Tudás, "Sasóka" módra (Jó, hogy embereket bíznak rá!)

*Egészségügyi szakiskola, első nap, első óra: szimbiózis. Nem jártam oda, de tudom mit jelent. Kedves Tollashátú, tessék utánaolvasni, hátha beugrik valami!

Ja, hogy nincsen középfokú, egészségügyi végzettsége a "szakembernek"?! Hát, pont erről van szó! Ebben az esetben, különösen abszurd módon hangzik a tüntetés szervezése "szakmájáért, hivatásáért"! 

Tanulni sosem késő, kérjen kölcsön egy szakkönyvet, meg fog lepődni, mennyi érdekes dolog van a világban! Például: a fogyatékos ember is ember, és hasonlók. Kérem, ezeket a részeket ne ugorja át,  mint legutóbb!

                             
           Üdvözlettel: Perennis

A bejegyzés előzményei a MÁSOL blogon olvashatóak!

*Képzelt levél egy régi ismerősömhöz. Bármiféle hasonlóság más személyekkel, csak a véletlen műve lehet.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Számvetés II.

 

Kérdezi tőlem egy kolléganő, hogy mit tettem le az asztalra 10 év alatt? Persze a kérdésében benne van a véleménye, hovatartozása, válasza: „Semmit!”

Kicsit elgondolkoztam, tényleg mit is csináltam itt az elmúlt tíz évben. Mit tettem le az asztalra?

Néhány dolgot megemlítek, amit lehet, hogy sokan nem is tudnak az ápolók közül, mivel nem voltak közvetlen tanúi a munkámnak.

-          Zsebpénzosztással kezdtem négy osztályon, hogy megismerjem a betegeket, és az intézményben folyó munkát… Nem volt visszaélés 9 hónap alatt…

-          Az intézmény, valamint az ellátott és gondnoka között létrejött megállapodást elkészítettem, bevezettem (tervezéstől, a megvalósításig);

-          Megszerveztem az előgondozást, elkészítettem hozzá a protokollt. Szoros együttműködést építettem ki az intézmény illetékességi területén (szociális, egészségügyi intézmények, hatóságok, hivatalok, szociális ellátó rendszer, egyházak, civil szervezetek, személyes kapcsolatok…);

-          Az előgondozást négy évig végeztem, folyamatosan tartva a kapcsolatot a várakozókkal a bekerülésig. A várakozó listát folyamatosan figyelemmel kísértem. A soronkívüli bekerülést a jelentkezők állapota, helyzete, rászorultsága határozta meg,  nem más.

-          Aktív tagja voltam a szakmai team-nek;

-          Az 1. és 2. ápolási osztályokon is, a legtöbb beteget sikerült bevonnom a foglalkoztatásba. Bevezettem a rendszeres ülőtornát, vendég lakót hívtam közös éneklésre, zenélésre… Egyéni foglalkoztatásra is volt mód, lehetőség, és igény is, főleg az ágyhoz kötötteknél…

-          Megküzdöttem a foglalkoztatós kollégákkal szembeni általános ellenszenvvel, ellenállással, valamint a személyemet érintő negatív instrukciókkal;

-          A közalkalmazotti tanács elnöke, majd tagjaként lehetőségeimhez, tudásomhoz mérten felelősen képviseltem a munkatársakat, az intézményt és a szociális szakmát;
-  Szakmai tanulmányi út szervezése - Bp. IMEI, Köztemető 301. parcella, OPNI, Dzsumbuj (kivülről); 

-          Új foglalkoztatási formákat vezettem be: Bibliaóra, Vak csoport, Tolókocsisokkal séta, Ülőtorna, Filmklub, Énekkar, Zenehallgatás (klasszikus);

-          Ünnepségek bevezetése, szervezése az intézményben; Nevemhez köthető: Október 23. és Augusztus 20. megünneplése;

-          Az ünnepek eredeti jelentéstartalmának visszaadásában nagy szerepem volt;

-          Kirándulások szervezése (Ópusztaszer 2x, Hollókő);

-          7. osztály lakóival délelőtti sóstói fürdőzés (ez nem lényeges, de egy „nemtudomka” hiányolta részvételemet az ilyen típusú foglalkozáson);
-    Énekkar megalakítása, közös éneklés tanítása (himnuszok, népdalok, hazafias énekek, katonadalok;) 

-          Felkészülés, fellépések az énekkarral: Kulturális Seregszemle, Költészet napja, Jótékonysági Hangverseny, Esélyegyenlőségi nap, Szociális Munka napja, Máris tanya, intézményi ünnepségek... 

-          Részt vettem Budapesten, a közösségi pszichiátriai gondozás képzésen;
-   Egy kolléganő temetésén, - családja kérésére - búcsúbeszédet mondtam (miután a vezetés elhatárolódott a felkéréstől); 

-          Éves beszámolók, foglalkoztatottak értékelésének készítése, intézményi beszámoló és munkaterv értékelése, aláírása;
-  Sikeresen szakvizsgáztam; 

-          Igyekeztem az egyéni érdekeim fölé helyezni hazám, a lakók, a kollégák képviseletét, munkámban pedig a szakmai és etikai szempontokat. Tettem és teszem ezt akkor is, amikor ezért elmarasztalás ér;

Mindenkinek ajánlom, hogy munkájával kapcsolatban készítsen hasonló számvetést! Nem a főnökének, saját magának. Segít az önértékelésben, önbecsülésben és ösztönzőleg hathat. Erre pedig mindannyiunknak igen nagy szüksége van.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Nem menekül el senki! Mindenkit elkapunk!

..

.

.
Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net.

Megint csalnak

„Halasi Civil Felhívás!

Mi valódi, nem politikus civilek felhívást teszünk közé a lapokban, sajtóban, hogy ebből elég legyen már! Ne akarjanak a bukott vagy hatalomba törekvő (új) pártok, politikusok civilnek mutatkozni, mikor a hétköznapokban a civil szférát semmivel sem segítik!...

…Kérjük a politikai kampány részt vevőit, kíméljék meg az így is sok vihartól megtépázott valódi civil szervezeteket attól, hogy önmagukat teljesen jogtalanul és mögöttes tartalom nélkül „civileknek”, „civil szerveződéseknek”, „civil szövetségeknek” nevezik! A civil: a társadalomért cselekvő, hasznos polgár, és nem a politikai hatalomért küzdő, magát szakértőként reklámozó személy. Pontosan tudjuk, hogy a mostani politikai kampányokban a pártnevek, a politikusok nem vonzóak, ezért próbálkoznak a pártok és pártkatonák az ettől való elhatárolódással. Ebben sajnos, a helyi média is partner, és teljesen dilettáns módon átvette és használja a civil szót. Ám felhívjuk a figyelmet, hogy a valódi civil nem akar politikai, önkormányzati, állami hatalmat magának, a valódi civil nem kampányol kopogtató cédulákért és szavazatokért. A valódi civil egyenlően távol tarja magát a gazdaságtól, a politikától és az államtól!

Jogilag sem tiszta dolog, ha egy politikai, állami, önkormányzati hatalomért viaskodó szerveződés civilnek mondja magát! Az ügyészségek, bíróságok általában úgy fogadják el a valódi civil szervezeti alapszabályokat, ha ez benne van:

„Az Egyesület politikai pártoktól - még a céljai eléréséhez sem - sem anyagi sem egyéb támogatást, adományt nem fogadhat el, ilyet nem kérhet; politikai pártoknak semmilyen támogatást nem ajánlhat és nem nyújthat. Az Egyesület közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független.”...

…Egyben sajnáljuk, hogy a most hevesen „civil” szót használókkal eddig nem sikerült találkoznunk halasi civil fórumokon, megbeszéléseken, kezdeményezéseken, programokon. A helyi civil szféra közösségi találkozópontjainál nem tudtunk velük eszmét cserélni a civilségről. Nem láttuk, hogy eddig személyükkel, segítségükkel vagy javaslataikkal valaha is támogatták volna a halasi civil oldalt!

Mi, civilek a kultúráért, a családokért, a hagyományápolásért, a sportért, a közösségekért, a természetvédelemért stb. teszünk önzetlenül, hasznosan próbálunk cselekedni, tenni, élni, és másokat is erre az útra hívni. A mostani kampányban a civil szó elhasználódik, és mi, civilek igen kínos helyzetbe kerülünk ettől. Megkérjük az új köntösbe bújt pártkatonákat, a politikai marketingeseket, a sajtót, hogy ne használják a civil szót, ha nem ismerik a tartalmát! Ne éljenek vissza azzal, hogy a mai magyar lakosság 99%-a irtózik a „párt” és „politikus” fogalmaktól, és ne rántsanak magukra „civil jelmezt”. Attól nem válik senki sem civillé, hogy nem meri felvállalni a pártigazolványát, a politikai hovatartozását, és most egy számára ismeretlen fogalom mögé rejtőzik! Kérjük, hogy a civil helyett a politikai célú társadalmi egyesülés kifejezést használják szervezeteik megnevezésénél. Ne keveredjen össze a non-profit, politikailag független, közérdekű civil szervezet fogalma a politikai hatalomért viaskodó csoportokéval. Kérjük a jelölteket és a médiamunkásokat, hogy ne használják a civil fogalmat, ha annak nem felelnek meg a szerveződések, amikre aggatják! Köszönjük a halasi civil ügy érdekében!”

Forrás: Halasi Civilek Felhívása   (2010. augusztus 12.)

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Bevallom...

Az mondják, hogy „vallatom a betegeket” – állítja egy ápolónő.

Helyettesítés gyanánt másodmagammal felkértek, egy beteg járókerettel történő sétáltatására az osztályán. Nem értettem mért kell hozzá két ember, míg nem konstatáltam a helyzetet. 

A járókerete alacsonyabb a kelleténél, így előrehajolni kényszerül, hogy a biztonságos támasztékot elérje. Ellentétes instrukciót adtunk: az ápolók szerint minden lépésnél be kell lépnie a járókeret közepébe, és mellé zárni a másik lábbal, én pedig nem engedtem a keretbe lépést csak a lábfejéig. Ha az ő utasításuknak megfelelően belép mindkét lábbal, akkor könnyen elveszti az egyensúlyát, ami korábban - elmondása szerint - meg is történt, mert hanyatt esett. Ezért kell a két ember, egy előre, egy hátra. Járását nem csak gyengesége, és az alacsony járókeret, hanem a rossz instrukciók is nehezítik, sőt veszélyeztetik. Első nap egyedül sétáltattam, vele szemben állva hátrafelé menve, nehogy előre essen. Folyamatos irányítást (szóbeli és manuális facilitálást) igényelt, de bár gyönge volt, nem volt bizonytalan. 

Sétáltatás után kimelegedve a szobájában arról panaszkodott a nővérnek jelenlétünkben, hogy jó lenne már megfürödni!

-          Majd este lesz a fürdés, és akkor fürödhet!

-          Nem úgy, rendesen! Tudja, hogy ne a betegek fürdessenek!

Néhány másodperces csönd, kínos volt, nem lett volna szabad hallanunk. Egyértelművé vált, hogy nem a szakmai előírások szerint történik a fürdetés… A beszélgetést, hogy ne legyen kellemetlen a nővérnek sem, más témára tereltük. Nem foglalkoztam vele, nem az én dolgom, más is hibázhat. (Nem is írtam volna róla, ha nem vádolnak meg vallatással, meg azzal, hogy még egy lakót se tudok sétáltatni!)

Láttam a nővér arcát, s csak reméltem, hogy ezért a megjegyzésért nem kap majd ki a beteg.

Másnap újra mentünk és kíváncsi voltam, hogy mi történt a megjegyzését követően. Amit nem akartunk megtudni, azt már megtudtuk előző nap, hogy a betegek is fürdetik társaikat!  Én nem arra voltam kíváncsi, hanem arra, hogy volt e fejmosás, ezért megkérdeztem tőle:

-          Sikerült megfürödni rendesen?

-          Igen, rendesen. Minket mindig az ápolók fürdetnek nővérke!

Bevallom önöknek, nem vallatok. Távol áll tőlem.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Egyke lettem...

Mostanában állandóan változnak a munkaköri leírások… legalábbis az enyémek!

Lassan egy éve, hogy szakvizsga után - akaratom ellenére (erről papírom is van!) -, áthelyeztek egy másik munkakörbe, szociális ügyintézőnek fél állásba, a másik felére meghagytak foglalkoztatás-szervezőnek!

Aztán kiderült, amit előre jeleztem, hogy ez nem fél állás, nem is egy személyes, és visszakértem az előző munkakörömet… Még mielőtt visszakaptam volna, módosították a munkaköri leírásomat, mert bele kellett venni, hogy én a kétprofilú intézményben a fogyatékosok ellátásának státuszán vagyok. Meglepetésemre egy héttel később visszaadták eredeti munkakörömet, módosítás nélkül, de azért olvassam át, megjegyzéssel… Átolvastam, nem vettem észre változást… Majd egy hét múlva kiderül, hogy pszichiátriai betegek ellátására módosították a leírást.

Az elkészült hálótervet (foglalkoztatási terv – nevekkel, időponttal) egy tollvonással áthúzza a főorvos asszony (Dr. Szűcs) – megjegyzem tavaly pont így történt -, és újat kell készíteni. Új a koncepció! A tizenhárom főből 8 fő dolgozik hálóterves foglalkoztatásban, ebből hét fő (pedagógus, vagy majdnem pedagógus) a fogyatékosokkal, egy fő az összes pszichiátriai beteggel. Ha valaki félreértené, nem oktatási intézmény vagyunk, nem is gyermekintézmény, ahol iskolaköteles korú és tanulásra fogékony gyermekek élnek. Találják ki, ki az az egy fő, akiben ilyen nagy a bizalmuk, s akit ilyen nagy megtiszteltetés ért! Igen, én vagyok.

Kérdeztem, hogy én egyedül foglalkozom csak a pszichiátriai betegekkel? A válasz, igen!

És kik a többiek, ezen a státuszon? Azt ők (munkahelyi vezetőm, valamint helyettese, és annak helyettese) nem tudják, őket erről nem tájékoztatta a szakmai vezető! Erre a kérdésemre pár nap múlva se tudták a választ, de kérésemre – átadták egy részét a pszichiátriai betegek névsorának – mondván, kivették belőle azokat, akiket – szerintük – nem kell (vagy nem lehet) foglalkoztatnom… A nyolcvan-pár főből szabadon választhatok… Három témakör mentén, kell szerveznem 5-8 fős csoportokat: életmód, adaptív viselkedés, stressz kezelés. Ha kitaláltam, hogy milyen csoportokat szervezek, meg kell írnom hozzá a foglalkozási protokollokat (pl: botorkálásról). Amikor vezető voltam, az összes protokollt én írtam, mert egyfelől az én dolgom volt, másfelől én tudtam, hogy mit miért kérek, és várok el… Bár, abban az időben még nem protokollnak hívtuk, s nem is kellett ilyet készíteni! Ma a vezetők a dolgozókkal írattatják meg, aztán ők meg benyújtják… Igaz, ők maguk sem tudják, mit akarnak! Az egyik foglalkozásomról úgy íratta meg egy kolléganőmmel a foglalkozás protokollját a felettesem, hogy nem tudtam róla, sőt, sem a kolléganő, sem a vezetőnő, sem más, nem volt jelen egy foglalkozáson sem! Egy év múlva, véletlenül került a kezembe, és igen elcsodálkoztam rajta, mivel teljesen más foglalkozásról olvashattam…

Szóval szerintük nekünk kell kitalálni a munkánkat, a csoportjainkat, nekünk kell lakókat szerezni, megszervezni, nekünk kell megírni, alátámasztani, nekünk kell egyeztetni (persze nincs kivel, miről), nekünk kell mindent megcsinálni. Önök szerint ez normális? Miután mindez elkészül a hálótervvel egyetemben, a főorvosnő egy tollvonással áthúzza… Mert nálunk ehhez igen értenek! Egyik évben így követeli meg a szakmai vezető, a következőben az ellenkező módon…

Ha nekem kell kitalálnom mindent, akkor a vezetők miért kapják a fizetésüket? Mi az ő koncepciójuk, hol az ő szaktudásuk, s felelősségük?

Visszatérve, miután megírtam és megszerveztem, le kell adnom jövő szerdára… Van rá két napom, bocsánat két és fél… mert közben azért dolgoznom is kell…

Ha mégis leadom, (összecsapnám hasraütésszerűen), akkor is változni fog, tudtam meg sejtelmesen felettesemtől… pl. a Bibliaórák és hasonlók… amire majd később visszatérünk! Tudom, hogy tudja, hogy tudom, de meghagyom a titoktudó tudatában, ha neki ez a fontos! Én tudok titkot tartani…

Még itt vannak?

Nincs itt semmi gond, van hét ember a csoportban, aki eldönti, ki mit csinál majd, ki kivel dolgozik, kit hova kell sorolni, ki kivel van egy irodába, ki kivel megy kirándulni, majd kivel nem megy… Kit fogadnak be, kit utálnak és közösítenek ki!

Hátradőlnek, meg sem lepődnek, mert azt hiszik az a csoportdinamika, hogy mindig mást kell utálni, vagy ajnározni! Mindenesetre, mindent izomból tesznek… Ehhez van tudásuk, és rutinjuk!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!  
www.pszicho.net