A blog válaszol - Sosem adjuk fel!

"Kedves XY! Először is elnézést kérek a tolakodásért, hogy ismerősnek jelöltem, de ha önök azok akik a feljelentést megtették, akkor jó helyen járok. Először is gratulálok  azért a bátor és emberséges kiállásért, amit a betegekért megtettek. Én azért írok önöknek, mert a feleségemmel is egy hasonló aljas dolog történt, a Bp-i Erzsébet kórház krízis osztályán. Röviden: A feleségem bent feküdt és oly mértékben le volt gyógyszerezve, hogy volt eset, hogy engem sem ismert meg. Ezt az állapotát használta ki egy ott dolgozó ápoló. Miután hazajött és tisztult az állapota, kezdetben zavarosan, később már részletesebben kezdte mondani, azt, hogy ott bent ráesett egy ápoló. A feljelentést megtettük, és bizonyítani tudtuk a dolgokat, az ápoló először tagadott, majd a bizonyítékok hatására részleges beismerő vallomást tett. Ennek ellenére a kórház tagadta az esetet, azt állítva: a gyógyszerezés okozta hallucinálásról van szó. Ez 2002-ben történt. Mindent elkövettünk, Újság, Tv, és a nyilvánosság, bizonyíték hiányában a nyomozást megszüntették, de sikerült vádat emelni az ápoló ellen, aki a tárgyalásra nem jelent meg. Az ellene kiadott körözés során előállították, majd állítólag "tévedésből" kiengedték, ezután külföldre távozott. A mai napig nem történt semmi, a nemzetközi kőrözést nem adják ki ellene.
Az ügy során sok embert ismertünk meg, akik hasonlóan jártak, sőt egy ott dolgozó ember elmondta, hogy az ápolók már előre kinézik maguknak, és lefoglalják a beérkező betegeket, akivel aztán leszedált állapotban azt tehetnek amit akarnak. Az eseten máig nem vagyunk túl. Olyan megalázásban volt részünk, a kórház, a rendőrség és a bíróság részéről, hogy soha nem fogjuk feldolgozni. A feleségemet a mai napig kezeli egy privát doktornő. Kérem önöket, hogy tartsanak ki, és ha kell, mi is elmondjuk ország-világ előtt, hogyan gyógyítanak a pszichiátrián, Magyarországon 2010-ben. A vezetők elnézik, eltussolják az igazságot, nehogy őket is felelősségre lehessen vonni. Elnézést, hogy feltartottam, de jólesett elmondani és ezzel igazolást adni ahhoz a bátor lépésre, amit Önök a kollégáival felvállaltak. Szívesen vennénk ha válaszolna,vagy telefonon megkeresne!" 

Teljes név és cím telefonnal megadva.

Köszönjük olvasónknak!

---------------------------------------------------------------------------

Mélyen megrendített az önökkel történt eset, melyet ezúton megköszönünk, hogy megosztotta velünk. Fogadja legmélyebb együttérzésünket!
Biztatása ösztönzőleg hat, a két ápolónővel kapcsolatos gratulációjához csak csatlakozni tudunk.

Isten nem ver bottal… Tapasztalatból tudom, hogy mindenki megkapja a büntetését. Nem feltétlen odaát, vagy itt és most az igazságszolgáltatás által, hanem minden elkövető önmagában hordozza bűnét, annak terhét… Büntetése, - ahogyan mondani szoktam - az, hogy össze van zárva saját magával 24 órán keresztül, s ettől nem szabadul meg soha!

Mindazonáltal hiszem, hogy a szenvedésnek is van, lehet értelme, sőt, nemesebb célra felajánlva átértékelődhet. (lásd: ITT!)
Kívánom, hogy minél előbb túl tudjanak lépni ezen a tragédián, és meghurcoltatáson! 

Protest és Perennis

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Tudás, "Sasóka" módra (Jó, hogy embereket bíznak rá!)

*Egészségügyi szakiskola, első nap, első óra: szimbiózis. Nem jártam oda, de tudom mit jelent. Kedves Tollashátú, tessék utánaolvasni, hátha beugrik valami!

Ja, hogy nincsen középfokú, egészségügyi végzettsége a "szakembernek"?! Hát, pont erről van szó! Ebben az esetben, különösen abszurd módon hangzik a tüntetés szervezése "szakmájáért, hivatásáért"! 

Tanulni sosem késő, kérjen kölcsön egy szakkönyvet, meg fog lepődni, mennyi érdekes dolog van a világban! Például: a fogyatékos ember is ember, és hasonlók. Kérem, ezeket a részeket ne ugorja át,  mint legutóbb!

                             
           Üdvözlettel: Perennis

A bejegyzés előzményei a MÁSOL blogon olvashatóak!

*Képzelt levél egy régi ismerősömhöz. Bármiféle hasonlóság más személyekkel, csak a véletlen műve lehet.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Számvetés II.

 

Kérdezi tőlem egy kolléganő, hogy mit tettem le az asztalra 10 év alatt? Persze a kérdésében benne van a véleménye, hovatartozása, válasza: „Semmit!”

Kicsit elgondolkoztam, tényleg mit is csináltam itt az elmúlt tíz évben. Mit tettem le az asztalra?

Néhány dolgot megemlítek, amit lehet, hogy sokan nem is tudnak az ápolók közül, mivel nem voltak közvetlen tanúi a munkámnak.

-          Zsebpénzosztással kezdtem négy osztályon, hogy megismerjem a betegeket, és az intézményben folyó munkát… Nem volt visszaélés 9 hónap alatt…

-          Az intézmény, valamint az ellátott és gondnoka között létrejött megállapodást elkészítettem, bevezettem (tervezéstől, a megvalósításig);

-          Megszerveztem az előgondozást, elkészítettem hozzá a protokollt. Szoros együttműködést építettem ki az intézmény illetékességi területén (szociális, egészségügyi intézmények, hatóságok, hivatalok, szociális ellátó rendszer, egyházak, civil szervezetek, személyes kapcsolatok…);

-          Az előgondozást négy évig végeztem, folyamatosan tartva a kapcsolatot a várakozókkal a bekerülésig. A várakozó listát folyamatosan figyelemmel kísértem. A soronkívüli bekerülést a jelentkezők állapota, helyzete, rászorultsága határozta meg,  nem más.

-          Aktív tagja voltam a szakmai team-nek;

-          Az 1. és 2. ápolási osztályokon is, a legtöbb beteget sikerült bevonnom a foglalkoztatásba. Bevezettem a rendszeres ülőtornát, vendég lakót hívtam közös éneklésre, zenélésre… Egyéni foglalkoztatásra is volt mód, lehetőség, és igény is, főleg az ágyhoz kötötteknél…

-          Megküzdöttem a foglalkoztatós kollégákkal szembeni általános ellenszenvvel, ellenállással, valamint a személyemet érintő negatív instrukciókkal;

-          A közalkalmazotti tanács elnöke, majd tagjaként lehetőségeimhez, tudásomhoz mérten felelősen képviseltem a munkatársakat, az intézményt és a szociális szakmát;
-  Szakmai tanulmányi út szervezése - Bp. IMEI, Köztemető 301. parcella, OPNI, Dzsumbuj (kivülről); 

-          Új foglalkoztatási formákat vezettem be: Bibliaóra, Vak csoport, Tolókocsisokkal séta, Ülőtorna, Filmklub, Énekkar, Zenehallgatás (klasszikus);

-          Ünnepségek bevezetése, szervezése az intézményben; Nevemhez köthető: Október 23. és Augusztus 20. megünneplése;

-          Az ünnepek eredeti jelentéstartalmának visszaadásában nagy szerepem volt;

-          Kirándulások szervezése (Ópusztaszer 2x, Hollókő);

-          7. osztály lakóival délelőtti sóstói fürdőzés (ez nem lényeges, de egy „nemtudomka” hiányolta részvételemet az ilyen típusú foglalkozáson);
-    Énekkar megalakítása, közös éneklés tanítása (himnuszok, népdalok, hazafias énekek, katonadalok;) 

-          Felkészülés, fellépések az énekkarral: Kulturális Seregszemle, Költészet napja, Jótékonysági Hangverseny, Esélyegyenlőségi nap, Szociális Munka napja, Máris tanya, intézményi ünnepségek... 

-          Részt vettem Budapesten, a közösségi pszichiátriai gondozás képzésen;
-   Egy kolléganő temetésén, - családja kérésére - búcsúbeszédet mondtam (miután a vezetés elhatárolódott a felkéréstől); 

-          Éves beszámolók, foglalkoztatottak értékelésének készítése, intézményi beszámoló és munkaterv értékelése, aláírása;
-  Sikeresen szakvizsgáztam; 

-          Igyekeztem az egyéni érdekeim fölé helyezni hazám, a lakók, a kollégák képviseletét, munkámban pedig a szakmai és etikai szempontokat. Tettem és teszem ezt akkor is, amikor ezért elmarasztalás ér;

Mindenkinek ajánlom, hogy munkájával kapcsolatban készítsen hasonló számvetést! Nem a főnökének, saját magának. Segít az önértékelésben, önbecsülésben és ösztönzőleg hathat. Erre pedig mindannyiunknak igen nagy szüksége van.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Nem menekül el senki! Mindenkit elkapunk!

..

.

.
Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net.

Megint csalnak

„Halasi Civil Felhívás!

Mi valódi, nem politikus civilek felhívást teszünk közé a lapokban, sajtóban, hogy ebből elég legyen már! Ne akarjanak a bukott vagy hatalomba törekvő (új) pártok, politikusok civilnek mutatkozni, mikor a hétköznapokban a civil szférát semmivel sem segítik!...

…Kérjük a politikai kampány részt vevőit, kíméljék meg az így is sok vihartól megtépázott valódi civil szervezeteket attól, hogy önmagukat teljesen jogtalanul és mögöttes tartalom nélkül „civileknek”, „civil szerveződéseknek”, „civil szövetségeknek” nevezik! A civil: a társadalomért cselekvő, hasznos polgár, és nem a politikai hatalomért küzdő, magát szakértőként reklámozó személy. Pontosan tudjuk, hogy a mostani politikai kampányokban a pártnevek, a politikusok nem vonzóak, ezért próbálkoznak a pártok és pártkatonák az ettől való elhatárolódással. Ebben sajnos, a helyi média is partner, és teljesen dilettáns módon átvette és használja a civil szót. Ám felhívjuk a figyelmet, hogy a valódi civil nem akar politikai, önkormányzati, állami hatalmat magának, a valódi civil nem kampányol kopogtató cédulákért és szavazatokért. A valódi civil egyenlően távol tarja magát a gazdaságtól, a politikától és az államtól!

Jogilag sem tiszta dolog, ha egy politikai, állami, önkormányzati hatalomért viaskodó szerveződés civilnek mondja magát! Az ügyészségek, bíróságok általában úgy fogadják el a valódi civil szervezeti alapszabályokat, ha ez benne van:

„Az Egyesület politikai pártoktól - még a céljai eléréséhez sem - sem anyagi sem egyéb támogatást, adományt nem fogadhat el, ilyet nem kérhet; politikai pártoknak semmilyen támogatást nem ajánlhat és nem nyújthat. Az Egyesület közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független.”...

…Egyben sajnáljuk, hogy a most hevesen „civil” szót használókkal eddig nem sikerült találkoznunk halasi civil fórumokon, megbeszéléseken, kezdeményezéseken, programokon. A helyi civil szféra közösségi találkozópontjainál nem tudtunk velük eszmét cserélni a civilségről. Nem láttuk, hogy eddig személyükkel, segítségükkel vagy javaslataikkal valaha is támogatták volna a halasi civil oldalt!

Mi, civilek a kultúráért, a családokért, a hagyományápolásért, a sportért, a közösségekért, a természetvédelemért stb. teszünk önzetlenül, hasznosan próbálunk cselekedni, tenni, élni, és másokat is erre az útra hívni. A mostani kampányban a civil szó elhasználódik, és mi, civilek igen kínos helyzetbe kerülünk ettől. Megkérjük az új köntösbe bújt pártkatonákat, a politikai marketingeseket, a sajtót, hogy ne használják a civil szót, ha nem ismerik a tartalmát! Ne éljenek vissza azzal, hogy a mai magyar lakosság 99%-a irtózik a „párt” és „politikus” fogalmaktól, és ne rántsanak magukra „civil jelmezt”. Attól nem válik senki sem civillé, hogy nem meri felvállalni a pártigazolványát, a politikai hovatartozását, és most egy számára ismeretlen fogalom mögé rejtőzik! Kérjük, hogy a civil helyett a politikai célú társadalmi egyesülés kifejezést használják szervezeteik megnevezésénél. Ne keveredjen össze a non-profit, politikailag független, közérdekű civil szervezet fogalma a politikai hatalomért viaskodó csoportokéval. Kérjük a jelölteket és a médiamunkásokat, hogy ne használják a civil fogalmat, ha annak nem felelnek meg a szerveződések, amikre aggatják! Köszönjük a halasi civil ügy érdekében!”

Forrás: Halasi Civilek Felhívása   (2010. augusztus 12.)

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Bevallom...

Az mondják, hogy „vallatom a betegeket” – állítja egy ápolónő.

Helyettesítés gyanánt másodmagammal felkértek, egy beteg járókerettel történő sétáltatására az osztályán. Nem értettem mért kell hozzá két ember, míg nem konstatáltam a helyzetet. 

A járókerete alacsonyabb a kelleténél, így előrehajolni kényszerül, hogy a biztonságos támasztékot elérje. Ellentétes instrukciót adtunk: az ápolók szerint minden lépésnél be kell lépnie a járókeret közepébe, és mellé zárni a másik lábbal, én pedig nem engedtem a keretbe lépést csak a lábfejéig. Ha az ő utasításuknak megfelelően belép mindkét lábbal, akkor könnyen elveszti az egyensúlyát, ami korábban - elmondása szerint - meg is történt, mert hanyatt esett. Ezért kell a két ember, egy előre, egy hátra. Járását nem csak gyengesége, és az alacsony járókeret, hanem a rossz instrukciók is nehezítik, sőt veszélyeztetik. Első nap egyedül sétáltattam, vele szemben állva hátrafelé menve, nehogy előre essen. Folyamatos irányítást (szóbeli és manuális facilitálást) igényelt, de bár gyönge volt, nem volt bizonytalan. 

Sétáltatás után kimelegedve a szobájában arról panaszkodott a nővérnek jelenlétünkben, hogy jó lenne már megfürödni!

-          Majd este lesz a fürdés, és akkor fürödhet!

-          Nem úgy, rendesen! Tudja, hogy ne a betegek fürdessenek!

Néhány másodperces csönd, kínos volt, nem lett volna szabad hallanunk. Egyértelművé vált, hogy nem a szakmai előírások szerint történik a fürdetés… A beszélgetést, hogy ne legyen kellemetlen a nővérnek sem, más témára tereltük. Nem foglalkoztam vele, nem az én dolgom, más is hibázhat. (Nem is írtam volna róla, ha nem vádolnak meg vallatással, meg azzal, hogy még egy lakót se tudok sétáltatni!)

Láttam a nővér arcát, s csak reméltem, hogy ezért a megjegyzésért nem kap majd ki a beteg.

Másnap újra mentünk és kíváncsi voltam, hogy mi történt a megjegyzését követően. Amit nem akartunk megtudni, azt már megtudtuk előző nap, hogy a betegek is fürdetik társaikat!  Én nem arra voltam kíváncsi, hanem arra, hogy volt e fejmosás, ezért megkérdeztem tőle:

-          Sikerült megfürödni rendesen?

-          Igen, rendesen. Minket mindig az ápolók fürdetnek nővérke!

Bevallom önöknek, nem vallatok. Távol áll tőlem.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net