Itt a vége…

Amikor a szemben álló médiumok is ugyanazt fújják, az már a vég kezdete!

A hír megtekinthető: ITT és ITT!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Szembe sülés – szem besülés

Tegnap szembesítésre hívtak a rendőrségre, abban az ügyben, melyben feljelentést tettem egy kolléganő ellen, aki tettlegességgel fenyegetett meg munkahelyemen. Lásd: ITT!  és ITT! 

Az eredmény elmaradt, mint azt előre tudni lehetett. Egy állítás, egy tagadás, a tanúk pedig nem tanúk, mint kiderült.

Nem is értem, miért nem tanítják már a jogi egyetemen, és a rendőrtiszti főiskolán, hogy nem kell szembesítést tartani olyan emberrel, aki szemrebbenés nélkül belenéz a másik arcába, és belehazudik! 

A kolléganő, aki három nappal az eset után igazgatónőnél a jegyzőkönyvbe még azt nyilatkozta, hogy nem emlékszik hogy megfenyegetett és sértegetett, tegnap már határozottan emlékezett, hogy ilyen nem történt, s ilyet ő nem mondott!

Eszembe jutott egyik kolléganőm, aki felháborodva azon, hogy őt a rendőrség beidézte tanúként, azt mondta munkatársi megbeszélésen nekem, hogy hagyjam ki ebből a kollégákat, és őt is! Majd két kezét felrakva azt mondta: Oldd meg, ez a te problémád! (Csak csendben jegyzem meg, ő hivatalos minőségében, segítő egy szociális intézményben!)

Többed magával, tanúja volt a készülődő eseményeknek, csakúgy mint az esetnek, sőt, még vállveregetéssel is megerősítették tettében a fenyegetőt! Biztos kellemetlen lehet… Főleg úgy, hogy a hazugság mellett kell hamisan tanúznia, ráadásul többször is! Sajnálom őket. Nem lesajnálom, hanem őszinte aggodalommal tekintek jövőjük elé, mert ők nem tudják, hogy  minden helytelen tettük visszaköszön a későbbiek során. S ez nem csak a hívekre vonatkozik: Isten nem ver bottal… Ez azt jelenti, hogy nem az Isten bünteti meg őket, - ahogyan sokan, így szeretnék értelmezni, - hanem ők, saját magukat.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Az ember azt hinné vége...

A betegbántalmazások nagy port kavartak az intézet körül. Ép eszű ember azt hinné, már nem merik megtenni a továbbiakban. Sajnos tévedtünk! Továbbra is bántalmazzák a betegeket az ominózus 7-es osztályon, na nem azokon a helyeken  amit a kamerák belátnak! Új helyet találtak és új bántalmazást! A fürdőszobát. Ott lehet ütni a betegeket, hideg vízzel fürdetni. És volt képük fennen tüntetni a rágalmazások ellen, holott, a mai napig válogatott bántásokat, kínzásokat találtak ki! Már nem ököllel, hanem tenyérrel verik szegényeket. A legszívesebben felírnám a nevüket az ápolóknak de nem teszem, nem az ő védelmükben, egészen másért!

Most majd jönnek a megfázásos eredetű megbetegedések? Mert jól kitalálták az érintett ápolók, ezt nem lehet rájuk bizonyítani, megfázott a beteg kint! Tévednek, a tanúk majd beszélnek!

De miért teszik? Örömüket lelik benne? Annyit mondhatok, a fenntartó bűne, mert nem kellően járt el az ügyben!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

A téjékozatlanoknak

Kínos úr csak nem az óvodába szoktatja magát, hogy napról napra lassan kezdi növelni a munkaórák számát? Ő kanossága pedagógus? Azoknak sok a szabadságuk! Amikor nem volt egy vezető sem az intézetben és a pénzügyi csoport vezetője vezette az intézetet, akkor minden olyan nyugodt volt, más volt a légkör és a kutyának sem hiányoztak a vezetők! Kínos úr nem is tudom miért jár be egyáltalán, felesleges neki még ritkán is, mert úgy sem dolgozik. Mindenki tudja, kiadja a munkáját a pénzügyi csoport vezetőjének, az pedig szegény, szó nélkül végzi! Mit mondjak pofátlan egy ember, ezek után van képe felvenni a fizetését, miért is?! Minek is van ő ott? Mert semmi érdemleges munkát nem képes elvégezni! Nézzen már a tükörbe és gondolkodjon el, a fizetését is más keresi meg neki. Úgy igazán betakarhatná a tükröt, amikor szembe áll vele! Azt hiszem tudja mire gondolok, remélem ez eljut a tudatáig! A méretre szabott fehér köpenyében - ami, csak neki adatott meg - az osztályokon ellenőrzi az ápolókat, amihez semmi hozzáértése, mert nincs egészségügyi végzettsége sem, mint tudjuk.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Számvetés III.

"A Bács-Kiskun megyei vezetés évek óta fideszes. Ez év elején  két botrány a megyei önkormányzat intézményeiben: a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában, valamint a kecskeméti Juhar utcai (fogyatékos gyermekek) iskolában. Mindkét esetben magánszemélyek feljelentése alapján rendőrségi eljárás indult, bár a megyei belső vizsgálat hibát nem talált, sőt a megyei vezetés sajtótájékoztatóján becsmérelte az eljárásokat kezdeményezőket.

A halasi ügyben előzetes letartóztatásokra is, sőt három ápolóval szemben már vádemelésre is sor került, többek között az egyik beteg sérelmére análisan elkövetett erőszakos közösülés címén. A megyei vezetés töretlen bizalmát élvező, a saját intézményében történtekről semmit sem tudó, a történtekről korábban jelzést kapó, de intézkedést elmulasztó igazgatónő még csak fegyelmit sem kapott. A szabadlábra helyezett ápolók pedig ismét az Otthonban dolgozhatnak a betegek között, akiknek sérelmére elkövetettek miatt van velük szemben büntető eljárás. A dolgozók által jelzettek (a 33 beteg által fizetett 106 üdülő és hasonlóak) ellenére a fideszes megyei vezetés a füle botját sem mozdítja, sőt a feljelentéseket tevőket fenyegeti jogi lépések kilátásba helyezésével. Az sem zavar senkit, hogy az egyik vezető alárendeltjeként ugyanott dolgozik a saját férje, a leánygyermeke, a nővére és annak fiúgyermeke is, mint egy nagy családi vállalkozásban.

Mindezek egyetlen megyei politikust sem zavarnak, minden megy tovább, ahogy korábban. Ez lenne az ígért közéleti tisztogatás és tisztaság? Haverság, komaság, mutyi továbbra is, semmi sem változott, ugyanaz folyik tovább megyei fenntartói segédlettel.

A Juhar utcai iskolában történtek (gyermekbántalmazások és elzárások) miatti eljárás már több, mint 6 hónapja folyamatban van, 26 terhelő vallomást tett tanú ellenére még meggyanúsításra sem került sor!

Hát ennyit arról az ígért nagy tisztességről és hasonlóakról, persze az ügyben az összes illetékes mind fideszes, így nem csoda, hogy még ilyen módon is egymást védik. Meddig mehet ez így tovább, hol az az ígért változás?"

 

Bácsnarancs 2010.08.15.
 

Olvasónktól kaptuk. Köszönjük!


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Sírjatok a sírókkal

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Mese mese.....

        

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon jól működő intézet, ahol a lakók és a dolgozók is igen jól érezték magukat. Megelégelte ezt a csúf fenntartó és rászabadította az intézetre a rosszat, egy vezető és annak rokonai, barátai képében. Na, volt is innentől kezdve keserves világ! A rosszak egyre többen lettek, hisz a család is bővült (a gyerekek is felcseperedtek). A jók egyre többet dolgoztak, és mindenből  kimaradtak. Ők lettek a kiszolgáló személyzet, tűrve ezt némán, hisz más választásuk nem volt. A vezetők azt hitték, sőt hiszik még most is, hogy aki melldöngetve, fennen hirdeti alázatos elvhűségét, az az Ő emberük. Ez így is lesz mindaddig, míg egy új vezető nem érkezik. Ez a fajta már csak ilyen! Abban a pillanatban egy tökéletes hátra arc és meghalt a király, éljen a király! Megérdemlik egymást, de a fizetésüket nem! Hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, elmondom hát amit tudok, és tudatni szeretnék. Akit érdekel jöjjön velem tovább!

Ez az intézet Kiskunhalason van. Tényleg szebb napokat látott (reméljük még fog is). Az intézet elit egysége a foglalkoztató. Na, nem egy tündérkert, hanem egy igazi boszorkány konyha. Jaj a szegény nép fiának, ha egyszer ott a szájára veszik a nevét! Aki oda bekerül, az esetek többségében nagyon "magas" ember gyermeke (pl: orvos gyermeke, gyermekének barátnője, rendőrségen dolgozó apuka... stb.).

Sokan vannak, de legalább nem unatkoznak. Egyszer munkaidőben négy foglalkoztatós a könyvtárban olyan jót kártyázott, hogy nem volt szívem megzavarni őket, holmi lakókra vonatkozó kérdéssel. A kártyaparti résztvevői a szakmai vezető lánya és annak barátnője, a foglalkoztató vezetőjének helyettese, valamint aki azóta már intézetünk másik büszkeségének csapatát erősíti a 9-es osztályon. Istenemre mondom, jól szórakoztak. Sokan vannak, megtehetik. Megfordultam és kisomfordáltam, bár észre sem vettek. De azért jobb a békesség. Hogy ezért még fizetnek is, hát ez is csúcs.

Volt olyan, hogy a szakmai vezető lánykája a fiatalember ölében ült. Na mikor? Munkaidőben! Legalább látják a betegek, itt mindenki szereti egymást. 
 

Van ennél még jobb történetem is. A felvonulás. Teljes öntudatunk birtokában, büszkén és kikérve magunknak. De mit is?? Azt, hogy én tudom, ő tudja, hogy én tudom, sőt, ő azt is tudja, hogy ő maga megtette, igen a beteg megalázását, verését, és mindent ami a sajtóban már megjelent. De mi vonultunk!  A szervező ezzel az akciójával az igazgatóra és a szakmai vezetőre rányomta, égette a lemoshatatlan bélyeget, hogy a verők mellett sétáltak. Sőt bélyeg került a kötelezően sétálókra is. Az már egyértelműen kiderült, hogy kötelező volt, igen KÖTELEZŐ.   Értelmét kitűnően tükrözte a hatalmas sajtó érdeklődés. Jól szórakozott a nászmeneten az utca embere, és várva a következő héten is, de érdeklődés hiányában elmaradt  /a Halas Tv-én kívül más nem jött/.
 

A mesékben a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a jól megérdemelt büntetését. Ez még kicsit várat magára. Sokáig azt hittem, hogy minden mese vidám, de egy nagyon művelt, sokat tapasztalt és nagyon olvasott ember felvilágosított, hogy van szomorú mese is.

Hogy pont a mi mesénk vége lenne szomorú?? Ez lehetetlen! Adva van egy szép intézet, többségében rendes dolgozókkal. Kérjük a jó tündért, írja a mese végét vidámra. Ha másképp nem megy, adjon annyi önkritikát azoknak, akik ezt a nyolc hónap óta tartó borzalmat előidézték, fenntartják, hogy egyszer az életben felfogják: amit csinálnak, méltatlanná teszi őket arra tisztre, amit bitorolnak.  A hatalmi mámort győzze le az igazság felismerése, hogy már nagyon régen alkalmatlanok arra, hogy emberekkel így, vagy most már bárhogyan bánjanak. A mesém sokáig tudnám még szövögetni, de hát egyszer minden véget ér, reméljük ez a borzalom is.
 

Bizakodunk, hogy egyszer két munkatárs pár pillanatra megállhatnak beszélgetni, mert most "TILOS"  Ha ez bekövetkezik, akkor ennek a mesének már nem lesz szomorú vége. Hogy vége lesz azt tudjuk, csak az nem mindegy, hogy mikor. Sokáig már nem bírjuk! Bízunk abban, hogy egyszer ott, nagyon magasban valaki rájön, hogy ez a helyzet tarthatatlan, és leküldi a jó tündérrel azt, aki felénk jobbító szándékkal közeledik. 

A jó ápoló azt is tudja, hogy a betegek közül nem ahhoz kell menni először, aki a leghangosabban jajveszékel, hanem ahhoz, aki némán fekszik. Mi, akik a segítséget kérjük, már régen némák vagyunk. Várjuk a lehetőséget, hogy mesénk nagyon-nagyon vidáman fejeződjön be! Azért azt még elmondom, hogy nem mese ez gyereknek, hanem a nagyon szomorú valóság. Sajnos! Történik mindez a XXI. században, egy megyei fenntartású intézményben Kiskunhalason.

Olyan hűséges olvasónktól kaptuk, akit mindnyájan akik ismerjük, csak tisztelni tudunk becsületessége, segítőkészsége,  őszintesége és egyenessége miatt! Köszönjük neki!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net