2012. június 8., péntek

Áldatlan áldott állapot…

 
Megesett… Nem véletlen.

Az intézmény jövőjének meghatározása tekintetében, a szakmai szempontok mellett a munkahelyi morálnak és az erkölcsnek kellene érvényesülnie. Ehhez ilyen vezető személy(ek) támogatása, kiválasztása szükséges. Úgy tűnik azonban, ezt ma valami „felsőbb koncepció” elve szándékosan akadályozza… Olyan emberek kinevezését kellene támogatni, akik példát mutathatnak azoknak is, akiknek erre a családjukban, környezetükben nem volt megfelelő minta…

Ha azonban mindezeknek híján vagyunk, vagy ezt a szempontot nem helyezzük előtérbe, akkor a következmények sem maradnak el… Ez pedig családi életek tönkretételét, gyerekek csonka családban való felnövekedését, súlyos mentális-, valamint egészségkárosodást, és bizony anyagi ellehetetlenülést is jelent… Sajnos ez a statisztika nálunk nagyon rossz mutatókkal bír. Valaki egyszer találóan azt mondta, hogy ki kellene rakni az intézmény bejáratához, a Vigyázat! Családveszély feliratú táblát!

Egy segítőtől, ez az identitás nemcsak idegen, hanem elfogadhatatlan… Ezt hozta magával a szabadelvű gondolkodás, amivel pedig épp a szabadság ellenkezőjét érik el. Lásd még: ITT!

Ha olyan lennék, mint ők, akár örülhetnék is… vagy legalább kárörvendenék… De semmi ilyen nincs bennem… egy buta kislány tönkreteszi életét, másokét, és a saját gyermekéjét is… Mert hozta, amit hozott, látta, amit látott, követte, akiket nagyra tartott… Ha cinikus lennék, azt mondanám, hogy legalább van gyakorlata a babysitterkedésben, s ha irigykednék, akkor azt, hogy neki legalább lehet gyereke… Mégis, inkább sajnálkozom és aggódok…

Amikor én a szakmát tanultam, még az ilyen embereket eltanácsolták a pályáról, hiszen hogyan lehet az segítő, aki családokat tönkretesz… Sőt, nemcsak az én hivatásomban volt ez gyakorlat, hanem máshol is… A rendvédelmi szerveknél például behívta a delikvenst a parancsnok, s megmosta a fejét… szakítania kellett a harmadikkal, aki feldúlta a család életét… Ha nem tette, nem maradt következmények nélkül… De általában megtette, és nem a fenyegetés miatt, hanem a józan belátás következtében…

Ma már híján vagyunk az ilyen vezetőknek, akik behívják és elmondják, netán megkövetelik… S ha behívná is, mit mondana? Ne kövesse el azt a hibát, melyet ő maga is elkövet? Megtilthatja azt, amit ő is, elődje is elkövetett? Amit felénk, korábban jutalmazással „büntettek”?  Ahogy a médiában is csak az lehet sztár, aki gáz…

Ez a morál mindenkit tönkretesz… Nem cél már ennek a megakadályozása, sőt lassan meggyőződésem, hogy szándékos demoralizálás folyik, aminek a célja hosszútávon az emberek, a megtartó kapcsolatok tönkretétele, családok szétzúzása, hogy ezáltal még kiszolgáltatottabbá váljanak az emberek.

Gondolkodni kellene, mielőtt cselekszünk, vagy teret engedünk az ösztöneinknek… S ha gondolkodtunk, hát lépnünk kellene… A vezetőknek pedig el kellene gondolkozni azon, hogyan lehet megelőzni a jövőben az ilyen tragédiákat, és bizony lépéseket kell tenniük a megelőzés érdekében… Mert a tragédiák újabb tragédiákat szülhetnek.

Egy dolog még idekívánkozik… A hűtlenségen nincs áldás, erről mindenki meggyőződhet(ett)… ahogy a csaláson, hazugságon és jogtalan előnyszerzésen sem
Nyíltan, nyeglén és hetykén vállalni a paráznaságot és házasságtörést, a házas felek munkahelyén, nemcsak infantilizmusról, hanem határtalan pimaszságról árulkodik…
Még egy ok, hogy elgondolkozzon a fiatal kolléganő, nem beszélve a házas, több gyermekes férfiről, aki ezt eddig elmulasztotta…

Mert erre az áldott állapotra mondhatjuk, hogy terhes

Áldatlan ez az állapot… Szerintem tarthatatlan.

Lásd még: ITT! és ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. június 6., szerda

Hamis a hamis vád III.

Előzmény: Hamis a hamis vád I.
                Hamis a hamis vád II.

Zavar a köbön

Mi lehet a fejekben, a szívekben, a lelkekben? Sok esemény szolgál tanulságul, ami a blogunk hasábjain megjelent már…
Szomorúan szembesültünk azzal a ténnyel, hogy kiket is alkalmaz a közszféra a segítő szakmákban (is). Hogy milyen mély indulatok lappangnak az emberekben, melyekről eddig talán ők maguk sem tudtak. Hogy  ogyHoggy mivé válnak az emberek az intézményi terror következtében… Mindenképpen hasznos tapasztalatokat szerezhettünk, még akkor is, ha ezek többségében negatívak voltak.

Van, ami azonban minden eddigi képzeletünket felülmúlja…

Mindannyian követünk el hibákat, bűnöket, kisebbeket, nagyobbakat… majd’ minden esetben félünk, hogy lelepleződünk… Erre ma már egy „iparág” épült: politikusok, vezetők, pénzemberek, potenciális jelöltek titkait kifürkészve a kezükben tartanak embereket, hogy bábként rángatva elérhessék alantas céljaikat…
Van úgy, hogy ez kiderül, s van úgy, hogy bár bebizonyosodik, de aztán mégis megússzuk valahogy…
Ilyenkor a hétköznapi ember – szándékosan nem a normálist használom, - fellélegzik, hálát ad és fogadkozik, hogy soha többet nem követ el törvénytelenséget!  Persze aztán újra megtörténik, mert az ember nem bújhat ki a saját bőréből…
Van, aki viszont az ellenkezőjét teszi… Ő nem a „hétköznapi” ember: tudom, hogy elkövettem, de nem érdekel, bosszút forralok és támadok… Érthetetlen… Nem hogy örülne, hogy megmenekült, hogy megúszta, hogy lezárták… Nem. Ő, az indulatainak, haragjának teret adva, s az ostobák tanácsára hallgatva, feljelentést tesz! Mert, bizonyosan nem magától szorgalmazta a feljelentést, hiszen melyik rászoruló venne ezek után a nyakába, egy újabb vizsgálatot, nyomozást és ügyészi, bírósági eljárást? Ráadásul úgy, hogy kockáztatja újabb tanúk bevonását, akik megint csak az ő bűnösségét igazolnák… Ilyet, véleményem szerint, egy ember sem tesz önszántából… Láthatjuk, hogy milyen nagy a zavar…
Mindezt akkor érthetjük meg, ha újabb kérdést teszünk fel:
Lehet, hogy ezért igyekeztek olyan gyorsan lezárni az ügyemet? Hogy a döntést, (elfogadom-e a megrovást, vagy sem) azért kellett azonnal kikényszeríteni belőlem, hogy nehogy jogos panasszal éljek, továbbvíve az ügyet, hogy nyilvánvalóvá váljon az igazság, és a gazság?

Támad, annak ellenére, hogy tudja mit követett el, és hogy mi az igazság… mi is tudjuk…

Kastyják János ügyvéd urat csak a hozzá hasonlók érthetik meg… Rendőrtisztként, - mondják - jó szakember volt… (Nem véletlen, hiszen az én pótapám volt a mentora!) Hivatása volt a bűnüldözés, a bűnözők kézre kerítése… Aztán rendőrkapitány lett, s már nem szolgálhatta maradéktalanul az igazságszolgáltatást… Gergényi-Pintér idejében jogtalanul menesztették a kapitányság éléről. Biztonsági cége lett; ami rendjén is van, ha a védelmet szolgálja, nem a támadást… Közben, a Rotary klub tagjaként rendre jótékonykodásban tűnik fel… Pályát módosított: ügyvédként, a bűnözők védelmezője lett… Ez bizony már meghasonlás… kivéve, ha a rendőri pálya választásánál nem a hivatástudat, hanem a garantált előnyök és az előmeneteli lehetőség motiválta…
Bűnüldözőből bűnpártoló… Ez már önmagában is sokkoló, de ő itt nem áll meg… ártatlanok, becsületesek támadója lesz, pedig ő is ismeri az igazságot… sőt, ha valaki tudja, hogy mi történt a színfalak mögött, akkor ő pontosan tudja… De ez őt már nem érdekli…
 
Mégis elgondolkodtató… Ennyire félnek a becsületes emberektől? Pedig nem tőlünk kell félniük, hanem saját maguktól… Attól a változástól, melyet már észre sem vesznek magukon…

Remélem, e rövid gondolatébresztéssel segítettem figyelmüket a valós problémára irányítani, s még nem késő ezt a folyamatot megállítani és helyes irányba téríteni… Mert félő, ha ez így marad, menthetetlenek lesznek… Ezt pedig kinek lenne jó? Szerintem senkinek…

Ha belegondolok… micsoda veszteség… akár állhatnánk egy oldalon is, hiszen milyen nagy szükség lenne ilyen agilis emberekre az igazság oldalán… Igaz, nem a jog, hanem az igazság eszközeivel…


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!