„Az elmebetegügy jelen kérdései
Magyarországon” című, 1947. június 7-8-án megrendezett ankét részeként előadást
tartott a magyar pszichiátria híres humanistája. Dr. Hollós István, a „Lipót”
(később Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) korábbi igazgatója is előadásában
a következőkről ejtett szót:
„Második feladatunk, hogy az intézeti rendszerről más rendszerre
térjünk át.
Az elmebeteg gondozás történetének
van egy fejezete, amely erre a rendszerre világosan rámutat: ez a családi ápolás.
A családi ápolást nem orvosok
találták ki, hanem az elmebetegek ösztöne teremtette meg.
Élt Kr.
után a 6-ik században Írországban egy király, aki Dymphna nevű leányát
szerelmével üldözte. A királyleány elmenekült, de atyja mindenhova követte. A
leány megőrült és a mai Gheel helyén meghalt. A
környékbeli elmebetegek az őrült királyleány sírjára zarándokoltak, ahol
a betegek hosszabb-rövidebb idő után meggyógyultak, amiért Dymphnát szentté avatták. A Gheelbe zarándokló betegeket a helység
családjai befogadták, akiknél azok hosszabb-rövidebb ideig megmaradtak.
Így lett Gheel elmebetegek családi ápolásának ősi telepe. …
Gheel igazolja, hogy nincs szükség
nagy elmeintézetekre, ahova a betegeket tömegében helyezik el. Gheelben 2000
elmebeteg él a 20.000 lakosú város családjainál. Csak egy kis zárt osztály, az
Inlermerie, szolgál 100 férőhellyel oly betegeknek, akik átmenetileg
nyugtalanok vagy más okból elkülönítésre szorulnak. Így a 2000 betegnek legfeljebb
5 százaléka kerül átmenetileg zárt osztályra. A 2000 beteg legtöbbje dolgozik,
a tehetetlen is valamiképp hasznos a házban, vagy a család távollétében a
gyermekekre felügyel. Ön-vagy közveszélye cseleket nem fordul elő. … A zárt
intézetekkel sokkal szomorúbb a statisztikájuk. De ott is az volt a
tapasztalatom, hogy amint a régi zárt rendszerből a nyitottabba tértünk át, a
szerencsétlenségek száma jelentékenyen csökkent.”
Hollós István szavai a
pszichiátriai kezeltekhez való hozzáállásról legalábbis elgondolkodtatóak.
Egy olyan hely, ahol a mentálisan
zavart embereket biztonság és nyugalom
veszi körül, ahol nem háborgatják
őket, ahol megfelelően táplálkoznak
és eleget alszanak, teljes orvosi kivizsgálásban részesülnek,
meghallgatják őket és olyan tevékenységeket végezhetnek, ami
javítja önbecsülésüket, sokkal
többet tehet ezekért az emberekért, mint napjaink elsősorban kemikáliákra épülő
pszichiátriai kezelései.”
Forrás: ELMEEGÉSZSÉGÜGY: A pszichiátriai kezelések alternatívái
Javasolt irodalom (szakdolgozóknak kötelező olvasmány): Hollós István: Búcsúm a Sárga Háztól
