Szinte mindenkinek van olyan pillanata az életében, mikor reményeit, elvárásait feladva éli az életét, végzi a munkáját, mert kell a fizetés.
Sokunk
életében ez már kialakult, vagy még többen nem tudják, hogy miért kell
nyugtatót szedniük, hogy mikor van gombóc a torkukban a műszak előtt.
Megtapasztaltuk,
hogy egynémely személy felbukkanása miért vált ki olyan hatást, ami
azt erősíti, hogy pondró vagy. Illetve nem is egy személyről van szó, van
ilyen több is.
Két első asszonyunk a főorvosnő, bocsánat szakmai vezető és az ápolási igazgató.
Tudásuknál, szakmai rátermettségüknél csak egójuk nagyobb. Nagy? Nem, óriási! Ha problémánk van, vagy munkánk végzéséhez tanácsra van szükségünk, bátran kerüljük el őket!
Ha lehet nagy ívben, mert kérdésünket követő főnővéri értekezlet azzal kezdődik, hogy aki hülye, azt itt ápolják és nem dolgozó! Nálunk a lakó, vagy a "bolond", vagy a "hülye"!
Bátran kérdezhetünk, na nem tőlük, hanem egymástól.
Egy
szép irodában tengetik napjaikat főorvos úr, főorvos asszony, és az
ápolási igazgató... Ide nem illik belépni akárkinek, hogy ki az akárki,
azt mindenki tudja magáról.
Hárman vannak, két főállású pszichiáter, és az ápolási igazgató. Szerintünk ez sok! Mármint sokan vannak.
Két orvos fő állású pszichiáter 355 betegre, akarom mondani füzetre!
Játsszunk
el a gondolattal, egy pszichiáter és egy általános orvos! Mennyit
lehetne spórolni, nem kellene még vagy három orvost vállalkozóként
fizetni! De mint tudjuk, a megyénél nincs gazdasági válság. Ez a mi
szerencsénk (vagy az orvosoké?).
Ápolási igazgatónk segítő szavai: "Mög köll oldani, nem én vagyok a nővér!", "Mit tudom én!"
(Szó szerint idéztem). Igen, nem te vagy a nővér, de voltál! Nem
fejlődtél tovább, és azért nem adsz tanácsot, nem nyújtasz segítséget,
mert fogalmad sincs mit kellene adott esetben tenni.
Na látod, ez
nagyon nagy baj! Nincs tekintélyed, mert tisztában vagyunk szakmai /nem/
tudásoddal. Ettől csak intelligenciád és műveltséged marad el.
Hab
a tortán, mikor a gazdasági igazgatóval "megyünk b@szog@tni a
nővéreket" felkiáltással (nem kevés gúnnyal), ellenőrzitek az
osztályokat. Kívánom nektek tapasztaljátok meg milyen érzés!
Ettől még nem fog rátok felnézni senki, csak utánatok, de azt jobb ha
nem látjátok!
Szakmai vezetőnk egyik hihetetlen képessége, hogy egyszerre van két helyen!
Tényleg! És mind a két munkahelyen fizetnek neki! Azok a bizonyos
csütörtökök. Ha csütörtökön keressük, úgy mondják mintha mi lennénk a
gyengék, hogy Csütörtök van, Zsanán van! Bocsánat máskor nem fordul elő,
megjegyezzük!
De azért számolunk! Egy év 12 hónap, 1 hónapban minimum 4 csütörtök van /
előfordul, hogy 5/. Maradjunk a négynél. 12x4=48 munkanap. Ez bizony
több, mint két teljes havi munkabér! Nem tudjuk, hogy szakmai vezetőnk
mennyit keres, de ez duplán /mert bő két hónap a 48 munkanap / fél
millión biztos felül van!
Az a fránya csütörtök, milyen sokat hoz a konyhára. Nem az intézetére!
Főorvos úr közben csendben elvan! Őt, úgy sem kérdezi meg egyikőjük sem!
Elvégre csak a felesége. Már ha ő is bent van. Mostanában azért már
többször.
Én egy kockás füzetben gyűjtögetem a számokat, szépen egymás alá, hogy a
megye mennyit fizet ki feleslegesen. De hát nincs gazdasági válság...
.
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net