2012. május 19., szombat

Újabb öngyilkosság a kiskunhalasi otthonban


 
Miközben nagy erőkkel zajlanak az átszervezések, helyezkedések és az újabb igazgatói pályáztatás, sajnos közben ismét tragédia történt.
Egy fiatal férfi lakó úgy döntött, hogy eldobja életét, önkeze által.

Gyakran megesik az ilyen betegeknél, mondják, mégis érthetetlen, megszokhatatlan és elfogadhatatlan…

Talán, ha megfelelő profilú intézménybe nyert volna elhelyezést, megelőzhető lett volna… De ez már, a mi lett volna ha kategória… Igen. Ahogyan az is, hogyha jobban odafigyeltek volna a betegre… a betegekre… nem történhetett volna meg.
Nem értem, hiszen az öngyilkosságra utaló jelek észrevehetőek, melyet minden szakdolgozónak ismernie kell...

Mikor fognak már végre teljesen a betegekre koncentrálni, s meghallani egy-egy szakember figyelmeztetését, s azt továbbítani úgy, hogy ne süket fülekre leljen… Hogy ne lehessen elbagatellizálni, mint P. József esetében…
Írásos nyoma kell hogy maradjon olyan helyen, ahol nem lehet eltüntetni… Mert bizony sokszor jelezték a veszélyt a munkatársak a tragédiák előtt… de a felelőst sosem vonták felelősségre!  

Való igaz, sok minden történt pozitív irányba is… Néhányan végre az alapbetegségüknek megfelelő intézménybe kerültek, ahol reménység szerint, problémájukkal hatékonyabban tudnak foglalkozni… A dolgozók hangulata az intézményvezető-váltás és a terror enyhülése következtében lényegesen javult… Sajnos azonban a végleges kinevezés hiánya és a fals pályáztatások az igazgatói állásra továbbra is bizonytalanságban tartják az érintetteket…

A tragédiák sorozatának kérdése azonban nem kerülhető meg. Ideje lenne már egy független szakértői vizsgálatot elvégezni, mely ezúttal nem a „nem történt semmi” előre gyártott jelentést adná hírül, hanem arra a kérdésre adna választ, hogy mi az oka a sok öngyilkosságnak… (pl: téves diagnózis, gyógyszerezés, terápia hiánya…) Történtek-e mulasztások, a felelősség ténye és a felelősök köre megállapítható-e, milyen intézkedéseket kell foganatosítani a megelőzés érdekében a jövőre nézve? Ha ezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak, akkor ez az értelmetlen haláleset – csakúgy, mint az összes többi - hiábavaló marad, és újabb és újabb tragédiák fogják követni…

Reméljük, hogy a lelki terror megszűnése felszabadítja az ápolókat, hogy ismételten latba vessék szakmai tudásuk legjavát a betegek jóléte, kezelése és az ilyen esetek megelőzése érdekében…


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. május 18., péntek

Terrorelhárítás


Azok kedvéért, akik nem a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában dolgoznak, tájékoztatásul közöljük, hogy az alábbi személyek, már nem dolgoznak az intézményben:

Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezető – nyugdíj előtti, felmentési idejét (!) tölti;
Zöldhegyi Gyuláné belső ellenőr – felmondott;
Maczkó Lászlóné főnővér (Szűcs Erzsébet nővére) – nyugdíjba ment;
Kispál Ernőné főnővér (igazgatónő rokona)  – nyugdíjba ment;

Dr. Szűcs Erzsébet székét – meleg váltásban - elfoglalta Simon Ilona exigazgató asszony, aki, az őt ér „méltatlan támadások miatt” mondott le. Simon Ilona a szakmai vezetői státuszt nem vehette át… A volt igazgatónő a  lemondásakor tett nyilatkozatában megjelölt fejlesztő pedagógusi munkakörét sem látja el, a jelek szerint… Igaz, eddig ritkán látták a munkahelyén, valószínűleg ő is otthon végezte „különleges” munkáját… Nálunk, ennek hagyománya van, mint tudjuk... Több vezető is él/élt ezzel a „lehetőséggel”… Valószínű, hogy fizetését továbbra is felveszi, bár senki sem tudja, hogy milyen valós teljesítmény állhat mögötte…

Láthatjuk hát, bár - hála Istennek - a terror enyhülni látszik, azért akad még bőven tennivaló…
.
Lásd még: Személyi változások az intézményben


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!