lesben. Elmaradt helyreigazítás, elmaradt bocsánatkérés… Lenézett, cserbenhagyott nézők, érintettek ezrei…

Marad a kettős mérce… Maguknak önjutalmazás, önszabadságolás, titkos vezetői távollétek, titkos jelenléti ívek, titkos egyeztetések, titkos stratégiák… velünk szemben a nyílt tetemre hívás, indulatok, üldöztetés, vallatás, telefonos lehallgatás, internet korlátozás, besúgórendszer fejlesztés, még több tátott szájú semmirekellő… A beszélgetések tiltása, nevetés lepisszegése, csicskáztatás…

Mert ők azt gondolják, hogy ennyit érünk mi munkavállalók… Nekik biztosan… Képzeljék, ha rólunk segítőkről ennyit gondolnak, ha minket így lenéznek, akkor mit gondolnak a rájuk bízott ellátottakról?
Talán emlékeznek még, tíz éve a vezetés a lakók egyetlen intézményi rendezvényén sem jelent megArroganciájuk nem engedi meg még azt sem, hogy megjátsszák érdeklődésüket, pedig ünnepenként, 1-1 rövidke félóráról lenne csak szó…
S ha a vezetés ennyire tartja a betegeket, akkor miért gondolna többet a hivatástudattal nem rendelkező, vezetőket majmoló dolgozó?
Ebből az aspektusból érthető, hogy védik a bántalmazókat, hiszen ezzel, saját magukat védik!

Én a helyükben, taktikát váltanék! Elkezdenék, igazat mondani...


Lásd még: Értékek értéktelenítése I. (kattintson!)


 Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Mindenért (meg)fizetnek a lakók ...


„Ami a tiéd az az enyém is, ami az enyém, ahhoz semmi közöd!”

Többször panaszolták a (becsületes) ápolók, hogy milyen trükkök léteznek a lakók pénzéből történő önjutalmazásra… A sütemények, üdítők a büféből… A cigaretta, amit kiszámolnak és elfejtenek odaadni… A vásárlások… élelmiszerről (gyümölcs, joghurt), ruhaneműről, tartós fogyasztási cikkről és a dekorációról szóló számlák, a kirándulások, a nyaralások, a névnapozások, a szülinapok… Persze ez nem vonatkozik mindenkire, de a külsős hozzászólásokból ítélve, sajnos országosan, általánosságban elmondható… Mindenesetre a példa ragadós, a rossz példa pedig, felső megerősítésre még inkább

A vezetés hagyja, sőt egyes számlákat duplán elszámolnak… Kiírják zsebpénznek, de meghagyják, hogy hozzanak számlát róla, és azt is elszámolják… A vásárlási kedvezményt pénzben visszakapják, de nem adják át annak, akinek a pénzét elköltötték…

Bútorokat az ellátottak lakószobájába, az osztály társalgójába és a nővérszobákba, a lakók pénzén vásárolták, úgy, hogy sok esetben a lakó nem tud róla, tehát nem is járulhatott hozzá... Sőt, nem is használhatja... Mint olvastuk korábban, a dolgozók nem pihenhetnek a nővérszobákba, ezért ők a lakók nappalijában tartózkodnak, amit pont ezért, nem használhatnak a lakók… Természetesen ebből következik, hogy azok a lakók sem tartózkodhatnak és pihenhetnek a helyiségben, akiknek a pénzéből vásárolták a bútort, azaz, akik számára a helység kialakításra került!
Olyan lakókat is érint ez, akiknek még cigire sem futja, csak napi 5-10 szálra, amiért ráadásul, gyakran könyörögniük kell!

Igaz, a munkatársak munkavégzéshez szükséges barátságos környezetének kialakítása fontos, jó közérzetük támogatása kívánatos, de ne feledjük, erre a lakók pénzét felhasználni, tilos!
Meggyőződésem, hogy a munkatársak döntő többsége szívesebben dolgozna egyszerűbb körülmények között, nyugodt, segítő légkörben, mint a mostani kondíciók és vezetői morál mellett.
Egyébként pedig láthattuk, hogy van, lenne erre is forrás, gondoljunk csak az év végi ajándékozásra, (ön)jutalmazásokra, amiből, (egy-két év alatt!) fel lehet szerelni, és ízlésesen berendezni, felújítani az összes irodát, társalgót! Egy-egy vezetői iroda luxus berendezésiből, vezetők indokolatlan utazási költségeiből, stb. bőven futotta volna, még a munkatársak rekreációjára is!
Mindezt legálisan, törvényesen… S akkor a bérmegtakarításokról még nem is beszéltünk…

Mert az a gondnok, aki gondnokoltja pénzét tudta, belegyezése és hozzájárulása nélkül másra fordítja, az visszaélést követ el, és felelősséggel, elszámolással tartozik! Így van ez akkor is, ha ezt a lakó tudtával, belegyezésével és hozzájárulásával teszi, mivel a lakó, függési viszonyban van az intézettel, a személyzettel, a gondnokával, ezért tőle pénz, még hozzájárulásával sem fogadható el, így az értelemszerűen az intézmény, a személyzet, a gondnok javára sem fordítható!
Aki - bármely okból - nem képes más pénzét, becsületesen, jó szándéktól vezérelve kezelni, az adja vissza megbízatását haladéktalanul. Természetesen azt követően, hogy tartozását hivatalosan is rendezte a gondnokoltja fele.


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Olvasói levél XCV. -
Választható életminőség


„Nap mint nap ezt tapasztalhatjuk!

A legtöbb ember annyira hozzá van szokva a kiszolgáltatottsághoz, a korrupcióhoz, hogy a tiszta, jó szándékot már nem is látják, vagy el sem hiszik! Fásultak.

Pedig, ha egy kicsit odafigyelnének egymásra, segítenének egymáson, sokkal boldogabbak lennének. És bizony a sok nehézség ellenére nem lenne annyi stresszes, beteg ember.
Ne higgye senki, hogy azok, akik másokon áttipornak, másokat kihasználnak, megaláznak, azoknak nyugodt éjszakáik vannak. Nem véletlen, hogy közülük oly sokan alkoholisták, drogfogyasztók, vagy nyugtatókon élők. És persze sajnos azok is, akiket ezek az emberek tönkretesznek… és ezt saját maguk és környezetük hagyja!

Én magam, inkább segítek másokon, nem élek gazdagságban, de nyugodt szívvel fekszem le általában. És nap mint nap nem alkoholra és gyógyszerre költöm a pénzemet.

Lehet választani.”

Olvasónktól kaptuk, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook