Nem gondolom, hogy a két fenti hozzászólás mögött rossz
indulat lenne, inkább félretájékozódásról, illetve rossz iránymutatásról van
szó. Néhány dolgot azért észrevételeznék, lévén, hogy megszólítva érzem
magamat.
Ha ön gyalázkodó írások tömkelegét találta itt, az 1100
bejegyzésből és a 15400 hozzászólásból, nevezze meg, mert különben ön az, aki
itt gyalázkodik. Nem mellesleg, blogoldalunkat
az internetes keresők kifejezetten megbízhatónak és gyerekbarátnak minősítették.
Amit ön sérelmezhet, az az igazmondás… S csak azért születhettek
ilyen írások, mert gyalázatos emberek,
gyalázatos dolgokat műveltek az otthonban! Ön, ezek szerint szintén közéjük
tartozik, hiszen az ő oldalukon áll. Nem azon háborodik föl, amit tettek, hanem
azon, hogy vannak akik a tetteiket elítélve ennek hangot adnak.
Véleménye valóban érdekelne, ha volna, vagy ha a sajátját
mondaná el… de, azonkívül, hogy leírja, hogy „leírom a véleményem”... nem ír
semmit, mert vagy nincs véleménye, vagy nem tudja megfogalmazni... Mert az az „eszmecsere”
hogy "Te hülye vagy!", "Nem, te vagy hülye!" az ugye nem
vélemény, de nem is érv, sem nem kritika, sőt még csak polémiára sem alkalmas, de
még másra sem... Talán ön nem tudja, ezért elmondom, mióta a blogunk működik,
egyetlen cáfolat sem érkezett a megjelentek
valóságtartalmát illetően… Pedig sokszor reméltük, vártuk és mi magunk
örültünk volna a legjobban… Lásd:
Cáfolatra várva
Írtak viszont az ellentáborból gyalázkodó, fenyegető
sorokat, sőt voltak akiket ezért külön támogattak, jutalmaztak… Továbbmegyek, a
betegverők mellett tüntetők szervezője ellenblogot hozott létre a gyalázásunkra,
nem alaptalan fenyegetésünkre… Lásd:
A krém
Aztán tanácsolni idejön, de nem ad tanácsot! Mert még az
igavonó barom is ehet, ha dolgozik… arról nem is beszélve, hogy az ugye nem
tanács egy baromnak akit járomba fognak és húzza az igát, hogy „Ne te neee!” –
vagy tévednék?
Nem tudja ki vagyok?
Nem is érdekli?
Én vagyok az, aki
felemelte szavát a kollégák, a szakma és a betegek védelmében a visszaélések
miatt... Én vagyok az, akit a fenyegetéseik, a terrorjuk, a hazug vádjaik sem
tántorítottak el az értük való kiállás ügyétől. Én vagyok az, akit hamis
rágalmak és vádak alapján kirúgtak, feljelentettek, rabosítottak... soroljam
még?
És én vagyok az, aki fizet azért, hogy ön itt rólam
- és azokról akik nem vesztették még el a józan ítélőképességüket -, kritikát írhasson.
Persze építő kritikára nem képes, mert vsz. ön is a rosszul működő egészségügyi
hierarchiában szocializálódott, ahol csak annak lehet igaza, aki ön fölött áll… Nálunk, ez a szakmaiság devalválódásával tovább
egyszerűsödött: fölfele nyalunk, lefele rugdosunk… Elárulom önnek, hogy ez
nemcsak szakmaiatlanságról árulkodik, hanem egyéb hovatartozásról is…
Én pedig azt tanácsolom – engedje meg a többes számot - önöknek,
hogy ne ide írogassanak, hanem a szaklapokba… Ne a blogot olvasgassák, hanem
szakirodalmat… Ne azt kutassák, vitassák munkaidőbe, értekezletek kapcsán, hogy
ki és mit ír a blogra, hanem azt, hogy hogyan lehetne végre úgy dolgozni, hogy
ne csak önök, hanem a hivatásukat végzők, és a lakók is nyerjenek belőle…
S ha már így belelendültem, engedjék meg nekem… Ne a maguk
kedvenc intézményeit mutogassák, hanem olyanokat, ahol valóban tanulni tudnak a
munkatársak… Arról nem is beszélve, hogy ha eljutnak egy olyan intézménybe,
ahol épülni is, szakmailag is gyarapodni tudnának, ott meg az ön(ök)
munkatársai letiltják, vagy ellehetetlenítik a kommunikációt… Azt már meg sem
említem, hogy a mi szakmánk a bizalomra
épül, önök viszont ennek az ellenkezőjére alapoznak… Hogy egy
intézménylátogatás kapcsán leültetik a munkatársakat és kötelezően kell
nyilatkozniuk az integráló intézményről a fogadó intézmény munkatársai és az
igazgatónő előtt az utóbbi unszolására, ez skandalum… S bár némelyik hírhedten
gerinctelen ember megpróbálta a vezetőnőnek behízelegve felmagasztalni a „referenciaintézményt”
(nem mintha az ott folyó munka ne lehetne dicséretes), s azt, egy érintett sem
utasította vissza! Hát, hogy ezen átlásson az egyszerű ember, ahhoz nem kell ám
pszichológiát tanulni! Te jó ég, így is émelyeg a gyomrom az egésztől, pedig
ott se voltam… de elárulom önnek, ha ott lettem volna, nem hagytam volna szó nélkül a munkatársaim megaláztatását. Ahogy
azt sem, hogy azokat akik a betegek érdekében építő kritikát megfogalmazva
elmondták véleményüket, azok hirtelen mellőzhetővé váljanak? Akik a
lakók jobbulásán fáradoznak, tisztelve mások munkáját, azokkal nem egyfelé
húzzák önök a szekeret? Már bocsánat, de akkor milyen irányba is
navigálnak? Akkor önök, - engedje, hogy
megkérdezzem - mit keresnek ott? Közpénzből? A mi pénzünkből? (Mert a mi
pénzünk akkor is a mi pénzünk, ha elrabolták tőlünk.) Ez az önök véleménye, ez
az önök tanácsa? Akik a lakókért vannak,
azoknak „El lehet menni!” Azoknak meg lehet dögleni? Azoktól minden törvény
által jogosan előírt kedvezményt – sunyi módon, sunyi indoklással - meg lehet
vonni? Ez a tisztesség? Ez a nagy koncepció?
Én csak azt mondom, óvatosan az ilyen kijelentésekkel, mert voltak itt már nagyhatalmúak, akik azt
hitték, hogy bármit megtehetnek, bármi áron! Hát meg is lett a
következménye… Mert „amilyen mértékkel
mértek, olyannal mérnek néktek…” (Hegyi beszéd) Aki nem hiszi, járjon utána.
A dolgozóktól kérik
számon a káoszt? Hát nem tanulnak senki hibájából? Mit keresnek még ott a
munkakerülők, a betegeket veszélyeztetők? Azokat
akarják elküldeni, akik már bizonyították rátermettségüket, szakértelmüket?
Akik eddig is erőn felül vállaltak és húztak? A mór megtette kötelességét, a
mór mehet... Ezt komolyan és felelősen gondolhatja bárki?
S ha már itt tartunk, mibe kerül az összes dolgozó fuvarozgatása,
hogy megnézzenek egy műszakátadást (?), vagy egy takarítást (?) Solton, vagy Kaskantyún?
Kiszámolták már?
Nem olvasták volna az
intézményünk protokolljait? Tanácsolom, hogy olvassák el, még önök is tanulhatnak belőle… Kiemelten ajánlom
figyelmükben a takarítási és az ápolási protokollokat. Ez utóbbit olyan
szakember írta, aki még a régi, színvonalas szellemben tanulta és oktathatta is
a hivatását… Önök egyébként abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy
személyesen is tanulhatnak tőle…
S ha már számításba kezdenek azt is kiszámolhatnák, mibe
kerül a köznek bizonyos személyek fiktív foglalkoztatása, szükségtelen taníttatása?
S az integrációról még nem is kérdeztem…
Egyébként pedig, – a hiedelmével ellentétben – szívesen látjuk
önöket a blogunkon, a véleményük is érdekel, sőt várjuk továbbra is, amennyiben valóban van...
Levélküldés:
ITT!
Facebook
Megtesz a dolozókért is, de Nektek is alkalmazkodni kell ami nem azonos a seggnyalással.Tartsatok ki meglátjátok rövid időn belül könnyebb lesz a munkátok.
Ne akarjátok lépten nyomon megalázni, nem érdemli meg. Segítsétek a munkáját, nagy a teher rajta.