Fizetés helyett sárga csekk…

Még Budapesten éltem albérletben, amikor az uniós csatlakozásról szavaztunk: nemmel…

Fizettem az albérletet és a rezsit, havi bérlettel tömegközlekedtem, tanultam, dolgoztam, könyveket, ruhaneműt vásároltam, havonta egy-két alkalommal hazautaztam, s igyekeztem nem üres kézzel tenni ezt… és rendszeresen kirándultunk, moziba jártunk, havonta egyszer színházba, vagy koncertre, hangversenyre is eljutottunk… S még adakozásra is futotta…

Nem, nem a versenyszférában dolgoztam, hanem szociális területen, a hajléktalan ellátásban…

Persze a szavazáson az emberek - az egyoldalú tájékoztatás következtében - az uniós csatlakozás mellett döntöttek… mert majd milyen jó lesz, ha nálunk is uniós színvonalú munkáért uniós béreket fizetnek… Be is vezettek mindenféle uniós előírást, ami rengeteg pénzünkbe került, de a színvonal emeléséhez nem járult hozzá, sőt… Csodálkozva szemléltük az életszínvonal csökkenését és az eus szabályzók romboló hatását… A szigorú ÁNTSZ előírások változását (Halason tilos volt a magyarországi előírások szerint fürödni a tóban, míg az eus szerint ez megfelelt), az élelmiszerbiztonsági előírások itthon szigorúan őrizték a fogyasztók egészségét ellentétben az eus szabályzókkal, a nyelvvizsgánkról és a felsőoktatásról pedig kiderült, hogy sokkal magasabb színvonalú volt itthon, mint az Eu-ban… romboló volt a felsőfokú oktatás átszervezése (Bolognai képzés) is… olyan adminisztrációt zúdítottak a nyakunkba, hogy a betegekkel nem értünk rá többet foglalkozni…

Türelmesen vártuk, hogy az eus fizetések is ideérnek, ahogyan vezetőinknél megtörtént… Vártuk, majd csak jobb lesz nálunk is… De nem történt semmi jó… Idegen kézbe kerültek a korábban állami kézben lévő monopóliumok, szolgáltatók… állítólagos gazdasági érdekből… Igaz, csak azt nem mondták, hogy ez nem a mi gazdasági érdekünk… Nem a magyarságé, nem a nemzeté, nem is az országé, hanem az idegeneké…

Titkos paktum keretében (lehet, hogy nem is volt titkos, csak nem verték nagy dobra) minden párt képviselete lemondott a minket megillető uniós bérezésről… Természetesen csak a miénkről! Az övékét minden alakuló parlamenti ülésén jóváhagyólag egységesen megemelték, a mi adónkból! A többi juttatásról és álláshalmozásról már ne is beszéljek…

Nálunk Kiskunhalason, a megyei pszichiátriai betegek és fogyatékosok otthonában elrendelték (leépítések gyanánt), hogy el kell küldeni a rokkant nyugdíjasokat és nyugdíj mellett dolgozókat (kivéve a protekciós munkaerőket)! …mert Bányai Gábor – a milliós fizetése mellett – úgy találja igazságosnak, hogy mindenki egy jövedelmet vigyen haza, megnövelve ezzel a jövedelemmel rendelkezők statisztikailag kimutatható számát… persze csak papíron…

No de, nemcsak hogy uniós béreket nem kapunk, de még azt sem kapjuk meg, amiért megdolgozunk… az egyéb juttatásokról pedig ne is beszéljünk, mert nálunk még az étkezési hozzájárulást is a cég kapta…

Szóval eladták (privatizálták) a nagy szolgáltatókat, és farkaséhségüket nem lehetett többé kordában tartani… Azt csinálnak a fogyasztókkal amit akarnak, elszabadult árak, ellenőrizhetetlen számlázások és félreszámlázások (túlszámlázások) sora minden társaságnál… S akkor a bankokról még nem is szóltam… az alkotmánybíróság nem találta jogellenesnek azt a döntését a munkáltatóknak, hogy számlavezetésre kényszerítsék a dolgozóikat fizetésük átutalásához, amivel évi 20-25 ezer forintot húznak ki a zsebünkből különböző jogcímeken! Telefonszám, e-mailcím megadása nélkül már nem is veszik emberszámba a munkavállalót, sőt, fel se veszik dolgozni egy normális munkahelyre… (tehát marad a gázszámla, villanyszámla, vízdíj, tv, telefon (vonalas, mobil), internet, szemétdíj, közös költség, kommunális adó, az elengedhetetlen mosópor, mosogatószer, WC-papír, kenyér, tejföl, sajt, cukor, só, liszt, tojás, hús… egyéb luxus kiadások, mint a gyógyszerek, utazási költség, valamint a gépjárműadó, gépjármű biztosítás, garázsbérlés, tankolás, autópálya-matrica, parkolás…

S amikor már nincs semmi pénze az embernek, kilyukad a foga, eltörik a szemüvege, lejár a műszaki, támad az influenza és ügyvéd is kellene…

A becsületes munkáért mindenkit megilletne a tisztességes bérezés. Mi van helyette? Megkapom a tisztességgel szerzett béremet és másnap viszem a postára, hogy visszafizessem a sárga csekkeken! Mert olyan bizalmat egyik szolgáltató sem ért el nálam, hogy jogosítványt adjak neki, átutalási számla nyitásával…

No jó, dolgoztam egy hónapig, de hol a bérem?  Hát egyik nap kifizeti az állam a béremet, a másik nap meg visszaveszi… Ez kérem egy bűvészmutatványnak se semmi… Mert minden kulturált államban, úgy számolják ki a jövedelmeket, hogy a rezsiköltségen felül, - amibe a lakásbérlés, illetve törlesztés is benne foglaltatik, - a fele megmaradjon! Ez van arra, amit fentebb elsoroltam, valamint ünneplésre, nyaralásra, síelésre, utazásra, gyógyulásra, tanulásra, fodrászra, hobbira… s nem utolsó sorban a helyi gazdák és vállalkozók támogatására…

Átvernek bennünket a hivatalosok, s mi nyomoroncok még ezt is eltűrjük… Eltűrjük, mert örülünk, ha nem lesz adósságunk, ha nem terhelik le az ingatlanunkat jelzáloggal, ha befizethetjük a számláinkat, a gyereknek a menzáját, s a kirándulását…

Pedig a helyzet, még ennél is sokkal rosszabb… Mert a becsületes munkaerő nem kell sehova… Mert a tisztességes munkaerő nem akar tisztességtelen feltételek mellett dolgozni (feketén, minimálbérrel bejelentve a többit zsebbe fizetve, szabadság kiadása nélkül, betegen dolgozva, juttatások nélkül, szabálytalanságok sorát elkövetve, csalást eltűrve, demoralizálva, megalázva, üldöztetve, előrejutás nélkül…), tisztességtelen fizetéssel…

No de elég a panaszból, térjünk vissza az eredeti kérdéshez: Miért is nem kapunk fizetést?

Megválaszolná valaki illetékes? Senki?

Lásd még korábban: ITT!
 

Vezetőink szociális érzékenységéről: ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem volt ilyen" ?

Így indult:

és így folytatódott:

"A vád képviselője több órán keresztül olvasta fel 84 oldalas perbeszédét a pénteki tárgyaláson. Végrehajtandó büntetést egyedül Kimpián Ildikó esetében kezdeményezett. A büntetőügy további 5 szereplőjénél felfüggesztett szabadságvesztést, 3 vádlottnál „részfelmentést”, 4 vádlott esetében felmentést, a többieknél pedig pénzbüntetést indítványozott. Amennyiben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnék Kimpián Ildikót, akkor 2 hónap és – a halmazat miatt – 7 év 6 hónap között lenne a büntetése.

Dr. Göblyös Péter szerint Kimpián Ildikó az „elkülönítő helyiség”, a „dühöngő szoba” létrehozásában, kialakításában meghatározó irányító, vezető szerepet játszott. Utalt az ügyész a sértettek nagy számára, és arra, hogy fogyatékos ellátásban lévő, kiszolgáltatott helyzetű gyermekek, illetve fiatal felnőttek sérelmére, hosszabb időn keresztül követték el a bűncselekményeket. 

A büntetőtörvénykönyv egyértelműen fogalmaz akkor, amikor meghatározza, hogy aki mást személyi szabadságától megfoszt, az bűntettet követ el – mondta perbeszédében az ügyész. – Álláspontom szerint a vádlottak azzal a magatartásukkal, hogy a sértetteket bezárták, vagyis a belülről kilinccsel nem rendelkező ajtót a sértettekre rácsukták, illetve a helyiségből nem engedték ki őket, megvalósították a tényállást.

Az ügyész arra is utalt, hogy véleménye szerint a hónapokig tartó tárgyalássorozatban meghallgatott tanúk igazolták a vádat. Azt, hogy a helyiséget büntetésként, illetve fegyelmezési céllal használták az intézményben. Az ügyészség szerint az is kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a vádbeli időpontokban, a vádban feltüntetett sértettek esetében a vádlottak nem megfelelő módon kezelték a helyzetet. Amihez jelentősen hozzájárult felettesük, Kimpián Ildikó vezetői tevékenysége." (baon.hu)

Emlékeztető a "szavahihetőség"-ről: 

Hamarosan (2012.03.20) kiderül az is, hogyan is végződik!

TÖRETLEN FIGYELEM

.

Nagyításért, letöltésért kattintson a képre!

Blog-oldalainkat az elmúlt időszakban 650000 alkalommal tekintették meg! Köszönjük!

Gyanúsított lettem

.
Egyik lehetséges előzmény: ITT!

.
A minap csöngetett a postás, ismét ajánlott levelet hozott… Nehéz megszokni a sok fenyegetést és zaklatást az otthonunkba… Első gondolatom, hogy biztosan megint a halasi Bíróság, vagy Rendőrség, de nem… A kalocsai ügyészség!

Elképzelésem sincs, mi jöhet nekem Kalocsáról? Miközben aláírom, kutakodom az agyamban kalocsai kapcsolódási pontokat keresve… Dr. Téglásné Dr. Zoltán Erna kalocsai közjegyző (a mi vezető ügyészünk, Dr. Téglás Péter felesége), de ő is halasi, vagy a szintén halasi volt nyomozó Molnár László, aki most ott rendőrkapitány, akinek fia kollégám volt a mentálhigiénés csoportban… Nem jutott más eszembe…

Kíváncsian bontom ki a borítékot, s látom, hogy benne van egy levél a Kecskeméti Ügyészségről! Ennek megfejtése meghaladja a képességeimet, annál is inkább, mivel halasi vagyok…

Semmi nem jut eszembe, se ügy, se bármi, amit akár tudatlanul is elkövettem volna… se Kalocsáról, se Kecskemétről… Aztán felrémlett nekem, hogy a halasi rendőrségi meghallgatásom végén (lásd fenn) megkérdeztem, hogy - abból, hogy a Cica nicknevű hozzászóló személyét - az ő és családja élete, biztonsága érdekében - nem nevezhetem meg (lásd korábbi fenyegetések, robbantások), - nekem személy szerint milyen hátrányom származhat? A nyomozó válaszul elmondta: Azt, hogy a nyomozás akadályozása, mint bűncselekmény fennáll-e az én esetemben, azt majd a bírónő mérlegeli…

Aztán bevillant még, hogy a halasi vezető ügyész tanácsát megszívlelve Lásd: ITT!, több feljelentést tettem (emlékeznek még a fakivágás, a jótékonysági koncert ügyére) a Bács-Kiskun Megyei Ügyészségre, tekintettel arra, hogy a halasi hatóságok nagy politikai nyomás alatt dolgoznak intézményünk ügyében. A kecskemétiek illetékesség miatt Kiskunhalasra irányították át, melyet mindhárom esetben – bűncselekmény hiányában – itthon megszüntettek… ami ellen panasszal éltem, melyet ismételten elutasítottak… Akkoriban azt üzenték, hogy hamis vádaskodás miatt majd viszonperrel élnek… Ez azonban több volna, mint nevetséges…

Kezembe véve a levelet, annak tartalma nemcsak meghökkentett, hanem meg is rémített… A Kecskeméti Nyomozó Ügyészség gyanúsítottként megidéz… Lásd: ITT! No nem azért rémültem meg, mert megijedtem, hogy valami titkos bűnömre fényt derítettek, hanem azért, hogy hova jutott Magyarországon az igazságszolgáltatás!? 

Nézem a címet, nem ismerős: Mátyási út 3. – keresem a térképen, nincs is ilyen nevű közterület, csak Mátyási u. (utca) 3.! Bosszankodom, de már meg se lepődök…

Keresem a sorok között, hátha rábukkanok, hogy miről van szó, de semmi információt nem közöl, viszont: „Be. 67.§ (5) bekezdése alapján felhívom a megidézettet, hogy az ügyre vonatkozó iratain kívül a bizonyításnál felhasználható feljegyzéseit, vagy egyéb tárgyait hozza magával!”?

Erőt vettem magamon – mivel éppen orvostól jöttem lázasan – és felhívtam a megadott telefonszámot, ahol egy hölgy kedvesen tájékoztatott, hogy nem adhat információt arról, hogy milyen ügyről van szó… csak meg kell jelennem. Kérdeztem, hogy akkor hogyan készüljek fel az „ügyre”, válaszul megismételte, hogy nem adhat információt!  Mondom azt se értem, hogy a borítékon kalocsai ügyészség a feladó, míg a levél fejlécén már kecskeméti szerepel, ahova meg is idéznek… Azt válaszolta, hogy igen, az előfordulhat, mert az egyik ügyész, az itt is dolgozik és ott is…

Azt nem kérdezték meg, hogy van e pénzem átutazni Kecskemétre a 22.800,- Ft-os jövedelmemből… de arról tájékoztatnak, hogy az ügyvédem (akit ezen kiadás mellett jogom van felfogadni) jelen lehet a kihallgatáson!

Azért egy dolog feltétlenül idekívánkozik… Azok, akik elkövették a bűncselekményeket még csak gyanúsítottak se lettek, akik pedig törvénytisztelő, kötelességtudó és felelős polgárokként viselkednek, azokból gyanúsítottakat kreálhatnak…

Ez pedig végtelen szomorúsággal tölt el, mert máris mindenki, igen, mindenki bizonyos lehet abban, hogy ez senkinek sem jelent jót, és senkinek az érdekeit nem szolgálhatja!

A személyemre vonatkozó megbélyegzésnek az erkölcsi, anyagi, szakmai és egyéb veszteségeit, annak következményeit, kihatásait pedig még felmérni sem lehet…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Súlyosbodott a vád a Kimpián-perben

"Súlyosbította a vádat a Kimpián-perben a Kecskeméti Városi Ügyészség. Ennek következményeként a vádat képviselő dr. Göblyös Péter ügyész nem tudta megkezdeni a csütörtöki tárgyalási napra tervezett, több órás perbeszédét. A tárgyalást el kellett halasztani.

Az eredeti „forgatókönyv” szerint az ügyész csütörtökön tartott volna egész napos – várhatóan 9 órától délután 4 óráig tartó – perbeszédet abban az eljárásban, amelyben a Juhar Utcai Szakszolgálati és Gyermekvédelmi Intézmény korábbi igazgatónőjét, Kimpián Ildikót és 27 munkatársát személyi szabadság megsértésével vádolják. Majd ezt követően, pénteken következtek volna az ügyvédek, valamint az utolsó szó jogán a vádlottak.

Csakhogy Göblyös Péter a csütörtöki tárgyalási nap elején bejelentette: két vádlott esetében súlyosbodott a vád. Már nem csupán a vádiratban szereplő számú személyi szabadság korlátozással – az iskolai dühöngőbe történő gyermekbezárással – hanem annál többel vádolják a két nevelőt. Az eljárási szabályok szerint a vádmódosítás miatt a tárgyalássorozatot vezető dr. Endrényi Mónika bírónőnek nyilatkoztatnia kellett az érintetteket. Arról, hogy a módosítás miatti felkészülésük érdekében kérik-e a tárgyalás elnapolását. Egyikük kérte, így a pénteki tárgyalási nap is elmarad.

Az új helyzet miatt legközelebb március 9-én tartanak tárgyalást a Kimpián-perben. Aznap nyilatkozhatnak a súlyosbodott váddal kapcsolatban a vádlottak és a védőik, majd – ha nem lesz új indítvány – a perbeszédek következhetnek. Dr. Göblyös Péter már akár aznap, a védők és a vádlottak pedig március 12-én jutnak szóhoz. Ebben az esetben március 20-án hirdethetnek majd ítéletet a Kimpián-perben. Amelyben – mint korábban megírtuk – a halmazati szabályok miatt akár 7 és fél évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetik az igazgatónőt."

Forrás: baon.hu
.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Devizahitelesek figyelmébe ajánlom

Ön is devizahiteles? Indítson bírósági pert bankja ellen!

Íme a formanyomtatvány!

 

Megtekinthető: ITT! 

Szociális kontárság

Előzmény: Szociális szakvizsga margójára I-IV.
 

Hova is tart a mi hivatásunk?

Az első nonszensz amire visszaemlékszem az volt, amikor az íróasztalnál ülők kitalálták, hogy össze kell mosni a hatósági és a segítő szakmát… Érthető, hiszen többségük hatósági munkát végzett korábban… Ennek első intézményesített változata volt a gyermekjóléti szolgálat, mely a veszélyeztetett gyerekek számára lenne hivatott segítséget nyújtani, a gyámhatósággal együttműködve, annak utasításait is kötelezően végrehajtva, fenyegetve a gyermeket és családját súlyosabb intézkedés foganatosításával, folyamatos ellenőrzés és „gondozás” mellett…  Valószínű ez a mentalitás a pártfogói szolgálatból nőtte ki magát… A szakma hangos tiltakozását, már akkor is elnémították…

Egy hatósági identitással rendelkező intézmény (segítő szolgálat) vezetőjének nem okozott gondot ama botrányos utasítás kiadása egy utcai szociális munkás kollégájának, hogy szirénás rendőrautóval, egyenruhás rendőrökkel együtt rendszeresen járják végig a presszókat, iskolakerülő diákokat kutatva… Ez még, tizenpár évvel ezelőtt skandalum volt… (Nekem ma is az.)

Emlékeznek még, amikor ombudsmani javaslatra – egyéb szakmai módszerek megváltoztatásának átgondolása nélkül - levetették a pszichiátriai otthonok ablakairól a rácsokat… Meg is lett az eredménye… évente több öngyilkosság, melynek többsége halállal zárult… Pedig egy ombudsmani javaslat, az csak egy ajánlás…

Manapság pedig, látjuk a híradóban a Máltai Szeretetszolgálat vezetőjét a belügyminiszterrel karöltve nyit meg egy új hajléktalan szállót, ahol külön szoba áll majd a rendőrség rendelkezésére! ??? Kíváncsi lennék mi lesz az ajtóra írva… javasolnám az „Interjúszoba” feliratot (szakmai minimum előírás)… Milyen abszurd… Ilyen még az intézményünkbe sincs… Legyen inkább „Vallató”…

Szociális munkást börtönnel fenyegetnek, mert képviseli a klienseit az etikai kódex értelmében!? Az ember esze megáll… Hát nincs ott egy szakember, aki azt mondaná: Ácsi… ez egy másik szakma, sőt egy másik hivatás!

2006-ban kötelezővé tették a szociális szakvizsga letételét a szociális intézmény vezetőinek, amit a továbbiakban  feltételül szabtak… Annak is előírták a szakvizsgázást, aki ilyen irányú gyakorlatot szerzett és felsőfokú tanulmányokat folytatott… Ellenben bárki, bármilyen szakmai képesítéssel megszerezhette, ha letette előtte a szociális alapvizsgát… Persze mondanom se kell, nem kevés pénzért… Igaz, többségükben nem is a saját pénzükből… Így aztán az a fura helyzet állt elő, hogy olyan ember szerezhet jogosítványt  közpénzből, szociális intézmény vezetéséhez, aki soha nem dolgozott a szakmában, és soha nem volt segítő kapcsolatban egyetlen klienssel sem. Ezzel megtették az első lépést ahhoz, hogy a szakmai szempontokat megelőzzék az „egyéb” szempontok…

S ha valaki nyomon követte az intézményvezetői pályáztatás feltételeit, akkor láthatja, hogy a helyzet tovább romlott… A korábbi feltétel – szociális szakvizsga megléte – kiskapuval megkerülhető… Már csak előnyt jelent… De ez még nem elég… A pályáztatás feltételeként állítandó „szociális ellátás területén minimum 5 év szakmai gyakorlatot szerzett felsőfokú végzettséget igénylő munkakör betöltésével” kitétel is felhígult, nem szakirányú  - gyermekvédelem, egészségügyi ellátás, közoktatás – társszakmák beemelésével, ami teljességgel indokolatlan és érthetetlen… Nemcsak az intézmény típusa, szakmai feladatok ellátása, azok törvényi háttere különbözik (szociális, gyermekvédelmi, egészségügyi, oktatási törvények), hanem a szakemberek, a kliensek, és a munkavégzés jellege is. A közszolgáltatást végző más-más végzettségű szakemberek szakmai identitása is lényeges eltérést mutat: segítő, gondoskodó, ápoló-gyógyító, oktató-nevelő… Az intézmények felépítése, szerkezete, szemlélete is eltérő (hierarchikus, demokratikus). Erről már korábban is írtam, lásd: ITT! és ITT! Nincs viszont továbbra sem szakmai, mentális és vezetői alkalmassági vizsgálat, sem vezetői gyakorlat, mint feltétel…

S ha ehhez hozzávesszük politikusaink elharapózott lekezelő, arrogáns nyilatkozatait, akkor feltevésünket nemcsak megerősítik, hanem további komoly aggodalomra adnak okot… például arról, hogy „mindenki annyit ér, amennyi pénze van” (Lázár), meg arról, hogy „az adórendszer nem szociális intézmény” (Navracsics), vagy a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban értesültünk arról, hogy  a „47 ezer forint mégis csak több, mint a 28 ezer forint” (Orbán - helyesen 22.800!), sőt ebből az összegből „47 ezer forintból nagyon jól meg lehet ma Magyarországon élni, megnyugtatóan, kiszámíthatóan.” (Matolcsy György, Zsiga Marcell).

Az írás elején feltett kérdésre ti. „hova is tart a mi hivatásunk?”, az önök többsége is tudja a választ, de azért én is elmondom… Oda, ahova a többi szakma és hivatás… a süllyesztőbe…

Itt az ideje megálljt parancsolni!

Eddig tartana a bejegyzésem, de egy kedves ismerősöm azzal kritizált meg valakit, hogy csak riadalmat kelt, de nem mutat kiutat, reményt… Nos, megpróbálom…

Igaz, vannak elvétve olyanok, - mint Miletics Marcell - akik szembemenve az értéktelenítő folyamatoknak, nap mint nap megküzdenek mások életben maradásáért… Megnyerő, hiteles és szuggesztív egyéniségének és magas szakmai tudásának köszönhetően sikerült bevonnia ebbe az áldozatos munkába – a híradások tanulsága szerint - még professzorát is…

Remélem, hamarosan döntéshozói pozícióba is bevonják őket, és a hozzá hasonló szakembereket, s végre helyes mederbe sikerül terelni a szociális szakmát is.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

NEM CSAK "ÉSZ OSZTÁS"

Nem állítom, hogy kötelező, de (szerintem) elvárható, hogy valaki tevőlegesen is fellépjen mindazon visszásságok ellen, amiket tapasztal. Tudom, sokszor "piszkálom" a csak névtelenül hozzászólókat, a ténylegesen nem cselekvőket, hogy ne hallgassanak, de higgye el mindenki, hogy van értelme, még ha rövid távon kockázatosnak is tűnik! Annak bizonyságául, hogy én nem csak másoknak "osztom az észt", hanem teszek is valamit:

 http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kek-hirek-bulvar/tovabbkepzes-helyett-wellness-429045

Csak együtt, közösen összefogva és fellépve lehet eredményt elérni, vagy legalább segítőileg melléállni pl. Erzsike mellé, mert egyedül harcolnia (különösen mások igazáért) nagyon nehéz és egyébként is megérdemelné a tevőleges támogatást. (és most itt nem "szimpátia tüntetésre gondolok, hanem pl. információkra, szükség esetén tanúskodásra) Nem elég csak itt elítélni névtelenül azon munkatársakat, akik aláírásukkal igazolták azt, hogy ő összeférhetetlen lenne, tenni és lépni kell ellenük, hogy a jövőben ilyesmi soha többé ne fordulhasson elő!

Búcsúzzunk csendben kollégánktól, Lacitól

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

ANONIM üzenet érkezett – 2012.02.19. 17:03

Az anonim levél tartalma a következő: „Részvétem az öngyilkos ember családtagjainak, így név nélkül, mert én is félek. Kiskunhalason sokan félnek. Ebben a városban terjeng a bűn szaga. A maffia, az önkény terrorban tartja az embereket. Remélem, hogy öngyilkossága előtt az ápolónak volt még ereje leírni egy búcsúlevélben, mi is történt az Intézetben. És hogy ezt a búcsúlevelet nem viszi el holnap, vagy ma a rendőrség egy házkutatás során. Most aludjanak rosszul a bűnösök!

Reménykedjünk, hogy a többi becsületes ápoló nem követi a halálba, hanem kihívják a sajtót Budapestről, és kitálalnak! Csak a sajtó adhat védelmet! Két ember kell, aki egyformán beszél a sajtó előtt, nyilvánosan, de jobb volna három. És akkor a bűnös vezetők megbuknak! Nem lehet az igazságszolgáltatásban bízni, csak a budapesti sajtóorgánum tudja megvédeni a kitálalókat. Egy kis szervezés kell, mobiltelefonok használata nélkül. A sajtót utcai telefonról kell hívni, vagy egy biztosan le nem hallgatott telefonról. Nem kell tovább tűrni, nem kell várni, míg mindenki megbolondul, akinek van egy kis lelkiismerete. Nem kell több öngyilkos! Már a fél világ figyeli ezt a blogot, meg van alapozva a nemzetközi közfigyelem! Csak egy szikra kell, és 2-3 ember bátor kiállása! És megtörténik, aminek már több mint 2 éve meg kellett volna történnie: rendes kivizsgálás, a felelősök menesztése. Új hozzáértő, tisztességes vezetés kinevezése.”

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Újabb öngyilkosságba hajszolt kolléga?

 

Mindannyiunkat mélyen megrendített a hír, hogy tegnapelőtt öngyilkosságot követett el B. László ápoló kollégánk… Együttérzünk szeretteivel, családjával…

Nehezen lehet szavakat találni…

Aztán az eszünkbe jut a másik két kolléga, akik szintén az öngyilkosságba látták a kivezető utat… László volt a harmadik munkatárs, aki az intézményi terror tragikus áldozatává vált… Az érzékenyek elmennek, a névtelen terroristák pedig maradnak.

Az intézményi botrány kirobbanásakor, két nővér feljelentést tett az ügyészségen és az országos médiumokhoz fordultak, mivel a – szolgálati út betartása mellett megtett – panaszukkal érdemben nem foglalkoztak.

Akkor még úgy tudták, hogy többek között B. László is csatlakozni fog hozzájuk, de az utolsó pillanatban visszakoztak.

Pár hónap múlva, amikor már a rendőrségi meghallgatások folytak, találkoztam vele a kórházban… A szíve rendetlenkedett. Tudtomra adta, hogy tudja, hogy a blog miatt én sem vagyok könnyű helyzetben… Majd hozzátette, - bár nem kérdeztem – nem tehette meg, hogy tanúskodjon… Pontosan tudtam mire gondol… Megértettem, bár nem értettem vele egyet.

Elmondta még, mióta kiderült a munkahelyén, hogy kollégái ellen – helyesebben a betegek mellett – akart tanúskodni, állandóan zaklatják, bántják a kollégák, a főnökei… Kérte, hogy helyezzék át másik osztályra, de nem tették… Meggyőződése, hogy szándékosan ártanak neki… Engem nem kellett erről meggyőznie, hiszen sok-sok hasonló panasz érkezett hozzám a kollégáktól… Lásd: ITT! és ITT! 

Megfenyegették kirúgással, vagy őt is zsarolhatóvá tették? Nem tudhatjuk… Csak azt tudjuk, hogy így működnek a lélek nélküliek… Betegesen élvezik, ha valakit gyötörhetnek.

Később hallottam, hogy átkerült a 7. osztályól az időseket gondozó, férfi-ápolási osztályra… Örültem neki, gondoltam fellélegezhet… Reméltem ezt, annak  ellenére, hogy korábbi kollégái közül néhány követte…

Ismerem a rendszert, kívülről, belülről… Félhettek tőle, hiszen sosem tudni: hátha a lelkiismerete nem bírja tovább és mégis kitálal… Mert neki volt lelkiismerete…

Munkahelyi környezetének segítenie kellett volna őt, hiszen vívódása közismert volt… Nálunk azonban ez nem volt szokás… aki segítségre szorult, abba inkább még egyet belerúgtak, vagy rúgattak… Ha valakit kipécéztek maguknak, az mellé nem mert szinte senki odaállni. Ha mégis, - még ha csak gondolatban támogatta is - nem maradt megtorlatlanul… Arról, hogy a dolgozók egészségi állapota az intézményi terror miatt veszélyben van, én magam tájékoztattam Bányai Gábor elnök urat, először levélben, majd személyesen… ITT!

Segítség nem érkezett, csak újabb retorzió…

Aztán hallottam, hogy őt is fegyelmi eljárás alá vonták többedmagával, mondván, hogy veri a betegeket… (Sosem verte!) Aztán ki is derült, hogy mégsem verte… Akkor azt állították, hogy elcsattant egy pofon… amit, sehogy sem sikerült bebizonyítani… Mindegy, végül is már meghurcolták… Az ellenkezőjét meg már úgyse hallja meg senki… Osztályos foglalkoztatóként elmondhatom, hogy mindig lehetett rá számítani, segítőkész és figyelmes volt mindenkivel.

Úgy hírlik, hogy a fegyelmi eljárás – egy volt ügyész vezetésével -, inkább az inkvizícióra hasonlított: kihallgatás, vallatás, vádaskodás… Őket bezzeg nem illette meg az ártatlanság vélelme… sem.

Kevesen háborodtak föl az eljáráson, mert mégsem háboroghat az ember naponta, mindenen… Meg aztán már háborogni sincs ereje… Örül, ha egy nap megússza, és kimarad a (le)osztásból… Reménykedik, hogy vele ez sosem történhet meg… Aztán persze csalódás éri…

De a rettegés nem múlik, mert újra be kell menni… Marad hát a gyógyszer - ahogy megírták sokan -, s az érdektelenség, az apátia… Nekik az Ember az nem számít… Mert az ember, csak az embereknek számít…

Továbbra sincs segítség… Van már ugyan lelkészigazgató, meg magát kereszténynek valló megyei elnök úr… Csak hiányzik a Lélek, a keresztyéni lelkület, a humánum, s az igazságosság.

Az emberteleneket nem mentheti fel senki és semmi… még az sem, ha pénzért, pozícióért zsarolhatóvá váltak, hagyták magukat megzsarolni, vagy a kezük meg van kötve, „netán” utasításra cselekszenek…

Az üldözöttek halálba menekülésével nem érthetünk egyet. Ismerős ugyan az a gondolat, hogy a halál egyfajta megváltás lehet az állandó gyötrelmek közepette, én mégis azt mondom, hogy nem szabad föladni… Juszt se… Ne örvendeztessük meg a gonoszt... 

Egyébként pedig honnan tudnánk meg, mi volt Isten terve az életünkkel? Mert senki sem születik hiába... És senki sem él hiába, mégha előbb is távozik el közülünk...

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

KÖNNYŰ MÁSÉVAL VERNI A CSALÁNT!

Nem tudok és nem is akarok szó nélkül elmenni az ezen blogon az enyémhez (detonator blog) hasonlóan tapasztalható jelenségek mellett, amik miatt én előbb egy ideig szüneteltettem a bejegyzéseim közzétételét, majd azokat folytatva kizártam a megjegyzésírások lehetőségét.

Hosszú hónapok teltek el a blogok megnyitását követően, de a mi oldalunkon még mindig csak ott tartunk, hogy csupán névtelenül osztják számosan az észt, hogy mit is kellene tennünk és hasonlóak, miközben magát, személyét közülük senki sem vállalja.

Az egyik hozzászóló azt írja: "Ügyvédet kellene fogadni, nem is a megyéből, hanem máshonnan!" Kinek a költségén? A másik hozzászóló meg azt, hogy: "Fel kell jelenteni!" Osztják ám a névtelenek azt észt, pedig nem tudok arról, hogy nekik bárki és bármi is tiltaná azt, hogy maguk is lépjenek, pl. maguk tegyék meg a másnak javasolt feljelentést!

De ugyanúgy nem tudok arról sem, hogy miközben ellenünk, a blogokat üzemeltetők ellen számos eljárás indult a velünk szembeni feljelentések miatt, aközben lett volna akár csak egyetlen önmagát vállaló is, aki odaállt volna pl. az Erzsike elé, hogy: " itt vagyok, mit tudok segíteni?!"

Nem kellene sok mellettünk kiálló ahhoz, hogy a minket feljelentgetők meggondolják magukat, elgondolkozzanak azon, hogy érdemes-e, de így bátran és nyugodtan teszik a feljelentéseket, mert tudják, hogy ezen az oldalon nincs segítség, egymásért összefogás, csak náluk működik a véd- és dacszövetség.

Ugyanígy meglepődve olvastam a blog egyik cikkéhez "írt" megjegyzést. Kedves István! Ha már a blogomban megjelentett írásomat saját megjegyzéseként itt, ebben a blogban közzéteszi , illene legalább utalnia rá, hogy az honnan és kitől is származik, nem? különösen, hogy anélkül még értelmetlen is egy kicsit. (nem csak Smidt "Plagibá"-ra vonatkoznak azok a bizonyos bizonyos szabályok, nem is beszélve az illemről és etikáról!)

Talán egy kicsit jobban magukba kellene nézni a megjegyzésíróknak, talán egy kicsit jobban és határozottabban kiállni Erzsikéék mellett, nem csak azért, mert nagy segítség lenne az számukra, de egyben azért a tisztesség okából is, amit épp annyira hiányolnak a másik oldal tagjai részéről, mert szerintem ez így nem tisztességes!

Erzsike sem a saját egyéni érdekét nézte, amikor tette és teszi mindezeket, mégis az ez miatti kényszerű hadakozásában magára marad, senki sem áll mellé magát, önnön személyét és véleményét vállalva segítő tanúként. Vagy ha erre abból a sokszor emlegetett tisztességből mégse "fussa", akkor legalább ne ossza már az illető az észt, hogy mit és hogyan kellene másoknak csinálnia, miközben maga meg csak kussolva meglapul!

Ebben az országban mindig is nagy "divat" volt az ablakon keresztül bámészkodva nézni a deportáltak vonulását és hasonlóakat, de mára már 2012 évet írunk és semmi sem változna? Névtelenül osztjátok az észt másoknak, tanácsokat adva, közben persze csak a háttérben megbújva?

Már nem elég a csak csendes egyetértő hallgatás, a "bátor" névtelen csatlakozó megjegyzés, hanem tettekre, kiállásra, egymás tényleges támogatására lenne szükség! (Detonator azaz Dr.Domokos Győző)

MI LETT VELETEK EMBEREK? HOVÁ TŰNT MÁRA A TISZTESSÉG ÉS AZ ÖNBECSÜLÉS BELŐLETEK?

Szociális helyzetjelentés, avagy segítőből kliens?

 

Nehezen vettem rá magam, hogy a munkaügyi központba menjek, mert nem éreztem magam munkanélkülinek… Sosem voltam munka nélkül, akkor sem, ha nem dolgoztam… Mivel azonban nagy úr a muszáj (TB ellátás), hát rávettem magam…

Három alkalommal kellett mennem, a negyedik a megszüntetés volt… Manapság, három hónap segélyt érdemlünk 11 év közalkalmazotti munkaviszony után (is)…

Közben több pályázatot nyújtottam be állásra, többek között a volt munkahelyemre, intézményvezetőnek. Mivel azonban a - blogon feltárt visszaélések miatt - többször, világosan is tudtomra adták, illetve adatták, hogy nem fogok munkát kapni nemcsak a városban, de még a régióban sem, nem lepett meg az elutasítás. Szerencsére ezek a dolgok sosem okoznak csalódást, vagy kudarcot nekem. Megteszem, amit meg kell tennem, aztán kívülállóként szemlélődve konstatálom az eseményeket…

No, nem vártam a munkaügyi központba se nagy nyüzsgést, vagy kiemelt figyelmet, de azt gondoltam, hogy legalább „álcából” megkérdezik: Talált munkát?, Keresett munkát?, Tudunk segíteni?, vagy „Lenne itt valami, nem érdekli?” stb… De nem, soha egy szót sem szóltak, illetve kérdeztek… Bemegyek, köszönök, visszaköszönnek, odaadom a kiskönyvet, belenéznek a számítógépbe, beírják a következő dátumot, kezembe adják, viszontlátásra… Ennyi, mind a három alkalommal…

Emlékszem, amikor két-három éve egy ismerősöm helyett kellett intéznem a papírjait, mert hétvégén már kezdenie kellett az új helyén, be kellett írnom hét-nyolc munkahelyet a kilépési papírjára, hogy milyen munkahelyekre közvetítették ki, illetve milyen munkahelyeket keresett föl állásügyben… cég neve, címe, ajánlott munkakör, időpont, és ha jól emlékszem az elutasítás okát is rá kellett írnom! Mindezt, azt ajtón kívül ügyintézve, cetlivel a kezembe, az én telefonköltségemen… Visszaadva a kitöltött nyomtatványt, sikerült megkapnom az iratait, az immár sikeresnek mondható szolgáltatótól… végül is pár hónap alatt sok munkahelyre kiközvetítették, amit végül siker koronázott meg… Akkor még próbálták eljátszani, mintha… Ma már semmi nem történik, senki sem csinál úgy, mintha…

Aki tudja, cáfolja, lehet, hogy csak velem történt ez meg és egy peches szériát fogtam ki…

Ezután – amennyiben továbbra is igényt tartok a társadalombiztosítási ellátásra – a polgármesteri hivatalban kell igényelnem az aktív korúak támogatását… Így aztán, még aznap beballagtam a népjóléti irodába… Többször is…

Az előzetes tájékozódásom ellenére is három (!) alkalommal kellett bemennem a hivatalba ez ügyben; egyszer a nyomtatványért, amit ott helyben kitöltöttem, másodízben a párom aláírásával kellett kiegészíteni és jövedelemigazolását (a 17.840,- forintos rokkant nyugdíjáról!) csatolni; majd harmadízben, mivel nem volt elegendő a nyomtatványon már kitöltött TAJ- és Adószám feltüntetése, személyesen kellett bemutatnom a kártyáimat, beazonosítás végett, hiába ellenőriztem a számok helyességét újra, nem fogadták el.

Mellesleg, a kérelmemet határozatban elbíráló osztály vezetője Simon István, Simon Ilona exigazgatónőnk férje, akivel másodízben személyesen is összefutottam. Sőt Rostás László (CKÖ) is berobogott, ő nyilván más ügyében járt el, hiszen nem húzott sorszámot. Láthatóan, még mindig otthonosan mozog az ügyintézők és a vezető irodája között…

Nyolc kisebbségi származású igénylővel várakoztam az iroda előtt… mindenki beelőzött (tudjuk, hogy nehezen bírják a sorbaállást, ahogy az orvosnál is sokszor tapasztaltam)...

Aztán jött és leült mellém egy alkoholbeteg, akiből áradt a cefreszag… Régen, ilyen elő nem fordulhatott, hogy valaki segélyért, vagy bármely más juttatásért piásan érkezzen… Ha mégis, az bizony dolga végezetlenül távozhatott… Nem úgy ő, aki segélyért jött, kapott, és elment… Aztán megszánt egy kedves alkalmazott, - látva, hogy sorra beelőzték a sorszámomat – és intézkedett…

A vége felé befutott egy sorstársam… Őt nyugdíj előtt 7 évvel menesztették, ha jól értettem…

Mindez persze nem meglepő egy olyan városban, ahol – szerintem példátlan módon – a rászorulók a gyermekvédelmi támogatást hiánytalanul, csak a városszéli Cigány Kisebbségi Önkormányzatnál vehették fel! Ma már persze nem így van… Járjanak utána, kinél, hol lehet levásárolni a támogatást!

Eszembe jut egy hozzátartozóm, aki folyton azt mondogatja, hogy ő is volt hajléktalan (kirakták a lakásából) és igenis ki lehet lábalni a nehéz helyzetekből… Ő nem volt hajléktalan, csak nem volt saját lakása… Volt viszont jó állása, szerető családja, akik befogadták… Egy hajléktalan ezt nem mondhatja el magáról…

Tehát, ha megbetegszünk is, és tönkre is akarnak tenni, nem valószínű, hogy klienssé válunk, még akkor sem, ha rászorulók leszünk…

Miért? Mert rendelkezünk azzal tartással, hittel... szeretetteljes, gondoskodó közeggel, valamint mentális, érzelmi, szellemi érettséggel és intelligenciával, amelynek köszönhetően, bár egy sorban ülünk, mégsem egy irányba tartunk… Mert mi nem csak magunkban gondolkodunk, hanem másokban is… Mert nekünk nemcsak a ma létezik, hanem a múlt is, ami kötelez minket a jövőnkre nézve is. Mert terveink vannak, melyek nem önös tervek… és reménységünk szerint, mindig is lesznek…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Jövedelmi (v)iszonyok

A munkaügyi bíróságon Kispálné Dr. Józsa Adrienn bírónő azt kérdezte, hogy mennyi a jövedelmem. 

Miután felmentéssel – összeférhetetlenségre való hivatkozással – elbocsátottak, három hónapra járó munkanélküli járadékot kaptam. Azóta pedig, aktív korúak támogatását kapom...

2012. január 1-től a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege havi 28.500 Ft-ról, 22.800,- Ft-ra módosult. Csak hogy pontosítsak, nem módosult, hanem csökkent…

Méltatlan. Ennek ellenére, azért nem szorulunk szánalomra, hiszen Isten gondot visel rólunk…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

ANONIM üzenet érkezett - 2012.02.14. 1:58

 

Az anonim levél tartalma a következő: „Vincze István: - az ismeretlen tettes a blogra történő bejegyzések feltüntetésével, illetve közreadásával bűncselekményt követett el intézményünkkel, valamint annak vezetőivel szemben akkor, amikor valótlan tényállításokat közölt. -.

Milyen "bejegyzésekre" gondol KONKRÉTAN a feljelentő? Általánosságban nem lehet semmi negatívat írni az Intézményről, csak jót? Vagy KONKRÉTAN tudja, mit tart valótlannak? Ha tudja, miért nem bizonyítja be a feljelentése során, hogy ezért és ezért tartja valótlannak? Legyen a következő, egy hipotézis (nem valós helyzet): Én meg feljelentem Vincze Istvánt, azért, mert hamisan vádol. Hogy miben? Úgy, konkrétum nélkül. Csak úgy általában, hamis vád miatt. Milyen hamis vádról beszélek? Miért gondolom, hogy hamis? Az mindegy! A lényeg, hogy FELJELENTEM! A lényeg, hogy támadok! Aztán járjon ő bíróságra, mert nekem úri kedvem úgy hozta. No, most ehhez mit szólna Isten "hű" szolgája, ha megtenném? Nem szégyelli magát, tiszteletesként? Bort iszik, és vizet prédikál? Hol mutatkozik meg a békességre, igazságosságra való késztetése? Idézzek neki ide egy két bibliai versszakot? Ez az ember nem az igazságosság követe. Szerintem se lelkésznek, se intézetvezetőnek nem való. De az a súlyosabb, hogy igehirdetésre sem alkalmas. Másrészt teológusként nem érthet egy ilyen intézet vezetéséhez, mert nem kapta meg hozzá a megfelelő képzést.”

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Visszatapsolnak…

Az ember azt hinné, ha valakit valakik ki nem állhatnak, mert – mint mondják összeférhetetlen –, akkor azzal az emberrel nem akarnak többet találkozni, de még látni sem… Sőt, nagy ívben elkerülik…  Így van ez, normális esetben. Ha mégsem, akkor valami egészen másról van szó…

Ha nekem nem hisznek, tegyék fel maguknak a kérdést! Gondoljanak valakire, akit nagyon nem akarnak a maguk közelébe tudni! Megtennének mindent azért, hogy újra és újra rákényszerítsék a találkozásra? Ugye nem!

Mert most, ehhez hasonló történik velem… Azon szorgoskodnak az engem „kinemállhatomok”, hogy újra és újra találkozzunk… Ha máshol nem, hát a bíróságon...

Történt pedig, hogy tegnap újabb három feljelentést vettem kézhez… Ezúttal a feljelentők (Nográdi Krisztina gyógypedagógus, Borbás Andrea főápoló asszony, és ......................................) táborához, – meglepetésemre – csatlakozott Vincze István megbízott igazgató úr is.

Az újabb, 7., 8. és 9. feljelentés az előző intézményvezetői pályáztatás után született, ahol nem hirdettek eredményt, ahogy azt előre bejelentette az intézményben Vincze István (lásd: ITT!).

.................................... a Faadakozás, vagy hűtlen kezelés?, valamint az „Ezt is eltapsolták” című bejegyzéseket és az azzal kapcsolatban tett feljelentéseket találta személyére nézve becsületsértőnek és rágalmazónak…

................. másik feljelentése tárgya, már a meghallgatáson okafogyottá vált, illetve tisztázódott... Kérésüknek megfelelően – személyes postai levélben érkező felszólításukra reagálva, jóindulatunk jeleként - töröltük a feljelentésben megjelölt sértő bejegyzést, annak ellenére, hogy az eltávolítással egyidejűleg nem szándékoztak a feljelentéseket visszavonni! Valóban, a pszicho.net-nél ezt elfelejtettem, amit nyomban el is ismertem, és hazaérve haladéktalanul orvosoltunk…

Megjegyzem, elég lett volna – másokhoz hasonlóan - kérniük, ahogy ezt korábban oly sokszor megtettük, s amit jeleztünk is feléjük a meghallgatáson.

Igaz, akkor nem kellene bíróságra, rendőrségre járnunk, hogy költsük az adófizetők pénzét… és raboljuk mások idejét, energiáját…

Vincze István mb. igazgatót azért nem értem, mert ő több ízben is fordult hozzánk e-mailben, - blogunkon megjelent bejegyzéssel, illetve hozzászólással kapcsolatban, - melyet kérésének megfelelően figyelembe is vettünk…

A hivatkozásai tárgyát képező időszakban nem ő volt az igazgató (jótékonysági koncert, fakivágás), sőt, még csak nem is dolgozott az intézményben…

Írja: „feljelentést teszek ismeretlen tettes ellen, mert álláspontom szerint az ismeretlen tettes a blogra történő bejegyzések feltüntetésével, illetve közreadásával bűncselekményt követett el intézményünkkel, valamint annak vezetőivel szemben akkor, amikor valótlan tényállításokat közölt.”

A valótlan tényállításokat viszont, - mely a feljelentés tárgyát képezhetné - nem közli.

Kutya legyek, ha értem!?

Vau, vau…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

A Szabad (Kőműves) Sajtó

 

Minap egy tudósítást olvastam egy Online Újságban… Friss hír volt, mely közérdekű információkat tartalmazott. Két óra múlva a cikk, már nem volt sehol…

Sajtószabadság? Szabad sajtó? Vagy Szabad Kőműves Sajtó? Persze a kérdés most is költői…

Az alábbi idézet egy nem létező jegyzőkönyv-gyűjteményből származik… Ennek ellenére mégis sokan magukévá tettek, mintha betanulták volna… Olyannyira, hogy másként már semmi sem működhet!

„...Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni.

Az első helyen hivatalos jellegű lapok fognak állni. Ezek mindig a mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag jelentéktelen lesz.

A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok, melyeknek az lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a lagymatagokat és közömbösöket.

A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket, melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni előttünk kártyáikat…”

Bővebben: Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei: ITT!

A fentieket megerősíti egy olvasói levél, mely az alábbi  ITT! bejegyzéshez érkezett hozzászólásként:

„Ez a cikk, nem az a cikk, amely felkerült a Baon-ra, majd két óra múlva eltűnt onnan. Ez a cikk egy régi beemelése, annak a cikknek a helyére.
Az eredeti cikk, melyet még volt szerencsénk olvasni arról szólt, hogy amennyiben a törés miatt újabb vádemelés születik, úgy az ápoló is fontolgatja, hogy kitálal a hetes osztályon történtekről, melyről eddig hallgatni "kényszerült". Ebbéli szándékával úgy tudjuk, többen egyetértenek, és hasonló lépéseket terveznek.

Érdekes összefüggést mutat, a "független" ellenőrző szervek függetlenségének megvonása után, a "szabad"sajtó szabadságának durva korlátozása.
Érdekes, bár nem meglepő.”

Az újságnál megkeresésünkre, azt a szűkszavú tájékoztatást adták, hogy le kellett venniük az eredeti cikket!

Valószínű, ez ugyanaz a föntről leszólogató kisemberkék egyike volt, aki az összes ellenőrzést „irányította” az intézményünkbe. Lásd blogunkon, a Ki ellenőrzi az ellenőröket? I-IX. című írássorozatot…

Ha a sajtó nem szabad, akkor semmi sem az… És semmi sem az, aminek látszik. Akkor az egész demokráciásdit, ahogyan azt a Pogánytánc című filmből is megtudhattuk, csak a keresztyén-konzervatív értékek rombolására hozták létre…

Ha elolvassák a jegyzőkönyveket, akkor önök is láthatják, hogy a magukat kiválasztottnak kikiáltott népcsoport, valóban mindenre gondolt... Egyet felejtettek ki a számításból, helyesebben az Egyetlent felejtették ki a számításaikból - mint mindig - Istent.

.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

PSZICHIÁTRIA A HALÁLIPAR

CCHR film

A filmet Budapesten, egy kiállítás keretében volt módunk megtekinteni. Ajánlom minden érdeklődő figyelmébe, laikusnak és szakembernek egyaránt. A téma ilyen irányú megközelítését sokan elvetik ugyan, de elvitatni nem tudják… 

Úgy tudjuk, hogy a gyógyszergyártó cégek nem támogatták a film elkészítését!

Figyelmeztetés: a dokumentumfilm felkavaró, helyenként megrázó és sokkoló!
,

Megtekinthető, letölthető: ITT! 

Egyéb információk:

A film 865 MB, melynek a letöltési ideje ~ 900 KB/sec sebességnél 16 perc.

A film megtekintésének időtartama: 1 óra 48 perc

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Jó sors a rabsors...

Minap levelet kaptam, melyben - többek között - elnézést kért tőlem egy volt kollégám(!?). Kérte, hogy ne haragudjak (!?), de ő már jobban érzi magát a munkahelyén… Az a hihetetlen nagy terror, ami a S-Sz-K irányítása alatt volt, mintha enyhülni látszana… Lehet, hogy csak a közeljövőtől várható változás miatt fogták vissza magukat, de mindegy… Addig is lehet szusszanni, erőt gyűjteni*.
Igaz, továbbra sem bízik senki senkiben, továbbra sem beszél senki senkivel… Arról, hogy jól érezzék magukat a munkahelyen, arról ugyan szó sincs, de nekik már ez is könnyebbség…

Megértem. A legmesszebbmenőkig…

Elgondolkoztam… Miért is haragudnék, hiszen a munkám során az egyik célom az volt, hogy a terror megszűnjön…  Végleg… Velem, vagy nélkülem, mindegy, fő, hogy a cél – töredékét bár, de – sikerült elérni… Még ha időlegesen is. Ő is érzi, hogy ez még nem igazi változás… Akkor, miért lehet lelkiismeretfurdalása? Mert neki van munkája, nekem meg nincs? Mert mások nem álltak ki az igazság mellett, ellenben sétáltak a betegverőkért a gyanúsított vezetők oldalán? Meglehet…

Emberek ártatlanul, ítélet nélkül vannak bebörtönözve, ahol évekig testi, lelki kínokkal gyötrik őket… S ha a mindennapos gyötrelem megszűnik, meg is  könnyebbülnek… Igaz, továbbra is börtönben vannak, de most már nem kínozzák őket naponta… S ezért még hálásak is…
A rab(szolga), aki éhbérért keményen dolgozik, örülhet… Nem lázad már, belül sem… Nem is mer vágyakozni szabadságra, beletörődik sorsába…
És észre sem veszi, hogy ez az abnormális folyamat, valójában mennyire természetellenes…
Hiszen éppen ez volt a céljuk.

Nem kell megelégedni ezzel! Mert csak az igazság szabadít fel… Az önbecsapás sehova se vezet…
Szükség van igazi örömre és igazi szabadságra. Ezek az érzések, erők azonban csak belülről fakadhatnak, és ha így van, többé senki sem irányíthat, senki sem uralhat bennünket…
Még ők sem.

*A szerk.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Levélváltás a blogon...

.
 „Nem kedves Mária, egyszerűen csak egy kicsit belefáradtam abba, hogy hiába tesz bármit is szóvá az ember, nem csupán nem változik semmi sem, de még azok is hallgatnak félelmükben, akikért felemelem a hangom! Mikor jön el az az idő, amikor az emberek merik és tudják majd vállalni magukat és véleményüket? Nem ezt hívják demokráciának? Vagy akkor mi is van ma, 2012-ben itt a kis országunkban? Azoknak kell félniük, akik igazat mondanak?

Amúgy március 12.-én lesz a Juharos ügyben az ítélethirdetés, a gond egyedül csak az, hogy az egész ügy csak egy kis szelete a valós problémáknak, amik itt is, Halason is megtörténhettek, köszönhetően a BKMÖ hathatós támogatásának. (vannak helyek, ahol ezt bűnpártolásnak nevezik, persze vannak olyan helyek is, ahol nem csak dumában van demokrácia)”

Detonátor

„Kedves Detonátor!

Tisztelettel köszöntöm, ez nem demokrácia, ami Magyarországon van. Lassan, de biztosan haladunk a rabszolgatartás felé. RABSZOLGASORS = 47 ezer forintos közmunka, 8 órai munkáért. Ebből a pénzből fizesse a számlákat, neveljen gyerekeket, éljen meg! A Juharos és a Pszichiátrián történtek nyomozását politikailag akadályozták. Nem az igazság a fontos, hanem a hazugságnak az érvényesítése. Nálunk is visszavonták a beszarósabbjai a vallomásukat a robbantás után. Nem emlékeztek mit is vallottak.

Gondolom Önöknél is hasonló a helyzet. A fenntartó az alkalmatlanságát, BUTASÁGÁT fejezte ki a hozzáállásával, vizsgálatainak eredménytelenségével (nagy betűvel, mert nagyon buták.).

Remélem márciusban már Halason is lesz valami ítélet, ami legalább az igazság határát súrolja. Hiába szóltak itt egyik pártnak, vagy másiknak, nem történt változás. Beteg ember nem ember alapon, tüntetés a betegverőkért, az a valami, a fényes tett Simon-Bányai párosnál. Bányai meg képviselő, hogy várhatjuk el tőle az igazságot?”

Mária

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Isten hozott Detonátor!

Örömmel értesítem hűséges érdeklődőinket, hogy a kecskeméti Juhar utcai intézmény bloggerének írásai ismét olvashatók. Látogassanak el weboldalára!

Elérhetőségét lásd az oldalmodulon, és ITT! 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

A lehetséges válasz a történések hátterére...

Gondolkodóknak, válaszkeresőknek ajánlva megtekintésre: ITT! 

Előzmény: ITT! és ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Ez a robbantás, nem az a robbantás…

Talán emlékeznek még (lásd az oldalmodulon: Gyalázat I-II. – Terror az éjszakában!), hogy a koronatanú vallomását követő este a családjánál robbantásos merénylet történt, melynek következtében két autó kiégett, a szín alatt álló konflisok is megperzselődtek… a kár tetemes… nincs, ki megtérítse… A terhelő tanúvallomás egyike P. Tibor vádlott ellen szólt…

Tizenpár oldalas jegyzőkönyv, helyszínelés, vizsgálat, nyomozás, szakértői vélemény… Eredmény: nulla… Majd fellebbezés, újabb papíralapú vizsgálat, ezúttal egy szakértőbbnek tűnő megállapítás, melyet - véleményem szerint az összes elutasítandó szakértés alkalmával, ugyanazzal a - „szak” blabla szöveggel indokolva hárítanak el.

A jegyzőkönyv megkérésekor ijedten kifogásokat keresők, egymásra hivatkozók adták egymásnak a telefonkagylót, mondván „ez eddig nem volt szokás”… Már akkor rossz érzésem volt, hogy miért nem adják ki a jegyzőkönyvet kifogások nélkül, s mi ez a nagy riadalom egy egyszerű kérés esetén a tűzoltó hatóságoknál?

Több dolog merült fel bennem… vagy nagyon dilettánsak a vizsgálódók, vagy nagyon profi(k) az elkövető(k)… Az előzőre rácáfoltak a kellő hozzáértéssel és alapossággal dolgozó  helyi és megyei helyszínelők. P. Tibor ápoló, az elkövetés időpontjában éppen dolgozott és nem hagyta el az intézményt… Tételezzük most fel, hogy ez valóban így történt… bár ez nálunk nem lehet kizáró tényező, hiszen közismert, hogy néhány kolléga munkaidőben rendre elhagyta munkaterületét, sőt az intézményt is. Maradna tehát a profi elkövető elmélet, vagy ami még rosszabb, a háttérben törvény felett álló megbízó, vagy megrendelő áll…

A profi elkövetők sokba kerülnek, és általában nagyobb volumenű ügyekbe (maffialeszámolás, területszerzés) szokás felbérelni őket… Kizárásos alapon, marad tehát a legrosszabb… De mi lehet a célja a megbízó(k)nak (ha van ilyen)?  Bosszú, megfélemlítés, vagy mindkettő?

Pár hete a sajtóból értesült ország-világ, hogy ismét Kiskunhalason, ezúttal az Akadémia söröző játéktermi részében történt robbanás… A kár, az első híradások szerint 50 millió forint, ami pár nap múlva a duplájára emelkedett… Attól most tekintsünk el, hogy a sörözőt jónéhányan gengszterek fészkének tekintik, s attól is, hogy az elkövetőnek sokan hálálkodnak ismeretlenül, hiszen szemükben ő egy jótevő… (Köztudott, hogy sokak gyötrelmét, és családok tragédiáját, vagyonok elherdálását okozta a játékterem működése…)

Persze ez a robbantás, nem az a robbantás… Itt nagy erőkkel folyik a nyomozás… Itt rögtön nyomravezetői jutalmat ajánlanak fel, s láss csodát, napokon belül megvan a gyanúsított, P. Tibor…

Ez a P. Tibor valószínű, nem az a P. Tibor…

Visszatérve a mi esetünkre, itt az áldozatok egyszerű, egyenes, dolgos emberek. A szülők becsületre, felelősségre nevelték gyermekeiket… Az ápolónő, másokért való kiállása során veszélybe sodorta saját magát és családját is… A tisztességes bajba kerül, komoly veszteségét nincs ki megtérítse, és a felelős(ök) sosem kerül(het)nek bíróság elé…

Aki viszont egy bűnbarlang ellen elkeseredett dühében támadást intéz, az kíméletlenül meglakol… Az üzenet baljósló…

A két történet eddigi tanulsága szerint, aki morális értelemben pozitív dolgot tesz, (mert ugye mások függőségéből, nyomorúságából hasznot húzni, több mint tisztességtelenség) úgy, hogy közben nem fenyegeti mások testi épségét az megbűnhődik, míg, aki alantas céltól vezérelve ártatlan emberek életét veszélyezteti, súlyos lelki, anyagi kárt okozva, az megússza…

Persze, ők nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni: Senki sem ússza meg. Igaz bíró előtt kell feleljenek, ahol nem lesz jogász, se ügyvéd, se ülnök, se zárt tárgyalás… De még titkosítás sem…

Remélem a két eset közti ellentmondások, másokat is elgondolkoztatnak… S hogy a fenti kérdésemre visszatérjek, érdemes arra is egy kis figyelmet fordítani, hogy mi történt ezután… Hogy van-e összefüggés, nem tudhatjuk biztosan, de az bizonyos, hogy az esetünk után a bíróságon, sorra visszavonták a tanúk a korábbi, rendőrségen tett vallomásaikat…

Az autók robbantásánál – ellentétben a sörözőével - nem tapasztaltuk, hogy nagy erőkkel nyomoztak volna, sőt egy szakértői jelentést is úgy kellett kicsikarni, szinte a szó szoros értelemben… Az első szakértői jelentésből pedig – laikusként is állíthatom -, hogy csak a szakértelem hiányzott, a másodikból pedig csak azok a konkrétumok, melyek alapján beazonosítható lenne, hogy mely esetről is szakértenek…

Választ csak úgy kapunk, ha a helyes kérdést tesszük fel… Esetünkben immár nem visz előre, ha azt kérdezzük, hogy ki volt a robbantó? A kulcskérdés az lehetne, hogy miért nem bukkantak a nyomára az elkövető(k)nek?  Mert ha annak néznének utána, hogy kinek az érdekében állt a tanúk megfélemlítése, közelebb jutnának a megoldáshoz… Ha szeretnének… No, és nem mellesleg vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy kinek áll rendelkezésére az az eszköztár, az az anyagi- és az a kapcsolati tőke, amivel ez kivitelezhető, netán eltussolható?

Remélem fejtegetésem segíti a nyomozóhatóságok munkáját… Itt az ideje, hogy az igazságszolgáltatás joga, érvényre juttatása minden állampolgárt egyöntetűen megillessen! Nem csak papíron.

A két robbantásos történetből jelenleg az szűrhető le, hogy ahol pénz és hatalom van, ott megvan a tettes, ahol a kisembert éri kár, ott a tettes(ek) megúszhatják…

Legalábbis, látszólag…

Egyelőre.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Pályázati kiírás

A Bács-Kiskun Megyei Intézményfenntartó Központ

a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 20/A.-20/B § és a

257/2000. (XII.26.) Korm. rendelet 1/A.§ alapján

pályázatot hirdet

a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona

igazgatói (magasabb vezetői)

állásának betöltésére az alábbiak szerint: ITT!

Névtelen hozzászólásként érkezett, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Egy másik lehetséges válasz a történésekre…

 
Előzmény: ITT!

A múlt héten két előadáson is jártam, két különböző helyszínen. A két különböző előadó szinte szó szerint ugyanazt a megállapítást szögezte le:

„Jelenleg a világ két legnagyobb üzlete: a fegyver, és a gyógyszer…”

A fegyver is, a gyógyszer is öl… A két dolog pedig szoros összefüggést mutat… A háborúk kirobbantóinak személyiségéről alant olvashattunk… Talán, ha ők állnának kényszergyógykezelés  alatt, kevesebb áldozat lenne világszerte…

Eszembe jutott még, Papp Lajos professzor által írtak és mondottak: „ha a beteg túléli is a betegséget vagy a műtétet, a gyógyszerekbe bizonyosan belehal…”.

Az egyik előadáson elhangzott még, hogy egy közismert orvosprofesszornak megtiltották egy bizonyos – életmentő – beavatkozás elvégzését… Sőt, meg is fenyegették, ha még egy műtétet végrehajt, akkor oda az állása! A műtétet egyébként Európa szerte mindenütt engedélyezik és végzik is az orvosok…

Lásd még: Orvoskutató professzort kuruzslással vádolnak!?

Elképzelhető hát, hogy a pártfinanszírozások mellett, a gyógyszerlobbi is a háttérben áll?

Az intézményekben történt visszaélésekre adandó lehetséges válaszokat megerősíti egy régi ismerősömmel folytatott párbeszéd… Öreg motorosnak számít az illető… Nemcsak a szakmánkban…

Kérdeztem: Gondoltad volna, hogy hazánkban a szociális ágazat nem a rászorulókról, hanem a pénzek lenyúlásáról szól?

Egyszerű, magabiztos válasza meghökkentett: „Mindig is arról szólt.”

Lásd még korábbról: Állami gondoskodás, vagy fosztogatás?

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!