2010. július 3., szombat
2010. július 2., péntek
Hamis tanúzásra kényszerítve
.
A hetes osztályon tartott kiokításon felbuzdulva, - ami magába foglalja az egységes tanúvallomásra való rábírást - a kilences osztály főnővére, Kispál Ernőné nagyon felbátorodott a hatalom immáron direkt gyakorlásától.
Megerősödve a diktatúra talapzatán, elővéve a jól ismert és bevált taktikát, összehívta a beosztott ápolóit és utasításba adta nekünk, hogy feljelentést tesz valakik ellen, valamiért, s az egész kollektívának kutya kötelessége, akár hamis tanúzással is mellé állni! Bővebbet nem tudhattunk meg, mivel még jelenleg is kidolgozás alatt van.
Egy páran gyomorforgató, aljas dolognak tartják az eljárást, és nagyon felháborodtak!
A kollektíva összetartó, a főnővér minden helytelen megmozdulása, ezért beszédtémává vált. Kiértékelésre kerül, milyen ember is ő valójában.
Igaz csak óvatosan, elvégre feljelentés lóg a levegőben!
Most ott tartunk, egymással sem merünk beszélni, mert nem tudjuk ki az közülünk, aki visszamondja neki. ( Azért sejtjük!)
Meddig tart még ez az állapot, hogy hamis tanúzásra is rákényszerítenek bennünket, azzal visszaélve, hogy féltjük a munkahelyünket?!
.
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net
Az előgondozás tapasztalatai I.
Hosszú időbe telt, kiépíteni a személyes kapcsolatot a megyei intézményekkel, hivatalokkal, gondnokokkal, egyházi szervezetekkel, és civil alapítványokkal, azok munkatársival, éppúgy, mint a kórházakkal, kezelő orvosokkal, szociális munkásokkal.
Lelkigondozóként, utcai szociális munkásként, ismerve a hajléktlanság-, a betegség tüneteit, a börtönviseltek nehézségeit, a cigány és más kultúrák sajátosságait, nem okozott gondot, nehézséget megnyerni, és megtartani az emberek bizalmát.
Minden egyes várakozóval, családjával, gondnokával, többé-kevésbé rendszeres segítő kapcsolatot ápoltam, bekerülésig. Ha új kérelmezőt kerestünk fel egy olyan településen, ahol valaki már a várakozó listánkon szerepelt, mindig meglátogattuk otthonában, hogy ápoljuk a segítő kapcsolatot. Így személyesen is figyelemmel tudtuk kísérni állapotának, körülményeinek változásait, és szükség esetén beavatkozhattunk...
Általánosságban elmondható, hogy kevés a megfelelő képzettségű, hozzáállású szakember. Nagy az előítélet, hiányos a hozzáértés, sokszor indokolatlan a félelem. A családok magukra maradnak, elszigetelődnek, rokonságtól, szomszédságtól is. Nem csak arra kellett figyelni, hogy helyben eljusson segítőkhöz, hanem arra is, hogy azon belül is a megfelelő szakembert találjuk meg számára. Rendszeresen kellett a szakma rejtelmeibe gyakorlatlan munkatársakat is bevezetni! Hogyan segíthet, hogy viselkedjen, mire figyeljen, mikor, hogyan, mire vigyázzon, ügyeljen! Mibe ne menjen bele, hogyan hívhat, kaphat segítséget! Mikor kell orvost, mentőt, rendőrt hívni... Milyen jogai és kötelességei vannak a hozzátartozónak, a betegnek, a mentősnek, a rendőrnek, stb...
A betegségről, tüneteiről, szinte semmi információval nem rendelkeztek, sem a betegek, sem a hozzátartozók.
Amit mindig szem előtt tartottunk, hogy sohasem szabad hazudni, sem felelőtlenül ígérgetni. Senkinek, semmikor... Voltak intézmények, ahol kifejezetten kérték, hogy ne mondjuk meg, honnan, és miért jöttünk! Természetesen ezt nem lehet megtenni a beteggel.
A pszichiátriai betegek egy részénél - a hajlam örökletes volta miatt -, a betegség fellelhető a közvetlen hozzátartozóknál is. Ilyenkor előfordulhat, hogy nem a súlyosabb beteg kerül a várakozó listára, majd az intézménybe, hanem az, akinek gyengébb az érdekképviselete. Tapasztaltuk, hogy a hozzátartozó zaklatja a döntéshozókat a bekerülés meggyorsítását illetően, és bizony – bár nem indokolt a soronkívüli bekerülése -, hogy megszabaduljanak a hivatalban a terhes családtagtól, szorgalmazták az azonnali bekerülését a betegnek! Érthető, de nem szakszerű, hosszútávon pedig nem megoldás.
Megoldás, az „odaszólok telefonon” helyett az lehetne, hogy javaslatot kérnek az ügyben az előgondozást végző személytől, intézménytől, és annak függvényében tájékoztatják az ügyfelet. Ehhez más szemlélet, hozzáállás szükségeltetik a fenntartó részéről; nem a „minél előbb lerázni a kellemetlenkedő személy(eke)t”, hanem elfogadtatni velük a törvényes bekerülés feltételeit! Még akkor is, ha – bármely okból – nem tűrik a sorban állást.
Ráadásul ezzel a kiskapuval, a korrupció melegágyának biztosítanak táptalajt...
.
Folyt. köv.
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net
2010. július 1., csütörtök
Ellenőrzés-nem előre bejelentve!!!
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net
2010. június 30., szerda
Ki ellenőrzi az ellenőröket? II.
2010. június 29., kedd
Cáfolatra várva...
Mi lettünk volna a legboldogabbak, ha a leírtak, hamis vádaskodások lennének. Ha az ellenőrzések kapcsán kiderült volna, hogy a kollegák csak hallucináltak, amikor 66 helyett 106 nyaralót láttak... De nem. A munkatársak, a lakók nem hallucináltak! Az ellenőrök viszont illuzionistáknak képzeli magukat... Látják a hibát, tudják mi az igazság, mégis mást láttatnak. Minden alkalommal, minden területen.
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net
2010. június 28., hétfő
Mi marad nekünk...
Politaktika
Mindezek ellenére hiszem, hogy nem a politikával van a baj, hanem a rossz politikával. Rossz politikát pedig, rossz politikusok mívelnek. De nem kell ennek így lennie!
Minden tiszteletem azoké, akik belátják hibájukat és levonják a konzekvenciákat!
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net
Amikor a politika nem szól bele
Amikor egy intézmény működését politikai és nem szakmai szempontok határozzák meg, működésképtelenné válhat. Sőt, eltévesztheti az irányt nem csak az intézmény, hanem a politika is. Ahogyan ez az intézetünkben is történt. Elfelejtik a lényeget! Nem a betegek vannak az intézményért és a politikáért, hanem az intézmény, és a politikusok vannak a betegekért!
Botrány, botrány hátán, de a felelősök mind a helyén maradtak. Eddig is vétett a politika, de már régen nem csak a mulasztás bűnéről van szó... Ki vállalja a politikai felelősséget ezért?
Mi történik akkor, ha immár tíz éve, a folyamatos jelzéseket a politika félresöpri? Sőt, a jelző munkatársakat megbüntetteti! Megmondom, mi történik. Az, amit itt a blog hasábjain olvashatnak...
Meddig kíván még kárt okozni a politika, mert nem szól bele?
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net
Amikor a politika beleszól
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net