Miközben nagy erőkkel zajlanak az
átszervezések, helyezkedések és az újabb igazgatói pályáztatás, sajnos közben ismét tragédia történt.
Egy fiatal férfi lakó úgy döntött, hogy eldobja életét, önkeze
által.
Gyakran megesik az ilyen
betegeknél, mondják, mégis érthetetlen, megszokhatatlan és elfogadhatatlan…
Talán, ha megfelelő profilú intézménybe nyert volna elhelyezést,
megelőzhető lett volna… De ez már, a mi lett volna ha kategória… Igen.
Ahogyan az is, hogyha jobban odafigyeltek volna a betegre… a betegekre… nem
történhetett volna meg.
Nem értem, hiszen az öngyilkosságra utaló jelek észrevehetőek,
melyet minden szakdolgozónak ismernie kell...
Mikor fognak már végre teljesen a
betegekre koncentrálni, s meghallani
egy-egy szakember figyelmeztetését, s azt továbbítani úgy, hogy ne süket
fülekre leljen… Hogy ne lehessen elbagatellizálni, mint P. József esetében…
Írásos nyoma kell hogy maradjon
olyan helyen, ahol nem lehet eltüntetni… Mert bizony sokszor jelezték a
veszélyt a munkatársak a tragédiák előtt… de a felelőst sosem vonták felelősségre!
Való igaz, sok minden történt pozitív irányba is… Néhányan végre az
alapbetegségüknek megfelelő intézménybe kerültek, ahol reménység szerint,
problémájukkal hatékonyabban tudnak foglalkozni… A dolgozók hangulata az intézményvezető-váltás
és a terror enyhülése következtében lényegesen javult… Sajnos azonban a
végleges kinevezés hiánya és a fals pályáztatások az igazgatói állásra továbbra
is bizonytalanságban tartják az érintetteket…
A tragédiák sorozatának kérdése azonban nem kerülhető meg. Ideje
lenne már egy független szakértői vizsgálatot elvégezni, mely ezúttal nem a
„nem történt semmi” előre gyártott jelentést adná hírül, hanem arra a kérdésre
adna választ, hogy mi az oka a sok
öngyilkosságnak… (pl: téves diagnózis, gyógyszerezés, terápia hiánya…)
Történtek-e mulasztások, a felelősség ténye és a felelősök köre megállapítható-e,
milyen intézkedéseket kell foganatosítani
a megelőzés érdekében a jövőre nézve? Ha ezek a kérdések megválaszolatlanul
maradnak, akkor ez az értelmetlen haláleset – csakúgy, mint az összes többi - hiábavaló
marad, és újabb és újabb tragédiák fogják követni…
Reméljük, hogy a lelki terror
megszűnése felszabadítja az ápolókat, hogy ismételten latba vessék szakmai
tudásuk legjavát a betegek jóléte, kezelése és az ilyen esetek megelőzése érdekében…
