Aki nem ismerne... II.

Egyik kolléganőm hozzászólásában azt üzente, hogy képzettségemmel elmehetnék inkább árut pakolni a TESC'-ba, előző munkahelyére. Remélem, nem csak rosszindulata mondatta ezt vele, hanem tudatlansága is. Ez utóbbit szeretném eloszlatni.
A gimnáziumban megtanultam vakon gépelni. Utána az alábbi képesítéseket szereztem meg, melyeket néhány információval kiegészítek:

-          segédedzői tanfolyam – 5 évig kézilabda edzőként foglalkoztam serdülő leányokkal - Kiskunhalas;

-          „Foxi-Maxi” (potenciális vezetőként iskolázott be a munkahelyem) – közben megtértem (reformátusoknál konfirmáltam 25 évesen) Kiskunhalas;

-          3 éves gyülekezeti munkásképző (Bibliaiskola) Kecskemét - Emmaus;

-          1 éves narkológiai képzés Bp. (Gerevich József, Grezsa Ferenc, Rácz József, Farkasinszky Edit †, Mikus Gyula…) – meghívásos képzés

-          missziói, lelkigondozó (3 éves, levelező, Ref. Teológián Bp. - Gyökössy Emdre †*, Pálhegyi Ferenc, Balogh Zoltán…)

-          utcai szociális munkás (1 éves Bp. – lásd lent)

-          hajléktalanok ellátása (1 éves Bp. – benne: önismereti csoport – pszichodráma Erdélyi Ildikó, Bagotai Tamás,  valamint Vecsei Miklós, Gyuris Tamás, Oross Jolán, Radoszáv Miklós dr., Herczog Mária, Kopp Mária akadémikus...) – meghívásos képzés

-          szociális munkás  (4 év – nappali + 1 év levelező Bp.; benne Soros ösztöndíj 2 év, munkából kiváltó ösztöndíj 1 szemeszter, és 1 szemeszter külföldi tanulmányi ösztöndíj – Csíkszereda;) – Solt Ottília †, F. Havas Gábor, Győri Péter, Szabó Miklós †, Pik Katalin †… - kulturantropológia szemléletű képzés;

-          közösségi pszichiátriai gondozó  (1 év - Bp. Harangozó Judit, Gordos Erika)
-   asszertiv tréning Bp., Kiksunhalas (Kristóf Róbert)

-          szociális szakvizsga – idős ellátás (Bp.)

  

Az utolsóval jogosítványt szereztem – többek között – az intézmény vezetésére, bár remélem, ezt a jogszabályt hamarosan eltörlik. 

A legrosszabb, hogy a diákokat nem tanítják meg tanulni. Ezt a hiányosságomat a teológia  első évében kellett pótolnom, és elsajátítanom.

Mind közül a leg’ embert próbálóbb képzés az utcai szociális munkás képzés volt, minden tekintetben: alkalmassági szűrés, folyamatos aktív részvétel, - önismereti csoport, szerepjátékok, szituációs játékok, video felvétellel, annak elemzésével, kritizálásával… Terepmunka válogatás nélkül. Vizsga: benyújtott írásos anyag, írásbeli vizsga, szóbeli vizsga, csoportos vizsga (szituációs játék). A jelentkezés meghívásos volt (szakmában dolgozóknak), ennek ellenére a résztvevők 70%-a (zömében pedagógusok) menetközben kiszóródott. Tanáraink: Gerevich József, Bácskai Erika, Komáromi Éva.
Esettanulmányom szakirodalomban történő megjelenése is ehhez a képzéshez köthető.

*† - elhunyt
----------------------------------------------------------------------------

Munkahelyeim:

1. 5 év – edzői munka (KAC-Medosz), irodai munka (6-14 h-ig: főállás - „fémmunkás”, Ganz-Mávag), ebből 2 év a fentiek mellett takarítói munka (VGMK – esténként);
2. 2 év - MSI (konduktív pedagógia – képesítés nélkül)
3. 3 év – Drog rehabilitáció KIMM Rehab. Otthon Ráckeresztúr  (Ref. Zsinat - mentor)
4. 1 év - Családsegítő – (Kkhalas – utcai szociális munka)
5. 2 év - Hajléktalanokért Alapítvány (Minisztérium - Kőbánya)
6. 2 év – MMSZ Budapest Dél-Budai Központ (Kelenföld – Soros ösztöndíj – int. vez.)
7. 2 év – FSZKI Női Átmeneti Szálló (Bp. József nádor tér – szociális munkás)
8. 2 év – Gyermekjóléti Szolgálat (Kkhalas – iskolai koordinátor, családgondozó, utcai szoc. munkás)
9. 10 év – BKMÖ PFBO Kkhalas  (szociális munkás, foglalkoztatás-szervező, szociális ügyintéző, foglalkoztatás-szervező) 

  Harminc év alatt kétszer voltam munkanélküli.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Látlak!

Nagyításért kattintson a képre!
. 

Aki nem ismerne... I.

A szociális szakmai előmenetelemet nagyban befolyásolta az egyházzal kialakult kapcsolatom.

Megtérésem jelentette kezdetét addigi – világi értékek szerint sikeresnek mondható – pályám, életutam megváltoztatásának. A sok szempontból különböző csoportokkal való foglalkozás választás elé állított. Jól érzékelteti ezt az az év, amikor még edzősködtem egészséges serdülőkkel, de már az új munkahelyemen mozgássérült gyermekeket neveltem (kondukív pedagógia – ahova egyébként jóval kevesebb pénzért mentem dolgozni), és az egyházban  serdülő bibliaórákat tartottam.

A szociális szakmai szféra bármely területén tevékenykedtem, mindig törekedtem megismerni annak minden szegmensét: pl. hajléktalan átmeneti szállón dolgoztam, végigjártam minden létező helyet, ahol megfordultak a kliensek: ingyen konyha, nappali melegedő, közfürdő, köjál, mosoda, információs iroda, ügyfélszolgálat, ruhaosztás, ifjúsági szálló, családok otthona, anyás otthon, védett szálló, teajárat, kórház, orvosi rendelő, éjjeli menedékhely, segélyosztás...

A többi gyakorlati terephelyre csak érintőlegesen kívánok kitérni, volt ahol éveket töltöttem,  volt ahova csak intézménylátogatás céljából mentem. 

- fogyatékosok: Őrbottyán, Gara, Kiskunhalas (MSI)

- szenvedélybetegek: drogambulancia (Budai, OPNI, Jász u-i, Szegedi), kórházi méregtelenítés (1 hét Pomáz), drog rehabilitációs otthonok (Ráckeresztúr, Zsibrik, Dunaharaszti, Komló, Budapest – Kőbánya, ausztriai körút), alkoholbetegek gondozása (Pomáz, Dolina);

- intézetek: kalocsai börtön, fegyház – missziós gyakorlat; Tököl, Aszód (nevelőintézet); IMEI; GYIVI Alföldi, Bokréta; Róbert Krízis osztály; Saját élmény: kecskeméti börtön – köztörvényesek között (jogtalanul);

- telepkultúra – interjúkészítésekkel: Bp: Százados, Juranics, Aszódi, Wekerle, Tisztviselőtelep VIII., Havanna, Pongrácz, MÁV telep, GANZ telep, Dzsumbuj, Tatabánya: Mésztelep, Szeméttelep, Katakombák – köztük Sátánista kultuszhellyel;

- Ormánság – falurombolás (Baranya)

- szociotábor – Zselic (Kovbojok című dokumentumfilm utánkövetése); Ibafa,

- hajléktalanok ellátása: Menhely Alapítvány (összes szolgáltatása - Göncz Kinga), Hajó-éjjeli menedékhely Hajógyári Sziget (4 hónap önkéntesként - Göncz Árpádné látogatása), Anyás otthon (Pesterzsébet), Hajléktalanokért Alapítvány (Minisztérium) Kőbánya, Máltai Szeretetszolgálat, FSZKI (főváros - Iványi Gábor)…

- jelzőrendszeres házigondozás (Óbuda)

- házigondozás Buda XII.

- lakossági szolgáltatás (Buda XI.)

- gyermekvédelem (fővárosi Gyivi, Kkhalasi gyermekjóléti szolgálat, DADA program Tatabánya)

-  Hargita megyei önkéntes képzésre meghívás – tereptanárként, segítőként;

- Csíkszereda – Csíkvacsárcsi - főiskolai ösztöndíj: tehetséggondozó kollégium, általános iskolai oktatás; Élőben láttam több cigány karavánt; szemtanúja voltam, a cserekereskedelemnek székelyek és románok között.

- családsegítés Bp., Tatabánya, Kiskunhalas

- utcai szociális munka Kiskunhalas, Bp., Tatabánya

- pszichiátriai gondozás – Bp. VIII., OPNI, Kiskunhalas,

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Egy lakógyűlés margójára

Egyik lakónk panaszolta, hogy nem tud takarítani, mert egy másik lakótársa, rendszeresen bejár WC-re és nem tudja kitessékelni. Szerinte nem az ő dolga hadakozni vele… Szerintem se. A válasz azonban:

-          Előfordul az ilyesmi…

Ekkor kérte, hogy akkor legalább ne engedjék ki az osztályról fél 8-ig!

-          Azt nem tehetik, mert nem lehet a beteget korlátozni! – hangzott el a főápolónő igaz, de inadekvát válasza. (Megjegyzem, a vizsgálat egyik áldozatáról van szó.)

Erre hozzáfűzte, hogy akkor ne csodálkozzon majd, ha nyakon önti a felmosóvízzel! Az érdekképviseleti fórum új választott tagjaként, további kérdést intézett a főápoló asszonyhoz, mint az érdekképviseleti fórum vezetőjéhez:

-          Miért nem hívták össze a fórumot, és kérdezték meg a betegeket, hogy mit szólunk ahhoz, hogy a vád alá helyezett ápolókat visszavették dolgozni?

Válasz helyett visszakérdezések:  Honnan tudja, ki mondta magának, maga látta?...

Egyre nagyobb a hangzavar, bekiabálások… Az egyik lakó - aki korábban beszámolt neki megvakulásának vélt, vagy valós okáról – hangosan szidni kezdte. Válaszul visszakérdezett:

-          Te is, miért vakultál meg!?

Erre olyan durván lekiabálta a vak beteg a kérdezőt, hogy ki kellett vezetni a teremből. A káromlásában elhangzott jelzőkkel egyébként minket, bloggereket szoktak illetni. Újabb Stockholm-szindrómás beteg, gondoltam magamban, de már nem tudtam vele többet foglalkozni, mert hozzászólásra jelentkezett Dr. Miskolczi József (Dr. Téglás Péter vezető ügyész egyköri helyettese) jogász, akit Bányai Gábor megyei elnök a visszaélések tisztázása végett vetetett föl…

Elmondta, hogy senki, az ítélet meghozataláig bűnösnek nem tekinthető, joga van dolgozni és megilleti az ártatlanság vélelme… Ő két hónapja van az ominózus 7. osztályon, de még nem tapasztalt hasonló szituációt, amiről beszámolt a felszólaló (ti. meztelenül rohangálnak az osztályon a betegek). Megtudhatták még azt is, hogy a visszavett munkatársak nem a hetes osztályon vannak…

-          Akkor megnyugodtam. -  hátrált ki a konfliktusból a felszólaló, és leült.

Bár a jogász úr minden szava igaz, mégsem tudom osztani az álláspontját, mivel az intézmény és a dolgozók vannak a betegekért, nem fordítva! Jelen helyzetben a beteg a kiszolgáltatott, nem a munkavállaló. Igazsága nem áll meg ebben a kontextusban, még akkor sem, ha a munkáltatója, esetleg ezért fizeti. Mert az intézmény összes dolgozójának, - ideértve a megbízással teljesítőket is – a lakókat kell minden egyéni, intézményi, – ne adj’ Isten, politikai - érdek fölé helyezni. Normális esetben ez nem is válhatna szét! Azon egyszerű oknál fogva kell a hangsúlynak helyes irányba (helyre)tolódni, mert mindenki – közvetve, vagy közvetlenül - erre kapott felhatalmazást.

Rossz érzésem támadt. A szituációról P. József felszólalása jutott eszembe, akit én biztattam öngyilkossága előtt pár nappal, hogy mondja el kérését a lakógyűlésen. (Lásd: ITT!)  

Akkor is, és most is az volt az érzésem, hogy a lakógyűlésen a lakók csak mellékszereplők, részei annak a követelménynek, melyet hónapról-hónapra újra ki lehet pipálni.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

A blog válaszol - Sosem adjuk fel!

"Kedves XY! Először is elnézést kérek a tolakodásért, hogy ismerősnek jelöltem, de ha önök azok akik a feljelentést megtették, akkor jó helyen járok. Először is gratulálok  azért a bátor és emberséges kiállásért, amit a betegekért megtettek. Én azért írok önöknek, mert a feleségemmel is egy hasonló aljas dolog történt, a Bp-i Erzsébet kórház krízis osztályán. Röviden: A feleségem bent feküdt és oly mértékben le volt gyógyszerezve, hogy volt eset, hogy engem sem ismert meg. Ezt az állapotát használta ki egy ott dolgozó ápoló. Miután hazajött és tisztult az állapota, kezdetben zavarosan, később már részletesebben kezdte mondani, azt, hogy ott bent ráesett egy ápoló. A feljelentést megtettük, és bizonyítani tudtuk a dolgokat, az ápoló először tagadott, majd a bizonyítékok hatására részleges beismerő vallomást tett. Ennek ellenére a kórház tagadta az esetet, azt állítva: a gyógyszerezés okozta hallucinálásról van szó. Ez 2002-ben történt. Mindent elkövettünk, Újság, Tv, és a nyilvánosság, bizonyíték hiányában a nyomozást megszüntették, de sikerült vádat emelni az ápoló ellen, aki a tárgyalásra nem jelent meg. Az ellene kiadott körözés során előállították, majd állítólag "tévedésből" kiengedték, ezután külföldre távozott. A mai napig nem történt semmi, a nemzetközi kőrözést nem adják ki ellene.
Az ügy során sok embert ismertünk meg, akik hasonlóan jártak, sőt egy ott dolgozó ember elmondta, hogy az ápolók már előre kinézik maguknak, és lefoglalják a beérkező betegeket, akivel aztán leszedált állapotban azt tehetnek amit akarnak. Az eseten máig nem vagyunk túl. Olyan megalázásban volt részünk, a kórház, a rendőrség és a bíróság részéről, hogy soha nem fogjuk feldolgozni. A feleségemet a mai napig kezeli egy privát doktornő. Kérem önöket, hogy tartsanak ki, és ha kell, mi is elmondjuk ország-világ előtt, hogyan gyógyítanak a pszichiátrián, Magyarországon 2010-ben. A vezetők elnézik, eltussolják az igazságot, nehogy őket is felelősségre lehessen vonni. Elnézést, hogy feltartottam, de jólesett elmondani és ezzel igazolást adni ahhoz a bátor lépésre, amit Önök a kollégáival felvállaltak. Szívesen vennénk ha válaszolna,vagy telefonon megkeresne!" 

Teljes név és cím telefonnal megadva.

Köszönjük olvasónknak!

---------------------------------------------------------------------------

Mélyen megrendített az önökkel történt eset, melyet ezúton megköszönünk, hogy megosztotta velünk. Fogadja legmélyebb együttérzésünket!
Biztatása ösztönzőleg hat, a két ápolónővel kapcsolatos gratulációjához csak csatlakozni tudunk.

Isten nem ver bottal… Tapasztalatból tudom, hogy mindenki megkapja a büntetését. Nem feltétlen odaát, vagy itt és most az igazságszolgáltatás által, hanem minden elkövető önmagában hordozza bűnét, annak terhét… Büntetése, - ahogyan mondani szoktam - az, hogy össze van zárva saját magával 24 órán keresztül, s ettől nem szabadul meg soha!

Mindazonáltal hiszem, hogy a szenvedésnek is van, lehet értelme, sőt, nemesebb célra felajánlva átértékelődhet. (lásd: ITT!)
Kívánom, hogy minél előbb túl tudjanak lépni ezen a tragédián, és meghurcoltatáson! 

Protest és Perennis

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Tudás, "Sasóka" módra (Jó, hogy embereket bíznak rá!)

*Egészségügyi szakiskola, első nap, első óra: szimbiózis. Nem jártam oda, de tudom mit jelent. Kedves Tollashátú, tessék utánaolvasni, hátha beugrik valami!

Ja, hogy nincsen középfokú, egészségügyi végzettsége a "szakembernek"?! Hát, pont erről van szó! Ebben az esetben, különösen abszurd módon hangzik a tüntetés szervezése "szakmájáért, hivatásáért"! 

Tanulni sosem késő, kérjen kölcsön egy szakkönyvet, meg fog lepődni, mennyi érdekes dolog van a világban! Például: a fogyatékos ember is ember, és hasonlók. Kérem, ezeket a részeket ne ugorja át,  mint legutóbb!

                             
           Üdvözlettel: Perennis

A bejegyzés előzményei a MÁSOL blogon olvashatóak!

*Képzelt levél egy régi ismerősömhöz. Bármiféle hasonlóság más személyekkel, csak a véletlen műve lehet.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Számvetés II.

 

Kérdezi tőlem egy kolléganő, hogy mit tettem le az asztalra 10 év alatt? Persze a kérdésében benne van a véleménye, hovatartozása, válasza: „Semmit!”

Kicsit elgondolkoztam, tényleg mit is csináltam itt az elmúlt tíz évben. Mit tettem le az asztalra?

Néhány dolgot megemlítek, amit lehet, hogy sokan nem is tudnak az ápolók közül, mivel nem voltak közvetlen tanúi a munkámnak.

-          Zsebpénzosztással kezdtem négy osztályon, hogy megismerjem a betegeket, és az intézményben folyó munkát… Nem volt visszaélés 9 hónap alatt…

-          Az intézmény, valamint az ellátott és gondnoka között létrejött megállapodást elkészítettem, bevezettem (tervezéstől, a megvalósításig);

-          Megszerveztem az előgondozást, elkészítettem hozzá a protokollt. Szoros együttműködést építettem ki az intézmény illetékességi területén (szociális, egészségügyi intézmények, hatóságok, hivatalok, szociális ellátó rendszer, egyházak, civil szervezetek, személyes kapcsolatok…);

-          Az előgondozást négy évig végeztem, folyamatosan tartva a kapcsolatot a várakozókkal a bekerülésig. A várakozó listát folyamatosan figyelemmel kísértem. A soronkívüli bekerülést a jelentkezők állapota, helyzete, rászorultsága határozta meg,  nem más.

-          Aktív tagja voltam a szakmai team-nek;

-          Az 1. és 2. ápolási osztályokon is, a legtöbb beteget sikerült bevonnom a foglalkoztatásba. Bevezettem a rendszeres ülőtornát, vendég lakót hívtam közös éneklésre, zenélésre… Egyéni foglalkoztatásra is volt mód, lehetőség, és igény is, főleg az ágyhoz kötötteknél…

-          Megküzdöttem a foglalkoztatós kollégákkal szembeni általános ellenszenvvel, ellenállással, valamint a személyemet érintő negatív instrukciókkal;

-          A közalkalmazotti tanács elnöke, majd tagjaként lehetőségeimhez, tudásomhoz mérten felelősen képviseltem a munkatársakat, az intézményt és a szociális szakmát;
-  Szakmai tanulmányi út szervezése - Bp. IMEI, Köztemető 301. parcella, OPNI, Dzsumbuj (kivülről); 

-          Új foglalkoztatási formákat vezettem be: Bibliaóra, Vak csoport, Tolókocsisokkal séta, Ülőtorna, Filmklub, Énekkar, Zenehallgatás (klasszikus);

-          Ünnepségek bevezetése, szervezése az intézményben; Nevemhez köthető: Október 23. és Augusztus 20. megünneplése;

-          Az ünnepek eredeti jelentéstartalmának visszaadásában nagy szerepem volt;

-          Kirándulások szervezése (Ópusztaszer 2x, Hollókő);

-          7. osztály lakóival délelőtti sóstói fürdőzés (ez nem lényeges, de egy „nemtudomka” hiányolta részvételemet az ilyen típusú foglalkozáson);
-    Énekkar megalakítása, közös éneklés tanítása (himnuszok, népdalok, hazafias énekek, katonadalok;) 

-          Felkészülés, fellépések az énekkarral: Kulturális Seregszemle, Költészet napja, Jótékonysági Hangverseny, Esélyegyenlőségi nap, Szociális Munka napja, Máris tanya, intézményi ünnepségek... 

-          Részt vettem Budapesten, a közösségi pszichiátriai gondozás képzésen;
-   Egy kolléganő temetésén, - családja kérésére - búcsúbeszédet mondtam (miután a vezetés elhatárolódott a felkéréstől); 

-          Éves beszámolók, foglalkoztatottak értékelésének készítése, intézményi beszámoló és munkaterv értékelése, aláírása;
-  Sikeresen szakvizsgáztam; 

-          Igyekeztem az egyéni érdekeim fölé helyezni hazám, a lakók, a kollégák képviseletét, munkámban pedig a szakmai és etikai szempontokat. Tettem és teszem ezt akkor is, amikor ezért elmarasztalás ér;

Mindenkinek ajánlom, hogy munkájával kapcsolatban készítsen hasonló számvetést! Nem a főnökének, saját magának. Segít az önértékelésben, önbecsülésben és ösztönzőleg hathat. Erre pedig mindannyiunknak igen nagy szüksége van.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Nem menekül el senki! Mindenkit elkapunk!

..

.

.
Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net.

Megint csalnak

„Halasi Civil Felhívás!

Mi valódi, nem politikus civilek felhívást teszünk közé a lapokban, sajtóban, hogy ebből elég legyen már! Ne akarjanak a bukott vagy hatalomba törekvő (új) pártok, politikusok civilnek mutatkozni, mikor a hétköznapokban a civil szférát semmivel sem segítik!...

…Kérjük a politikai kampány részt vevőit, kíméljék meg az így is sok vihartól megtépázott valódi civil szervezeteket attól, hogy önmagukat teljesen jogtalanul és mögöttes tartalom nélkül „civileknek”, „civil szerveződéseknek”, „civil szövetségeknek” nevezik! A civil: a társadalomért cselekvő, hasznos polgár, és nem a politikai hatalomért küzdő, magát szakértőként reklámozó személy. Pontosan tudjuk, hogy a mostani politikai kampányokban a pártnevek, a politikusok nem vonzóak, ezért próbálkoznak a pártok és pártkatonák az ettől való elhatárolódással. Ebben sajnos, a helyi média is partner, és teljesen dilettáns módon átvette és használja a civil szót. Ám felhívjuk a figyelmet, hogy a valódi civil nem akar politikai, önkormányzati, állami hatalmat magának, a valódi civil nem kampányol kopogtató cédulákért és szavazatokért. A valódi civil egyenlően távol tarja magát a gazdaságtól, a politikától és az államtól!

Jogilag sem tiszta dolog, ha egy politikai, állami, önkormányzati hatalomért viaskodó szerveződés civilnek mondja magát! Az ügyészségek, bíróságok általában úgy fogadják el a valódi civil szervezeti alapszabályokat, ha ez benne van:

„Az Egyesület politikai pártoktól - még a céljai eléréséhez sem - sem anyagi sem egyéb támogatást, adományt nem fogadhat el, ilyet nem kérhet; politikai pártoknak semmilyen támogatást nem ajánlhat és nem nyújthat. Az Egyesület közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független.”...

…Egyben sajnáljuk, hogy a most hevesen „civil” szót használókkal eddig nem sikerült találkoznunk halasi civil fórumokon, megbeszéléseken, kezdeményezéseken, programokon. A helyi civil szféra közösségi találkozópontjainál nem tudtunk velük eszmét cserélni a civilségről. Nem láttuk, hogy eddig személyükkel, segítségükkel vagy javaslataikkal valaha is támogatták volna a halasi civil oldalt!

Mi, civilek a kultúráért, a családokért, a hagyományápolásért, a sportért, a közösségekért, a természetvédelemért stb. teszünk önzetlenül, hasznosan próbálunk cselekedni, tenni, élni, és másokat is erre az útra hívni. A mostani kampányban a civil szó elhasználódik, és mi, civilek igen kínos helyzetbe kerülünk ettől. Megkérjük az új köntösbe bújt pártkatonákat, a politikai marketingeseket, a sajtót, hogy ne használják a civil szót, ha nem ismerik a tartalmát! Ne éljenek vissza azzal, hogy a mai magyar lakosság 99%-a irtózik a „párt” és „politikus” fogalmaktól, és ne rántsanak magukra „civil jelmezt”. Attól nem válik senki sem civillé, hogy nem meri felvállalni a pártigazolványát, a politikai hovatartozását, és most egy számára ismeretlen fogalom mögé rejtőzik! Kérjük, hogy a civil helyett a politikai célú társadalmi egyesülés kifejezést használják szervezeteik megnevezésénél. Ne keveredjen össze a non-profit, politikailag független, közérdekű civil szervezet fogalma a politikai hatalomért viaskodó csoportokéval. Kérjük a jelölteket és a médiamunkásokat, hogy ne használják a civil fogalmat, ha annak nem felelnek meg a szerveződések, amikre aggatják! Köszönjük a halasi civil ügy érdekében!”

Forrás: Halasi Civilek Felhívása   (2010. augusztus 12.)

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Bevallom...

Az mondják, hogy „vallatom a betegeket” – állítja egy ápolónő.

Helyettesítés gyanánt másodmagammal felkértek, egy beteg járókerettel történő sétáltatására az osztályán. Nem értettem mért kell hozzá két ember, míg nem konstatáltam a helyzetet. 

A járókerete alacsonyabb a kelleténél, így előrehajolni kényszerül, hogy a biztonságos támasztékot elérje. Ellentétes instrukciót adtunk: az ápolók szerint minden lépésnél be kell lépnie a járókeret közepébe, és mellé zárni a másik lábbal, én pedig nem engedtem a keretbe lépést csak a lábfejéig. Ha az ő utasításuknak megfelelően belép mindkét lábbal, akkor könnyen elveszti az egyensúlyát, ami korábban - elmondása szerint - meg is történt, mert hanyatt esett. Ezért kell a két ember, egy előre, egy hátra. Járását nem csak gyengesége, és az alacsony járókeret, hanem a rossz instrukciók is nehezítik, sőt veszélyeztetik. Első nap egyedül sétáltattam, vele szemben állva hátrafelé menve, nehogy előre essen. Folyamatos irányítást (szóbeli és manuális facilitálást) igényelt, de bár gyönge volt, nem volt bizonytalan. 

Sétáltatás után kimelegedve a szobájában arról panaszkodott a nővérnek jelenlétünkben, hogy jó lenne már megfürödni!

-          Majd este lesz a fürdés, és akkor fürödhet!

-          Nem úgy, rendesen! Tudja, hogy ne a betegek fürdessenek!

Néhány másodperces csönd, kínos volt, nem lett volna szabad hallanunk. Egyértelművé vált, hogy nem a szakmai előírások szerint történik a fürdetés… A beszélgetést, hogy ne legyen kellemetlen a nővérnek sem, más témára tereltük. Nem foglalkoztam vele, nem az én dolgom, más is hibázhat. (Nem is írtam volna róla, ha nem vádolnak meg vallatással, meg azzal, hogy még egy lakót se tudok sétáltatni!)

Láttam a nővér arcát, s csak reméltem, hogy ezért a megjegyzésért nem kap majd ki a beteg.

Másnap újra mentünk és kíváncsi voltam, hogy mi történt a megjegyzését követően. Amit nem akartunk megtudni, azt már megtudtuk előző nap, hogy a betegek is fürdetik társaikat!  Én nem arra voltam kíváncsi, hanem arra, hogy volt e fejmosás, ezért megkérdeztem tőle:

-          Sikerült megfürödni rendesen?

-          Igen, rendesen. Minket mindig az ápolók fürdetnek nővérke!

Bevallom önöknek, nem vallatok. Távol áll tőlem.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Egyke lettem...

Mostanában állandóan változnak a munkaköri leírások… legalábbis az enyémek!

Lassan egy éve, hogy szakvizsga után - akaratom ellenére (erről papírom is van!) -, áthelyeztek egy másik munkakörbe, szociális ügyintézőnek fél állásba, a másik felére meghagytak foglalkoztatás-szervezőnek!

Aztán kiderült, amit előre jeleztem, hogy ez nem fél állás, nem is egy személyes, és visszakértem az előző munkakörömet… Még mielőtt visszakaptam volna, módosították a munkaköri leírásomat, mert bele kellett venni, hogy én a kétprofilú intézményben a fogyatékosok ellátásának státuszán vagyok. Meglepetésemre egy héttel később visszaadták eredeti munkakörömet, módosítás nélkül, de azért olvassam át, megjegyzéssel… Átolvastam, nem vettem észre változást… Majd egy hét múlva kiderül, hogy pszichiátriai betegek ellátására módosították a leírást.

Az elkészült hálótervet (foglalkoztatási terv – nevekkel, időponttal) egy tollvonással áthúzza a főorvos asszony (Dr. Szűcs) – megjegyzem tavaly pont így történt -, és újat kell készíteni. Új a koncepció! A tizenhárom főből 8 fő dolgozik hálóterves foglalkoztatásban, ebből hét fő (pedagógus, vagy majdnem pedagógus) a fogyatékosokkal, egy fő az összes pszichiátriai beteggel. Ha valaki félreértené, nem oktatási intézmény vagyunk, nem is gyermekintézmény, ahol iskolaköteles korú és tanulásra fogékony gyermekek élnek. Találják ki, ki az az egy fő, akiben ilyen nagy a bizalmuk, s akit ilyen nagy megtiszteltetés ért! Igen, én vagyok.

Kérdeztem, hogy én egyedül foglalkozom csak a pszichiátriai betegekkel? A válasz, igen!

És kik a többiek, ezen a státuszon? Azt ők (munkahelyi vezetőm, valamint helyettese, és annak helyettese) nem tudják, őket erről nem tájékoztatta a szakmai vezető! Erre a kérdésemre pár nap múlva se tudták a választ, de kérésemre – átadták egy részét a pszichiátriai betegek névsorának – mondván, kivették belőle azokat, akiket – szerintük – nem kell (vagy nem lehet) foglalkoztatnom… A nyolcvan-pár főből szabadon választhatok… Három témakör mentén, kell szerveznem 5-8 fős csoportokat: életmód, adaptív viselkedés, stressz kezelés. Ha kitaláltam, hogy milyen csoportokat szervezek, meg kell írnom hozzá a foglalkozási protokollokat (pl: botorkálásról). Amikor vezető voltam, az összes protokollt én írtam, mert egyfelől az én dolgom volt, másfelől én tudtam, hogy mit miért kérek, és várok el… Bár, abban az időben még nem protokollnak hívtuk, s nem is kellett ilyet készíteni! Ma a vezetők a dolgozókkal írattatják meg, aztán ők meg benyújtják… Igaz, ők maguk sem tudják, mit akarnak! Az egyik foglalkozásomról úgy íratta meg egy kolléganőmmel a foglalkozás protokollját a felettesem, hogy nem tudtam róla, sőt, sem a kolléganő, sem a vezetőnő, sem más, nem volt jelen egy foglalkozáson sem! Egy év múlva, véletlenül került a kezembe, és igen elcsodálkoztam rajta, mivel teljesen más foglalkozásról olvashattam…

Szóval szerintük nekünk kell kitalálni a munkánkat, a csoportjainkat, nekünk kell lakókat szerezni, megszervezni, nekünk kell megírni, alátámasztani, nekünk kell egyeztetni (persze nincs kivel, miről), nekünk kell mindent megcsinálni. Önök szerint ez normális? Miután mindez elkészül a hálótervvel egyetemben, a főorvosnő egy tollvonással áthúzza… Mert nálunk ehhez igen értenek! Egyik évben így követeli meg a szakmai vezető, a következőben az ellenkező módon…

Ha nekem kell kitalálnom mindent, akkor a vezetők miért kapják a fizetésüket? Mi az ő koncepciójuk, hol az ő szaktudásuk, s felelősségük?

Visszatérve, miután megírtam és megszerveztem, le kell adnom jövő szerdára… Van rá két napom, bocsánat két és fél… mert közben azért dolgoznom is kell…

Ha mégis leadom, (összecsapnám hasraütésszerűen), akkor is változni fog, tudtam meg sejtelmesen felettesemtől… pl. a Bibliaórák és hasonlók… amire majd később visszatérünk! Tudom, hogy tudja, hogy tudom, de meghagyom a titoktudó tudatában, ha neki ez a fontos! Én tudok titkot tartani…

Még itt vannak?

Nincs itt semmi gond, van hét ember a csoportban, aki eldönti, ki mit csinál majd, ki kivel dolgozik, kit hova kell sorolni, ki kivel van egy irodába, ki kivel megy kirándulni, majd kivel nem megy… Kit fogadnak be, kit utálnak és közösítenek ki!

Hátradőlnek, meg sem lepődnek, mert azt hiszik az a csoportdinamika, hogy mindig mást kell utálni, vagy ajnározni! Mindenesetre, mindent izomból tesznek… Ehhez van tudásuk, és rutinjuk!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!  
www.pszicho.net