IV. Nyelv
Mi európai népek nehezen értjük meg a Bibliát, mert a történetek kapcsán mindig azt kérdezzük, hogy igaz, vagy nem. Valóban megtörtént, vagy sem. Úgy történt e szó szerint, vagy nem. Ha nem, akkor az egészet elvetjük. A keleti ember nem azt kérdezi, hogy igaz-e a történet, hanem, hogy mit üzen ez az ő számára. Persze attól, hogy megkérdezi, nem biztos, hogy érti is. Mózes tízparancsolatát nem értették meg - vagy nem akarták –, ezért több százzal egészítették ki. Jézus példázatait sem értették, pedig mindegyike a tízparancsolaton alapult. Ha meg akarjuk érteni a bibliai nép gondolkodását, működését, habitusát, ismernünk kell a Bibliát, a Talmudot és megnyilvánulásaik esetén, hasonló kérdést kell feltennünk: Mit akarnak, hogy gondoljak? Mit üzennek a számunkra?
Az Első Magyar Izraeli Telefontársaság (Emitel) telefonkönyvének első lapjain fellelhető legfontosabb telefonszámok közt szerepel a Meleg Háttér. Zárójelben megjegyzi: homo és biszexuálisok részére. Ez jó, mert különben azt hinném, hogy valami kellemes dolgot jelent. Ugyanis a magyar nyelvben a meleg szó kifejezetten pozitív kicsengésű. Gondoljunk csak a meleg kenyérre, édesanyánk meleg ölére, az otthon melegére, a tűzhely melegére, a napsütés melegére, meleg, szívélyes üdvözletre, a meleg barátságra, meleg fürdőre, meleg takaróra és még sorolhatnánk. Mind-mind pozitív tartalmú, felhangú. Mit akarnak, hogy gondoljak? Azt, hogy homoszexuálisnak lenni jó dolog és kívánatos? S mit mond a bibliai nép Istene? Utálatos dolog, s ki kell irtani. Ne használja tehát senki a meleg szót a homoszexuálisokra. Van éppen elég becézése. Nyelvújításként ajánlom helyette az égetnivaló szót, ha már mindenképp ragaszkodnak a normálistól eltérő hőfok jelzésére. S hogy a homoszexualitás megítélése hogyan változott évtizedek alatt, ez tükrözi a társadalom megbetegedését is: bűn, deviancia, betegség, másság. Mit nem mondok? Másság, egy újabb szó, amit a fentiek szerint elemezhetnénk. A másságot csak a saját autentikus környezetében, vallási, kulturális, nyelvi, éghajlati, gazdasági adottságai mellett övezheti tisztelet. Mindenki kíváncsi más népek kultúrájára, de azt csak a saját hazájában ismerheti meg. Aki szülőföldjét, hazáját, vallását, nyelvét, kultúráját, halottait hátrahagyva a – jobb megélhetés reményében – idegen államban akar letelepedni, azt sosem fogja tisztelet övezni. Gondoljunk csak disszidenseinkre. Éppen azt hagyják el, amit tisztelni lehetne bennük. Hát még akkor, ha hite, értékrendje, habitusa, viselkedése szöges ellentétben áll a befogadó nemzetével (cigányság, zsidóság).
A minap leszólított egy Krisna Tudatú hívő, annak ellenére, hogy a szemkontaktus elkerülésével igyekeztem továbbhaladni. A megszólítás már eleve felbosszantott, „…ma az intelligens embereket szólítom le. Adományt gyűjtök…” Nem köszönöm, én … vagyok. „Az jó, ők mindig szoktak adakozni a rászorulók étkeztetésére.”… Végül az általam jól ismert köszöntéssel búcsúzott. Véleményem szerint sosem lesz Krisna Tudatú hívő Magyarországon, sem Európában, sem Amerikában, csak a hinduizmus hazájában. Abban a földrajzi, éghajlati, kulturális, nyelvi régióban, ahol a vallás gyökerezik. S igaz ez minden más világvallásra is.
Folyt. köv.
