Nagyításért kattintson a képre!
2010. december 24., péntek
2010. december 23., csütörtök
A Blog válaszolt XIX.– A gyengék ereje
Névtelen írta...
Előzmény: ITT!
Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas
„Ezek szerint hazugság,hogy az
ápolók verik a betegeket!Olvastam már e blogon azt,hogy a betegek verik az
ápolókat!Elszenvedett sérülések pl.álkapocstörés stb.Huha!!Az ápolók nem
védekezhetnek?„
2010. december 22. 18:19
------------------------------------------------------------------------
"Milyen hazugság?
Hol itt az ellentmondás?
"Az ápolók nem
védekezhetnek?"
Az ápolók természetesen
védekezhetnek, de soha nem támadhatnak! Soha kezet nem emelhetnek betegre!
Ha nem tudja elhárítani, akkor
védekezhet, maga elé teheti a kezét, hogy védje magát... kihátrálhat, ha van rá
módja... Ha máshogy nem tudja megvédeni a gyengébbet (mert pl. az a földön
fekszik és rugdossák), akkor ráfekszik, hogy megvédje... Én, ezt tanultam, és
ezt hangoztatom, ellentétben a főorvosnővel, aki azt tanítja, hogyha baj van,
megnézi, melyik a legrövidebb útvonal és távozik... ahogy ezt többször
megtette, a főápoló asszonnyal karöltve, hátrahagyva betegeket, kollégákat, s
kitéve őket a veszélynek!
Én így tanultam, de nálunk még a
kitüntetett kollégák is azt hangoztatják önökkel együtt, hogy ha kell, székkel
verik hátba, fejbe a rájuk támadó beteget...
Ez, teljességgel elfogadhatatlan!
Mint az ön cinizmusa is."
Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas
Csak egy tál meleg étel!
Igazgatónő!
Gondolkodjon el azon, amit potyára kifizettek vezetőknek munkabért, mennyi, de mennyi tál meleg levest lehetne most adni a nélkülözőknek!
A nap képe 17.
Nagyításért kattintson a képre!
Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas
2010. december 22., szerda
Felelőtlen felelősök, avagy amikor a protekció (is) visszaüt
M. Alíz kollégámat megverte egy fiatal fogyatékos, férfi beteg,
munkavégzés közben. Ököllel verte és rugdosta, és a vele dolgozó, tapasztalt kolléganő
nem tudott segíteni rajta…
A hír mélyen megrendített,
együttérzek vele… Mintahogy, azzal a kolléganővel is, aki vele volt… Talán neki
még nehezebb…
Ilyenkor mindig azt kérdezzük,
mit tehettünk volna, hogy megelőzzük.
Nem bűnbakot keresek, hanem felelőst… Körültekintő volt-e aki megbízta
a munkával, ki nem tájékoztatta a beteg állapotáról… Felvetődik a munkáltató felelőssége, –
tételezzük most fel, hogy segíteni akart - aki azzal, hogy szakképzetlen munkaerőt alkalmaz,
helytelenül cselekszik… Felmerül szülei felelőssége,
akik saját, veszélyes munkahelyükre felvetették dolgozni lányukat… (Lásd: ITT!)
Elsősorban a szülők a felelősök, még akkor is, ha nekik fájt a legjobban,
ami történt... Ugyanis ők mindketten, már többször
szenvedtek el lakók részéről bántalmazást … Tudták, hogy a betegek veszélyesek lehetnek… S ha velük megtörténhetett,
annak ellenére, hogy ezt tanulják, gyakorolják, tapasztalják hosszú évtizedek
óta… Ha velük is megesett, annak ellenére, hogy a lakókkal szinte csak ápolói
felügyelet mellett érintkeznek… Akkor mennyivel inkább megtörténhet azzal, aki
nem tanulta, nem tapasztalta, nem gyakorolta… Ráadásul, annak ellenére történt
mindez, hogy az éles helyzetektől
igyekezték gyermeküket megóvni, megkímélni… Egy újabb kolléga, akire
vigyázni kell, akit óvni kell… Ezután még jobban… Olyan ez, mint egy nő, vagy egy homoszexuális a seregben, vagy a rendvédelemben…
Eltereli, elvonja a többiek figyelmét a lényegről, s ezzel veszélybe sodorja
őket is és a feladat elvégzését is!
Persze, van egy friss nyelvtanári
egyetemi végzettsége… papíron, akár még foglalkoztatható is. Arról most ne
beszéljünk, hogy a törvényalkotók miért nem látták be, hogy egy mezei pedagógust nem lehet szociális
területen foglalkoztatni, ilyen betegek mellett… Más identitása van egy
pedagógusnak (oktató), mint egy szociális szakembernek (elfogadó)…
Hosszú évekig tanuljuk a segítségnyújtást,
hogy felismerjük a helyzeteket, értelmezzük a történéseket, megelőzzük a
konfliktusokat… megnyugtassuk, elengedjük, kihátráljunk… felmérjük az
állapotukat, hangulatukat, bevonhatóságukat, pillanatnyi készségüket, elvárható
teljesítőképességüket…
Akinek nincs élettapasztalata, aki
ezt nem tanulta, aki nem szerzett gyakorlatot, sem speciális ismeretet, azt nem
lehet kitenni egy ilyen helyzetnek, csak azért, hogy szülei védőszárnya alatt
munkához jusson. (Azt, hogy a lakóinkkal, szüleivel és barátnőjével együtt ő is (ingyen) nyaralhatott,
azt ugye nem minősíthetjük gyakorlatnak…)
Ezek ismeretében bizony, akárhogy
csűrjük, csavarjuk, veszélyeztetés
történt… Szándékos, tudatos veszélyeztetés, még ha akaratlan is… Nemcsak a kolléganőt, a kollégákat, hanem
a bántalmazó fiút is veszélyeztetvén ezzel…
És fájdalmas… mindannyiunknak…
U.I.: Nagyon remélem, hogy a fiút nem büntették meg (se kicsit, se nagyon)…
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas
2010. december 21., kedd
Áldatlan állapot áldása
A folyamatos terror, a tartós
stressz, a hozzánemértés, s annak folyamatos palástolása, előbb utóbb
robbanáshoz vezet… A nagy nyomás miatt, az emberek valódi jelleme egyre
nyilvánvalóbbá válik, némelyeknél torzulást, másoknál megerősödést mutat… Mindenki választ, az is,
aki nem választ…
Korábban, szívesen dolgoztam
volna x munkatárssal, de a konfliktusban nem jól vizsgázott. Nem bíznám rá
többé a szeretteimet, s így másokat sem…
Nem elég ugyanis jól bánni a betegekkel, vagy nem bántani a betegeket, meg is
kell tudni védeni őket! Másoktól is… Ha kell, a barátainktól is… Arról nem
is beszélve, hogy ki akar magának egy olyan barátot, aki veri a beteg
embereket?
Meg kellene tanulniuk az erős embereknek,
hogy az erőt nem támadásra, hanem védelemre kapták. A haza, a gyengébbek, az elesettek védelmére…
A megfelelő segítéshez azonban
hivatástudat, felelős kiállás, bátorság, tartás szükséges… Ahogyan az ápolónők tették… Ettől többet mi sem tehetünk, de kevesebbet sem! Aki
őket bántja, elmarasztalja, vagy kiközösíti – akár felsőbb utasításra, mint
ahogyan, azt velem kapcsolatban is elrendelték, és végrehajtották – az, nem sokban különbözik a betegbántalmazóktól! Ugyanis egy követ fúj a
visszaélőkkel, s azzal a vezetéssel, aki okozója és felelőse a történteknek.
Nincs több kifogás, nincs mentség… Nincs
már helye a gyávaságnak, csak a helytállásnak…
A krízist, - ahogyan Pik Katalintól tanultam – nem szabad kudarcként
megélni, hanem kihívásnak kell tekinteni… Próba is egyben, hiszen elválasztás,
szétválasztás történik… Automatikusan… A helyes és helytelen, a jó és a rossz
(akarása) elválik egymástól…
Sorsunk többé nem áldatlan állapot
– még ha így is érezzük -, hanem áldásos lehetőség a hősies helytállásra, kiállásra…
Csatlakozzanak a szívük diktálta jóhoz, jobbhoz…
Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas
2010. december 20., hétfő
Az alagút vége...
Jövő hónap 10-én tárgyalás lesz a három megvádolt ápoló
ügyében…
Most sokan, erre összpontosítják
a figyelmüket… Engem, személy szerint nem
ez érdekel… Nagyobb a tét…
Mindenhol azt hallani, hogy az ítélet már borítékolva van… Nem lesz
itt semmi, egy ejnye-bejnye, két ítélet, de az is felfüggesztett lesz… Ez sem
érdekel… Nagyobb a tét…
Bányai kihátrál, retorikát vált, menti, ami menthető… Nem érdekel…
Nagyobb a tét…
Igazgatónő saját maga és mások megnyugtatására egyre azt skandálja, hogy ő már látja az alagút végét… Ez sem
érdekel… Nagyobb a tét… Az én alagutam egy másik alagút, s már az elején tudtam,
hova vezet…
Sokan tudni vélik, ki lesz az igazgató… Na és? Láttuk a Juharral is
mit művelnek… Nem érdekel… Nagyobb a tét…
Hogy mi lesz a vezetéssel, az x számú kispályással, nem érdekel… Legfeljebb
nagypályások lesznek… ahogy ez nálunk, a javító-nevelő intézményekben lenni
szokott… Kár értük, hiszen dönthettek
volna másként…
Győz-e az igazság, nem érdekel…
nem azért, mert nem akarom, hogy teret nyerjen, hanem azért, mert tudom, hogy az igazság akkor is győzedelmeskedik, ha mi
elbukunk…
A tét pedig, jóval nagyobb ennél…
Ne gondolják, hogy érdektelen
lettem, nagyon
is érdekel, mi lesz a szakma jövője, mi lesz a betegek jövője, milyen lesz a
munkatársak jövője…
Ez a dolgok tétje…
.
.
2010. december 19., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)