2012. január 31., kedd

Jó sors a rabsors...


Minap levelet kaptam, melyben - többek között - elnézést kért tőlem egy volt kollégám(!?). Kérte, hogy ne haragudjak (!?), de ő már jobban érzi magát a munkahelyén… Az a hihetetlen nagy terror, ami a S-Sz-K irányítása alatt volt, mintha enyhülni látszana… Lehet, hogy csak a közeljövőtől várható változás miatt fogták vissza magukat, de mindegy… Addig is lehet szusszanni, erőt gyűjteni*.
Igaz, továbbra sem bízik senki senkiben, továbbra sem beszél senki senkivel… Arról, hogy jól érezzék magukat a munkahelyen, arról ugyan szó sincs, de nekik már ez is könnyebbség…

Megértem. A legmesszebbmenőkig…

Elgondolkoztam… Miért is haragudnék, hiszen a munkám során az egyik célom az volt, hogy a terror megszűnjön…  Végleg… Velem, vagy nélkülem, mindegy, fő, hogy a cél – töredékét bár, de – sikerült elérni… Még ha időlegesen is. Ő is érzi, hogy ez még nem igazi változás… Akkor, miért lehet lelkiismeretfurdalása? Mert neki van munkája, nekem meg nincs? Mert mások nem álltak ki az igazság mellett, ellenben sétáltak a betegverőkért a gyanúsított vezetők oldalán? Meglehet…

Emberek ártatlanul, ítélet nélkül vannak bebörtönözve, ahol évekig testi, lelki kínokkal gyötrik őket… S ha a mindennapos gyötrelem megszűnik, meg is  könnyebbülnek… Igaz, továbbra is börtönben vannak, de most már nem kínozzák őket naponta… S ezért még hálásak is…
A rab(szolga), aki éhbérért keményen dolgozik, örülhet… Nem lázad már, belül sem… Nem is mer vágyakozni szabadságra, beletörődik sorsába…
És észre sem veszi, hogy ez az abnormális folyamat, valójában mennyire természetellenes…
Hiszen éppen ez volt a céljuk.

Nem kell megelégedni ezzel! Mert csak az igazság szabadít fel… Az önbecsapás sehova se vezet…
Szükség van igazi örömre és igazi szabadságra. Ezek az érzések, erők azonban csak belülről fakadhatnak, és ha így van, többé senki sem irányíthat, senki sem uralhat bennünket…
Még ők sem.

*A szerk.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. január 30., hétfő

Levélváltás a blogon...

.
 „Nem kedves Mária, egyszerűen csak egy kicsit belefáradtam abba, hogy hiába tesz bármit is szóvá az ember, nem csupán nem változik semmi sem, de még azok is hallgatnak félelmükben, akikért felemelem a hangom! Mikor jön el az az idő, amikor az emberek merik és tudják majd vállalni magukat és véleményüket? Nem ezt hívják demokráciának? Vagy akkor mi is van ma, 2012-ben itt a kis országunkban? Azoknak kell félniük, akik igazat mondanak?

Amúgy március 12.-én lesz a Juharos ügyben az ítélethirdetés, a gond egyedül csak az, hogy az egész ügy csak egy kis szelete a valós problémáknak, amik itt is, Halason is megtörténhettek, köszönhetően a BKMÖ hathatós támogatásának. (vannak helyek, ahol ezt bűnpártolásnak nevezik, persze vannak olyan helyek is, ahol nem csak dumában van demokrácia)”
Detonátor

„Kedves Detonátor!
Tisztelettel köszöntöm, ez nem demokrácia, ami Magyarországon van. Lassan, de biztosan haladunk a rabszolgatartás felé. RABSZOLGASORS = 47 ezer forintos közmunka, 8 órai munkáért. Ebből a pénzből fizesse a számlákat, neveljen gyerekeket, éljen meg! A Juharos és a Pszichiátrián történtek nyomozását politikailag akadályozták. Nem az igazság a fontos, hanem a hazugságnak az érvényesítése. Nálunk is visszavonták a beszarósabbjai a vallomásukat a robbantás után. Nem emlékeztek mit is vallottak.
Gondolom Önöknél is hasonló a helyzet. A fenntartó az alkalmatlanságát, BUTASÁGÁT fejezte ki a hozzáállásával, vizsgálatainak eredménytelenségével (nagy betűvel, mert nagyon buták.).
Remélem márciusban már Halason is lesz valami ítélet, ami legalább az igazság határát súrolja. Hiába szóltak itt egyik pártnak, vagy másiknak, nem történt változás. Beteg ember nem ember alapon, tüntetés a betegverőkért, az a valami, a fényes tett Simon-Bányai párosnál. Bányai meg képviselő, hogy várhatjuk el tőle az igazságot?”
Mária


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!