Gyülekeznek a felhők! Ebből vihar lesz :)

Hogyan szüntessünk meg "jól" munkaviszonyt?

A Jogi Fórum új rendezvény sorozatot indít Jogi Fórum Reggeli címmel, melyre szeretettel várjuk érdeklődő jogász és nem jogász résztvevőinket egyaránt. Első alkalommal a munkajog világa kerül terítékre.

Előadó: Dr. Goda Márk, ügyvéd, munkajogi szakjogász

Budapest, 2011. június 21.

Foglalkozunk többek között alábbi témákkal:

• A munkaviszony megszüntetése, illetve lehetséges megszüntetési módok.
• A munkaviszony jogellenes megszüntetése (a munkavállaló, illetve a munkáltató részéről).
• A jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei.
• Kockázatos munkaügyi perek.
• Munkaügyi perek a munkavállaló, illetve a munkáltató szempontjából.
• Közalkalmazottak fegyelmi felelőssége.
• A fegyelmi eljárás buktatói és a jogellenesség következményei.

Ajánlanám  az intézet jogászainak, ügyvédeinek a részvételt! Itt tanulhatnak kicsit!

 

Időpont:

2011. június 21., kedd

 

Helyszín:

Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér, 1067 Budapest, Eötvös u.10.

Új munkakör... !

Új munkakör, jó irányítókészség!

Mikor a lélek elhagyja a testet

Nem a halálról, és nem is a vitatott 21grammról kívánok írni, hanem arról a történésről, mikor egyértelművé válik, hogy valaki a cselekvő világból arra a mezsgyére lép, ahol már nincsen beleszólása a dolgok menetébe. Talán egy szót is ki lehetne találni rá, döntse el mindenki maga, a következő megnevezés takarja-e az adott fogalmat: „Függetlenedés a szellemtől”. Konkrétan arra gondolok, mikor valaki meghozza azt a döntést, hogy testéért kíván a továbbiakban élni és minden mást e mögé kíván sorolni. Ilyenkor veszi át a hatalmat fizikai valója, és fordít hátat mindannak, ami korábban emberi mivoltának lenyomata volt. A test pedig követel. Nincsen alku, nincsen mértéktartás. Mindig mást kíván, mindig a másét kívánja.  Saját hitvesünk helyett más kell, a másik után másik. Utána pedig az első, és tovább és tovább… Az elme elveszti uralmát, és csak egy dolog marad: a vágy. Vágy arra, hogy mindent megszerezzek: munkát, pénzt, szeretőt, pozíciót, hatalmat, elismerést. És egyre többet és többet… Talán érti már az olvasó, miért írok arról, hogy a lélek elhagyja a testet. Ebben a szakaszban már nincsen jelen az az érzelmi tudás, lelki tapasztalás, ami megfékezhetné a szerzés, birtoklás iránti vágyat. A kontroll megszűnik, egymás mellett élő emberek lézengenek kisebb-nagyobb csoportokban, mégis egymás nélkül. Idegenné válik mindenki.

Miért folynak a hétköznapi hadakozások? A pénz? Kinek van több belőle? Ruhák, nagy autó, ház, telefon, utazás? Melyik az, amiért érdemes az egész életünket gépként leélnünk, vagy még rosszabb: lopni, csalni, hazudni?! Nézzük meg, hogy a hitványul szerzett pénz, milyen tartalommal tölti ki az életet. Szánalmassal, szomorúval és sivárral. Sokaknak ital kell, hogy el tudja viselni. Itt már régen nincsen jelen a lélek.

Sokan a pályájukat tartják a legfontosabbnak. Átgázolva másokon törik magukat, hogy elismerést szerezzenek, és a végén mikor elérnek minden elérhetőt, rádöbbennek, hogy a legfontosabb, az igazi siker maradt el. Azért, mert siker csak az lehet, ami mások javát is szolgálva, örömöt okoz. Öröm nélkül csak feszített munka, hajszolt élet jut az embernek. Lélekölő munka, és nem véletlenül hívják így.

A testiség is eltávolíthat minket saját valónktól. Emberek csapodnak ide-oda, megszűnik a társadalom egyik legfontosabb alapeleme, a stabilitás, a biztonság. Hihetetlen a magyar statisztika, az emberek, már meg sem próbálnak házasságban élni, akik mégis ezt választják, több mint fele esetben felbontják azt. A legutálatosabb az, aki sem így, sem úgy nem dönt, hanem házastársa mellett, - megszégyenítve és megalázva őt -, idegenekkel fekszik össze. Mi késztetheti őket? Egy másik test? A másikra gyakorolt hatás bizsergő érzése? Akaratgyengeség? Vannak, akik ugyan belátják tévedésüket, visszatérnek és felvállalják a bűnt. Jobb lenne pedig, ha inkább letennék örökre.

Pár példával próbáltam illusztrálni, hogyan vagyunk képesek megszabadulni az alapvető erkölcsi tartásunktól, mert itt a „lélek”, ezt hivatott szimbolizálni. Mindenki nyomon követheti életében, hogy melyik szakasznál tart, és ha egyik másik tulajdonságot, irányt, felismerni véli magán, még mindig nem késő visszatérni az alapokhoz…

Csak lélek kell hozzá.

„A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.”

Gárdonyi Géza

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Blog válaszol – Hozzáállásból elégtelen

„Könnyű a monitor mögül magyarázni nagy okosok!!!

 De mikor ott vagy élőben és az agyon gyógyszerezett 100 kilós hülye beindul..fogjátok őket ti vissza!!

 Olyankor mikor háromszor akkora az ereje és neki megy az 50 kilós nővérnek..de a baj nem is ez hanem mikor egy beindul..beindul a többi is..

 A sok monitorkukac meg akik innen osszák az észt, azért megnézném mit tennének ilyen helyzetben az ápolók helyében..???”

------------------------------------------------------------------------

Ami a betegek beindulását illeti, igaza lehet… részben. Vannak azonban más eszközök is az ilyen esetek elkerülésére, csökkentésére. Csak néhány példát mondanék, mint a megelőzés (krízis helyett), megnyugtatás (hergelés helyett), jutalmazás (elmarasztalás helyett), dicséret (szidás helyett), hasznos szankcionálás (büntetés helyett), védekezés (támadás helyett), bűncselekmény megtörténte esetén eljárás kezdeményezése (eltussolás helyett), a betegek tisztelete (rossz bánásmód helyett), szép beszéd (anyázás helyett), foglalkoztatás (semmittevés helyett), rendszeres mozgás, játék (unatkozás helyett), séta a levegőn (bezártság helyett), orvosi konzultáció, terápiamódosítás (drasztikus gyógyszercsökkentés, túlgyógyszerezés helyett), …

Igaz, ehhez következetes, kitartó csapatmunka és szemléletváltás szükséges.

Ezt segítené az előgondozás és a felülvizsgálat is, ahol a megfelelő ember, megfelelő intézménybe kerülhetne. A demensek idősek otthonába, a szenvedélybetegek a szenvedélybetegek otthonába, fiatal fogyatékosok kortársaik közé, veszélyes bűnelkövetők az IMEI-be, stb…

Monitor előtt ültem akkor is, amikor 2001. évi beszámolómban, a 7. osztály problémáinak csökkentésére, illetve megoldására tettem javaslatot, melyet a vezetés, figyelmen kívül hagyott: pszichés alkalmassági szűrés, megemelt dolgozói létszám, kiemelt bérezés, csökkentett munkaidő visszaállítása, rekreációs lehetőség biztosítása, szupervíziós lehetőség biztosítása…

Egyébként pedig, azért ülök monitor elé, hogy felhívjam a szakma figyelmét a visszaélésekre, hogy jobb legyen a betegeknek, a hivatásukban dolgozóknak… Remélem, önnek is.

Az „az agyongyógyszerezett 100 kilós hülye beindul” mondatával nekem, személy szerint több problémám is van. És mielőtt eszébe jutna a, „könnyű a monitor mögül”… kezdetű érvelésével visszaigazolást keresni az elégtelen hozzáállásra (és itt nem csak az ápolókra gondolok), elmondom, hogy dolgoztam egy télen át, több mint 200 fős éjjeli menedékhelyen önkéntesként, ahol másodmagammal ügyeltünk éjszaka… Krízist kezeltünk, krízis hátán, és sosem tudtuk mi fog történni a következő pillanatban… Nem volt egészségügyi hátterünk, sem fehér köpenyünk, sem gyógyszerünk… a szállásra érkezőknek nem volt „közösségbe mehet” papírjuk… Névbemondással érkeztek, sokan részegen, anyagosan, hőzöngve, tetvesen, fekélyesen, lázas betegen, téveszmésen, TBC-vel, éhesen, fáradtan, elcsigázottan, kisemmizve, kifosztva, kitaszítva, börtönből szabadulva, stb… Fogadtuk őket, szeretettel, segítve, támogatva mindenben, amiben tudtuk… Soha nem voltam veszélyben, sőt, késelésnél én mentem intézkedni (kést elkérni, és kikísérni éjjel a szállásról, - a Hajógyári szigetről - arra az éjszakára)… tehát rengeteg krízis helyzetet éltem meg, előztem meg, és kezeltem sikeresen… Igaz, a segítők mindegyike hasonló módon állt az elesettekhez...

Szóval az első problémám, az agyon gyógyszerezett… miért van agyon gyógyszerezve a beteg? S ha így is agresszív, akkor miért nem módosítanak a terápiáján? Miért nem alkalmaznak más terápiát a betegnél a gyógyszeres kezelésen kívül? Nem lehet, hogy félre kezelik a beteget? Netán egy másik – erre szakosodott - intézménybe kellene élnie?

A másik problémám a 100 kilós megjegyzése, ami hasonló kérdéseket vet föl, nevezetesen egyéb terápiák felkínálásának szükségességét. Ráadásul ott az 50 kg-os beteg is ugyanolyan problémát okoz ebből a szempontból, mint a 100 kilós… Ezzel csak a laikus újságírókat tévesztheti meg…

A harmadik – egyben legárulkodóbb – elszólása: hülye! Ez utóbbi, komoly kérdésekre kell, hogy sarkallják önt, pálya-, vagy munkahelyválasztásával kapcsolatban. Ha ön, ilyen lekezelően beszél azokról, akik a maga gondoskodására szorulnak, akkor tényleg nagy a baj. Csak remélem, hogy kiégésről van szó, nem másról. Még egy újságíró sem teheti ezt meg büntetlenül, hát még egy ott dolgozó, ne adj’ isten, ápoló!  

Az ön fenti egy mondata, sokat elárul látásmódjáról, alkalmasságáról, hivatástudatáról, hozzáállásáról, szakmai rátermettségéről, indulatairól, a betegek gondozása során alkalmazott inadekvát, (bevett, átvett) „módszereiről”. És természetesen sokat elárul arról a szakmai vezetésről, mely szakszerű segítségnyújtás helyett, teljesen magukra hagyja önöket...

Ha elfogad tőlem egy tanácsot; ne üljön fel a „nagy öregeknek”, akik megmondják a tutit, hogy kell ezekkel itt bánni… Van más út, más hozzáállás… Szakmai hozzáállás.

Próbálja meg elsajátítani, ha még nem késő, mert ez az út, egyenesen a vádlottak padjára vezet… Vagy így, vagy úgy, de felelnie kell…

  

Lásd még a "vádlottak padjára": ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Ismétlés - Nevén nevezzük III.

                                             

                                 Családi hierarchia

 

Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezetőként felettese férjének, Dr. Molnár Árpádnak.

Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezetőként felettese nővérének, Maczkó Lászlóné főnővérnek, aki középvezető. Maczkó Lászlóné fia az intézmény portása.

Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezetőként felettese lányának Molnár Alíznak aki a mentálhigiénés csoport tagja.
 

Eredeti bejegyzés: ITT!
Kapcsolódó bejegyzések: ITT!   ITT! ITT! és ITT! ITT! és ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Olvasói levél - Vezetői helyzetjelentés

„Én egy Pest megyei szociális otthon intézményvezetője vagyok január 1. óta. Nem könnyű a helyzetem, de mindig próbálok olyan döntéseket hozni, ami megfelel a fenntartók, a lakók és hozzátartozók igényeinek, elvárásainak is. Döbbenten olvasom a fórumot, hogy mi minden megtörténik, és hogy néhány helyen a minimális emberség sincs meg, ami elvárható lenne. Én (és az intézményem többi dolgozója) próbálunk mindent megtenni, hogy a ránk bízott idősek ne szenvedjenek hiányt semmiben. Ha nincs pénz, kreativitással pótoljuk, már amit lehet. Nálunk szerencsére jó a munkaközösség. Persze mindenhol van rosszakarója az embernek. Itt egy mentálos kolléga van, aki nyírná a nővéreket, ha hagynám. Mikor kritizálja a munkájukat, mindig mondom neki, akkor tegye, ha naponta megcsinál olyan minőségű és annyi munkát, mit ők. Sajnálom, hogy mellétek nem áll senki, és intézményvezetőként is azt mondom, jó ez az oldal, igenis tudni kell arról, ha egy intézmény rossz, mert a jók munkáját és dolgozóit is minősítik vele. A hírek mindig a rosszal/rosszakkal, nem jól működőkkel lesz tele, azt sosem fogják kiemelni, ha valaki jól csinálja, amit vállalt. Nekem minden elismerésem azoké az embereké, akik megpróbálnak munkájukkal valódi OTTHONT adni ezeknek a kiszolgáltatott embereknek, ahol az otthon nem egyenlő a tetővel a fejünk felett.”

------------------------------------------------------------------------

„Sziasztok kedves Kollégák!

Sajnállak benneteket, mint intézményvezető. Elég rossz olvasni ezt a sok kiábrándult írást. Én igyekszem az ápolókat és szociális gondozókat képviselni a fenntartó előtt, és kiharcolni mindent amit lehet. A szűkös normatíva és a behatárolt térítési díjak és jogszabályok, no meg a szociálisan érzéketlen fenntartó között nehéz. Sokszor a gondozottakkal szemben is meg kell védeni őket. Néha persze kell szorítani a gyeplőn, mert elszáll egy-egy kolléganő. Én azt mondom, hogy minden aspektusból meg kell vizsgálni a dolgokat. Egy intézményvezetőn nagyon sok teher van. Oké, nem sz@rt töröl fillérekért, - és ezzel nem akarok védeni senkit - de bele kell gondolni: övé az anyagi és erkölcsi felelősség a lakókért, a beosztottakért, az intézményért, a fenntartó, a közig, államkincstár, ántsz, kedvenc FSZH felé stb... Olyan bonyolult a szociális igazgatás, hogy tanítani kellene. És ez még csak a szociális része. Ott van a munka, tb, gazdasági, élelmezési rész. Higgyétek el nem könnyű. Én az intézményvezető kollégákkal találkozva, azt látom, hogy azért a nagy átlag igyekszik a dolgozók kedvében járni. Sokszor akkora lelki nyomás alatt vannak, hogy nem is lehet leírni. Napi szinten gondot jelent a törvények betartása, és az intézmény szabályos működésének biztosítása. Annyi felesleges, hülye adminisztráció van, aminek semmi értelme. Ahogy látom: a törvények köszönő viszonyban nincsenek a valósággal. Bonyolultak, értelmezhetetlenek. A szakmai képviselet létezik, de nem működik. A szociális szervezetek el vannak, de igazán nem tesznek semmit. Sokszor senki nem tud semmit. És ekkor jön az, hogy nem panaszkodni kell, hanem konzultálni, meg szakmázni stb. De! Beszélhetünk itt etikai kódexről, tudományról, szakmai konzultációról, konferenciáról, ilyen-olyan szupervízióról (ami persze hasznos dolog), öntömjénező jogszabályalkotásról, amíg nincs anyagi és erkölcsi megbecsülése, az ápolóknak és szoc. gondozóknak, addig rossz kedvvel és kényszerből lesz a munka elvégezve, ami nem jó sem az ellátottaknak, sem az intézményvezetésnek. Ilyen feszült hangulatban nem lehet előre haladni. Amíg sok a kontár és az élősködő ebben a szakmában addig állni fog. Túl sokan akaszkodnak rá szolgáltatásban, oktatásban, reklámban, stb. Fel kellene már fogni, hogy a motorja az egésznek az ápolói munka. Ha rossz és hanyag, akkor a gondozottak, és a vezetés is feszültek. Legyenek idős központú otthonaink, de az ott dolgozók ne szolgák legyenek, hanem gondozók, akik szeretnek dolgozni, és megbecsülik őket, innen kellene kiindulni. Aztán jöhet a többi.”


A levelek "Meddig kell (lehet) még tűrni? Emberségből elégtel..." című bejegyzéshez érkeztek. Köszönjük!

 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Új munkakör, jó munkabírás!

Kuncogtatók…

Érdekes közjátéknak voltunk tanúi a Juhar utcai iskola összevonása ellen szervezett kecskeméti tüntetésen. A megyeháza épületéből lázasan fényképezték és videózták a tüntetőket… Egy ideig nem lehetett tudni, hogy kijön-e az illetékes képviselő átvenni a petíciót... Aztán lassan bizakodni kezdtünk, mert megjelent a cigány kisebbségi önkormányzat néhány képviselője és olvasgatták a kifüggesztett kérdéseket. Lásd: ITT! 

Látva, hogy jót kuncognak, közelebb léptünk, hogy megtudakoljuk az okát.

Azon a kérdésen derültek, hogy miért alkoholista orvosok vizsgálják, gyógyítják a betegeinket?

Kérdésünkre azt mondták, hogy őket is alkoholista orvosok látják el: ők kezelik őket, ők műtik, ők írják fel a receptjeiket… Azért ők, - mondják – mert ha nem innának, már rég kint dolgoznának nyugaton, tízszer annyiért. Mert akinek van esze, mind ezt teszi…

Igen, - velünk ellentétben - ők is egyetértenek azzal, hogy ott kell élni, ahol több a lehetőség, magasabb a kereset…

Az ellátásra szoruló magyar adófizetők, - akiknek a pénzéből képezik őket orvossá - nem számíthatnak méltó, megfelelő egészségügyi szolgáltatásra… Szerintük, ez így van rendjén…

Sok orvos, aki hasonlóan más szakmákhoz, alacsony kereset és megbecsülés mellett látja el tisztességesen a munkáját, joggal háborodna fel ezen a véleményen, velünk együtt. Korábbi írást lásd: Vándorvosok 

Nos, kuncogásra immár többszörös okuk is van. Orbán Viktor – a rendszerváltozás előtti időket visszaidézve - származás, nem pedig tehetség alapján kívánja támogatni a cigány középosztály megerősödését, felemelkedését, erőltetve őket olyan diplomás pályákra, melynek alapját valamikor a veleszületett rátermettség, a kulturális háttér, a hit, a hivatástudat, a szorgalom, a becsület, a lelkiismeretesség határozta meg… 

Gondolom a leendő cigány orvosképzés, a cigányság gyógyítását, egészségmegőrzését lesz hivatott szolgálni… Igaz, erről a megállapodásban nem olvashatunk, így ez a kérdés is csak újabb kuncogásra adhat okot… Valószínűsíthetjük, hogy így, vagy úgy, el fogják látni a bajunkat, ha mégsem, akkor az azért lesz, mert külföldön fognak több pénzért dolgozni…

Végülis, megérkezett a várt képviselő és átvette a petíciót, de mi már tudtuk, ennek következményein sem mi fogunk kuncogni…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Így járnak vezetőink! :) Kellemes napot! :)

         

Ismétlés - Működési zavar I.

 Kattintson:  A protekciós beteg

Új munkakör, jó fogadtatás!

Pá pá pá Vezetőség! :)

         

Új munkakör, jó folytatás!

"Nnnem... törrrtént... semmmi!"

"Valami bűzlik Dániában!"
.