Hát, akkor most már pihenünk?!

         a    

   

Új év, új élet(mód)!

  

Az étkezésről: Amit eszel, azzá leszel!

A gyógyításról: Amit hiszel, azzá leszel!

A testről: Amit adsz, azt kapod vissza!

Lásd: ITT!

-
. 

Igazgatónőhöz!

Ma jártam a büfében. 
Mit mondjak, majd lementem hídba, a 3 az 1-ben instant kávé 70,- Ft! A városban sokkal kevesebb! Tudom nem ön az üzemeltető, de mikor járt ott? Az eladók kezelik a pénzt, aztán fogják a süteményt, és fordítva! Felháborító! Nagy kupi, az egész büfé. Az üzemeltető, a városban fenntart egy szociális boltot. Ott minden jóval olcsóbb! A mi betegeink nincsenek rászorulva szociálisan? Mennyi bőrt lehet lehúzni ezekről a betegekről? Szóval a büfében minden drágább, legalább 30-40%-kal mint a városban! Az ÁNTSZ miért nem ellenőriz? Nem úgy gondoltam, mint eddig, jó előre bejelentik, és boldog boldogtalan takarít! 
Ön egy kicsit sem képviseli a betegek érdekeit. Mi a csudát keres még mindig itt?

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Jövőre! Nem az ápolók! Na, akkor kik?!

Nagyításért kattintson a képre!

Már mindegy lesz :)
  

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Szent Este

 

Nagyításért kattintson a képre!

A Blog válaszolt XIX.– A gyengék ereje

Névtelen írta...

„Ezek szerint hazugság,hogy az ápolók verik a betegeket!Olvastam már e blogon azt,hogy a betegek verik az ápolókat!Elszenvedett sérülések pl.álkapocstörés stb.Huha!!Az ápolók nem védekezhetnek?„

2010. december 22. 18:19

------------------------------------------------------------------------

"Milyen hazugság? 

Hol itt az ellentmondás?

"Az ápolók nem védekezhetnek?"

Az ápolók természetesen védekezhetnek, de soha nem támadhatnak! Soha kezet nem emelhetnek betegre!

Ha nem tudja elhárítani, akkor védekezhet, maga elé teheti a kezét, hogy védje magát... kihátrálhat, ha van rá módja... Ha máshogy nem tudja megvédeni a gyengébbet (mert pl. az a földön fekszik és rugdossák), akkor ráfekszik, hogy megvédje... Én, ezt tanultam, és ezt hangoztatom, ellentétben a főorvosnővel, aki azt tanítja, hogyha baj van, megnézi, melyik a legrövidebb útvonal és távozik... ahogy ezt többször megtette, a főápoló asszonnyal karöltve, hátrahagyva betegeket, kollégákat, s kitéve őket a veszélynek!

Én így tanultam, de nálunk még a kitüntetett kollégák is azt hangoztatják önökkel együtt, hogy ha kell, székkel verik hátba, fejbe a rájuk támadó beteget...

Ez, teljességgel elfogadhatatlan! Mint az ön cinizmusa is."

Előzmény: ITT! 


Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Csak egy tál meleg étel!

I

  
Igazgatónő!

Gondolkodjon el azon, amit potyára kifizettek vezetőknek munkabért, mennyi, de mennyi tál meleg levest lehetne most adni a nélkülözőknek!

A nap képe 17.

 

Nagyításért kattintson a képre! 

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Felelőtlen felelősök, avagy amikor a protekció (is) visszaüt

M. Alíz kollégámat megverte egy fiatal fogyatékos, férfi beteg, munkavégzés közben. Ököllel verte és rugdosta, és a vele dolgozó, tapasztalt kolléganő nem tudott segíteni rajta…

A hír mélyen megrendített, együttérzek vele… Mintahogy, azzal a kolléganővel is, aki vele volt… Talán neki még nehezebb…

Ilyenkor mindig azt kérdezzük, mit tehettünk volna, hogy megelőzzük.

Nem bűnbakot keresek, hanem felelőst… Körültekintő volt-e aki megbízta a munkával, ki nem tájékoztatta a beteg állapotáról… Felvetődik a munkáltató felelőssége, – tételezzük most fel, hogy segíteni akart - aki azzal, hogy szakképzetlen munkaerőt alkalmaz, helytelenül cselekszik… Felmerül szülei felelőssége, akik saját, veszélyes munkahelyükre felvetették dolgozni lányukat… (Lásd: ITT!) 

Elsősorban a szülők a felelősök, még akkor is, ha nekik fájt a legjobban, ami történt... Ugyanis ők mindketten, már többször szenvedtek el lakók részéről bántalmazást … Tudták, hogy a betegek veszélyesek lehetnek… S ha velük megtörténhetett, annak ellenére, hogy ezt tanulják, gyakorolják, tapasztalják hosszú évtizedek óta… Ha velük is megesett, annak ellenére, hogy a lakókkal szinte csak ápolói felügyelet mellett érintkeznek… Akkor mennyivel inkább megtörténhet azzal, aki nem tanulta, nem tapasztalta, nem gyakorolta… Ráadásul, annak ellenére történt mindez, hogy az éles helyzetektől  igyekezték gyermeküket megóvni, megkímélni… Egy újabb kolléga, akire vigyázni kell, akit óvni kell… Ezután még jobban… Olyan ez, mint egy nő, vagy egy homoszexuális a seregben, vagy a rendvédelemben… Eltereli, elvonja a többiek figyelmét a lényegről, s ezzel veszélybe sodorja őket is és a feladat elvégzését is! 

Persze, van egy friss nyelvtanári egyetemi végzettsége… papíron, akár még foglalkoztatható is. Arról most ne beszéljünk, hogy a törvényalkotók miért nem látták be, hogy egy mezei pedagógust nem lehet szociális területen foglalkoztatni, ilyen betegek mellett… Más identitása van egy pedagógusnak (oktató), mint egy szociális szakembernek (elfogadó)…

Hosszú évekig tanuljuk a segítségnyújtást, hogy felismerjük a helyzeteket, értelmezzük a történéseket, megelőzzük a konfliktusokat… megnyugtassuk, elengedjük, kihátráljunk… felmérjük az állapotukat, hangulatukat, bevonhatóságukat, pillanatnyi készségüket, elvárható teljesítőképességüket…

Akinek nincs élettapasztalata, aki ezt nem tanulta, aki nem szerzett gyakorlatot, sem speciális ismeretet, azt nem lehet kitenni egy ilyen helyzetnek, csak azért, hogy szülei védőszárnya alatt munkához jusson. (Azt, hogy a lakóinkkal, szüleivel és barátnőjével együtt ő is (ingyen) nyaralhatott, azt ugye nem minősíthetjük gyakorlatnak…)

Ezek ismeretében bizony, akárhogy csűrjük, csavarjuk, veszélyeztetés történt… Szándékos, tudatos veszélyeztetés, még ha akaratlan is…  Nemcsak a kolléganőt, a kollégákat, hanem a bántalmazó fiút is veszélyeztetvén ezzel…

És fájdalmas… mindannyiunknak…

U.I.: Nagyon remélem, hogy a fiút nem büntették meg (se kicsit, se nagyon)… 

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Áldatlan állapot áldása

A folyamatos terror, a tartós stressz, a hozzánemértés, s annak folyamatos palástolása, előbb utóbb robbanáshoz vezet…  A nagy nyomás miatt, az emberek valódi jelleme egyre nyilvánvalóbbá válik, némelyeknél torzulást, másoknál  megerősödést mutat… Mindenki választ, az is, aki nem választ…

Korábban, szívesen dolgoztam volna x munkatárssal, de a konfliktusban nem jól vizsgázott. Nem bíznám rá többé a szeretteimet, s így másokat sem… Nem elég ugyanis jól bánni a betegekkel, vagy nem bántani a betegeket, meg is kell tudni védeni őket! Másoktól is… Ha kell, a barátainktól is… Arról nem is beszélve, hogy ki akar magának egy olyan barátot, aki veri a beteg embereket?

Meg kellene tanulniuk az erős embereknek, hogy az erőt nem támadásra, hanem védelemre kapták.  A haza, a gyengébbek, az elesettek védelmére…

A megfelelő segítéshez azonban hivatástudat, felelős kiállás, bátorság, tartás szükséges… Ahogyan az ápolónők tették… Ettől többet mi sem tehetünk, de kevesebbet sem! Aki őket bántja, elmarasztalja, vagy kiközösíti – akár felsőbb utasításra, mint ahogyan, azt velem kapcsolatban is elrendelték, és végrehajtották – az, nem sokban különbözik a betegbántalmazóktól! Ugyanis egy követ fúj a visszaélőkkel, s azzal a vezetéssel, aki okozója és felelőse a történteknek. Nincs több kifogás, nincs mentség… Nincs már helye a gyávaságnak, csak a helytállásnak…

A krízist, - ahogyan Pik Katalintól tanultam – nem szabad kudarcként megélni, hanem kihívásnak kell tekinteni… Próba is egyben, hiszen elválasztás, szétválasztás történik… Automatikusan… A helyes és helytelen, a jó és a rossz (akarása) elválik egymástól…

Sorsunk többé nem áldatlan állapot – még ha így is érezzük -, hanem áldásos lehetőség a hősies helytállásra, kiállásra…

Csatlakozzanak a szívük diktálta jóhoz, jobbhoz…

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Az alagút vége...

Jövő hónap 10-én tárgyalás lesz a három megvádolt ápoló ügyében…

Most sokan, erre összpontosítják a figyelmüket… Engem, személy szerint nem ez érdekel… Nagyobb a tét…

Mindenhol azt hallani, hogy az ítélet már borítékolva van… Nem lesz itt semmi, egy ejnye-bejnye, két ítélet, de az is felfüggesztett lesz… Ez sem érdekel… Nagyobb a tét…

Bányai kihátrál, retorikát vált, menti, ami menthető… Nem érdekel… Nagyobb a tét…

Igazgatónő saját maga és mások megnyugtatására egyre azt skandálja, hogy ő már látja az alagút végét… Ez sem érdekel… Nagyobb a tét… Az én alagutam egy másik alagút, s már az elején tudtam, hova vezet… 

Sokan tudni vélik, ki lesz az igazgató… Na és? Láttuk a Juharral is mit művelnek… Nem érdekel… Nagyobb a tét…

Hogy mi lesz a vezetéssel, az x számú kispályással, nem érdekel… Legfeljebb nagypályások lesznek… ahogy ez nálunk, a javító-nevelő intézményekben lenni szokott… Kár értük, hiszen dönthettek volna másként… 

Győz-e az igazság, nem érdekel… nem azért, mert nem akarom, hogy teret nyerjen, hanem azért, mert tudom, hogy az igazság akkor is győzedelmeskedik, ha mi elbukunk…

A tét pedig, jóval nagyobb ennél…

Ne gondolják, hogy érdektelen lettem, nagyon is érdekel, mi lesz a szakma jövője, mi lesz a betegek jövője, milyen lesz a munkatársak jövője…

Ez a dolgok tétje…
. 

Kérlek, mondd nekem: ott vár ránk a Menny

Chris Rea - Tell Me There's A Heaven

a

a

Emlékezzünk azokra, kik nem bírták a terrort és eltávoztak

  

. 

Körbe karikába

  

Tudományos körökben, a pszichiátria egyik szakterületének legnagyobb tekintélye Rihmer Zoltán professzor. Hálás szívvel gondolunk a doktor úrra, hiszen megmentette párom életét… Örömmel láttuk viszont a Rá(k)érdés című műsor vendégeként. A riportban elmondta, hogy egy kutatásban Kiskunhalason és környékén együtt dolgozott - az általa nagyrabecsült - Dr. Kalmár Sándor főorvos úrral… Kalmár Sándor az intézményünkben kirobbant visszaélések kapcsán, egy halasi újságban tett nyilatkozatában felmagasztalta Simon Ilona igazgató asszonyt… akit, viszont párommal elmarasztalunk szakmai hozzánemértése, és hozzáállása miatt…

Ha mindenki ilyen fantasztikus szakember, akkor hol a bibi?  Hol az igazság?

Együgyű olvasónk azt mondhatná, na lám, hiszen mindenki jót mond Simon Ilonáról, akkor meg mi a gond?

Majdnem szakmai szemmel azt mondhatnák, nincs itt semmi gond, egy pszichiátriai beteg téves ítéletéről van szó… Biztosan haragszik a felesége főnökére…

A máshogy gondolkodók, egyenesen azt a téves következtetést vonnák le, hogy Rihmer professzor úr csodálója Simon Ilonának! 

No jó, ez így kicsit erős, de az elképzelhető, ha Kalmár úr tűzbe teszi a kezét Simon Ilonáért… Ezen elv alapján,  Kalmár úr szakmai ítélőképességét Rihmer professzor úr se vonná kétségbe, tehát ő is Simon Ilona mellett voksolna… Ez persze csak egy teória…

Bár ő úgy tudom, multidiszciplináris team-munkában dolgozik, ellentétben a másik két személlyel…  

Valószínűleg, szakmailag nagyon gyümölcsöző volt Kalmár főorvos úr kapcsolata a professzor úrral és az igazgató asszonnyal is. Sőt, eredményes is. A szakmai munka megítélését azonban, befolyásolhatja az illető társadalmi ranglétrán elfoglalt helye, a szakmai kapcsolatuk egymásra utaltsága, és sok más tényező is, mint például a kölcsönös szívesség, pozíció, klubtagság, anyagi helyzet…

Ajánlom figyelmükbe korábbi írásunkat: Emberismeret II. Lásd: ITT!, Emberismeret: Lásd: ITT!  

A helyzet megítélését önökre bízom nekünk, nekünk megmarad, a saját véleményünk.

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Akár a mi vezetőink, de most nem jön össze nekik :))

L

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

A nap képe 14.

 

RÓZSASZÍN MAJOM

Nagyításért kattintson a képre!

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Mi is lehetnénk a csúcson!

Ha  annak idején a főorvosasszony  nem ragaszkodik ahhoz, hogy az intézetből menesszék Naftz Katalin-t, akkor most példa értékű lehetne az intézmény munkája, vezetése, a szakma csúcsán lehetnénk! De ennek a vezetésnek a jó szakember nem kellett! Ő volt az az ember aki szervezett, tervezett, szakmailag kiváló volt, igaz, az a mai napig is!
Ember maradt, felhívta a figyelmünket a hiányosságra, de soha nem lettünk hazugsággal vádolva és büntetve! Főleg nem terrorizálva, kitalált vádak alapján! Ő egy ember maradt, Katák Katája a legkatább Kata, kit az Isten is Katának alkotott. Minden rendezvényen ott volt, sőt segített az ünnepek lebonyolításában!
Ennek az embernek csak üdvözölni tudom a munkáját! Láttam az általa vezetett  otthon weblapját, minden elismerésem az Övé!

Gratula Neked Kata!

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Dr. Papp Lajos beszéde a Parlamentben

Megtekinthető: ITT!  
(Tanács, a képernyő jobb sarkában állítsák át a 360 p-t 240 pixelre!)

Beszéde végén  Thomas Morus-t  (Morus Tamás) idézte: 

„Az igazság akkor is igazság, ha egy ember képviseli, sőt akkor is, ha senki sem képviseli!”

Felszólította a tudósokat, hogy az Alkotmánymódosítással kapcsolatban bátran emeljék fel a szavukat!

„Azt szeretném, ha egyre többen viselnék az igazsággal járó veszélyeket!

Hol van a bátorság? Hol az igazság kimondásának bátorsága? Az igazság felszabadít!...”

(2010. 12.10.)

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Én nem vagyok rózsaszín! Sem Kétéltű, aki más vérét szívja! :)

Jövök és mindent látok :))

Majd meglátjuk ki kerül a kerítés másik oldalára!!:))

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Olyan férfiasan rózsaszín :)

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Helyzetjelentés - kitekintéssel

Lásd még: Helyzetjelentés - betekintéssel
 

Tanulmányaim során, egy nemzetközi kutatás eredménye mélyen megmaradt bennem.

Azt vizsgálták, hogy milyen motivációval, és milyen társadalmi csoportból kerülnek a pályára a segítők. Megállapították, hogy külföldön (jóléti államban), a szociális szférában dolgozókat nem a saját tapasztalat, hanem az elesettek iránti felelősség indította cselekvésre. Összetételüket tekintve, túlnyomórészt a közép- és felső középosztálybeliekből verbuválódtak.

Ennek köszönhetően, komoly gondozási tevékenységet képesek felvállalni, hiszen a szakembereket érdekli a kliensek élettörténete, helyzete. Bátran, a mélyre ásnak a segítő kapcsolatban.

A tisztesség, a méltányosság, a titoktartás, a másik ember tisztelete nem jelent nehézséget, ahogyan a köztulajdon, vagy a magántulajdon megbecsülése is evidens számukra.. Ezek az értékek lényük részét képezik, személyiségük,  neveltetésük, kultúrájuk, életmódjuk sajátosságait tükrözi. 

Az eredményeket összevetették a hazai pályaválasztók motivációjával és társadalmi helyzetével. Jelentős eltérés mutatkozott a vizsgált szempontok alapján. Nálunk a segítők többségét saját élmény motiválta. A társadalmi helyzetüket tekintve többségük, ugyanabból a szociális környezetből érkezik, mint a klienseik. Ez határozza meg a segítő kapcsolat milyenségét, és gyakorta a minőségét is. Gátat jelent a gondozás mélységének felvállalásában, hiszen ki akarna folyton a saját problémájával szembesülni egy klienssel való kapcsolatában…

A külföldi kollégáknál a felebarát iránti elköteleződés, míg nálunk jobbára a lehetőségek beszűkülése, kényszere hívja a pályára a segítőket (munkanélküliség, képzési lehetőség, elhelyezkedési lehetőség szűkös volta). Aki a középosztályból érkezett, az többnyire ugródeszkának használta a szociális területet, képzést, vagy hasonlóan karitatív indíttatással bírt.

Itthon a rendszerváltozást követően a potenciális munkanélkülieket magába szippantotta - többek között - az újonnan alakuló szociális ágazat. 

A munkatársak nagy része, maga is rászorult, komoly anyagi nehézségekkel küzd… Nem a jólét megtartása kérdéses számukra, hanem a puszta megélhetés.

Szomorú, hogy a jóléti államokkal ellentétben, nálunk mennyire nincs megbecsülése a szociális ágazatnak. /A fenti kutatás sajnos nem terjedt ki erre a tárgykörre./ Ez pedig véleményem szerint nemcsak azzal magyarázható, hogy a segítők társadalmi megítélése alulértékelt, hanem azzal is, hogy a döntéshozók és a szakemberek nagy része szintén ugyanabból a társadalmi miliőből "emelkedett" ki… Az „oda nekik az is jó lesz” (szociál)politikai szemléletről, már korábban többször írtam.

Be kell látnunk, amíg alapjaiban nem történik változás, addig ezen nem is tudunk változtatni! Amíg önmagunkat nem becsüljük meg, nem állunk ki a helyes, az igaz mellett, addig minket sem, és a munkánkat sem fogják megbecsülni!

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Helyzetjelentés - betekintéssel

Lásd még: Helyzetjelentés - kitekintéssel 

Az azonban, hogy valaki az alsó decilisből érkezett, mégsem szolgálhat mentségül munkája során, sem a rossz hozzáállásáért, sem a kifogásolható bánásmódjáért… 

Az egyik rossz mozgatórugója a vezetés köré felsorakozó közösségnek, az egzisztenciális félelem és az irigység. Néhány eset, hogy mindenki megértse, mire gondolok. 

Munkatársam nem mer járni autóval dolgozni, nehogy szájukra vegyék, hogy milyen jól megy nekik…

Több dolgozó is mesélte korábban, hogy vettek lakást – befektetésképpen – és lelkemre kötötték, nehogy elmondjam bárkinek is, mert akkor nekik annyi…

Váratlanul toppantam az egyik dolgozónk lakásába, aki örömmel – dicsekvés nélkül - mutatta meg otthonukat… Gyönyörű volt… Mondtam neki, ha rám hallgat, megfogadja a tanácsomat, és nem engedi be ide a főnökét… Beengedte, a következménye hosszú időn át tartó zaklatás lett.

Amikor zsebpénzt osztottam, biztattam a főnővéreket, hogy vegyenek a betegeknek minőségi dolgokat, kényeztessék őket, ugyanis sok lakó jelentős pénzösszeggel bírt, amit nem tudtak elkölteni… Páran mertek ekképp vásárolni... Csak nem fogja a betegnek a drága gyógypapucsot megvenni a fájós lábára, mikor neki se telik rá! Hát mit képzel a beteg? Itt él, alig fizet, nem csinál semmit, mi meg dolgozunk, s nem jutunk egyről a kettőre… Nemhogy Scholl papucsra nem futja a dolgozónak, de még másra sem… S ha az én akciós sportcipőm kiveri az irigyeknél a biztosítékot, akkor elképzelhetik, milyen indulatokat, történéseket vált ki hasonló helyzet, mondjuk egy lakó esetében… Ez a szemlélet az uralkodó. Mellesleg, az ilyen típusú embernek, ha van pénze, vesz ugyan drága dolgokat (pl. menő Samsung telefont), ugyanakkor nem vesz minőségi, értékálló termékeket, mert ismeretlen, értelmetlen, értéktelen a számára…

Ha valakit nem a kényszer hozott erre a pályára, vagy ráadásul még módosabb is, azt gyakran rossz szemmel nézik… el kell tüntetni, mert nem jó fényt vet rájuk nézve, ha kilóg közülük… Más a hozzáállása, más a motivációja, más az elvárása, az életvitele, az értékrendje. Túl nagy a kontraszt… Emlékszem orvosra, pszichológusra, könyvelőre, ápolóra, szakmunkásra... akiknek emiatt kellett menniük ...

Nem tudják, - honnan tudnák? - hogy a tisztes szegénység nem szégyen. Nekünk a becsületünk, méltóságunk, hivatástudatunk, munka szeretetünk maradt… Senki ne merjen szégyent hozni rá! Aki ezt teszi, annak semmi keresnivalója a tisztességes munkavállalók között, akár szegény, akár jómódú.

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

A nap képe 11.

KERÍTÉS 2.

 "A legszörnyűbb rémálmod!"

 

Nagyításért kattintson a képre! 

A nap képe 9.

Biztos (be)lemész?!

 

Nagyításért kattintson a képre!

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!"            Kiskunhalas

Kézi vezérlés helyett…

Minap azt hallottam, hogy Bányai Gábor elnök úrnak a fejére koppintottak, legfelülről…

Az ellene benyújtott panaszt jogosnak találták, és „leszóltak”, hogy vegyen vissza egy kicsit… Mert az azért mégsem járja, hogy független szervezetek vezetőit kioktatjuk, munkájukat elmarasztaljuk, eljárásukat megkérdőjelezzük, illetve ellehetetlenítjük… Ráadásul, épp egy olyan személy teszi ezt, akinek - saját elmondása szerint is - nehezére esik a törvényesség betartása, alkalmazása (lásd: Kimpián Ildikó - JUHAR – felmentése).

Én már rég a fejére koppintottam volna, na nem azért, hogy fájjon neki, hanem azért, hogy a helyes irányba tereljem, ha még lehet. Amíg nem késő…

Szóval a hatóságok teszik a dolgukat, persze, ha hagyják… pontos hatáskörökkel, feladatkörökkel, törvények, rendeletek, szabályok alapján… Vezetőinknek tudni kellene, s hozzá kellene végre szokniuk, hogy már nem működtethetik tovább kézi vezérléssel  az embereket, a dolgokat, az intézményeket. Akkor sem, ha ők így tanulták, s így szokták meg… Változniuk kell… ha erre nem képesek, át kell adni a stafétabotot…

A kisembereknek, akik „naggyá” lettek, meg kell tanulniuk, hogy nem uraskodásra, hanem szolgaságra szegődtek. A nemzetünket, a hazánkat, s a választóikat kell képviselni. Azokat is, akik nem rájuk szavaztak, vagy akik nem szavaz(hat)tak.

Sokáig nem értettük, hogy miért nem történik már változás az intézményünkben… A Ki ellenőrzi az ellenőröket sorozatunkban megpróbáltunk választ adni erre a kérdésre is. Be kell látnunk azonban, hogy szinte semmit sem tudunk… Nagy játszma akaratlan részesei vagyunk, amibe szerencsére nem látunk, nem láthatunk bele… Valószínű, hogy Zuschlag János egy kis kifutófiú a mi „nagyjainkhoz” képest…

A tűzhöz közel állók tanulják meg, hogy nem játszunk a tűzzel! A demokrácia független intézményeit többé nem irányíthatja a pártvezér, a belügyminiszter, az elnökúr. Független hatóságként működnek, egyetlen dolgot kell betartaniuk, a törvényességet.

Vizsgálniuk csak azt kellene, megállnak e az intézkedések, paragrafusok a józan ész, az igazság és Isten parancsa előtt. Ha igen, rendben, ha nem, jelezni és változtatni kell!

Semmi sem maradhat törvényes, ami istentelen…

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

Nem magamban beszélek…

Régóta vagyok levelezésben Bányai Gábor elnök úrral, igaz ez a kommunikáció nem nevezhető párbeszédnek, inkább csak monológnak.

A leveleim, e-mailjeim – elmondása szerint - nem érkeztek meg a megyéhez. Ezért hosszas egyeztetés után személyes találkozón, hatszemközt kértem bizalmas jellegű meghallgatást, melynek tartalmát – kérésére -, utólag e-mailben is megküldtem neki… Válasz nem érkezett…

Hamarosan azonban, legnagyobb meglepetésemre a beszélgetést kiszivárogtatta az elnök úr,  persze egy olyan párttársának, aki szintén nem képes a titoktartásra, sőt dühében, közvetve, meg is fenyegetett…

Ez az én olvasatomban több dolgot jelent, az egyik az, hogy feloldhatom az általam kért titoktartást, mivel azt megszegte… Így nekem, csak magamat kell feloldanom, nem kell engedélyt kérnem ahhoz, annál is inkább, mivel a beszélgetés is egyoldalú volt… A többi dolgot, melyre felnyitotta a szemem, arra nem szeretnék itt kitérni.

Hozzá intézett nyílt levelemre blogunkon (Lásd: Válasz egy fenyegetésre e-mailben megküldve saját címére), melyben tudatom vele, hogy párttársa megfenyegetett, szintén  nem érkezett válasz…

A Fidesz etikai bizottságához benyújtott levelemre nem reagált megfelelő formában senki: "Mivel nem vagyok a Fidesz párt tagja, nem áll módjukban kivizsgálni az esetet..."), ellenben a blogon még aznap gúnyolódó válasz érkezett: Etikai vizsgálat? Nem lesz itt semmi!

Korábban több, elnök úrhoz írt segítségkérő levelemben jeleztem, hogy a munkatársak – velem együtt - nagy nyomás alatt dolgoznak évek óta, ami súlyos egészségkárosodáshoz vezet…

Viszont-megkeresés nem érkezett, a panaszlevelek sorra visszakerültek az intézményvezető kezébe, amit újabb retorziók követtek… (Lásd: Ki ellenőrzi az ellenőröket - Közigazgatási hivatal)

Jeleztem ezt úgy is, mint a közalkalmazotti tanács elnöke, majd mint az elnök helyettese… A válasz azonban mégis elmaradt.

A közalkalmazotti tanács üldöztetéséről értesült a megyei önkormányzat is. Kétszer, még a megyei főjegyző úrral, Dr. Ferenczi Istvánnal is beszéltem telefonon, akitől állásfoglalást kértem, mivel nem biztosítják a közalkalmazotti kedvezmény kivételét a tanácstagoknak az intézményünkben… Ezt több hónapos huzavona előzte meg, végül a főjegyző úr második telefonon közölt üzenetét – melyet én tolmácsoltam a vezetőink számára – kénytelenek voltak elfogadni. Tudniillik, a főorvosnő és az igazgatónő nem fogadták el a főjegyző úr (aki már a negyedik jogász volt, aki engem erősített meg!) első telefonos üzenetét, ezért írásban kérték azt… Másodjára telefonon azt üzente a jegyző úr, hogy amennyiben nekik a szóbeli tájékoztatása nem elegendő, úgy kérjék azt írásban tőle, és meg fogják kapni írásban is a válaszát!

Az újabb választásokat követően kezdődött előröl az egész cirkusz… Dr. Martinov Tibor ügyvéd úrnak kellett őket meggyőzni - úgy tudom kellő utánajárást követően - a közalkalmazotti kedvezmény munkáltatóra vonatkozó kiadatási kötelezettségükről...

Segítséget kértem a munkakör önkényes módosításaival és az azt körülövező terrorral kapcsolatban is, de válasz, segítség nem érkezett… Eddig.

Őszintén sajnálom.

U.i.: A gyengébbek kedvéért jegyzem csak meg: a fentiek között nem volt egy feljelentés sem!

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

A nap képe 6.

Nagyításért kattintson a képre!

. 

A nap képe 4.

Nagyításért kattintson a képre!

 

. 

(K)ápolók II.

Az alábbi eset a kórházunk ambulanciáján történt. Ismerősöm hívott fel, és megerősített küzdelmünk szükségességéről…

Intézményünk lakóját, L. Zoltánt a 7. osztályról bevitte a mentő, mert cipőfűzővel akarta felkötni magát. Elmondása szerint, azért, mert nem kapta meg a kávéját…

A beteget kísérve a mentősök folyamatosan gúnyolódtak vele, és cipőfűzős kísérletén. Ennek, - súlyos alkalmatlanságukról árulkodva - mások előtt is hangot adtak…

Az eseménynek szem és fültanúi voltak ott jelenlévő hozzátartozók is, akik felháborítónak tartják, hogy ilyesmi egyáltalán megeshet… Kifakadva azt kérdezték, hogy: Mi a fenéért nem adták oda neki a kávéját?!

Szintén megdöbbentek a mentősök viselkedésén, s azon, hogy a láthatóan beteg fiút csúfolták, s nevetségessé tették idegenek előtt! Nem csak a fiúnak, hanem nekik is rosszul esett ez a bánásmód, aminek önkéntelenül váltak tanúivá.

Nem értették, hogy engedhetnek betegek közé olyan embereket, akikben egy szemernyi empátia, jóérzés, tapintat sincs.

Nálunk pontosan tudják az ilyen betegek, hogy mit, mikor kapnak, mi az ami jár nekik. Kevés dologhoz ragaszkodnak: cigi, kávé, zsebpénz… Három dolog… Ha ezek közül nem kapják meg valamelyiket, életük azonnal kizökken a megszokott mederből, s a következmény – bár sokszor kiszámítható, mégis – beláthatatlan…

Abba ne menjünk most bele, hogyan fordulhat ez elő, miért nem lehet megelőzni, kezelni, s miért kell mentőt hívni ilyen esetben... Ezek súlyos szakmai, etikai hiányosságokról árulkodnak…

Lehet védekezni, lehet mentséget, vagy kifogást keresni…

Egy dologban azért egyet kell értenünk. Nem állíthatja senki, hogy túl sokat kérnek a betegek.

Ha mégis, akkor itt az ideje elgondolkodni, mit keresnek ezen a pályán…

(K)ápolók című korábbi bejegyzésünk megtekinthető: ITT!


Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

Megint felkiáltottak: Megvan, ki a cica!

.

Nagyításért kattintson a képre!

              

Sötét szobában  fekete macskát kergetni, s közben mindegyre felkiáltani: "Megvan!"

Ha van igazság, mért kell azt keresni, s ha már keresni kell is, mért nem lehet megtalálni soha?

Fekete macskát keresni kockázatos vállalkozás, amelynek eredményében, magad sem bízol.

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

Ne félj!

"Az utóbbi napokban egy „kicsit” megdöbbenve és egy „kicsit” értetlenül állok a világ és az emberek dolgai előtt. Pontosabban nem is a világ, hanem a személyes világunk eseményei előtt.

Persze ezt az értetlenséget jó lett volna idéző jelbe tenni, hiszen nem állok értetlenül… mégis… úgy érzem… úgy tűnik.

Olyan érzésem van, mintha az emberek engedve a vélt vagy valós közhangulatnak, kezdenék feladni… feladni mindazt, ami igazán fontos a számukra.

Az emberek egyik fele kezdi feladni, hogy szíve legszentebb és legtisztább érzésére hallgatva felvállalja az irányítást… és megadóan magasba emeli a kezét… vagy vonogatja a vállát… mintha valaki, vagy valami fegyvert szegezne rá…

Míg az emberek egy másik csoportja kétségbe esve szalad fűhöz-fához és várja tőlük a megoldást… megváltást… és újra és újra szembesülnek a ténnyel: becsapták… áltatták őket…

Aztán persze vannak olyanok is (vagy legalábbis olyan tulajdonággal, viselkedési mintával rendelkezők), akik csak állnak… várnak… és várják azt a bizonyos sült galambot… és csendben bizakodnak… rimánkodnak… hátha nem történik semmi rossz… hátha nem lesz rosszabb…

Természetesen egyik felsorolt viselkedés sem rossz. Mindegyiknek meglehet az alapja és mindegyiknek lehet létjogosultsága, de… ha még sem az, amire valóban vágynak... akkor bizony újabb szenvedést alapoznak meg… hiszen szívük… érzéseik ellen tesznek!

Amit Te teszel, az összhangban van-e szíved érzéseivel?

Tudom egyszerűbbnek és kézenfekvőbbnek tűnik ésszel megérteni és megoldani a világ dolgait, de mégis végig kell néznünk életünket és elmélkednünk kell azon, hogy mégis mi motiválja és mozgatja azt.

Csendesedj el… legalább egy pillanatra… és kérdezz... magadtól… magaddal… az életeddel kapcsolatban!" 

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!

www.pszicho.net            Kiskunhalas

Ahova senki sem akar bekerülni...

Évről-évre statisztikákat készítünk a minisztériumnak, a fenntartónak, a módszertani központnak…

Még az előgondozási munkát végeztem, amikor – többek között - a várakozókkal kapcsolatos információkat kellett formanyomtatványon kitölteni és továbbítani. Ceruzával töltöttük ki… persze mindig tegnapi határidőre.

Sohasem írtam rá fars számot, pontosan kiszámoltam a várakozók átlagéletkorától kezdve, a várakozás pontos idejéig… Az adatokat rögzítettem, majd amikor szóban is referáltam az eredményről, azt mondták, hogy ennyit nem lehet beírni… Az „ennyit” a várakozási időre vonatkozott, amit a felére módosítva lehetett csak továbbítani… Három évről, másfél évre… Nem értettem egyet vele: miért kell valótlanságot állítani?

Ha én kérdezném, bizony a valós adatok érdekelnének, hogy hiteles képet kapjak, és hathatós intézkedéseket kezdeményezhessek…

A másik alkalommal a kollégáim egy bácsborsódi szakmai konferencián vettek részt. Egyik előadásban hallották, hogy Bács-Kiskun megyében a pszichiátriai elhelyezésre várakozók száma: nulla. Valójában, ez akkoriban, úgy száz főre volt tehető... Ekkorát tévedni nem lehet, csak szándékosan!

Az esetről egy kötetlen beszélgetés kapcsán tettem említést igazgató asszonynak, aki vélhetően már tudott róla, hiszen rejtélyes mosoly volt a válasza…

Emlékeztet ez arra, amikor a szakemberek azt tanították, pl. a hajléktalan ellátásban, hogy egyfelől, minél előbb vissza kell őket integrálni a társadalomba,  másfelől pedig olyan pályázatokat írnak ki, melyek ennek az ellenkezőjét szorgalmazzák! Lásd még: ITT! 

Tulajdonképpen a valóság senkit sem érdekel, csak úgy kell csinálnunk mintha… Ha az adatokat szándékosan hamisítják, vagy meghamisíttatják, akkor a számok mögött álló emberéletek miért, és kinek számítanának?

Hol vannak a felelős szakemberek, akiket valóban érdekel az elesettek sorsa?

Meddig, engedhetjük ezt így tovább?

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas

Búcsú egy fasortól

A természet nem felejt!

Nagyításért kattintson a képre! 

Mi sem...

"...Mondom, mégis van határa e pusztai tájnak.

A tájnak láthatárt a fasorok adnak.

Tömör, zöld sávjukkal húzódnak be az ég és a Föld közé,

egyben teremtenek szép keretet a pusztai táj köré.

Jó Istenem! Nagyon hálás vagyok Neked e táj-csodáért…"

Részlet Halász István: Ameddig a szemem ellát c. verséből.

(2008. április 26.)

A pusztításról többet: ITT!

Levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net            Kiskunhalas