Megesett… Nem véletlen.
Az intézmény jövőjének
meghatározása tekintetében, a szakmai szempontok mellett a munkahelyi morálnak
és az erkölcsnek kellene érvényesülnie. Ehhez
ilyen vezető személy(ek) támogatása, kiválasztása szükséges. Úgy tűnik
azonban, ezt ma valami „felsőbb koncepció” elve szándékosan akadályozza… Olyan
emberek kinevezését kellene támogatni, akik példát mutathatnak azoknak is, akiknek erre a családjukban,
környezetükben nem volt megfelelő minta…
Ha azonban mindezeknek híján
vagyunk, vagy ezt a szempontot nem helyezzük előtérbe, akkor a következmények
sem maradnak el… Ez pedig családi életek
tönkretételét, gyerekek csonka családban való felnövekedését, súlyos mentális-,
valamint egészségkárosodást, és bizony anyagi ellehetetlenülést is jelent… Sajnos
ez a statisztika nálunk nagyon rossz mutatókkal bír. Valaki egyszer találóan
azt mondta, hogy ki kellene rakni az intézmény bejáratához, a Vigyázat! Családveszély feliratú
táblát!
Egy segítőtől, ez az identitás nemcsak idegen, hanem elfogadhatatlan…
Ezt hozta magával a szabadelvű gondolkodás, amivel pedig épp a szabadság
ellenkezőjét érik el. Lásd még: ITT!
Ha olyan lennék, mint ők, akár
örülhetnék is… vagy legalább kárörvendenék… De semmi ilyen nincs bennem… egy
buta kislány tönkreteszi életét, másokét, és a saját gyermekéjét is… Mert hozta,
amit hozott, látta, amit látott, követte, akiket nagyra tartott… Ha cinikus
lennék, azt mondanám, hogy legalább van gyakorlata a babysitterkedésben, s ha
irigykednék, akkor azt, hogy neki legalább lehet gyereke… Mégis, inkább sajnálkozom
és aggódok…
Amikor én a szakmát tanultam, még
az ilyen embereket eltanácsolták a pályáról, hiszen hogyan lehet az segítő, aki
családokat tönkretesz… Sőt, nemcsak az én hivatásomban volt ez gyakorlat, hanem
máshol is… A rendvédelmi szerveknél például behívta a delikvenst a
parancsnok, s megmosta a fejét… szakítania
kellett a harmadikkal, aki feldúlta a család életét… Ha nem tette, nem
maradt következmények nélkül… De általában megtette,
és nem a fenyegetés miatt, hanem a józan
belátás következtében…
Ma már híján vagyunk az ilyen
vezetőknek, akik behívják és elmondják, netán megkövetelik… S ha behívná is,
mit mondana? Ne kövesse el azt a hibát, melyet ő maga is elkövet? Megtilthatja
azt, amit ő is, elődje is elkövetett? Amit felénk, korábban jutalmazással
„büntettek”? Ahogy a médiában is csak az
lehet sztár, aki gáz…
Ez a morál mindenkit tönkretesz…
Nem cél már ennek a megakadályozása, sőt lassan meggyőződésem, hogy szándékos demoralizálás folyik, aminek a célja hosszútávon az emberek, a
megtartó kapcsolatok tönkretétele,
családok szétzúzása, hogy ezáltal még kiszolgáltatottabbá váljanak az
emberek.
Gondolkodni kellene, mielőtt
cselekszünk, vagy teret engedünk az ösztöneinknek… S ha gondolkodtunk, hát
lépnünk kellene… A vezetőknek pedig el kellene gondolkozni azon, hogyan lehet
megelőzni a jövőben az ilyen tragédiákat, és bizony lépéseket kell tenniük a
megelőzés érdekében… Mert a tragédiák újabb tragédiákat szülhetnek.
Egy dolog még idekívánkozik… A hűtlenségen
nincs áldás, erről mindenki meggyőződhet(ett)… ahogy a csaláson, hazugságon
és jogtalan előnyszerzésen sem…
Nyíltan, nyeglén és hetykén vállalni a paráznaságot és házasságtörést,
a házas felek munkahelyén, nemcsak infantilizmusról, hanem határtalan
pimaszságról árulkodik…
Még egy ok, hogy elgondolkozzon a
fiatal kolléganő, nem beszélve a házas, több gyermekes férfiről, aki ezt eddig elmulasztotta…
Mert erre az áldott állapotra mondhatjuk,
hogy terhes…
Áldatlan ez az állapot…
Szerintem tarthatatlan.
