Az egészségügyi hivatást
választók szakmájuk gyakorlása közben
folyton szembesülnek a titoktartás
kérdésével. Annak megőrzése még akkor is kötelességük, ha személyiségükből,
jellemükből, vagy más egyéb – rajtuk kívül álló - okokból kifolyólag, annak
megtartása nehézségekbe ütközik.
Ezen a téren rossz tapasztalatokat szereztünk, emlékezzenek csak, amikor a „csökkent
munkaképességűek központi támogatása révén” a betegnek minősíthető kollégák további foglakoztatását kívánták ilyen módon
megfinanszírozni… aminek következtében a munkatársak - felsőbb nyomásra, szándékuk
ellenére -, leszázalékolási bizottság elé álltak…
A munkatársak tudta, hozzájárulása és belegyezése nélkül olyan bizalmas
egészségügyi adatok kerültek illetéktelen személyek birtokába, amihez nem volt
joguk, illetve felhatalmazásuk. Ráadásul a titok megőrzésére képtelen
személyek is hozzájutottak a bizalmas adatokhoz. Ennek következtében a
munkatársak – egyéb, a munkaalkalmasságukat közvetve nem érintő – betegsége közszájon
forgott, a titokszegők közreműködésének köszönhetően… Sokan sérelmezték ezt
akkor, de senki sem mert ellene fellépni… Érthető. Akik megtagadták a
közreműködést, folyamatos retorziónak voltak kitéve…
Manapság hallani, hogy
Győr-Moson-Sopron megyében és nálunk, Bács-Kiskunban az állami intézmények
vezetői felhatalmazást kaptak, hogy a dolgozóik anyagi helyzetét „megvizsgálják”…
Mennyi levonása, mennyi tartozása, hitele van, stb… Hogy ehhez nincs joga egy
jogállamban még a kormányzatnak sem, abba ne menjünk bele… De hogy egy
munkáltatói jogkörrel megbízott személy hozzáférjen ilyen adatokhoz, az is
nonszensz. S hogy a jogtalanul
megszerzett bizalmas információkat kifecsegje, s Bódog-Bódogtalannak azt kántálja,
hogy a dolgozóknak mennyi és milyen jellegű tartozásaik vannak… Elképesztő. Nemcsak méltatlan egy vezetőhöz, de méltánytalan a
dolgozóval szemben is, ahogyan a betegekkel szemben is. Ez a fajta
viselkedés elfogadhatatlan, még
akkor is, ha - visszatekintve az intézményi történésekre, médianyilatkozatokra –
sajnos, nem meglepő…
A titoktartási kötelezettség
fokozottan kell érvényesüljön, az orvosi, a papi, a lelkigondozói, valamit a
szociális munka hivatásában, hogy csak néhányat említsek, a segítő pályáról.
És aztán van ami tabu téma, ezért én meg se említem…
Sokat szenvedtünk a blog oldalunkon a tabutémákkal kapcsolatos hozzászólásoktól
– arról nem is beszélve, hogy érthetetlen módon, az egyik névtelen hozzászólás miatt, ma is tárgyalásra, rendőrségre kell járnunk
-. Vélt, vagy valós ellenségeik megbántása céljából, fel-felkerültek a
magánszférát érintő megjegyzések, jogos, vagy jogtalan intrikák formájában.
Valóban nem könnyű a magánélet és a munkahely szétválasztása, de ez alapvető a
munkavégzés szempontjából. A magánélet
szférájába tartozó kérdéseknek, történéseknek nincs keresnivalója a munkahelyen.
És itt nemcsak a „házinyúlra nem lövünk” szólásra gondolok…
Mostanában megszaporodtak az
efféle hozzászólások, és kérésünk ellenére is rendre megjelennek a felháborodást,
indulatot sugalló kommentek… Annak, akinek hivatásából, sőt pozíciójából
adódóan az intim szférájára még a gyanú
árnyéka sem vetülhet, fokozottan ügyelnie kell erre. Ha, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, jobb ha minél előbb távozik…
Nem adhat okot, sem találgatásra, sem pletykára, hiszen ez már, nemcsak a
karrierje végét jelentheti…
