„Kritikus” tömeg

.

Előjáróban annyit, ez a tömeg, nem az a tömeg. A kritikus tömeg definíciójában társadalmi léptékű változásokról van szó, nem pár számító ember látványos trükkjéről. Mindig is voltak olyanok, akik saját zűrös ügyeiket, úgy takargatták, hogy könnyen befolyásolható elemeket beszervezve, fehér bárányok takarásában leplezve saját sötét tónusukat, a közre hivatkozva, annak védelmezőjeként léptek fel.

Nem nehéz mozgatni a tömeget. Az elmúlt 8 év bizonyítja, hogy akár milliókat lehet mozgósítani azért, hogy saját maga ellen tegyen. Milliók álltak ki olyan emberekért, akik becsapták, kirabolták, megalázták őket. Milliók támogatták a csalásokat, a trükkök százait, az éjjel-nappal folyó hazugságokat. Most megnézhetjük, mit hoztunk össze. Romokban az ország, mindenki stresszes és Európa elérhetetlen messzeségbe került. Itt maradtunk a Balkánon. De az új és új „hadurak” élünkre állnak, kijelölik a „nemes” célt és mi aláírunk, megyünk Táncsics börtönéhez, vagy csak lufit eregetünk.

Elegem van a „vezérekből”, a szónokokból, az agitátorokból, akik után csak rendetlenség és becsapottság marad. Elegem van a „hirtelen hősökből”, akik feltűnnek, letarolnak minden tisztességest, és mire körbenézünk, már el is tűnnek, híveit átverve, kiszolgáltatottságot hagyva maguk után. Egy működő rendszer arról ismerszik meg, hogy nyugalmat és jót hordoz magában. Fejlődést és pozitív értékeket. Ahol csak káosz van, elégedetlenkedés és félelem, - akárki is a vezetője -, az nem embernek való környezet. És ha a „hős” Kánaánt ígér, de közben felszámolja az önállóságunkat és felperzseli a nyugalmunkat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy eljött a zsarnokság ideje. .

.

    Perennis

.

Anonim levélküldés: ITT!

Olvasói levél XLVIII.

.

Amíg nem tört ki a botrány, addig miért nem jutott eszébe senkinek demonstrálni? Előtte sokkal rosszabb helyzetben voltak a betegek, mint most! Ugye a kamerák fent vannak már, nem merik kínozni a betegeket, és most mennek az érdekükben demonstrálni?

Nagyon átlátszó! A bűnösökért mennek tüntetni, hogy ne kapjanak büntetést!! Egy egész ország előtt lejáratjátok magatokat. Pont a mi intézményünk tüntet a betegek jólétéért, ezt nagyon eljátszották a hetesesek! .

.

Anonim levélküldés: ITT!

Kiigazítás

A vezetőség és holdudvara sokszor megvádolt már feljelentgetésekkel, de egyetlen konkrét esetben sem tudtak erre bizonyítékot szolgáltatni. Sőt többször visszakoztak is már. Fogalmi zavar van a fejekben a feljelentés szó értelmezését illetően, keverik a bejelentéssel, panaszlevéllel, segítségkéréssel, stb… Aki feljelentéssel vádol – akár csak eggyel is -, valótlanságot állít. Névtelenül sem írtam soha levelet, és a jövőben sincs szándékomba. De ezt önök is tudják. 

Két levelet írtam korábban a megyei közgyűlés elnökének, névvel aláírva, melyben segítséget kértem. A szolgálati utat betartottam (igazgatónő, szupervizor), ezt követően fordultam a fenntartóhoz. Tettem ráadásul ezt, több közalkalmazott kérésére, köztük egy jelenlegi vezetőségi tag többszöri unszolására. Egyikre sem érkezett hozzám válasz a megyétől, helyben pedig mindenki kitalálhatja, mi lett a következménye… Több közérdekű levelet is írtam, - mint a közalkalmazotti tanács elnöke, vagy tagja, - helyben az igazgatónőnek címezve, vagy személyesen átadva, mely után a közalkalmazotti tanácstagokat, vagy a levélben érintetteket behívatták… Érdemi válasz helyett, személyemet ért újabb retorzió következett, ha értik mire gondolok… 

Csendben jegyzem meg, ha a vezetés korábban megfontolja az általam levélben is megfogalmazottakat, talán megelőzhető lett volna a kirobbant botrány (szakmai presztízs megőrzése, 7. osztályon történtek miatti felvetések…).  Mióta a közalkalmazottak beválasztottak a tanácsba, azóta a vezetőim napi, (percnyi) szinten ellenőrzik munkámat… Komolyan gondolja valaki, ha bármilyen kifogás merült volna föl személyemet, munkámat illetően, azt a vezetés szó nélkül hagyja, s nem élt volna az általuk oly sokszor gyakorolt eszközökkel (fegyelmi, elbocsátás…)?

A fentieket a tisztánlátás érdekében fontosnak tartottam leírni. Tájékoztatni kívánom továbbá a munkatársaimat, hogy nekem akkor is képviselnem kell őket, ha ezt ők nem kérik, netán a – következményektől való félelem miatt - ellenzik. Sőt, azokat is védenem kell, akik ellenem lejárató hadjáratot folytatnak…

Tisztelettel: Uray Erzsébet

.

Anonim levélküldés: ITT!

Fekete humor

.

„Az egyenlő bánásmód azt jelenti, 

hogy ők is szeretnének verést kapni?”

G.
.
Anonim levélküldés: ITT!

Éljen Május 1.!

.

„Nem lehet az embereket munkával büntetni!” – hangzott el 2009. tavaszán, az ország első embere szájából. Nem kell hozzá különösebb pszichológiai ismeret, hogy belássuk, egyszerű elszólásról van szó…  

Nekünk, magyaroknak a munka nem büntetés… sosem volt az, mi szeretünk dolgozni. Ez hagyomány. Tapasztalatból tudjuk - nem azért mert így tanították -, hogy a munka nemesít. A munkának értelme és értéke van. Ami ettől eltér, annak nincs becsülete, az nem tisztességes - akkor sem, ha jogszerű! - és nem lehet példaértékű, tehát követésre sem méltó, sőt elvetendő. Minket a munka nélkülözése büntet!

Mi nem törekszünk önmegvalósításra, nem akarunk minden áron vezetni, karriert építeni, pozícióhoz jutni, vagyonosodni. Minket a hivatásunk tesz gazdaggá…

Szerezzük vissza közösen a munka tiszteletét!

.

(Eredeti bejegyzés ITT olvasható!)  . .

.

Anonim levélküldés: ITT!

Vallomás

Sok mindent bevallhatunk őszintén, de az még akkor sem ok arra, hogy azok a disznóságok megtörténjenek az otthonokban a gondozottakkal, amik megtörténnek. A gondozásért a családok fizetnek, nem keveset, s ha mindezt a tényt figyelmen kívül hagynánk, akkor sincs senkinek joga egy másik ember kiszolgáltatottságával visszaélni, s azt kénye-kedve szerint minősíteni, s aszerint ellátni, hogy saját magát megnyugtatja, annak esetleges debilségét megállapítva.

Az ilyen ember ne menjen szociális otthonba dolgozni, s ha már jelentkezik, kellene egy HOZZÁÉRTŐ személyzetisnek lennie, aki nem veszi fel. A folyamatos ellenőrzésekről meg nem is beszélve, amit szúrópróbaszerűen meg lehetne oldani, ha valakit is érdekelne, hogy igenis van alapja annak a sok panasznak, amik a gondozottaktól és hozzátartozóktól megfogalmazódnak.

Csak ebben az országban az emberség minden szinten kihalt, miért pont itt lenne.

Olvasónktól kaptuk. Köszönjük!

Anonim levélküldés: ITT!

Olvasói levelekből

Gyalázat! Gyalázat, amiről tudomást szerez az ember ezen a fórumon. Remélem, azért azok is olvassák ezt, akikről konkrétan szól. Csak azt tudom nekik üzenni, hogy szégyelljék magukat! S nagyon bánom már, hogy amikor komoly lépéseket tehettem volna, panasszal, feljelentéssel élhettem volna akkor az édesanyám elvesztése miatti nagy fájdalmamban, erre nem éreztem már elég erőt. Pedig meg kellett volna tenni. Bele kellett volna ebbe az undorító zavarosba keverni, hogy valami megmozduljon, hogy ország világ tudja meg, milyen emberekre bízzuk idős szüleinket. Legalább a konkrét, egyértelműen bizonyítható eseteket kellene napvilágra hozni. 

___________________________________________________

Látja, ezt lehet, kikérni, kiakadni, ezt még szabad. Minden elismerésem és tiszteletem az Öné, ha a nevezett témát így éli meg a mindennapokban. De ettől még sajnos a fórumon leírtak igazak, elkeseredett dolgozók és HOZZÁTARTOZÓK (!) írták meg azt, ami valójában történik. Ez nem kétség, ez nem mese, nem elferdítés, túlzás, túlérzékenység.

A nagy MAGYAR VALÓSÁG!!!

(Nem magyar, hanem magyarországi. De valóság! *A szerkesztő megjegyzése)

__________________________________________________

Az ember, amit megél, lát, szembesül, annak csak hihet, ha nem egy idióta. Nem a fizetésről van itt szó, hanem az emberségről, a tisztességről, szakmai hozzáértésről, segíteni akarásról, s ne keverjük a kettőt. Ha én egy rakás pénzt fizetek minden hónapban a hozzátartozómért, akkor elvárnám, hogy azt annak rendje és módja szerint ellássák, ne lopják el holmiját, s nyugodtan tudjam tenni a dolgomat, biztosra tudva, hogy jó kezekben van a magatehetetlen ember. De ez nem így van, nagyon jól beleláttam, nap, mint nap ebbe a szoc-otthonos életbe, mert a látogatást illetően, egy napot sem lehetett kihagyni a sok nemtörődöm nővér miatt.

_________________________________________________ 

Volt, akit azért helyeztek át, mert fekete ruhába járt dolgozni! Gyászolt, a főnővér nem nézte jó szemmel, szóvá tette. A dolgozó mosolygott, vállat rándított. Kinek, mi köze hozzá, hogy öltözik alapon. Ez elég ok volt az áthelyezésre. Valakinek kellet a hely?

__________________________________________________

Nekem, mint a szociális szférában dolgozónak nincs ötletem. Az én tapasztalatom szerint, ha megpróbálunk az ilyen esetekben fellépni, keményen megtorolják. Merthogy tőlük kapjuk a fizetést... Nagyon szomorú, de a megélhetésünk érdekében kénytelenek vagyunk szembe köpni magunkat. Nyugodtan mondhatom gyávák vagyunk. Csak egy példát mondok el a sok közül. KÖJÁL ellenőrzés: előre bejelentik mikor jönnek, sokszor még az osztályokra sem mennek be. Akkor hogyan ellenőriztek? Az irodában? Ott megállapították, hogy minden rendben van? Általában arra a napra, mikor az ellenőrzés jön, mindennek rendben kell lenni. Az már nem számít, hogy másnap már lepedő sincs az osztályon, a lakók a gumi védőhuzaton alszanak, hogy nincs takarójuk! Télen is csak egy vékony pléddel takaróznak, mert a paplant nem lehet odaadni, mert ha legközebb jönnek ellenőrizni, akkor nem lesz, amit a kirakatba tegyenek. 

________________________________________________

Hm, lehet, kár volt beleolvasnom az itt folyó beszélgetésbe. Nem vagyok szociális otthonban dolgozó, és nincs szükségem ilyen "ápolásra-gondozásra" sem.

Az itt olvasottak alapján nagyon remélem, soha nem is lesz.

Csodálkozunk, hogy vannak vezetők, akik lopják az állam vagyonát? 2008-ban alkottak csak törvényt a költségvetési szervek gazdálkodásáról (abban most már benne van a felelősségrevonás lehetősége is, kérdés, mikor kezdik el végre alkalmazni).

Vagy elképedünk, hogy hogyan képes egyik ember a másik emberi méltóságát ennyire semmibe venni? Hogy embertelen a bánásmód?

Megtörténtek ezek már a történelem folyamán, és akkor is csak utólag volt felháborodva láthatatlanul, személytelenül a többség. 

Anonim levélküldés: ITT!