Hagyományos japán Szerencse Cica

Nem mindenkinek jön be... :))

...Most kezdődik, ...most kezdődik...

 

Nagyításért kattintson a képre!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

KEZDŐDIK

Nagyításért kattintson a képre!

Döntésképtelen bizottság

 

„Eredménytelennek nyilvánította a halasi pszichiátria vezetői posztjára kiírt pályázatot pénteki ülésén a megyei önkormányzat közgyűlése…

Dr. Molnár Gábor MSZP-s képviselő hozzászólásában úgy vélte: lett volna alkalmas, megfelelő gyakorlattal rendelkező pályázó a három jelentkező között. Évek óta tudják, hogy baj van a halasi pszichiátriával. A pályázat eredménytelennek nyilvánítása tovább halogatja a helyzet megoldását.”…

A teljes cikk megtekinthető: ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Egy pályázati meghallgatás margójára…

A teljesség igénye nélkül kívánok egy kis ízelítőt adni a meghallgatásomból…

Mikulásné Oláh Ágnes, kezdeti méltatás után felvetette, hogy nem értek a gazdasági dolgokhoz (a pályázati kiírásban nem volt feltétel a gazdasági végzettség)... Majd veszek föl egy gyakorlott szakembert, aki törvényesen és körültekintően fog bánni a pénzekkel.

Annak a bérét, meg hogyan próbálnám meg kigazdálkodni?... Hát átszervezéssel, mint írtam is.

S miből fizeti a fenntartó a munkaügyi perek utáni követeléseket? Azokat kell elküldeni, akik nem nyerhetnek, mert nem végeznek megfelelő, vagy semmilyen munkát. Egyébként pedig bérmegtakarításból.

Hogy gondolnám elküldeni azokat, akikre az ártatlanság vélelme vonatkozik? Azonnal elmozdítanám őket a betegek mellől… Ez a fogalom egy jogi fogalom, a büntető eljárás része… amit a betegek élete és biztonsága felülír. Ráadásul nálunk az is a betegek mellett dolgozhat, aki elismerte a visszaélést, bántalmazást... s ez véleményem szerint teljesen elfogadhatatlan. Bocsánat, nemcsak az én véleményem szerint, hanem a szakma véleménye szerint is. Ha ez ügyben a  delegált "szakember" Mikulásné Oláh Ágnes (Cegléd) konzultált volna szakemberekkel, vagy csak a józan eszére hallgatna, nem tett volna fel buta, jogi furmányos kérdéseket… Ha az ő hozzátartozója lenne az áldozat, valószínűleg nekirontott volna az egész szakmának…

No jó, de nekem nincs intézményvezetői gyakorlatom (ugyancsak nem volt feltétele a pályázatnak)… De van, mondom, az MMSZ Dél-Budai Központját vezettem Soros ösztöndíjasként… No jó, de akkor sem volt kinevezve igazgatónak, hanem csak egy szerződés volt a Soros Alapítvánnyal! Akkor hogyan láthattam bele, az intézmény egészének a működésébe? A gazdasági rész, mint minden nagyobb (több telephelyű) munkahelyen a központban van… Nem kellett belelátnom, nem az volt a feladatom.

(Szerinte pl. a Mozgássérültek Kiskunhalasi Nevelőintézete vezetője  nem is vezető, mert nálunk végzik az adminisztratív feladatokat?)

Egy dologról megbizonyosodhattunk… A közpénzek elherdálása senkit sem zavar, sőt a delikvenseknek, aberráltaknak, bántalmazóknak, igenis helyük van az intézmény további életében!

No jó. Azon most lépjünk túl, hogy a régi igazgatónak és a mostaninak sem volt gazdasági végzettsége, sőt szakmai (!) sem… Ezt nem kifogásolta a bizottság, sőt, őket vélte, véli alkalmasnak!

Volt azonban közöttünk egy olyan szakember, akinek a pályázatába nem lehetett belekötni… Tíz éve intézményvezető egy megyei pszichiátriai otthonban, és lakóotthonban… Kiváló eredményeket produkált, szakmai ötletek, megoldások és módszerek sokaságát kínálta föl a pályázatában az intézményünk javára. Hogy rajta milyen fogást talált a bizottság, elképzelésem sincs… Lehet, hogy ő sem mutatott hajlandóságot Simon Ilonával (és protektoraival) együtt vezetni az intézményt? Még ilyet!

Mindenesetre pályázata publikálásra hivatott, s reméljük megosztja tudását, tapasztalatát velünk, mert sokan szeretnénk tanulni  tőle…

Biztos voltam benne, hogy ő lesz a befutó… Örültem volna neki, mert végre 11 év után szakavatott  vezető kezébe került volna az otthon…

Szomorúan értesültünk róla, hogy nem így lett… Egyelőre, nem kell a bizottságnak szakember az intézmény élére…

Én az ő helyükbe, nem adnék át így intézményt a kormányhivatalnak, tovább rontva ezzel is a megye presztízsét. De lehet, hogy ez már rég nem is számít…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Eredményhirdetés a pályázók meghallhatása előtt…

 

Ma délelőtt volt az intézményvezetői állására pályázók meghallgatása a Megyeházán, ahol én is részt vettem.

A BKMÖ Szociális Egészségügyi és Foglalkoztatási Bizottsága egymás után hallgatott meg bennünket.

A meghallgatások (kihallgatások) után tanácskozott a bizottság, majd behívattak mindhármunkat, és tájékoztattak arról, hogy a pályáztatás eredménytelen. Vincze István megbízatását a bizottság meghosszabbításra javasolja 2011. december 31-ig, melyről a pénteki közgyűlés határoz majd.

A pályáztatás eredménytelenné nyilvánításának okáról nem nyilatkozott a bizottság, sem nem tájékoztatta a pályázókat…

A pályáztatás eredménytelenségéről, a pályázók meghallgatása előtt több mint egy héttel korábban, Vincze István mb. igazgató már tájékoztatta munkatársait, és arról is, hogy ő marad a megbízott igazgató december 31-ig. Lásd: ITT!

Információáramlás hiánya? Freudi elszólás? Csalás?

Olyan volt ez az egész, mint amikor szüret előtt palackozzák az újbort!

Több tiszteletet, várna el az ember az illetékesektől. Ha eldöntötték, hogy kit akarnak, akkor minek a herce-hurca? Nem lett volna tisztességes közölni, hogy ne fáradjunk, mert nekik már meg van az igazgató… Ráadásul, nem is egy…

Uray Erzsébet

Tovább az úton...

Nagyításért kattintson a képre!

Pofátlanság tetőfokát elérték!!

Olvasói levél – A kő marad…

"Madarat tolláról, embert barátjáról"

Végig követtem a blogon, az intézményben történteket, helyesebben történéseket. Most, hogy befejezéshez közeledik, hiszen napokon belül lezárul(?), kezdődik(?), folytatódik(?) az intézetben lakók, dolgozók sorsa. Igen a sorsa. A "sorsok minősége, milyensége" a fontos.
Nyugodt lelki ismerettel, mondhatom URAY ERZSÉBET nem vesztes és nem győztes ebben a történetben! Abban bizonyos vagyok Ő sorsának minősége és milyensége: EMBER-hez méltó, Istennek tetsző. Nem ítélkezem mások felett, mert nem is tehetném, de abban bizonyos vagyok eljön a nap amikor "ítélkeznek" mindannyiunk felett:

"Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad."
 

Wass Albert: Üzenet haza

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Olvasói levél - A hittel építő

"Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből. És a homokszemcséket köddel kötötte össze. 

És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta, s azt mondták: „Bolond!” De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek, s azt mondták: „Majd a legelső szél összedönti.” És jött az első szél, nem döntötte össze. És jött a második szél, az sem döntötte össze. Akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, ami addig felépült. És az emberek, aki ezt látták, csodálkozva összesúgtak, azt mondták: „Varázsló!” És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát. 

És az ember nem szitkozódott, és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára, és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből. És a homokszemcséket köddel kötötte össze."

Olvasónktól  kaptuk, nagyon köszönjük!

Wass Albert: Előhang (Virágtemetés)

Nagyításért kattintson a képre!

Összegzés

Lehet, hogy sokan furcsának találják a címet, mert összegzést év végén készítünk. Számba vesszük, hogy milyen évet hagyunk magunk mögött, és mit várunk az elkövetkezőtől.
Tegyünk most kivételt, mert nem évet, hanem reményeink szerint egy korszakot zárunk le!
Lezárjuk, de elfelejteni sokáig nem tudjuk!

Borzalmas, mi több, - néha már - elviselhetetlennek tűnő éveken vagyunk túl! Sajnos, történt igazi visszafordíthatatlan tragédia is, úgy a lakók, mint a munkatársak életében.
Volt ebben az elmúlt 11 évben és 3 hónapban kirúgás, lelki megnyomorítás, alázás, sértés, fegyelmik garmada, fenyegetés - majdnem kihagytam - és nyilvános megszégyenítés!
Hogy mi nem volt? Szervezett, hozzáértő irányítás, emberi elismerő szó, bizalom és felelősség vállalás  a kimondott szóért!
Hamar kialakult a diktatórikus, vagyis parancs uralmon alapuló vezetés! Exigazgatónő sokáig nem vette észre, pedig többen figyelmeztettük, hogy már nem ő a vezető!
Mire rájött, már késő volt. Bekövetkezett az, ami ellen már nem tudott tenni, zsarolhatóvá vált. Szinte mindenre fordítva reagált, mint elvárható lett volna! Nem a hozzáértő munkatársakra támaszkodott, sőt, mi több, egyenesen az ellenséget látta bennünk! Vezetőink olyan szintre jutottak, hogy már mindenkiben ellenséget láttak!
Információkat tartottak vissza, mert a szakmai tudás hiánya butasággal és gőggel is társult. Ez így együtt a beosztott munkatársakra nézve léleknyomorító! Szembesültünk nap mint nap a hazugságokkal! Védtelenek voltunk, mert rögtön megkaptuk a ne próbáld megmagyarázni panel mondatot.
A visszaigazolást minden esetben megkapták a közeli rokonoktól, barátoktól és azok barátaiból verbuválódott, hihetetlenül ostoba udvartartásuktól. A szemükbe ez a csapat volt a mértékadó! Erre én csak azt mondom, illetve írom, hogy madarat tolláról... a többit tudjuk, sőt tapasztaltuk!

Tisztelt ex ig. nő! Nem a kemény fedeles diplomák száma jelenti az alkalmasságot, sőt az önmagában kevés, legyen akárhány is!  Emberségből az élet vizsgáztat, igaz bizonyítványt nem állít ki!
Itt az eredmény a munkatársak arcán látszik! Sajnos nálunk a rémület, félelem és szorongás látszott az arcokon! Önök szerint: "Úgy kell nekik és ha valaki szól, még bele is rúgunk!"
Az önök szemében a legnagyobb bűn azért mégis csak az, ha valaki ért a szakmájához! Ha ésszerű javaslata és véleménye is van, akkor legyen áruló, sőt ellenség! Hivatalból üldözendő! Aki beszél vele, azt meg egyenesen égő máglyára kell dobni! Ugye tudják kiről beszélek?  "Nem kell válaszolni, költői kérdés volt!"

Igazgatóváltás előtt vagyunk! Legalább is reméljük! Jelenlegi mb. igazgatónk is maradandóan beírta a köztudatba a nevét! Egyszer indulatában kijelentette, ő utána senki nem fizetett 700.000 Ft-ot. Tudtuk, hogy nem igaz, mert nem ez volt a kérdés. Elszólás volt, de legalább ez is kiderült. Sőt odáig ment, hogy tudja, ki élt a kelleténél is már többet!  Sajnos, ennek a nagy nyilvánosság előtt, többször is hangot adott! Nincs mit hozzáfűzni!
Ez volt idáig!
 
Bízzunk benne, hogy 2011. október 1-től szebb napok jönnek, úgy a lakókra, mint a munkatársakra! Ehhez arra is szükség van, hogy az ex ig. nő lekerüljön a fizetési jegyzékről, annál is inkább, mert nem tudjuk, hogy mit is csinál, illetve mit nem csinál!
Munkavégzése (?!) az emberbarát gazdasági igazgatóval egy irodában történik, sőt a pénzügyi csoportvezető áldásos jelenléte, tovább emeli a színvonalat.

Pályázat! Sokan várjuk a kihirdetés napját, remélve, hogy olyan nyeri, aki ismeri a körülményeket, tudja, hogy mitől és mi romlott el nagyon! Tőle várjuk a megnyugvást és azt is, hogy ismét emberhez méltó munkahelyünk legyen, ne börtönnek érezzük az intézetet.

Még egy észrevétel! A pályázati kiírásban szerepel, hogy a munkakör betöltéséhez szükséges szakvizsga akár 2 évig is ráér! Miért?? Ez nem költői kérdés!  A megyében - Kiskunhalason - nincs olyan szakember? Tovább megyek, a pályázok között nincs olyan személy, akinek a birtokában már most van?
Vagy folytatjuk dicső tevékenységünket és mi mindig taníttatunk valakit? A feleslegesen kifizetett tanulmányi költségeket is megérné egyszer összesíteni!
A nem dolgozó, hanem csak a fizetési jegyzékben szereplő munkatársak évek óta kifizetett bére, két gyermekintézmény éves étkezési költségét fedezné! Csak bátran, össze kell adni! Félelmetes összeg lesz a végeredmény!
Nem is tudom, mit is mondjak, írjak még? Aki akarja látja, sőt már régen tudja, hogy nagyon nagy a baj! Olyan igazgatót várunk aki tudja, hogy hova nyúljon a baj mielőbbi megszüntetése érdekében, és főleg visszaadja hitünket. Azt várjuk, hogy számítson ránk!
 
Mához egy hétre - már egy napja - tudni fogjuk a választ!
Egy kéretlen tanács, az itt eltöltött időt én az önök helyében nem írnám be a további referencia anyagomba! De ez talán az utolsó, amiben még önök döntenek!

ELSŐ KÉZBŐL

Talán minden szabályt áthágva, szemérmes büszkeséggel és múlhatatlan tisztelettel kívánom közreadni Uray Erzsébet pályázatát, amely egy héten belül kerül elbírálásra. Már nem lehetünk vesztesek, hiszen 11 év méltó lezárásaként megszületett ez az összegző dokumentum, ami elárul mindent alkotójáról, életéről, munkájáról, de még vágyairól is. Önálló ez a pályázat, - még ha kevesekhez is jut el -, leginkább azért mert rendületlen hitről tesz tanúbizonyságot, és ez az ami igazán értékessé teszi, még a legádázabb küzdelmek közepette is.

Vettem a bátorságot, és saját felelősségemre felraktam a dokumentumot, hiszen ez a Blog még mindig a miénk, saját személyes naplónk, és meghívott barátainkon kívül mások érdeklődésére nem számítunk. Kis közösségünk pedig könnyen megérti, miből fakadhat szemérmes büszkeségem és múlhatatlan tiszteletem.

A pályázat elérhető: ITT!

Szakmai önéletrajz: ITT! 
 

Olvasói levél - Szerecsenmosdatás

"A Fenntartó hozzáállását tükröző a következő írás.

Szerecsenmosdatás: Alister

A szerecsenmosdatás a ténytagadás (erről máskor) egyik sajátos válfaja. Olyan cselekvés (vagy cselekvéssorozat), amely során a cselekvő (vagy cselekvők) egy vagy több múltbeli, mindenféle szempontból (különösen kiemelve az általános erkölcsi nézőpontokat) védhetetlen, gyalázatos és/vagy felháborító nézetet, történést vagy cselekményt próbál kedvező (vagy kedvezőbb) színben feltüntetni. Eszközei a források semmibevevése, az össze-visszahazudozás, a féligazságok használata, az érzelmekre hatni próbáló retorika, a "rosszullétig sulykolás", a csúsztatás és egyéb demagóg retorikai fogások. Általában politikai, ritkábban gazdasági célokat szolgál, és körülbelül a csecsemők megerőszakolása és a fajirtás között helyezkedik el az emberi ganéságok megíratlan listájában.

Magyarul (és erős eufemizmussal fogalmazva) nem valami szép dolog.

Alkalmazói általában szélsőséges eszmékkel azonosuló vagy azokat valamilyen anyagi vagy politikai előny végett felhasználni kívánó személyek és azok különböző rendű és rangú fullajtárjai, zászlóhordozói és egyéb csatlósai. Gyakorlati megvalósítói gyakran műkedvelő történészek, kocajogászok, önjelölt filozófiaprofesszorok, marginális politikai erők aktivistái és egyéb, magukat értelmiségiként definiáló személyek, akiknél a felületes szakmai tudással párosul arroganciával, tévedhetetlenség-tudattal és végtelen elszántsággal.
Kedvelt módszerük az ellenérveket felvetők ignorálása (elvetése* a szerk.), mondanivalójuk kiforgatása, az ellenfél ellenséggé minősítése és démonizálása. Érveik, bár roppant hangzatosak és magukkal ragadóak is lehetnek, de általában nélkülözik az objektív bizonyíthatóságot, és igen gyakran érzelmi indíttatásúak. Szívesen szólnak a nép egyszerű gyermekének hangján - már csak azért is, mert a tanulatlan emberek kevésbé látnak át olcsó mesterkedéseiken, bazári tarkaságú, ám talmi érveiken, ócska, elcsépelt, kiüresedett szólamaikon. Ha ellentétes nézeten lévő értelmiségivel kerülnek szemben, akkor agresszívan támadásba lendülnek, és igen gyorsan személyeskedni, majd mocskolódni kezdenek - ami, valljuk be, gyakran eredményre vezet. Legalábbis látszólag. Ugyanis a hasonszőrű teremtmények hozzájuk süllyednek, és a vita onnantól már nem az érvekről, hanem a sértegetésekről szól; az értelmes emberek viszont felismerik a trollt (manó* a szerk.), és iszonyodva hőkölnek hátra - a szerecsenmosdató pedig ezt is sikerként könyveli el, hiszen "lemosta" a másikat a pályáról.

A jelenség nyilván és egyértelműen negatív, és jóérzésű ember nem mehet el mellette szó nélkül. A szakirodalom által javasolt leghatékonyabb kezelési eljárás egyrészt bűncselekmény, másrészt sok mocskot csinál, és még ásni is kell utána, tehát összességében mellőzendőnek tekinthető - kivéve, ha idegorvos vagy, vagy bizonyítani tudod a jogos védelmi helyzetet, ami (tekintve a körülményeket) nem is olyan nehéz, mint elsőre tűnik. Vitázni csak akkor állj le egy szerecsenmosdatóval, ha sok a szabadidőd és alacsony a vérnyomásod. Ne feledd, hogy ez neki vagy ideológiai alapú, a "szent cél", vagy tisztes summát kap/remél érte a megfelelő helyekről, ezért csak akkor fog (nagy valószínűség szerint) meghátrálni, ha ízekre szeded, megalázod, és totálisan tönkrezúzod - és ez közel sem olyan egyszerű! Inkább csak nézd, ahogy lángolva pörög, és nevess rajta nagyot, lehetőleg minél több ismerősöddel, ugyanis a közröhej tárgyává válás általában kiválóan akadályozza a szerecsenmosdatás sikeres lefolytatását."

Olvasónktól kaptuk, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Cselekedni kell

Eljöhet az idő, - és bizonyára el is jön, - mikor cselekedni kell. Nem a napi rutin tevőlegessége, a megszokott és összehangolt mozdulatok sokasága, felfűzve arra a szellemi formációra, amit mi értelemnek nevezünk, hanem az a cselekedet, ami végre igazi lehetőséget ad életünknek, pusztán azért, mert önállóságunk bizonyítékává válik. Eljön az az idő mikor, képesek leszünk cselekedni, és olyan természetessé válik magunk sorsát kézbe vennünk, hogy úgy érezzük, korábban nem is léteztünk, és csak akarásunk volt, de akaratunk nem.

Van egy világ bennünk, egy ön, ami magára befele mutatva önzést, kifelé mutatva ön-értéket jelent, ugyanaz a lélek, mégis micsoda különbség! Önzésünk a bezárkózást jelenti, és azt a bezárást, amivel mindent magunkhoz vonunk, leláncolunk és még a szeretet is csak zsákmány lehet. Önértékelésünk az értékről szól, a szabadságról, hogy nem vagyunk áldozatai saját magunknak. Az önzéstől való szabadulásunk felemelő érzés, egyszersmind egy új élet kezdete, mert elkezdünk cselekedni, úgy, ahogyan korábban soha sem. Megértjük, hogy értékesek vagyunk, nem csak magunknak, hanem mindenki másnak, akikkel kapcsolatba kerülünk. Megértjük azt is, hogy nem csak magunkért, hanem mindenki másért is felelősek vagyunk. Megértjük, hogy cselekednünk kell, és többet nem bujdoshatunk el, mert akaratunk van, és mert akarnunk kell másokért is tenni.

Legnagyobb tisztelettel tudok csak írni azokról, akiket meghurcolnak, csak azért, mert feltételezik róluk az önálló gondolkodás birtoklását. Hősök ők egy züllött, pátosz nélküli világban. Üldöztetésükkel a legsötétebb rendszerek elevenednek meg… nem is lehet tudni, hogy gyilkos diktatúra, fékevesztett rendőri önkény, avagy véres vendetta szemlélői vagyunk-e. Valahol sötét árnyak borulnak össze, és döntenek az ármányról és árulásról. Kurafiak!

Áldozatok és áldozatok… Vannak, akik úgy működtetnek egy rendszert, hogy minden egyes mozzanatában ott rejtőzik a félelem, a fájdalom és a halál. Lehet az úgy egy jó rendszer?

A válaszokra már nem kell sokat várni, mert egyre többen felismerik a cselekvés fontosságát, és talán az első próbálkozások vissza tudják fogni ezt az erőt, de mivel a cselekvés mindig mozgást jelent, csak idő kérdése mikor söpör el mindent, amit az önzés most még béklyójával visszatart.  

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Kutatók éjszakája 2011.

"Szeptember 23-án máskor nem látogatható különleges helyszínekkel, érdekes kísérletekkel, hihetetlen programokkal vár a legnagyobb tudományos ismeretterjesztő fesztivál! Találkozz a kutatókkal, próbáld ki eszközeiket, vizsgáld meg találmányaikat, ismerd meg munkájukat! Jövőkutatás, hanglebegés, elektronágyú, fénymalom, plazmagömb... Fedezd fel Te is, mit tartogat számodra ez az izgalmas éjszaka…"

Bővebben: ITT! 

Egy javaslat ITT!: Az emberi viselkedés tanulása és előrejelzése

Cáfolat

Ma reggel felhívott telefonon Nagy László úr, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat bizottsági referense, és megerősítette az intézmény vezetésére pályázók szeptember 28-ára kitűzött meghallgatásának időpontját.

Nincs tudomása arról, hogy Vincze István megbízott igazgató – aki bejelentette saját megbízói státuszának meghosszabbítását – maradna.

Arról sincs tudomása, hogy a pályáztatást elhalasztják, s csak a kormányhivatal átvétele után kerülne sor ismét erre.  
Felháborodásának adott hangot, amikor kérdésére válaszul elmondtam, hogy Bányai Gábor megyei elnök úr volt az, aki a pályáztatás törvényes menetét - az előre történő bejelentéssel - ily módon semmibe vette.

Előzmény: ITT! 

Huzavonára utasítva?

  

Nagy politikai nyomás alatt dolgoznak az igazságszolgáltatásban résztvevők… Mikor, mit mondanak „ott fenn”, – gondolom én - , úgy tesznek itt lenn…

Milyen jogcímen mernek beleszólni és nyomást gyakorolni, azt nem tudni, mert ehhez nincs  semmi joguk. Sőt, akik ezt teszik, bűncselekményt követnek el, ha nem tévedek… Még akkor is, ha atyaistennek képzelik magukat.

A köz tisztséget betöltőknek nem a vezetőjük döntését kell képviselnie minden áron, hanem hivatása szakmai, etikai elvárásainak kell megfelelnie, szembemenve akár az elöljárójával is. Sőt kötelessége is ellentmondani, különben megszegi esküjét, s jobban teszi, ha visszaadja a megbízatását…

Követni is nehéz a folyamatot és a történéseket, felsorolással érzékeltetem néhány elemét.

Nyitott tárgyalásokból, zárt tárgyalások… jegyzőkönyv nélküli tanúmeghallgatások, titkosított tanúmeghallgatások… megfenyegetett tanúk… zaklatások… zsarolások… robbantások, szakértelem nélküli szakértői vélemények… feljelentések, feljelentések átirányítása, feljelentések megszüntetése, panasz benyújtása, panasz elutasítása… Igazságügyi szakértők pártatlanságának vitatása…  újabb meghallgatások, tanúk újra kérdezése, betegek újbóli meghallgatása, immár két év távlatából… mindez pedig, ahogyan az ügyvédúr hangsúlyozta a tárgyalás első napján, kizárólag a betegek  személyiségjogi védelme miatt! Igaz, két beteg tanú azóta már elhalálozott, így őket, legföljebb csak exhumálást követően lehetne vizsgálni – nyomokat keresve testükön a számtalan elcsúszásra és ajtófélfába ütközésre… Őket már nincs aki megvédje, ahogy eddig se volt… Erre nincs pénz… Nem úgy, az időhúzásra… a tárgyalás elnapolására, a tanúvallomások visszavonására, a nyomozók beidézésére, a tárgyalás végtelenségig történő elhúzására, köztük újabb igazságügyi orvosszakértői vélemények beszerzésére… egyszóval az igazságszolgáltatás akadályoztatására…

Természetesen, törvényes úton biztosítva a törvénytelenséget...

Tudjuk a vezetők nyilatkozataiból, hogy „nem történt semmi!”, de akkor miért nem akarják, hogy ez minél előbb kiderüljön?

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Olvasói levél – Replika … Paprika

„Ha egy újságíró csak összeollózni tud egy cikket, - s azt is hibásan teszi - ráadásul etikátlanul, akkor legalább fizethetne annak, akitől idéz!

Nyilván felületes olvasója a blognak, mert ha nem így lenne, akkor nem írna butaságot!

Pl. a „senkit nem érdekel” kezdetű mondatainál elmondhatná, hogy kivéve U-t, alias Protestet.

T.i. a blogon megtalálhatja azokat az írásait, és korábbi intézményvezetőnek címzett hivatalos leveleit - melyek vsz. a kukába landoltak -, melyben több ízben szót emel nemcsak az intézmény dolgozóiért, hanem konkrétan a 7. osztályon dolgozókért... Vagy amikor szót emel, hogy kezdeményezzen igazgatónő eljárást azon beteg ellen, aki késsel támadt a takarítónőre, folyamatos felügyelet mellett! De az intézményvezető nem indított eljárást, inkább házon belül "elintézte". Ahogyan azokat a szexuális visszaéléseket is sikerült szőnyeg alá söpörni, amelyek évekre visszamenőleg, több dolgozóval összefüggésben is bizonyságot nyertek…

S ha nem hallott volna még arról, hogy U. annak a fiatal nőbetegnek az intézménybe történő  felvételét - előgondozást végző szakemberként - elutasította, aki több kollégát bántalmazott már azóta, sőt utóbb csomókban tépte ki egy kolléga haját... igaz, kartörése miatt magyarázkodhatott a mb. igazgató. Ugyanaz a beteg volt az, akit majdnem halálra vert egy másik lakónk, mert "megcsalta". Ha hallgatnának szakemberekre időnként – pl. U-ra -, elkerülhető lett volna az intézmény hírnevének hírhedtté válása.

A fentiek értelmében tehát, azt kellett volna írnia, hogy „az bezzeg senkit sem érdekel… kivéve Uray Erzsébetet és néhány ápolónőt.”

Tudja, ha a mi szakmánkban úgy dolgoznánk, ahogy ön teszi - felülről utasítva miről írhat, miről nem, azon belül is, hogy miről mit írhat, mit képviselhet, melyik oldalon kell állnia, mit kell elhallgatnia, s mit elferdíteni, hogy az igazságból gazság legyen - akkor bizony sok ember halálát, kárát okoznánk... Mert itt a hozzáértés hiánya kedves P. úr emberéleteket követel…

Ezért védi a vezetést, vagy a verőembereket a betegekkel és szakmaisággal, és az alapvető normákkal szemben? Mert maga azokat az embereket tartja normális felének a társadalomnak, akik a betegeket bolondoknak hívják! Igaz, ha azt tudom, hogy hazánkban minden a fejetetejére állt, akkor könnyebben megértjük önt is. Bár, - ahogy többször olvastuk már U. E-től – nem értünk önnel egyet.

Ha igaza van, akkor viszont a „bolond” firkász és a „bolond” verő is egy tőről fakad… Így már érthető, hogy miért azokért áll ki, s miért azok rokonszenvesek önnek, akik a betegeket verik, veszélyeztetik, és aljas módon kihasználják, visszaélnek a kiszolgáltatottságukkal és a korlátozottságukkal. Hiszen mindenki, a magához hasonlóval érzi jól magát…

Azt meg végképp nem értem, hogy miért zavarja az önt, ha egy szakember pályázik a vezetői állásra, s miért nem zavarta, zavarja, ha ezt nem szakemberek teszik, vagy tették eddig? Nem kell válaszolnia, mert már megtette…

Azért én az ön helyében, megkérdezném a pszichológusomat erről! Tudja, valakiknek az ilyen szintű lekezelése, általában érintettségre vall…”

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Megalázás, terror, megfélemlítés

Én is átéltem a munkahelyi megaláztatást, nyugtatókkal kellett bejárnom dolgozni és ott volt az igazgató fő ütőkártyája: „nem kötelező itt dolgozni, el lehet menni!"

"– Mit lehet csinálni, ha valakinek sértik az emberi méltóságát – gondolok arra, hogy pl. minősíthetetlen hangnemben beszélnek vele. Hogyan lehet ezt bizonyítani? Vegyük föl rejtett kamerával, vagy mikrofonnal?

– Igen, ez jó. Az adatkezelésnek célhoz kötöttnek kell lennie.  Hogyha egy ember azt szeretné bizonyítani, hogy megalázó módon bántak vele, akkor azt gondolom, hogy ennek a tételnek a bizonyításához egy titkos hangfelvétel készítése, legális jogi lehetőség. Tehát ha valaki felveszi azt, hogy ővele megalázó módon bántak, majd ebből jogi történet lesz, hogy ő milyen alapon vette ezt fel, és őt ezért meg akarják hurcolni, ilyen esetekben például nagyon szívesen tudunk segíteni.”

Nekem is furcsa, hogy diktafonnal kell járkálni, de úgy tűnik, nincs más járható út (a szakszervezet lófüttyöt ér). És ha a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) elnöke ezt mondja, akkor jogilag sincs félnivalónk. De azért kell ehhez bátorság, rendesen.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem a főnök a főnök, hanem a helyettese, és még egy kolléga, aki a kedvence. 

Kinevezett vezető bizonytalan, határozatlan, döntésképtelen, fél a konfrontációtól.

Mi következik ezek után? Szájon vágja a dolgozót a vezető??

Túl sok amit megengednek maguknak, egészséges embereket tesznek tönkre, büntetlenül.

Szigorúan tilos birkaként tűrni és leginkább elmenekülni!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Mosom kezeimet... mindhiába

Tegnap a megbízott igazgató bejelentést tett, miszerint ő marad december 31-ig a megbízott igazgató.

Magyarázatul hozzáfűzte, hogy a benyújtott pályázatokat nem találták jónak, ezért, majd a kormányhivatal az átvételt követően újra dönt a pályáztatásról.

Hm?

A hír, több ponton sántít, még ha igaz lesz is… Mert nálunk tudjuk, bármi megtörténhet.

Hivatalos értesítést kaptam a héten, a meghallgatás időpontjáról, az igazgatói állásra kiírt pályázat ügyében.

Bányai Gábor és Vincze István mb. igazgató, milyen alapon hint el olyan információkat, melyeket hivatalosan nem erősítettek meg?

Nem tetszettek a benyújtott pályázatok? Kinek, és milyen szempontok alapján? S miért, ők értesülnek erről elsőként? Hogy az én pályázatom nem tetszett mindenkinek, azon nem csodálkozom, mivel alapjaiban kívánok változtatni az eddigi felálláson, hozzáálláson és működésen.

Hárman nyújtottunk be pályázatot. Két szakember és egy laikus – a jelenlegi megbízott igazgató -, aki viszont nem felel meg a pályázati kiírásban foglaltaknak. Csakúgy történik ez is, mint tizen évvel ezelőtt… Ennek ellenére, a nem tetszett pályázat nem szakember benyújtóját, megerősítik megbízott igazgatói státuszában? Milyen ismerős ez is, hiszen épp lemondása előtt – pályáztatás nélkül - hosszabbították meg 5 évre, a botrányoktól elhíresült intézmény igazgató asszonyának kinevezését...

Az elégedetlenek mindig is az információ birtoklását tekintették felemelkedésük zálogának. Ezért tudott ilyen remek besúgórendszer kiépülni kishazánkban.

Idő előtt – hatalmunk fitogtatása céljából – elsütni meg nem erősített információkat, nagy hiányosságról árulkodik, de ebbe most ne menjünk bele. Ráadásul ez a bejelentés nem az információáramlás biztosításáról szól, - amivel az intézményünk sohasem dicsekedhetett, – hanem az információkkal történő visszaélésről.

Kinek az érdeke mindez? Kik járnak jól a helyzet fenntartásával?

(Ha kicsit belegondolnak, megkapják a válaszokat.)

Mosom kezeimet? Mentjük, ami menthető? Időhúzás, elévülés? Kihátrálás a felelősségre vonás alól?

Elárulok egy titkot, Pilátus, - a közmondással és a közhiedelemmel ellentétben - nem véletlenül került a Credóba. Nem volt ártatlan, se ártalmatlan. Bár óvva intették, hogy  tartsa távol magát ettől az ügytől, nem fogadta meg a tanácsot. Fontosabb volt neki az igazságnál, hogy megmaradjon a hatalma. Neki kellett a törvénytelenséget jogszerűsítenie! Hiszen a zsidók a saját vallási törvényeiket is megszegték ezzel, Pilátus pedig az ártatlannak vélt és talált embert szolgáltatta ki igaztalanul a kereszthalálra…

Adnék egy jó tanácsot azoknak, akik mossák kezeiket… Azoknak, akik ártatlanokat hagynak keresztre feszíteni... Tartsák magukat távol a törvénytelenségtől és a törvénytelenektől!

A véreskezű gnómoknak már nem adok tanácsot… nekik késő…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Megdöbbentő!!

Nekünk Pirtóiaknak mélységesen megdöbbentő, hogy a polgármester irtózatosan megverte a leány testvérét, aki a polgármesteri hivatal alkalmazottja. Csúnyán elbánt vele, összetörte az orrát, és fojtogatta. 
Kérdésem, milyen alapon verte meg, mint rokont, vagy mint alkalmazottat? Itt a polgármesteri hivatalban mindenki tudja, az alkalmazottak családtagjai és barátai. Ki lesz a következő, akivel ilyen csúnyán elfog bánni? Egy polgármesternek ezekhez is joga van? Miért nem jelentette fel a testvére? Miért nem jelentette az ellátó orvos, akinek talán hivatalból jelentenie kellett volna? Kérdésem sok van, várom a válaszokat!

Olvasónktól kaptuk, nagyon köszönjük!

600.000 a tiltások ellenére!

A veszedelem eztán jön, ha nem is látják még !

Mint mostanában oly sokszor, ismét szembekerültünk egy irománnyal arról, hogy nem történt semmi! Ebben az esetben már odáig jutott a cikk tisztelt szerzője, hogy opusként emlegeti az igenis megtörtént, nagyon szomorú eseményről szóló írásokat! A műfaji meghatározással kapcsolatban az jutott eszembe, hogy vagy nagyon boldog, hogy ismer ilyen szót, (a jelentését nem tudja,) vagy fogalma nincs arról, hogy mi is történt. Az utóbbi tűnik valószínűbbnek. Elmondták neki, hogy mit várnak tőle, és erre az opusra tellett. Ez is valami, de egy újságíró tollából szánalmas! Ez az, amikor rendelésre kell írni!

A szenvedő alanyai vagyunk ezeknek az egyre elkeserítőbb, kiábrándítóbb eseményeknek! Néha már azt mondjuk, hogy feladjuk! Lehet, hogy ezeknek az irományoknak az a feladata, hogy ismét megerősödjünk és azt mondjuk, hogy mindent lehet, csak némán szemlélni nem!? Én is elolvastam a fent említett opust egyszer, kétszer, majd többször is, de csak odáig jutottam, hogy újabb esemény borzolhatja a kedélyeket! Itt nem csak szemem akadt el, hanem a lélegzetem is!  Gondolataimban a borzongást a hullámvasúttal társítottam. Ott még sikítani is lehet! De itt csak a lelkem sikított némán! Nekem nem a kedélyemet borzolja, engem ez a hír mélységesen lesújt!

Majd csak, úgy írja le, mintha az időjárásról tájékoztatna bennünket, hogy az intézmény azért került címlapra, mert volt olyan, aki hangot mert adni (szolgálati út betartása után) véleményének, hogy milyen iszonyatosan kiszolgáltatottak (megvertek, stb...) a lakóink.

Felháborítónak tartja a tisztelt újságíró, hogy az is kiderült, sőt durva vádnak nevezi, hogy lakóinkkal vizeletet itattak tea helyett az ápolók! Pontosítsunk, nem az ápolók, csak egyes ápolók! Nagy különbség! Sőt odáig merészkedik, hogy azt mondja, írja, kevesellték a népszerűséget, a figyelmet a jelentők! Ha igaz (ami valószínűleg megtörtént), akkor a lakók már az első adag teát sem kérték volna!

Írja továbbá - csak úgy szabadon az író után, nem szó szerint idézem -, hogy a Bírósági tárgyaláson bizonyára ki lesznek vesézve a szexuális vádak, egyebek. Hát már ez csak így működik, egy tárgyaláson vesézgetünk, vesézgetünk... Az viszont, bizonyosan nem poén! Kérdezem, mi volt eddig poén? Tehát, ami nem poén - itt ír egy csomó nevet kezdőbetűvel jelölve - a személyiségi jogok pere, már majdnem 10 cm magas az ügyirat... na, ott aztán lesz ám fejek porba hullása!

Felhívom szíves figyelmét, hogy a lakók ügyének bírósági anyaga már közel 10 kg (vagy több).

Ha én lettem volna, de nem én voltam, akkor úgy csináltam volna, hogy legyen vége a tárgyalásoknak! Ha megvolt az ítélet kihirdetése és bebizonyosodott a jelentők hazugsága - de csak akkor - indítottam volna a pert, az én nagyon súlyos bántódásom ügyében!

Arról még nem is írtam, hogy nem U volt aki kirobbantotta az önök által botránynak titulált eseményeket. De ezt már szinte mindenhol leírták, elmondták, ha eddig nem értették meg, nem is fogják!

A tisztelt újságíró esélyt sem ad az igazságszolgáltatás döntésének! Minősíti a jelentőket, elbagatellizálja az eseményeket. Ön szerint egyedül ami nem poén, már tudjuk, a 10 cm magas ügyirat tartalma!

Én mindenkit tisztelek - előre köszönök bent a munkahelyen és az utcán is - de mégsem mindenkit szívből, igazán. Aki egy halálesetre azt írja, hogy borzolhatja a kedélyeket, döntse el a fenti mondatból, hogy hova tartozik. Így hátha nem lesz vaskosabb a 10 cm magas ügyirat.

Újságíró létére pellengérezi a pályázatokat? Tudomásom szerint a pályázat ügyében egy bizottság hivatott dönteni. Ön ennek tükrében etikusnak tartja, hogy ily módon - mintha a bizottságnak üzenne - foglalkozik a pályázatokkal? A "Cica blogger" én vagyok, nem U! Sajnos már bánom, hogy nem pályáztam, de nincs szakvizsgám. Utólag tudtam meg, hogy nem is kell, ráér évek múlva is. Most már mindegy. 

Még egy gondolat, igen az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, de csak az ítélet kihirdetéséig! Addig bízzuk a bíróságra!

Az ítélet kihirdetése után kötelező lesz önkritikát gyakorolni, kinek - kinek beosztása szerint.

.

Egy értetlennek!

Tisztelt Újságíró!

Olvastam a cikkét, lehet ön szerint jó pofa, de a "cicás vicces" blogger megnevezés egy marhaság!

Egyáltalán nem találom viccesnek a dolgokat! Lehet ön igen, ajánlanám fejlődjön egy kicsit, és akkor lehet, hogy eléri az alapszintet!
.

„A győztesek soha nem adják fel, mert akik feladják, sohasem nyernek.” "Emlékezz a tegnapra, de a holnapért élj!"

Egy nyilatkozat margójára.....

Napok óta arra várok, hogy a megbízott igazgató, az amúgy jóvátehetetlen és felfoghatatlan nyilatkozata után, legalább bocsánatot kérjen!

Amit egyszer elkövettünk, amit kimondtunk, azt nem lehet nem megtörténtté tenni!

Hogy sajnos, vagy szerencsére, döntse el mindenki magában. Sokszor előfordul velünk, hogy mielőtt kimondunk valamit, nem gondoljuk végig a lehetséges következményeket. Lehet, hogy akár egy óra múlva másképp fogalmaznánk, átgondoltabban beszélnénk, ügyelve arra, hogy ne a mindenható szerepét akarjuk magunkénak tudni!

Döbbenten néztem és hallgattam a TV2 fél hetes híradójában a m.b. igazgatónk mosolygós, lazára vett nyilatkozatát. Már a műsorvezető felkonferálására felkaptam a fejem "az igazgató szerint így is többet élt"... Ekkor még arra gondoltam, hogy történhetett valami kis malőr a riport összevágásánál! De nem! Halas tv este hét óra, más kamera állásból felvett riport, csak m.b. igazgatónk mosolygós arca és mondanivalója változatlan.

Tehát nem az első riport megvágásával volt baj, hanem valószínű m.b. igazgatónk nyújtott lelki vigaszt a hozzátartozóknak, és tudatta, hogy az intézetben olyan magas szintű gondozás folyik, hogy itt még a lakók is csak akkor halnak meg önszántukból, amikor már "többet éltek"!

M.b. igazgatónk arckifejezése azt sugallta, hogy nincs itt semmi baj kérem. Mi baj lenne ott, ahol a lakó dönt szabad akaratából, vacsora előtt - pedig még azt is megkérdezte, mi lesz a vacsora - hogy kiugrik az ablakon. Az is mellettünk szól, hogy először tett ilyet!?

Egyébként is infarktusa volt és a keringése is gyenge!

Az intézetben kettő főállású pszichiáter dolgozik! Sajnos ismét az eddigi évek rossz gyakorlatát követve, egyszerre mentek el egy hónap szabadságra.

A szörnyű történést megelőzően már egy ideje szabadságon voltak. Ez azt jelenti, hogy a napi vizit - igen az osztályokon és minden nap - elmaradt! (Sosem volt, de nem baj, hazudtak ők már nagyobbat is!) 

Az orvosi ajtajára bármit kilehet írni, az attól még nem lesz igaz! Akár azt is kiírhatják, hogy rendelés reggel fél nyolctól délután négyig. A főorvosnő úgy sem rendel egy percet sem, vizitelni meg úgy sem szoktak!

Ez azóta így van, amióta ketten vannak. Igaz, csak látszólag, mert néha ketten sem tesznek ki egyet! Már mint ledolgozott munkaidő szerint! Kéretik nem félreérteni!!

Tisztelt m.b. igazgató úr! Ön azt hiszi lelki vigaszt nyújtott, de ha ez önnél ily módon történik, én ebből nem kérek, sem most, sem később! Ön ne döntse el ki élt többet, kinek mikor nem korai a földi életét befejezni! Így akár azt is mondhatná "na igen, tényleg hátbavágta az ápolónő a tüdőrákos lakót, de tiszta volt a keze, mert előtte megmosta".

A tényeken ez sajnos nem változtat! A hangsúly a cselekményen van! Ön még szomorúbbá és fájdalmasabbá tette az amúgy is tragikus eseményt!

Kérem gondolja át még egyszer, vagy többször korábbi szavait! Ön szerint empatikus, vagy mérhetetlenül öntelt volt ebben az ügyben a megnyilvánulása? 

Ha a pályázatával kapcsolatos elbeszélgetésen azt mondja, hogy a lakók életének jobbá tételéért  akar dolgozni, félni fogok, hogy van-e olyan lakónk, aki már az intézeti jó körülményekre tekintettel eleget, vagy netán többet élt!

Egy felelős államban egy ilyen megnyilvánulás, a nyilatkozó bukásával egyenlő! 

Önnek még nincs miről lemondania, önnek csak annyit kell mondani: " Pályázatom visszavonom." Köszönjük.

Hát mégis megtették......

Megvolt a tárgyalás és sajnos a várt eredményt hozta emberileg, erkölcsileg egyaránt!

Sőt megkockáztatom, hogy a jó érzésű emberekből kivétel nélkül a "na már megint, még mindig nem elég" érzést váltotta ki!

Nem gondolják, hogy ez a közösen előadott "itt voltam, ott voltam, sehol sem voltam, és vagyok"- szerű mese, most nagyon összekovácsolta őket, de nem kell sok idő, hogy súlyos, nagyon súlyos terhet jelentsen közöttük.

Milyen vezető az aki tudja, megtörtént minden és úgy, ahogy az a beadványban szerepel, - mégis belemegy a hazugságba!? Áldását adja rá!

Mondjuk ki, eladta a lelkét!

Többé nem lesz hiteles. Megjegyzem, eddig sem nagyon adtak a szavára. Gúnyolták a háta mögött, manipulálták és fogják is.

Nincs és nem is lesz tekintélye! Sajnáljuk érte, de megérdemli!

Hogy fog számon kérni, ellenőrizni? Bízik abban, hogy munkatársai vele szemben mindig igazmondóak lesznek? Ennyire naiv, ő sem lehet!

Ha a foglalkoztatósok közül szembe jön velem valaki az udvaron, - nagy tisztelet a kivételnek - az jut eszembe, hogy hazug vagy! Az okos erős főnővérről nem is beszélve!

A foglalkoztatósok cinkosa lett, ehhez csak gratulálni lehet!

Vagy a foglalkoztatósok is behódoltak neki!?

Meg is érdemlik egymást!!

További sikeres munkát kívánok!!

Az élet himnusza

 Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!

 Az élet szép - csodáld meg!

 Az élet boldogság - ízleld!

 Az élet álom - tedd valósággá!

 Az élet kihívás - fogadd el!

 Az élet kötelesség - teljesítsd!

 Az élet játék - játszd!

 Az élet vagyon - használd fel!

 Az élet szeretet - add át magad!

 Az élet titok - fejtsd meg!

 Az élet ígéret - teljesítsd!

 Az élet szomorúság - győzd le!

 Az élet dal - énekeld!

 Az élet küzdelem - harcold meg!

 Az élet kaland - vállald!

 Az élet jutalom - érdemeld ki!

 Az élet élet - éljed!

                                                                           (Teréz anya)

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Ott már szorul a hurok...

„Személyi szabadság megsértése miatt 27 vádlott ellen kezdődött el a Kecskeméti Városi Bíróságon a kecskeméti Juhar utcai iskolában szabálytalanul működő gumiszoba miatt indított per. A vád szerint egy szobába zárták azokat a fogyatékos gyerekeket, akiknek dühkitöréseik voltak, amire viszont nem volt engedélyük.

Vasajtó zárja a termet, az ablakokon rácsok vannak, a sarokból pedig kamera figyeli a teret, amit szabálytalanul használtak dühöngőként a kecskeméti Juhar utcai iskolában.

Az intézet volt dolgozói robbantották ki a botrányt…

„Nekem is volt bent gyermekem, egy állami gondozott kisfiú, akit bezártak és még fel is ajánlották, hogy ha az osztályban van magatartásproblémás gyerek, akkor nyugodtan vihetem oda, és bezárhatom ebbe a szobába.”

Akkor ezt, mind az iskola igazgatója, mind pedig az intézményt működtető Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat tagadta. (Lásd a riportot: ITT!) 

Néhány nappal később végül beismerték a szoba létezését. Az ügyben rendőrségi vizsgálat indult, ami vádemeléssel zárult.

A tárgyalás pénteken kezdődött, a vádirat ismertetésével…”

 A cikk  teljes terjedelmében megtekinthető: ITT! 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook