Egy megmosolyogtató történet,
csak hogy érzékeljék önök is…
Az egyik csókos, aki állítólag besúgó is
egyben, kirinyálja (kisírja)
magának az ingyen étkeztetést. Munkavégzését tekintve ellenőrzi,
többek között, hogy megtörténik-e a szabadságok
részarányos kivétele az összes dolgozó részéről! Ennek törvénytelenségére
korábban felhívtam a vezetés, majd az ő figyelmét is. Hiszen, hogyan pihenhetné ki a
dolgozó az éves fáradalmát, ha havonta két-három napot kell kivennie?
„Tudja
ő, de ezt kell csinálnia!” válasszal buzgólkodik
a törvénytelenség megvalósításában, mint
ellenőr. Pontosan, amolyan belső ellenőr helyettesféle, igaz a munkaköre szerint
foglalkoztatós, vagy szociális nővér a beosztása. (Ez nálunk rendszeresen
változhat.)
Az egy főre kiállított ebédjegyével
– amit persze nem kell kifizetnie -, megy étkezni, ételhordóval a kezében. Az ételosztásnál
általában bejelenti, hogy ő ezt nagyon szereti… Aztán leül, eszik egy kis
levest a tálból, a többit (teljes ebéd repetás adaggal kiharcolva) elviszi
ételhordóban… Nincs értelme őt ellenőrizni,
mert nincs is rajta a befizetési listán…
Nem értenek ugyan egyet vele, de ápolni kell a jó kapcsolatot, hiszen a konyhát is ő ellenőrzi a munkája során… ezért jól megpakolják ételesét. Nem mintha lenne takargatnivalójuk, de kinek hiányzik még egy belső ellenőr, aki napokig a nyakukon ül, és még nehezebben dolgozhatnának, az egyébként is szűkre szabott létszámmal…
A megerősödése csúcsán pedig egyszerűen kijelenti, hogy ő annyit kér, mint B. Andrea főápoló asszony, aki szintén egy adagot vinne, de hat fasírt landol az ételhordójába… Ez már mégis csak sok. Ettől a kottyantásától – a hálózatnak köszönhetően, még aznap visszajut a főápoló asszony fülébe - kiesik a pikszisből, amit szán és bán, s azt se tudja, hogy pedálozza vissza magát… Állandóan sírdogál, persze mindig magánéleti ürüggyel… Ekkor van a leggyengébb ponton, most alkalmas kicsinálni, gondolja az igazi „gáncsoskodó” a csoportban, B. Andrea barátnője. Két legyet üthet egy csapásra, imponálhat barátnőjének, s megbosszulja alulmaradását egy korábbi vitájukban. Intézkedése nem várat magára, hősünk se’perc alatt máshol (más munkakörben, a 7. osztályon) találja magát…
Nem értenek ugyan egyet vele, de ápolni kell a jó kapcsolatot, hiszen a konyhát is ő ellenőrzi a munkája során… ezért jól megpakolják ételesét. Nem mintha lenne takargatnivalójuk, de kinek hiányzik még egy belső ellenőr, aki napokig a nyakukon ül, és még nehezebben dolgozhatnának, az egyébként is szűkre szabott létszámmal…
A megerősödése csúcsán pedig egyszerűen kijelenti, hogy ő annyit kér, mint B. Andrea főápoló asszony, aki szintén egy adagot vinne, de hat fasírt landol az ételhordójába… Ez már mégis csak sok. Ettől a kottyantásától – a hálózatnak köszönhetően, még aznap visszajut a főápoló asszony fülébe - kiesik a pikszisből, amit szán és bán, s azt se tudja, hogy pedálozza vissza magát… Állandóan sírdogál, persze mindig magánéleti ürüggyel… Ekkor van a leggyengébb ponton, most alkalmas kicsinálni, gondolja az igazi „gáncsoskodó” a csoportban, B. Andrea barátnője. Két legyet üthet egy csapásra, imponálhat barátnőjének, s megbosszulja alulmaradását egy korábbi vitájukban. Intézkedése nem várat magára, hősünk se’perc alatt máshol (más munkakörben, a 7. osztályon) találja magát…
No de visszatérve a történetére,
amikor volt jegye, amiért nem fizetett, egy
napi távolléte kapcsán átruházta ebédjegyét nélkülöző kollégájára, aki
örült az ebédnek. Aztán amikor
visszatért, legombolta a kollégáról az ebéd árát!
Nem sokat változtat a helyzeten az
a tény, hogy abban a tudatban élt, mi úgy tudjuk, fizet az ebédért!
Azt azért elárulom, a történet
belülről, nem is olyan megmosolyogtató…
Az elbeszélés kapcsán, párom háromszor nyúlt a gyógyszeréért… Ön hányszor tenné ezt?
Rejtvény mindenkinek: Hány
nonszenszt talál a leírtakban?
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net Kiskunhalas
