Kimpián
Ildikó nyilatkozta az alábbiakat az elmarasztaló bírósági
ítélet kapcsán*:
- "Én azt gondolom, hogy a tudásunk és az emberségünk legmagasabb
fokával jártunk el.
- Ezt a módszert nyugat-Európából hoztam haza. Ott így kezelik az ön és
közveszélyes magatartást tanúsító fiatalokat, hogy elkülönítik. Ezek szerint Magyarországon még nem nőttünk fel ahhoz,
hogy ezt a módszert alkalmazni tudjuk."
*Első fokon 1 év 6 hónap, 3 évre felfüggesztett börtönre, valamint 500.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte a
Kecskeméti Városi Bíróság a Juhar utcai speciális iskola korábbi
igazgatóját, Kimpián Ildikót. Mellékbüntetésként öt évre eltiltotta minden olyan foglalkozástól, amelyhez felsőfokú szociális végzettség kell.
Én meg azt gondolom, hogy rátapintott a probléma lényegére ("tudásunk és emberségünk legmagasabb foka")...
Most nem csak a szakirányú végzettség hiányára gondolok,
bár alkalmatlanság kérdésében – egy helyes önismerettel rendelkező szakembernek
- ezt jól kellene látnia… Gyógypedagógia
intézményt vezetni gyógypedagógiai végzettség nélkül, vagy szociális intézményt
vezetni szociális végzettség nélkül, s mindezt úgy, hogy a szakembereket eltávolítják maguk mellől, s helyükben bólogató
nemtudomkákkal veszik magukat körül, bizony a végeredmény előre jósolható... Ha
ez a „legmagasabb tudás” csak odáig
elegendő, hogy ezért börtön jár, s ráadásul 28 kollégát (további vádlottak)
is magával ránt, akkor nagyon nagy a baj.
A bajság pedig, nemcsak
önmagukban keresendő. A felelősség közös
a politikai támogatóikkal, a szakmai és egyéb ellenőrző hatóságokkal, valamint az erre a célra létrehozott
érdekképviseleti, érdekvédelmi fórumokkal, intézményekkel! Mert kik és miért engednek, és tartanak
mindenáron képzetlen, arra alkalmatlan embereket ilyen felelős pozíciókba? Ki
bízza rájuk pont a legkiszolgáltatottabb embereket? Amikor melléjük kellenek a
legjobb és legtisztességesebb szakemberek!
Felveti továbbá a képzések igen alacsony színvonalának
kérdését és miértjét, ahol a képzésekért felelős szakemberekről a napokban
megtudtuk, hogy milliós fizetésükkel köszönik szépen jól elvannak, s még arra
is önként vállalkoznak, hogy állásuk
megmaradása érdekében a csekélyke – sokszor félrevezető –, nem mellesleg többségében
áltudományos, vagy tudománytalan, magyarellenes, erősen ideológikus szemléletük
további átadása céljával utcára küldjék a rájuk bízott fiatalokat…
A másik fent idézett
gondolatával egyfelől az a bajom, hogy nem
nevesítette azt a nyugati módszert, melyet ő hozott haza… (Szívesen
megnéztem volna!) Melyre az igazi szakma – hogy hogysem – nem csapott le
azonnal! Ez már eleve elgondolkodtató lenne – feltéve ha volt ilyen - . Én is
láttam hasonlót Tökölön a fiatalkorúak börtönébe… Nemcsak a módszert nem
nevezte meg, - nyilván azért, mert nincs is ilyen módszer – hanem azt a helyet,
intézményt sem, ahol ő ezt látta. Valószínűleg tiltakozott volna az intézmény,
de erre nem volt módja… Arról nem is beszélve, ha nem szakembereket visznek ki külföldi szakmai útra, vajon mit
láthat egy laikus, vagy mit tanulhat, s a látottakat hova illeszti be a nemlétező ismeretei közé? Elárulom, nagy
valószínűséggel sehova...
A szigorú bíróság nekem
mégis lojálisnak tűnt, hiszen nem
firtatta a védekezésként felhozott „módszer”
valódiságát, mint ahogy a többit sem:
az elbocsátott kollégák állítólagos gyermekbántalmazásait, a pszichiátriai ellátás
megtagadásának megvalósulását, a pénzhiányt, mellyel kénytelenek voltak
megküzdeni feladatuk ellátása során… Ez
utóbbit többször, maguk is megcáfolták, hiszen milliókat költöttek a
felújításra… Nekem, aki kicsit jobban belelátok, a védekezés enyhén szólva ingatag lábakon állt… Magyarul mi máshogy
mondjuk…
Kimpián Ildikó utolsó
mondata pedig még árulkodóbb, de ezt már csak a józan paraszti ésszel bírók
látják… Nem csak a képzettek. Isten
óvjon mindenkit attól, hogy felnőjön Kimpián Ildikó által hazahozott és ”
meghonosított” módszeréhez.
Kimpián
Ildikó nyilatkozata gondolkodtatott el, de a történet, mindenki számára ismerős…
Akiknek
el kellene gondolkozni rajta, azok nem fognak, mert vagy nincs mivel
elgondolkodniuk, vagy nem áll érdekükben…
„Mert mi megvédjük az intézményeinket!” – harsogta cselekvés helyett a botrányok kitörésekor Bányai Gábor, a megyei közgyűlés elnöke.
Akkor
sem tudták, és azóta sem tanulták meg, hogy nekik – választott képviselőknek –
nem az intézményeket kell megvédeni, hanem a benne élőket, és az értük
munkálkodókat… Mellesleg, az intézményeket sem sikerült
megvédeniük…
Megvárják a bíróság
ítéletét, annak függvényében fognak majd intézkedni. – nyilatkozták többször
is.
Nosza!
Levélküldés: ITT! Facebook
