Domokos Győző dr. levele I.

.

Egyáltalán nem az indulat beszél belőlem, hanem inkább a döbbenet, hogy 2010-ben még ennyi embert így félre lehet vezetni, befolyásolni és a sok birka nem is látja, hogy miért is az egész.

Nézzük csak a halasi példát:

- soha senki sem támadta az intézményt

- a média korrektül tájékoztatott, nem általánosított, hanem megjelölt konkrét eseteket és elkövetőket.

Ebből következően kinek van ott félnivalója?

- az eddig felderített elkövetőknek,

- az eddig fel nem derített elkövetőknek,

- a névleg felelősséget viselőknek (akik többek közt ezért markolják fel a tényleges munkát végzők pénzének többszörösét) akik nem előzték meg az eseteke, illetve megpróbálták eltussolni azok felszínre kerülését (osztályvezető, igazgató, megyei illetékes(ek), ahogy egy kulturált országban a felelősségvállalás működne).

Kinek az érdeke tehát tüntetni, hogy minden maradjon a régiben?

Ugye, hogy nem az elhivatott, lelkiismeretes munkát végzőknek, hanem azoknak, akik bajba kerülhetnek (pozíció, jó nagy havi "suska" a nagy felelősség címén). Ki tüntet mégis? A félrevezetett dolgozó, aki beveszi azt a dumát, hogy "alaptalan támadás érte az intézményt"?

Mit ér el vele? A semmiért felelősséget nem vállalók maradnak a helyükön és minden megy tovább a régiben, a valóban sérelmet szenvedettek meg úgysem képesek a saját érdekükben fellépni.

Hát ennyire hülyék lennénk mi magyarok valóban? A két tisztességes dolgozó meg magyarázkodni kénytelen, mintha ők lennének a bűnösök, mert szólni mertek, ráadásul nem is a saját érdekükben!

A Juhar meg ugyanez lekopírozva, a szülői munkaközösség áll ki a saját gyermekük sérelmére elkövetők mellett? A holocaustot nyíltan helyeslő megvédi a Vezetőt?

.

Anonim levélküldés: ITT!                                    www.pszicho.net

Az ő tüntetésük

.

Szabadságért tüntettek? Köztük néhányan, akik az ápoltak megalázását nézték, fenyegették volt kollégáikat.

A betegbántalmazások ellen tüntethetne egész Kiskunhalas.

.

Olvasónktól kaptuk. Köszönjük!

.

Anonim levélküldés: ITT!                                    www.pszicho.net

Félreértés

.

Őkelme a mi cicánk!*

Perennis

*javítva :)

.

Anonim levélküldés: ITT!                www.pszicho.net

Sumákolás és kussoltatás

.

Úgy tűnik, mégiscsak volt valami azokban a vádakban, amelyekkel a kiskunhalasi pszichiátria két volt ápolónője állt elő januárban. Az ügyészség három ápolót gyanúsít, kettőt előzetes letartóztatásba helyezett, a harmadikat házi őrizetbe. (Pontosítás: egy fő van előzetesbe, két fő házi őrizetbe. A szerk.) A két ápolónő az ápoltak szexuális megalázásáról, veréséről, kegyetlen bánásmódról beszélt a sajtónak, egy hónappal azután, hogy úgy látták, az intézmény szakmán kívüli igazgatónője bejelentésük ellenére csak a jövőre nézve szeretné rendezni a problémát, a felelősöket nem kívánja megbüntetni. Az intézet fenntartója, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat belső vizsgálatot rendelt el, ami inkább a bilit kiborító két ápolónő befeketítésével foglalkozott; meg is állapították, minden a legnagyobb rendben volt. Ezután már nem kell csodálkozni, hogy az intézetbe utólag bejutó szakmai ellenőrzési hatóság sem talált semmi olyasmit, amit problémásnak nevezhetett volna.

Ez a néhány hónap várakozás azokat erősítette, akik az ügy elsumákolásában voltak érdekeltek. Napról napra bizonytalanabbá vált, hogy lehet-e a zárt osztályon történteket bizonyítani, az érintettek összekapaszkodását megtörni. Ahogy telt az idő, úgy érkeztek az informális jelzések, hogy milyen retorziókra számíthatnak az intézmény – ezzel a megyei önkormányzat – hírnevét megrontók, azok, akik a rosszul értelmezett kollegiális szolidaritást megtörték, és azok, akik mindezt hírül adták. A helyi sajtót még egy telefonnal el lehet hallgattatni, de az országos ellen már csak a sajtóper lehet megoldás – ha sikerül a kiszolgáltatott, egzisztenciális értelemben tőlük függő emberek hallgatását biztosítani. Vannak erre is példák. Csongrád megyében a közgyűlés elnök asszonyáról nem bizonyosodott be, hogy megverte volna a jegyzőnőjét. Ki tanúskodott volna az önkormányzat alkalmazottai közül? És a szakma szabályai szerint ellenőrzött hírt közlő lapok ellen minden helyreigazítási pert megnyert az elnök asszony.

De azért most csendesen örüljünk egy kicsit: Kiskunhalason talán más lesz a meccs végeredménye.

.

Tanács Gábor

.

Anonim levélküldés: ITT!                www.pszicho.net

Életmód

.

Nordic Walking - Mi is az a BotSport?

.

A botsport a nordic walking (a klasszikus sífutás átlós lépéséhez hasonló alapú, felsőtestet is megmozgató botsport botos gyaloglás) valamint közösségépítő, egészség- és környezettudatos játékok együttese.  

A botsport családi napokon és túrákon megtanítjuk a nordic walking alap sétatechnikát és más botos játékokat, és ezeknek alapján egy olyan mozgás és sport-kultúrát adunk át, amit bárki be tud építeni hétköznapjaiba. A botsport (angol nevén Nordic Walking) pont azért vált Európában az első számú megelőző és rehabilitációs sporttá, mert viszonylag gyorsan elsajátítható, mégis számos, már kutatások által is bizonyított jótékony hatása van a keringésre, izületekre és magára a pszichére is. A botsport mozgás elsajátításához nincs szükség előedzettségre – mindenki pont a saját tempójának megfelelően űzheti, viszont a botsport botok aktív használatával a felsőtestet is bekapcsoljuk a mozgásba. Így izmainknak csaknem 90%-át átmozgatjuk, főleg a sok ülő munkában elgémberedett nyaki és háti izmokat lazítjuk ki és erősítjük. Botsport túra közben lehet beszélgetni, játszani, új barátokat szerezni, régi barátságokat elmélyíteni az egyetlen teljesen ingyenes tornateremben: az erdőben vagy akár hétközben a városi séták közben is.

A hétvégi erdei botsport napokat mindig játékos erdőtisztítással zárjuk, mert a botok kiválóan alkalmasak arra, hogy saját és mások szemetét is felszedjük. A botsport tehát egy mozgalom és kultúra is egyben – melynek révén szeretnénk újraéleszteni a sportos közösségi lét kreatív és játékos formáit, megmutatni, hogy van egy sport, amit bárki, bármikor, bárhol elkezdhet és űzhet akár társaságban, akár egyedül, városban vagy erdőszélen lakva, és azt is szeretnénk átadni, hogy felelősséggel tartozunk mindannyian nemcsak önmagunkért és egészségünkért, de közösségeinkért és környezetünkért is.

Minden rendezvényünkre hívd el barátaidat, osztálytársaidat, csoporttársaidat, kollegáidat, családod, szüleid és nagyszüleid!

Botsport.hu

.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nordic_walking (ITT!)

http://nordic-walking.lap.hu/ (ITT!) .

.

Anonim levélküldés: ITT!

Ikonból lett torzó

.

U.E.-t nemrégiben néhány kollégánk az intézet IKONJÁNAK nevezte. Hitték róla, amit tesz az jó és valóban a közösség, és a többség érdekeit szolgálja. Megjegyzem némi igazságtartalma is volt ennek a véleménynek.

Az teltével, saját belső intuicióból eredő konoksága és téves eszményei eltérítették eredeti útjáról és céljaitól. Kialakult benne egyfajta megalapozatlan vágy a hatalomra törés érdekében. Tévesen a realitást teljes mértékben elfeledve elvakultan karolt fel az előzőekben megfogalmazott cél elérése érdekében egy miniatűr rosszindulatú társaságot. Összességében a saját elvakult céljai lettek minden szinten gondolatának és tevékenységének mozgatói.

Tipikusan és görcsösen hiszi ma is, hogy céljai szentek, ő egy megváltója az intézetnek.

Csak az általa irányított vezetői gárdával lehet az intézet a jövőben sikeres. Ez már a megszállottság és a betegesség tipikus jele. Eddigi tevékenysége eredményeképpen ma már az intézet TORZÓJÁNAK nevezik

.

Névtelen levélírónktól érkezett. Köszönjük.

.

Anonim levélküldés: ITT!

Olvasói levél LI.

.

Tisztelt Dobos János!

.

Több elkeseredett, panaszos levelet kaptam, amiben arról számolnak be, hogy a vezetőség akire rámondja „ez a lányok oldalán van”, rettentően kikezdik, addig marják, amíg el nem hagyja a munkahelyet önként. Lehetetlenné teszik a munkavégzést, többen kimerültek pszichésen. Kérdem én, ezeknek a dolgozóknak nagyobb a bűnűk, mint akikért demonstráltak? Hova fordulhatnak segítségért? Ki segít azoknak, akikre rászállt a vezetőség? Megjegyzem ezen ápolók is mentek demonstrálni, hogy a gyanú elterelődjön róluk. Volt, akit ott is lealjasítottak a vezetők. (Csak próbálták. A szerk.)

Nagyon szeretném, ha a munkaügyi főfelügyelőség odanézne, kik, és miért kényszerülnek elhagyni mostanság az intézetet. Volt, aki orvosi segítséget kért a munkahelyi terror könnyebb elviseléséért. Nyilvános fenyegetés van a másik blogon idézem: "19:46 –nak: A Rendest nálunk falun járomba fogják!! Az Intézményt percek alatt lejáratták, tíz év munkánk ment tönkre! Nem lesz 10 év lehetőség számára, keressen más munkahelyet! Szeptember végén. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, számára csak kóró!!" Ezeket a sorokat egy tisztességes főnővérnek szánták!!

Sajnos nem csak írásban folyik a fenyegetés, hanem nap mint nap, a munkaidő alatt is.

Tisztelettel kérem Önt, nézzen utána ezeknek a dolgoknak, mert ezen dolgozókat az alapvető emberi jogaiktól akarják megfosztani, a munkához való joguktól. Nincs senkinek ahhoz joga, hogy lelkileg tönkretegyen embereket szándékosan, főleg nem vezetőknek.

Kérem, ha lehetséges ezeket az embereket kérdezzék meg, milyen lealjasító eszközökkel bántják a vezetők, és mennyi embernek lett felajánlva a munkahely elhagyása.

.

Tisztelettel: Ildikó

.

Olvasói levél L.

.

Kedves Attila!

.

*Nem tudom, mi a gondja a PÉF-fel?*

Alapvetően semmi. A kérdés inkább az, hogy a PÉF-nek mi a gondja az alapítványunkkal.

*Én lent voltam személyesen az intézetben és kapcsolatot tudok tartani az ügy kapcsán a szociális szakmai szövetséggel, a két ápolóval, ügyész úrral, magánzárkás lakóval is találkoztam, igazgatónő is segítséget kért tőlem, ahogy ott dolgozók is.*

Örülök neki, ha Önök is tesznek lépéseket az ügyben. Mint mondtam, szerintem itt összefogásra van szükség.

*Kérem, tartózkodjon a PÉF-et érintő eszmeköri megjegyzéseitől.*

Már bocsánat, de ezt teljes mértékben a PÉF kezdte. Ezt elsősorban én kérhetem Önöktől. Egyébként persze, rendben van, ha a dolog kölcsönös.

*A melldüllesztés fogalom milyen konkrét tényekre csatolt szóvirág?*

Semmilyenre. Általánosságban írtam, hogy nem tartom jónak, ha azon megy versengés, hogy "én ennyit meg ennyit segítettem". Minden segítség elkél.

Megmondom őszintén, én nem vagyok a viták híve, így nem is nagyon akarok belefolyni a blogolásba. Tegnap is csak azért írtam, mert megszólítva éreztem magam, de részemről, azt hiszem, ennyi elég is volt. Ha valakinek van kérdése hozzám, elérhető vagyok az alapítvány e-mail címén: info@cchr.hu.

.

Üdvözlettel mindenkinek: Dobos János

 

Olvasói levél IL.

.

T. Dobos János!

.

A netre fel blog bejegyzések kapcsán pár gondolat:

Nem tudom, mi a gondja a PÉF-fel?

Én lent voltam személyesen az intézetben és kapcsolatot tudok tartani az ügy kapcsán a szociális szakmai szövetséggel, a két ápolóval, ügyész úrral, magánzárkás lakóval is találkoztam, igazgatónő is segítséget kért tőlem, ahogy ott dolgozók is.

A magánzárkás elkülönített szociális kezelés a kínzás abszolút tilalma alatt áll, ha rendszeresen, hosszabb ideig alkalmazzák.

A fenti két bekezdésben foglaltak okán a megfelelő fogyatékossági ország ellenőrzési és szakmai körökben szót emeltem.

A szociális és lelki egészségi szakmai körökben felismerték a probléma mivoltát és amint látják, igazságügyi folyamatról szólhatunk, nem ideológiai megvitatásoknak van ideje.

Kérem, tartózkodjon a PÉF-et érintő eszmeköri megjegyzéseitől.

Egyelőre az igazságügyi eljárásokat segíthetjük.

Valaki egyházi hovatartozása, egyháztagsága, még nem jelenti a vallási hovatartozást, mert az egyház egy földi szervezet, míg az egyének vallási és hitvilági meggyőződését nyilván tiszteli a PÉF.

Az eszmerendszerek és nézetek tekintetében pedig jogosult a nyilvános megmutatkozásban a fórumtechnikás nézet egyeztetés.

A melldüllesztés fogalom milyen konkrét tényekre csatolt szóvirág?

.

Üdvözlettel: Seress Attila 

.

Felelősség

.

Blogunkon már több tucat ember véleményét közöltük. Senkitől se kérdeztük ideológiai vagy vallási hovatartozását, ahogyan etnikai származására sem voltunk kíváncsiak. Nekünk ezek a normák is hozzátartoznak a toleráns és kiegyensúlyozott médium összképéhez.

A Netre Fel! Blog a továbbiakban is független kíván maradni. .

.

Anonim levélküldés: ITT!

HÍR (breaking news)

.

Tüntetéssel védik az őrizetbe vett kiskunhalasi ápolókat  

Az egyik ápolóról már korábban is kiderült, hogy bántalmazott

.

Miközben a kiskunhalasi pszichiátriai otthon dolgozói péntek délután „szimpátia tüntetést” rendeznek őrizetbe vett kollégáik és az intézet védelmében, egy, az otthonban tavaly végzett belső vizsgálat során már kiderült: az egyik ápoló, akit most testi sértéssel gyanúsítanak, durván bántalmazta az egyik ápoltat. Egy emberjogi szervezet szerint a tüntetéssel az intézet inkább saját hírét ronthatja.

A 2009 elején a pszichiátriai otthonban lefolytatott vizsgálat során már napvilágra került, hogy az egyik ápoló, aki jelenleg is őrizet alatt áll, durva testi fenyítésben részesítette az otthon egyik lakóját: a tanúvallomások szerint rugdosta a földön fekvő, magatehetetlen ápolt oldalát, majd a nyakára taposott. Az ápoltat mentővel kellett kórházba szállítani, az ápoló pedig azt mondta a jelen lévő többi lakónak, mondják azt, hogy az ápolt elcsúszott és beverte a fejét az ajtófélfába. Miután a belső vizsgálat során mindez kiderült, az intézet vezetése mégsem járt el az ügy súlyának megfelelően vagy tett feljelentést az ápoló ellen, mindössze egy másik osztályra helyezték át.

Mindezek ellenére most az intézet vezetősége és egyes dolgozói a nyilvánosság mellett is kiállnak az őrizetbe vett ápolók mellett, azt állítva, hogy az ellenük felrótt vádak nem lehetnek igazak, és hogy "lejárató kampány" folyik az intézet ellen.

– A nyomozati munka lefolytatásának módját törvények szabályozzák – mondja Dobos János, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány vezetője, amely szervezet segíti az ügyet kirobbantó ápolónőket és a nyomozást. – A kiskunhalasi ügyészség nem az ápolónők bemondása alapján rendelte el az őrizetbe vételeket, hanem nyomozást követően, melynek során alapos gyanú merült fel azon cselekményekkel kapcsolatban, amikkel a letartóztatott ápolókat gyanúsítják. A nyomozásnak nyilvánvalóan nem az a célja, hogy a munkájukat tisztességesen végző dolgozókat lejárassa, hanem hogy megtalálja azokat, akik törvénysértést követnek el. Az intézet érdeke azt diktálná, hogy vessék ki maguk közül azokat, akik vétkesek, hogy a vétleneket ne érhesse vád. Az intézet hírén az fog igazán csorbát ejteni, ha a dolgozók kiállnak a letartóztatott ápolók mellett, és a nyomozás során a bűncselekmények mégis bizonyítást nyernek. Az intézet vezetőségének – ha valóban fontos számukra az igazság – együtt kellene működnie a nyomozó hatósággal, nem támadnia kellene azt. .

.

Anonim levélküldés: ITT!

Sajtóközlemény

.

A kiskunhalasi pszichiátriai otthon dolgozói péntekre demonstrációt szerveztek, hogy kiálljanak a már letartóztatott dolgozók és az intézet mellett. Az elmúlt hónapokban mi magunk is sok támadást kaptunk amiatt, hogy az általunk tapasztalt visszásságokkal, embertelenségekkel kapcsolatban felemeltük a szavunkat.

Ezek a támadások számunkra azért szomorúak, mert amit tettünk, az intézet lakói és a becsületesen dolgozó alkalmazottak érdekében tettük. Továbbra is úgy gondoljuk, nem lehet elnézni, ha kiszolgáltatott emberekkel szemben ilyen tetteket követnek el. Az intézetnek is az lenne az érdeke, hogy az ilyen problémák megszűnjenek.

A sajtó nyilvánosságának köszönhető az, hogy az esetek kivizsgálása megkezdődött. Így láttuk csak biztosítottnak egy elfogulatlan, független vizsgálat elindulásának esélyét. Együtt érzünk azokkal a tisztességes, hivatásukat magas fokon ellátó becsületes dolgozókkal, akik úgy érzik, az ő hírnevük is csorbát szenvedett. Úgy gondoljuk azonban, hogy az ő érdekükben is cselekedtünk, hiszen egyetlen betegellátó intézmény sem engedheti meg magának a gyanú árnyékát sem.

Mi bízunk a magyar igazságszolgáltatásban. Meggyőződésünk, hogy a hónapok óta tartó nyomozás, majd az ezt követő bírósági eljárás, feltárja mi történt valójában a pszichiátriai otthonban az elmúlt években. Hiszünk abban, hogy az itt történtek ráirányítják a jogalkotók figyelmét, az ilyen intézmények működésének szigorúbb ellenőrzésére, hogy a hasonló esetek ne történhessenek meg soha többet.

.

A két ápolónő, Éva és Judit

Kiskunhalas, 2010. május 7. 12h   .

.

Letölthető: ITT! .

.

Anonim levélküldés: ITT!

Lufi III.

.

.A "kiváló" dolgozó*

*Lesz jutalom!

.

Anonim levélküldés: ITT!

Lufi II.

.

A vezér lufija

.

Anonim levélküldés: ITT!

Lufi

.

A vezérkar hőlégballonon érkezik!

.

Anonim levélküldés: ITT!

„Kritikus” tömeg

.

Előjáróban annyit, ez a tömeg, nem az a tömeg. A kritikus tömeg definíciójában társadalmi léptékű változásokról van szó, nem pár számító ember látványos trükkjéről. Mindig is voltak olyanok, akik saját zűrös ügyeiket, úgy takargatták, hogy könnyen befolyásolható elemeket beszervezve, fehér bárányok takarásában leplezve saját sötét tónusukat, a közre hivatkozva, annak védelmezőjeként léptek fel.

Nem nehéz mozgatni a tömeget. Az elmúlt 8 év bizonyítja, hogy akár milliókat lehet mozgósítani azért, hogy saját maga ellen tegyen. Milliók álltak ki olyan emberekért, akik becsapták, kirabolták, megalázták őket. Milliók támogatták a csalásokat, a trükkök százait, az éjjel-nappal folyó hazugságokat. Most megnézhetjük, mit hoztunk össze. Romokban az ország, mindenki stresszes és Európa elérhetetlen messzeségbe került. Itt maradtunk a Balkánon. De az új és új „hadurak” élünkre állnak, kijelölik a „nemes” célt és mi aláírunk, megyünk Táncsics börtönéhez, vagy csak lufit eregetünk.

Elegem van a „vezérekből”, a szónokokból, az agitátorokból, akik után csak rendetlenség és becsapottság marad. Elegem van a „hirtelen hősökből”, akik feltűnnek, letarolnak minden tisztességest, és mire körbenézünk, már el is tűnnek, híveit átverve, kiszolgáltatottságot hagyva maguk után. Egy működő rendszer arról ismerszik meg, hogy nyugalmat és jót hordoz magában. Fejlődést és pozitív értékeket. Ahol csak káosz van, elégedetlenkedés és félelem, - akárki is a vezetője -, az nem embernek való környezet. És ha a „hős” Kánaánt ígér, de közben felszámolja az önállóságunkat és felperzseli a nyugalmunkat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy eljött a zsarnokság ideje. .

.

    Perennis

.

Anonim levélküldés: ITT!

Olvasói levél XLVIII.

.

Amíg nem tört ki a botrány, addig miért nem jutott eszébe senkinek demonstrálni? Előtte sokkal rosszabb helyzetben voltak a betegek, mint most! Ugye a kamerák fent vannak már, nem merik kínozni a betegeket, és most mennek az érdekükben demonstrálni?

Nagyon átlátszó! A bűnösökért mennek tüntetni, hogy ne kapjanak büntetést!! Egy egész ország előtt lejáratjátok magatokat. Pont a mi intézményünk tüntet a betegek jólétéért, ezt nagyon eljátszották a hetesesek! .

.

Anonim levélküldés: ITT!

Kiigazítás

A vezetőség és holdudvara sokszor megvádolt már feljelentgetésekkel, de egyetlen konkrét esetben sem tudtak erre bizonyítékot szolgáltatni. Sőt többször visszakoztak is már. Fogalmi zavar van a fejekben a feljelentés szó értelmezését illetően, keverik a bejelentéssel, panaszlevéllel, segítségkéréssel, stb… Aki feljelentéssel vádol – akár csak eggyel is -, valótlanságot állít. Névtelenül sem írtam soha levelet, és a jövőben sincs szándékomba. De ezt önök is tudják. 

Két levelet írtam korábban a megyei közgyűlés elnökének, névvel aláírva, melyben segítséget kértem. A szolgálati utat betartottam (igazgatónő, szupervizor), ezt követően fordultam a fenntartóhoz. Tettem ráadásul ezt, több közalkalmazott kérésére, köztük egy jelenlegi vezetőségi tag többszöri unszolására. Egyikre sem érkezett hozzám válasz a megyétől, helyben pedig mindenki kitalálhatja, mi lett a következménye… Több közérdekű levelet is írtam, - mint a közalkalmazotti tanács elnöke, vagy tagja, - helyben az igazgatónőnek címezve, vagy személyesen átadva, mely után a közalkalmazotti tanácstagokat, vagy a levélben érintetteket behívatták… Érdemi válasz helyett, személyemet ért újabb retorzió következett, ha értik mire gondolok… 

Csendben jegyzem meg, ha a vezetés korábban megfontolja az általam levélben is megfogalmazottakat, talán megelőzhető lett volna a kirobbant botrány (szakmai presztízs megőrzése, 7. osztályon történtek miatti felvetések…).  Mióta a közalkalmazottak beválasztottak a tanácsba, azóta a vezetőim napi, (percnyi) szinten ellenőrzik munkámat… Komolyan gondolja valaki, ha bármilyen kifogás merült volna föl személyemet, munkámat illetően, azt a vezetés szó nélkül hagyja, s nem élt volna az általuk oly sokszor gyakorolt eszközökkel (fegyelmi, elbocsátás…)?

A fentieket a tisztánlátás érdekében fontosnak tartottam leírni. Tájékoztatni kívánom továbbá a munkatársaimat, hogy nekem akkor is képviselnem kell őket, ha ezt ők nem kérik, netán a – következményektől való félelem miatt - ellenzik. Sőt, azokat is védenem kell, akik ellenem lejárató hadjáratot folytatnak…

Tisztelettel: Uray Erzsébet

.

Anonim levélküldés: ITT!

Fekete humor

.

„Az egyenlő bánásmód azt jelenti, 

hogy ők is szeretnének verést kapni?”

G.
.
Anonim levélküldés: ITT!

Éljen Május 1.!

.

„Nem lehet az embereket munkával büntetni!” – hangzott el 2009. tavaszán, az ország első embere szájából. Nem kell hozzá különösebb pszichológiai ismeret, hogy belássuk, egyszerű elszólásról van szó…  

Nekünk, magyaroknak a munka nem büntetés… sosem volt az, mi szeretünk dolgozni. Ez hagyomány. Tapasztalatból tudjuk - nem azért mert így tanították -, hogy a munka nemesít. A munkának értelme és értéke van. Ami ettől eltér, annak nincs becsülete, az nem tisztességes - akkor sem, ha jogszerű! - és nem lehet példaértékű, tehát követésre sem méltó, sőt elvetendő. Minket a munka nélkülözése büntet!

Mi nem törekszünk önmegvalósításra, nem akarunk minden áron vezetni, karriert építeni, pozícióhoz jutni, vagyonosodni. Minket a hivatásunk tesz gazdaggá…

Szerezzük vissza közösen a munka tiszteletét!

.

(Eredeti bejegyzés ITT olvasható!)  . .

.

Anonim levélküldés: ITT!

Vallomás

Sok mindent bevallhatunk őszintén, de az még akkor sem ok arra, hogy azok a disznóságok megtörténjenek az otthonokban a gondozottakkal, amik megtörténnek. A gondozásért a családok fizetnek, nem keveset, s ha mindezt a tényt figyelmen kívül hagynánk, akkor sincs senkinek joga egy másik ember kiszolgáltatottságával visszaélni, s azt kénye-kedve szerint minősíteni, s aszerint ellátni, hogy saját magát megnyugtatja, annak esetleges debilségét megállapítva.

Az ilyen ember ne menjen szociális otthonba dolgozni, s ha már jelentkezik, kellene egy HOZZÁÉRTŐ személyzetisnek lennie, aki nem veszi fel. A folyamatos ellenőrzésekről meg nem is beszélve, amit szúrópróbaszerűen meg lehetne oldani, ha valakit is érdekelne, hogy igenis van alapja annak a sok panasznak, amik a gondozottaktól és hozzátartozóktól megfogalmazódnak.

Csak ebben az országban az emberség minden szinten kihalt, miért pont itt lenne.

Olvasónktól kaptuk. Köszönjük!

Anonim levélküldés: ITT!

Olvasói levelekből

Gyalázat! Gyalázat, amiről tudomást szerez az ember ezen a fórumon. Remélem, azért azok is olvassák ezt, akikről konkrétan szól. Csak azt tudom nekik üzenni, hogy szégyelljék magukat! S nagyon bánom már, hogy amikor komoly lépéseket tehettem volna, panasszal, feljelentéssel élhettem volna akkor az édesanyám elvesztése miatti nagy fájdalmamban, erre nem éreztem már elég erőt. Pedig meg kellett volna tenni. Bele kellett volna ebbe az undorító zavarosba keverni, hogy valami megmozduljon, hogy ország világ tudja meg, milyen emberekre bízzuk idős szüleinket. Legalább a konkrét, egyértelműen bizonyítható eseteket kellene napvilágra hozni. 

___________________________________________________

Látja, ezt lehet, kikérni, kiakadni, ezt még szabad. Minden elismerésem és tiszteletem az Öné, ha a nevezett témát így éli meg a mindennapokban. De ettől még sajnos a fórumon leírtak igazak, elkeseredett dolgozók és HOZZÁTARTOZÓK (!) írták meg azt, ami valójában történik. Ez nem kétség, ez nem mese, nem elferdítés, túlzás, túlérzékenység.

A nagy MAGYAR VALÓSÁG!!!

(Nem magyar, hanem magyarországi. De valóság! *A szerkesztő megjegyzése)

__________________________________________________

Az ember, amit megél, lát, szembesül, annak csak hihet, ha nem egy idióta. Nem a fizetésről van itt szó, hanem az emberségről, a tisztességről, szakmai hozzáértésről, segíteni akarásról, s ne keverjük a kettőt. Ha én egy rakás pénzt fizetek minden hónapban a hozzátartozómért, akkor elvárnám, hogy azt annak rendje és módja szerint ellássák, ne lopják el holmiját, s nyugodtan tudjam tenni a dolgomat, biztosra tudva, hogy jó kezekben van a magatehetetlen ember. De ez nem így van, nagyon jól beleláttam, nap, mint nap ebbe a szoc-otthonos életbe, mert a látogatást illetően, egy napot sem lehetett kihagyni a sok nemtörődöm nővér miatt.

_________________________________________________ 

Volt, akit azért helyeztek át, mert fekete ruhába járt dolgozni! Gyászolt, a főnővér nem nézte jó szemmel, szóvá tette. A dolgozó mosolygott, vállat rándított. Kinek, mi köze hozzá, hogy öltözik alapon. Ez elég ok volt az áthelyezésre. Valakinek kellet a hely?

__________________________________________________

Nekem, mint a szociális szférában dolgozónak nincs ötletem. Az én tapasztalatom szerint, ha megpróbálunk az ilyen esetekben fellépni, keményen megtorolják. Merthogy tőlük kapjuk a fizetést... Nagyon szomorú, de a megélhetésünk érdekében kénytelenek vagyunk szembe köpni magunkat. Nyugodtan mondhatom gyávák vagyunk. Csak egy példát mondok el a sok közül. KÖJÁL ellenőrzés: előre bejelentik mikor jönnek, sokszor még az osztályokra sem mennek be. Akkor hogyan ellenőriztek? Az irodában? Ott megállapították, hogy minden rendben van? Általában arra a napra, mikor az ellenőrzés jön, mindennek rendben kell lenni. Az már nem számít, hogy másnap már lepedő sincs az osztályon, a lakók a gumi védőhuzaton alszanak, hogy nincs takarójuk! Télen is csak egy vékony pléddel takaróznak, mert a paplant nem lehet odaadni, mert ha legközebb jönnek ellenőrizni, akkor nem lesz, amit a kirakatba tegyenek. 

________________________________________________

Hm, lehet, kár volt beleolvasnom az itt folyó beszélgetésbe. Nem vagyok szociális otthonban dolgozó, és nincs szükségem ilyen "ápolásra-gondozásra" sem.

Az itt olvasottak alapján nagyon remélem, soha nem is lesz.

Csodálkozunk, hogy vannak vezetők, akik lopják az állam vagyonát? 2008-ban alkottak csak törvényt a költségvetési szervek gazdálkodásáról (abban most már benne van a felelősségrevonás lehetősége is, kérdés, mikor kezdik el végre alkalmazni).

Vagy elképedünk, hogy hogyan képes egyik ember a másik emberi méltóságát ennyire semmibe venni? Hogy embertelen a bánásmód?

Megtörténtek ezek már a történelem folyamán, és akkor is csak utólag volt felháborodva láthatatlanul, személytelenül a többség. 

Anonim levélküldés: ITT!

Anonim levelek

Meghalt az Édesanyám az Otthonban. Minden nap vele voltam, s minden nap szóvá tettem a nővéreknek az éppen aktuális hiányosságokat. Meg tudtak volna ölni a szemükkel. Megkérdeztem tőlük, mit szólnának ahhoz, ha az ő édesanyjukkal bánnának így. Nem volt olyan nap, hogy valamin ne kellett volna felháborodni. Majd módszert változtattam, mert a legfontosabb az volt, hogy az Anyu emberhez méltóan élje az utolsó hónapokat. Itt jöttek a kedveskedések a nővérek felé, pénz és ajándék formájában. A főnővér egy mézes-mázos nő; volt, mindig mindent megígért, hogy jobban odafigyelnek, de akkor is elmaradt az étel, akkor is kint felejtették a folyosón, akkor is a szalámis kenyér került elé a tejbegríz helyett, holott mindenki tudta, hogy nem tud már nyelni, sőt volt, hogy elfelejtettek ebédet adni neki. Nekem az volt a szerencsém a szerencsétlenségben, hogy minden nap vele tudtam lenni ezekben a nagyon kiszolgáltatott időkben, s pótoltam este azt, ami napközben elmaradt.

Rengeteg esetet meséltek a lakók a lenyúlásokról, s én magam is sok mindent megtapasztaltam a két szememmel, s a saját esetünket illetően is. Annyi empátia nem volt ezekben az emberekben, hogy különbséget tudjanak, és akarjanak tenni azok között a lakók között, akiknek az állapotuk stagnált, s akiké napról napra rohamosan romlott, tehát egyre több odafigyelésre, segítségre szorultak. Mélységes fájdalomban éltem meg minden napot, s akkor még úgy gondoltam, hogy édesanyám halála után, ha összeszedem magamat, le fogom írni a legaprólékosabb részletekig a Polgármesteri Hivatal illetékes Főosztályának, hogy milyen mélységesen csalódtam ennek a nem középszerű otthonnak az alkalmazottaiban. A napi munkájukban, tetteikben, empátiakészségükben (ha van egyáltalán), s abban, hogy ezeket az embereket senki nem ellenőrzi, képezi, nincsenek felelősök amikor felhívja a hozzátartozó a figyelmüket bármire, ami nem helyénvaló. Látszatra megállapítható volt, hogy nem hozzáértő, a szakmával beszélő viszonyba lévő alkalmazottak is dolgoztak. A lopásokról, átverésekről nem is beszélek.

Nem írtam le, s örökre bennem marad az a sok fájdalom, amelyhez a nővérek is hozzájárultak elég keményen. Nem csak addig kell jópofizni a gondozottal, amíg egészséges, s tulajdonképpen nincs rá semmi gond, mert ellátja magát, hanem akkor kellene odatenniük magukat, amikor látják, hogy beindult egy vissza nem fordítható folyamat, amely nagyon fájdalmas. Nem tudok nekik mást kívánni, mint azt, hogy majd legyenek egyszer ilyen kiszolgáltatottak, ahol hasonló kaliberű gondozók, hasonlóan bánnak velük. Ez a minimum, amit megérdemelnek. A bérről pedig annyit, hogy ha több fizetést kapnának, akkor is lopnának, akkor is tartanák a markukat, mert itt a szituáció adja a lehetőséget, s aki olyan… 

__________________________________________________ 

Ahol én dolgozom, ott is így van! Az igazgató asszony lopja a legtöbbet. Még arra is képes, hogy este visszamenjen az intézetbe, ha fogára való vacsora van. A konyhán addigra becsomagolják az egész családjának a kaját! Sajnos az alapanyagokat, (hús, olaj, liszt fűszerek stb.) is onnan viszi. A kötelező nassolni való töredéke jut el az osztályokra. Aztán van, amikor a lakók még teát sem kapnak, mondván, hogy nincs! Az ápolókat teljesen terrorizálja, megalázza! Az egyik főnővér ellen vádemelés van folyamatban, és nem függesztette fel, mert a kedvence! A lakók új ruháit ellopják, aztán ha elhasználták, visszaviszik a leltár miatt! Ez az egész undorító dolog, és az ilyen "emberek" miatt általánosítanak! Szerencsére nem mindenki ilyen, bár aki nem áll be a sorba azt kinyírják! Aztán ami nekem probléma, hiába jelezzük, ha baj van, nem igazán törődnek vele. Az orvos sokszor meg sem nézi, azt sem tudja kiről van szó. Ha erőszakos vagyok, azt mondják nem az én kompetenciám! Tényleg akkor miért vagyok ott? Az, rám is tartozik, ha egy lakó nem eszik, nem iszik. Ha nem teszek semmit kiszárad, és akkor én leszek a hibás! Mert engem fognak tönkre tenni, nem számít, hogy naponta leírom a problémát, akkor is megoldják, hogy ne ők legyenek a hibásak! Nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak, sajnos, olyat is láttam, amikor kollega megütött egy demens beteget! Akkor elszakadt a cérnám, és botrányt csináltam. Az eredmény? Azt mondták, rosszindulatú vagyok, nem szeretem azt a kollegát. Pedig ez nem erről szól, azok az emberek, ledolgozták az életüket, felneveltek pár gyereket, és most amikor már nem egészen tudják mi folyik körülöttük, a mi dolgunk az lenne, hogy szeretettel ápoljuk őket. Nem érdemlik meg az ilyen megaláztatást. 

Anonim levélküldés: ITT!

Ma itt, holnap ott...

Az áthelyezés, mint büntetés...

Minden osztály egy kisebb közösség, ahol a lakók és egymás ismerete elengedhetetlen a munkavégzés szempontjából. Megismerik, megszokják a kollégákat, a munkát, a lakókat… A betegeknek egyébként is az állandóság ad biztonságot.

Mert minden munkahelyváltás, egy újabb stressz. Még akkor is, ha jobban jár az ember. Új munkahelyen meg van az esélye annak, hogy jóra fordul valami… Más vezetés, más szemlélet, más feltételek, megbecsülés (anyagi, erkölcsi), támogatás, segítség, stb… De itt, ilyenről szó sincs. Minden marad a régiben, mégis minden változik. Más a munka, más hozzáállást, más szakértelmet igényel. Új vezető, új munkatársak, új betegek (más profillal), más teendők, más típusú gondozás, terhelés. Ráadásul a régi kollégákkal való összetalálkozást, beszélgetést a vezetés nehezményezi, rosszallóan megszólja.

Lehetne ezt humánusan is kezelni, s megkérdezni a dolgozót, a közösséget, hogy mit szeretne, elfogadná-e a javaslatot? Szükség lenne valakire az egyik osztályon, van-e aki szívesen vállalná?

Nem utasításra, hogy: „holnap már ott kezdesz!” Miért, meddig? Senki nem meri megkérdezni, senki sem tájékoztatja erről!

Nem kellene változtatni végre a hozzáálláson, és azt is tekintetbe venni, hogy mi jó a betegnek, a munkavállalónak, a közösségnek, és így együttesen az egész intézménynek?

 

Ha valaki jól érzi magát, zavarja azokat, akik rosszul érzik magukat a bőrükbe.

 

Embereket arra biztatnak, ha jót akar, nehogy elárulja magát, hogy szeret ott dolgozni, mert majd áthelyezik!? Sőt, azt tanácsolják neki, hogy inkább panaszkodjon időnként! Nem tudja a vezetés, ha az emberek jól érzik magukat, akkor jobban is teljesítenek? Jó hatással lesznek a betegekre, és a közhangulatra!?

Eszembe jut egy eset, amikor egy rehabilitációs otthonban dolgoztam. Egy bántalmazott állami gondozott fiú, gyakran kiprovokálta a balhét. Amikor mindenkit összeugrasztott, akkor mosolyogva hátradőlt, és elégedetten nézte, mi történik, mint a színházban. Ez ismerős pálya volt a számára… Végre otthon érezte magát… Így működött. Szomorú. Akkor kezdett el változni, amikor rájött, hogy nem kell szerepet játszania, nem kell ragaszkodnia korábbi státuszához, s nem kell félnie többé.

Remélem, itt nem erről van szó, mert ha igen, akkor ez azonnali beavatkozást, és segítséget igényel!

 

Anonim levélküldés: ITT!

Emberismeret II.

Sokan nem jól ismerik meg az embereket, mert társaikkal többnyire hivatásukon keresztül kerülnek kapcsolatba, mint egy tudós, vagy orvos, vagy lelkész… Nekik nehéz az emberek valós arcát megismerni, mert hozzájuk mindenki a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyük alapján közeledik. De azért nem reménytelen… Sokat elárul, ha megnézik, milyen a viszonya, például az elesettekhez…

 

Anonim levélküldés: ITT!

Emberismeret

 

Ha meg akarja ismerni embertársait, akkor kétféleképpen is megteheti:

Adjon hatalmat a kezükbe és kiderül milyen emberek valójában!

Vagy, helyezze őket terhelés alá, és világossá válik jellemük!

 

Szomorú apropóját mindkettőnek tapasztaljuk. A hosszú ideig tartó, nagy nyomás azonban nem fenntartható egy olyan munkahelyen, ahol az ember a személyiségével dolgozik. Ahol az a dolga – többek között -, hogy derűt sugározzon, és nyugalmat árasszon!

 

Itt volna az ideje, a cselekvésnek, a rendrakásnak: fejekben és lelkekben egyaránt!

 

Várjuk az illetékesek megértését és belátását, valamint mielőbbi beavatkozását!

 

Folyt. köv.

Anonim levélküldés: ITT!

Szociális szakvizsga margójára I.

Egy osztályértekezlet elmaradt témája I.

Szociális szakvizsga kapcsán folyamatos hiányérzetem volt, néhány kérdés megközelítését más alapokra helyezném, és a szakmai képzés egységesítésére felhívnám a figyelmet.

Az állatterápia jelentőségének pusztán érintőleges volta (hospice) okozta a hiányérzetemet. A (kis) állatterápia, annak tudományosan igazolt jótékony hatása – gondoljunk csak a fogyatékos, pszichés, demens betegekre, vagy a haldoklókra – méltóbb helyet kellene kapjon a képzésben.

Súlyos kataton betegek csak a házi macskával képesek kapcsolatba kerülni… Geriátriai osztályon (nem Magyarországon) az orvosok macskával járnak vizitelni, tudják, ha valaki mellé odafekszik, és nem mozdul mellőle, annak rövid ideje van hátra. A macska jelenléte, mintegy átkíséri a haldoklót a másvilágra.  

Az öregedés problémakörének vizsgálódásakor a szakemberek a születéskor várható élettartam kalkulációjával számolnak, ami Magyarországot tekintve Európában igen rossz mutatókkal bír… Valósabb képet kapnánk Magyarország jelenlegi helyzetéről, illetve jövőre vonatkozó esélyeiről ha, - mint arra több európai államban is példa van – a fogantatástól számított élettartamból kiindulva kalkulálnánk. Ezen statisztikai adatok szerint, nem az európai, hanem a világ legelmaradottabb országai (pl.: Etiópia, Szudán) között foglalunk helyet. Ennek függvényében egészen más cselekvési irányokat kell szorgalmazni a jövőben…

A másik döbbenetes észrevételem, amelyet a konzultációk csak megerősítettek: az egészségügyi szemlélet elhatalmasodása a szociális szférában. Ez komoly szervezeti, szakmai, morális és etikai problémákat vet föl:

• Az egészségügyi hierarchikus szemlélet beágyazódása, a szociális szakmai sztenderdekben irányzott multidiszciplináris team munkával szemben;
• Kommunikációs és értelmezési zavar (a hierarchiában alatta állótól nehezen, vagy nem képes elfogadni javaslatot, eltérő véleményt);
• A segítséget kérő betegként kezelése;
• A klienssel szemben támasztott személyi és környezeti higiéné dominanciája, pl. a kisállat- terápia elutasítása (fertőzéstől való félelem, valamint higiénés okok miatt);
• A paraszolvencia kérdése - az egészségügyben elfogadott, míg a szociális szférában (etikában) elfogadhatatlan;
• A segítő alkalmassági (személyi, pszichés, szakmai, mentális, vezetői képesség…) vizsgálatának hiánya;
• Kompetenciahatárok megkérdőjelezése, hierarchikus gyakorlása; presztízsveszteség megélése;

Szociális intézményünk szakmai teamjében nincs szociális képzettségű, végzettségű szakember. (Annak ellenére sem, hogy külön jeleztem ennek szükségességét!) Az intézmény szakmai és nem szakmai vezetéséből hiányzik a szociális látásmód. Nem csak szociális munkás nem lehet tagja a "szakmai" teamnek, hanem a két diplomás, szakmájában elismert, kiváló mozgásterapeuta sem.
A munkaköri leírásokban nem szerepel a szociális munkások etikai kódexe, mint irányelv! Kivették!

Anonim levélküldés: ITT!

Szociális szakvizsga margójára II.

Egy osztályértekezlet elmaradt témája II.

 A képzések során több figyelmet kell fordítani a szociális identitás elsajátítására (önismeret, személyiségfejlesztés, szituációs játék, asszertív tréning, polémia, terepmunka, interjútechnikák, esetmegbeszélés, teammunka, kliensközpontú szemlélet, stb.), valamint arra, hogy a hallgatók milyen szakmai előképzéssel rendelkeznek (egészségügy, pedagógia…), s hogy mely társadalmi csoportból érkeznek. A munkatársak többsége ugyanis az alsó decilisből kerül ki, ahol a titoktartás ismeretlen, a szükség mindennapos, a bántalmazás, szitkozódás, sértegetés, üvöltözés elfogadott nevelési, kommunikációs módszer… A házimacska pedig, - sajnálatomra - túlnyomórészt nem kedvelt állat. Olyan követelményeket állítani a segítők elé, melynek önhibáján kívül nem képes megfelelni, átgondolásra kell ösztönözze a szakképzést!

Végezetül, egységesíteni kell a szakmai képzések elméleti és gyakorlati tematikáját. Ugyanolyan végzettségű szakemberek (pl.: szociális munkás) a legkülönbözőbb képzettséggel rendelkeznek, illetve nem rendelkeznek. Különösen a szemléletbeli és gyakorlati ismeretek területén látok nagy különbségeket, alapvető hiányosságokat.

Lényeges elem ugyancsak, hogy a képzést mely felsőoktatási intézmény integrálta (Bölcsészkar, Orvosi Egyetem, Tanárképző, Gyógypedagógia, Teológia…) Ez a segítő személyiségén túl, alapvetően meghatározza, a klienshez fűződő segítő kapcsolatunk milyenségét, minőségét: elemezzük, kutatjuk, gyógyítjuk, ápoljuk, oktatjuk, neveljük, fejlesztjük, támogatjuk, megmentjük, megtérítjük, gondozzuk…   

Ha a szakmába egyre több olyan végzettségű munkatárs kerül, aki nem képes síkra szállni a kliensekért, szakmája megőrzéséért, mert érdektelen, eszköztelen, vagy egzisztenciális félelemben él, akkor a segítő szakma csak papíron fog létezni, presztízse tovább romlik, és elveszti eredeti küldetésének lényegét. 
Meg kell akadályoznunk!

Anonim levélküldés: ITT!

Elkövetők vagy áldozatok, avagy ki az igazi felelős?

 

Vissza kell állítani a szakma és az intézmény becsületét és bizalmát…

Ez azonban nem történhet meg, ha a felelősök a helyükön maradnak. Ez feltétele az intézmény további működésének, jó hírnevének és a bizalom visszaállításának.

Ítélkezés helyett, azt is érdemes átgondolni, hogy az elkövetők is áldozatok… Áldozatai egy szakmai szempontokat nélkülöző, hozzá kevéssé értő és elhívatott rendszer működésének, fenntartásának.

Véleményem szerint négy féle szűrőn kellett volna átesniük az ápolóknak:  elsőként a segítő szakma választásánál, majd a szakmai profil, az intézmény, és nem utolsó sorban a 7. osztályra való felvételüknél. Felmerül még hét szakember esetleges mulasztása az ápolók tetteiért: a főnővér, és helyettese, a főápoló, a szakmai vezető (főorvos asszony), a főorvos, az igazgató és az intézmény munkáját segítő szupervizor. A fenntartó felelőssége szintén felvetődik, tudván, hogy a munkatársak tíz éve folyamatos jelzéssel éltek, és érdemi intézkedés nem történt.

Az intézmény további, tisztességes működése mindannyiunk elemi érdeke.

 

 Anonim levélküldés: ITT!

A blog sikeréhez…

.

A blog sikere nem az igazságszolgáltatás függvénye, hiszen az igazság mindenki számára feltárult… A blog sikerét mint a kereskedelmi médiumoknál egyfelől a nézettség, másfelől a visszatérő, igényes hozzászólások, bizalmas levelek, értékes cikkek hozzánk való érkezése határozza meg. 

Ez független a - várhatóan mindenki számára - szomorú végkifejlettől…

Az események személyeket, családokat érintenek minden oldalról… köztük vétleneket is. Az ő bánatuk a mienk is, ugyanakkor a legfontosabb, hogy mindent megtegyünk azért, hogy ilyen, és ehhez hasonló eset ne történhessen meg még egyszer!

Ezt a blogot az intézményben történtek hívták életre, és az intenzív érdeklődés tartja fenn.

A blog ehhez kíván hozzájárulni, sikeresen… 

.

Anonim levélküldés: ITT!

Rossz válasz IV.

A mai nap próbáltam volna utolérni magam a munkámban, az 5-6 féle nyilvántartás vezetésével… Három helyre adminisztrálom, hogy mikor, mit csinálok, ebből kettőt, percre pontosan megjelölve (egyet magamnak a későbbi adminisztrációhoz, nyilvántartáshoz, a másikat naponta közvetlen munkahelyi vezetőmnek, a harmadikat hetente szakmai vezetőmnek, Szűcs Erzsébet főorvosnőnek).

A mai nap új feljegyezést kért tőlem főorvosnő, hogy pontosan írjam le, hogy hétfőn (külső ügyintézés), mikor, hol jártam és mit csináltam… Kértem, adja írásban, ha a többin felül még egy újabbat kér tőlem írásban … Nem adta… Újabb feljegyzést kellett írnunk, tanúk előtt, hogy nem írok feljegyzést, hanem írásban kérem tőle annak megírását… (tudják követni?)

(Mellesleg azt sem adta még írásban, amit korábban megígért, ti. hogy a közalkalmazotti kedvezmény igénybevételét írásban kell kérnem tőle, - legutóbbi instrukciója alapján – két héttel korábban, megnevezve, a tartózkodásom helyszínét!?)

Aztán jöttek a főnővérek, egymás után hárman, akik az ő utasítására egy-egy oldalas kézzel írott feljegyzést írtak… Olvassam el, és írjam alá…

-          Juhászné A. Gabi főnővér arról, hogy felküldtem egy – megbízható - beteggel a nővérnek, egy másik tolókocsis beteggel történő aláíratására egy nyomtatványt – idő megtakarítás végett…

-          Kispál Ernőné főnővér arról írt, hogy őt személyesen nem tájékoztattam arról, hogy két beteget mégsem kell kivinnem felülvizsgálatra… Nem tudtam elérni, így kollégájával üzentem, aki - a főnővér elmondása szerint - nem emlékezett rá… A lakónak is elmondtam, de ő hiába mondta, hogy nem kell mennie, leparancsolták..

-          Fődi Gyöngyi főnővér arról hozott feljegyzést, hogy tegnap az udvaron visszafordíttattam az egyik tolókocsis beteget, aki bibliaórára igyekezett hozzám, mert nagyon felhangolt volt (egyfolytában beszélt). Elmondtam a lakónak is, és mondtam, ha jobban lesz, jöhet bármikor… Ének-zenére most is jöhetne… Egyébként nem tudja vizelés nélkül végigülni az alkalmat… (Úgy tűnt, ő megértette.)

A feljegyzéseket az elsőt kivéve nem írtam alá, azt is csak azért, mert nagyon el voltam foglalva (határidős levelet írtam). Egyikből sem kaptam egy példányt sem, pedig kértem. A harmadik főnővér azzal vitte el, hogy még az éjszakásokkal is alá kell íratnia! Megjegyzem, az eset a nappali műszak alatt történt.

Az utolsó feljegyzést magam írtam arról, hogy nem tudtam dolgozni, sem ebédelni a folyamatos feljegyzések miatt…

/Előírt létszámnorma: szociális ügyintéző 100 főnként – 1 fő. Intézményünkben 355 lakó van. Egyedül, ráadásul fél állásban kell betöltenem – a foglalkoztatásszervezői munkám mellett./

Mindenki tudja, ez felelősen nem ellátható, ezt többször jeleztem szóban és írásban is vezetőim felé… - így a felelősség, azt gondolom, már nem az enyém… Minden vezető köteles a munkához való feltételeket biztosítani!

Káosz, papírzsonglőrözés és 25 órás munkaidő. Kinek jó ez? A kérdés helytálló, a válasz azonban, mint máskor, most is: rossz…

Rossz válasz III.

 

Minap a rendőrség tanúként meghallgatásra hívott… Nem értettem, de kötelességből elmentem. Előtte két órával a vezetőség négy tagja az igazgatói irodába hívatott a blog miatt, tudniillik, nekem állítólag információim vannak a 7-es osztályon történtekről… Nincsenek. Mégis jegyzőkönyvet vettek föl velem, a korábban lezárt belső vizsgálatban feltett kérdések alapján. Érdemi információval nem tudtam szolgálni. Ezen a jegyzőkönyv felvételen nem csak én csodálkoztam.

Javasoltam, hogy a blogot tekintse a vezetőség úgy, mint egy szelepet, mely a jelen helyzetben mentőöv is lehet a pattanásig feszült légkörben.  De nem ez történt, hanem bevetették az általuk már többször alkalmazott, egyedüli módszerüket, a legjobb védekezés a támadás elvét. Immár nemcsak elvben, hanem a gyakorlatban is. Magánindítvánnyal kívánnak élni a blog szerzői és hozzászólói ellen… különböző indokokkal, ehhez toboroznak beosztottakat, aláírásra.

Értik a probléma lényegét?

Vezetőm tájékoztatott arról is, hogy az intézményben nincs demokrácia, hanem hierarchia van! Hm?! A hierarchia mint államforma… Legalább azt mondta volna, hogy diktatúra, vagy terror…

Megjegyeztem, hogy az egészségügyi szféra hierarchikus – ezt örökítették át az egészségügyi dolgozók az intézményre. A szociális szférában ez ismeretlen,  nincs ilyen… Csak a felelősségek és kompetenciák oszlanak meg, minden ember egyformán értékes és fontos. A takarítótól az orvosig.

 

A hierarchia görcsös erőltetése, érdekek mentén, nem mozdítja előrébb a szakmát. A hatalom szavával élni pedig, megoldáskeresés helyett, bizony: rossz válasz.

 

 

Tisztázás

Tudván, hogy sokan rosszindulattal tekintenek a blogra, némileg visszavetett az írásban… Sokan ismerik azt a mondást, hogy Ne dobjuk a gyöngyeinket a disznók elé. Ráadásul a blog körüli félreértések és torzítások is gyakrabban kerültek felszínre, mondhatni naponta.

Rosszul is olvassák, pontosabban nem olvassák, csak a „pletykarovatot”. Így aztán rajtam, rajtunk kérik számon a hozzászólások milyenségét…

Naponta kell hallgatnom, hogy ki, milyen bejegyzésen háborodik föl… S hogy legjobb lenne, ha megszüntetnénk a blogot, vagy nem engednénk meg a hozzászólásokat… Ha mégis, akkor folyamatosan moderáljuk (felügyeljük, javítsuk) …

Sokan azt hiszik, hogy a bejegyzéseken túl, a hozzászólásokat is mi írjuk…

Tegnap a városban, a lakók hivatalos ügyeit intéztem egy előadóval, miközben S. István vezető odalépett mögé, és az alábbi kérdést intézte hozzám:

„Ha már így összefutottunk, áruljam már el neki, hogy mi bajom nekem ővele?” Nem értettem. „Az ég világon semmi!” Hitetlenkedett. „Miért kérdezi?” „Akkor mit írogat maga rólam a blogban? ” Én, semmit nem írtam önről.” „Akkor, ki?”

„Mire gondol, konkrétan?” „Hogy ő kanállal a kezében sétálgat a konyhán (az intézménybe)!?” „Ilyet én nem írtam.” „Na, ne mondja már nekem! Az, hogy maga támadja az intézményt, az a maga problémája, de rólam ne írogasson többet!” „Én nem támadom az intézményt." – szegeztem le végül.

Ez a párbeszéd, a beosztottja feje fölött zajlott… Ilyen módon egy köztisztviselő nem kommunikálhat. Ez a mi neveltetésünk szerint teljesen elfogadhatatlan, a mi kultúránkban soha sem történhetne meg. Sem a szakmánkban. Az etikáról már nem is beszélek...

Mindenesetre gondolatmenete jól tükrözi a blogról kialakult téves értelmezést. Megállná a helyét, ha a szerzők írnák a névtelen hozzászólásokat is. Ez esetben az az érdekes helyzet állana elő, mint a Verebes interjúnál, amikor nevezett saját magával készít riportot-sorozatot… (Napkelte). Ilyen „szerénységre” azért mi nem vetemedünk.

Gondnokság alá kerültem

Jelenlegi munkámhoz tartozik az elhunytak végtisztességével kapcsolatos ügyintézés.  Beszélek a pappal, a lelkésszel, gyakran a hozzátartozókkal… Egyezkedek az árról, vagy méltányosságból, ingyenes egyházi szolgáltatást kérek… Igyekszünk gyorsan intézni, mert így sokszor alacsonyabb a köztemetés végösszege…

Számítanak a jelenlétemre, a hozzátartozók és a munkatársak is…

Tegnap egy lakónk temetésére kellett volna mennem, de a vezetőség, utasításban megtiltotta ezt … -Szerintük, nekem ott semmi dolgom nincsen már-. Aztán telefonon jött az üzenet, hogy senki (csak az én munkám jelent rendszeres külső ügyintézést) sem hagyhatja el engedély nélkül az intézet területét!

Nem is tudom pontosa megítélni… Ez most korlátozó, vagy kizáró gondnokság? Kapok én is kimenő kártyát?

Kizáró gondnokság:

A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan teljes mértékben hiányzik.

Korlátozó gondnokság:

Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.

A szenvedés titka

 

Sokáig azt hittem, hogy a szenvedés értelmetlen…

Aztán figyelemmel kísértem II. János Pál pápa életét, - főleg a merényletet követően - és hallottam, amint arról beszélt, hogy a szenvedés nem válik értelmetlenné, ha felajánljuk azt Krisztusnak! Akkor még nem értettem, de megjegyeztem, és sokat gondolkodtam rajta.

Könnyebb elhordozni a szenvedést, ha tudjuk, hogy mi vagyunk az okai, vagy okozói. Ha nem a saját hibánkból válunk szenvedő alannyá, akkor vagy mártíromkodunk, vagy megkeseredünk.  

Egyszer önhibámon kívül lett részem testi-lelki szenvedésben – megjegyzem, ilyenkor a lelki fájdalom sokkal mélyebb… Lévén idegenben, magányomban nem volt mit tenni, eszembe jutottak a pápa szavai… Imádságban felajánlottam szenvedésemet Jézus Krisztusnak… s kegyelméből csodás tapasztalással lettem gazdagabb... Nem a szenvedés, vagy a fájdalom múlt el, hanem mindez egy más dimenzióba került, mintha megszelídült volna. S helyébe teljes megnyugvás, hihetetlen békesség áradt szét bennem… boldog voltam. Valami nagyon fontosat értettem meg.

Aztán egyszer elmeséltem valaki előtt ezt az élményemet, és évek múlva hallottam vissza, hogy ez neki mennyit segített, és segít azóta is az életében…

 

Mindig azt kívánjuk az élettől, hogy csak egészség legyen! De lehet-e a betegségen is Isten áldása?

Mindenképpen. Aki Isten kezéből el tudja fogadni a jót és a rosszat egyaránt, annak áldás lehet az életében, még a betegség is. Még a beteg gyermek is. Láttam ilyen boldog családokat is.

Egy csoporttársamat évek óta ismertem már, ő volt a legvonzóbb személyiség az egész évfolyamban, szerintem, az egész intézményben. Mindenki igyekezett a közelébe férkőzni, mert túl azon, hogy jóképű volt és sármos, áradt belőle a bölcsesség, a békesség, a humor. Volt benne valami plusz. Aztán egyszer elmentünk szüleihez, és első útja huszonéves húgához vezetett a kisszobába, akinek a testvéri csóktól ragyogott az arca… Születésétől fogva ágyban fekvő, teljes ellátást igénylő betegsége volt. Csak a szűk család tudott vele kommunikálni. Egy szempillantásra megértettem vonzerejének titkát…

Kerényi atya mesélte, hogy fáradhatatlan volt a kórház misszió területén, mert véleménye szerint a beteg ember áll legközelebb az Istenhez. Ő a legmagányosabb. Ezért ha őt kitessékelték az ajtón, visszament az ablakon… A beteg ember fájdalmát, kiszolgáltatottságát senki sem értheti meg. Hiába állnak az ágya körül szerettei, ő akkor is egyedül van… Elkeseredésében egyedüli vigaszt, és erőt Isten adhat.

 

Akár szenvedünk, akár betegek vagyunk, vagy más próba elé állunk, a legfontosabb, hogy békességünk legyen, és az meg is maradjon!

 

 

 

Olvasói levél XIX. – hozzászólóknak ajánlva

 NAGYSZERŰ FILOZÓFUS

Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt.
Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:

- Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?

- Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?

- Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és ...

- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem. Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?

- Nem, épp ellenkezőleg ...

- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?

- Nem igazán.

- Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

Ezért volt Szókratész egy nagyszerű filozófus és ezért tartották igen nagy becsben.

 

 

Valami NEM Amerika...

 

Hanem ír… és zenél. Egy kedves filmem betétdala…

Once / Egyszer  (Rendezte: John Carney) 

Zene és főszerep: Glen Hansard, Markéta Irglová

 .

.

Szeresd, hogy jobbá legyen!

Szeresd ellenségeidet! Hangzik a tanítás, sőt parancs. De hogyan?

Mi, akik a „Szeressük egymást gyerekek” slágerén nőttünk fel, nehezen érthetjük ezt meg. Könnyű, viszontszeretni valakit, de mit kezdünk azzal, aki nekünk újra és újra rosszat akar. Könnyebben értik azok, akik a füves cigi boldogság érzetével, mindenki fele szeretettel fordulnak; még a Korda-Balázs páros felé is a Sziget fesztiválon… Aztán, amikor kiapadnak a források, jön a felismerés és oda a szeretet. Mert ezek hamis érzések. (lásd még: Az igazi békesség)

A szeretet elsősorban nem érzelem, még akkor sem, ha manapság csak ezt a részét hangsúlyozzuk. A szeretet elsősorban tett, és felelősségvállalás a ránk bízottakért. Így jutunk el ahhoz az újabb parancshoz, hogy tegyetek jót ellenségeitekkel! Miért? Hogy parazsat gyűjtsetek a fejére! – olvashatjuk a Bibliában. Mit jelent ez?

Ha a rosszért jóval fizetsz, kioltod a gyűlöletet a szívében. Bátran próbáljuk ki. S ez nemcsak egy egyszerű taktika, hanem megtapasztalható valóság. Mert az a cél, hogy minden ember jobbá legyen. Ennek pedig az egyetlen útja a szeretet. Nem szabad rosszat kívánni, még azoknak sem, akik ellenségnek tekintenek bennünket!  Éppen elegendő baj az nekik, hogy össze vannak zárva saját magukkal! Ettől nagyobb büntetése senkinek sem lehet. Mindnyájan tapasztaltuk már saját magunk elviselhetetlenségét! Hátha felismeri és elfogadja Isten jóságát, s ha igen, akkor mindannyian jól járunk. Ő jó útra tér, és jobbá lesz. S ha ő jobbá lesz, a környezetének is könnyebb lesz. Élcelődve szoktam volt mondani az uramnak, hogy engem jól tartson, mert ha nekem jó, akkor az mindenkinek jó! Fontos, hogy kényeztessük magunkat időnként, ha netán megfeledkeznek erről szeretteink! Hiszen szeresd felebarátodat, mint magadat! De ha önmagamat sem szeretem, hogyan szerethetnék bárki mást?

Szeresd ellenségeidet! Szeresd, hogy szerethessen!