Na jó! De, csak egy pohárral!
(Mi tudjuk tartani a mértéket.)
Nagyításért kattintson a képre!
2011. május 23., hétfő
2011. május 22., vasárnap
Kizártak a bezártak…
Összeférhetetlenségem miatti
felmentésemet követően, egy hónap után, visszahívott még négy napra dolgozni, az
új megbízott igazgató…
Hosszú távollétem alatt semmi sem
változott. Az összeférhetetlen kollégák, azóta is csukják irodájuk ajtaját, - kirekesztve
a többi 5-6 kollégát - mint annak előtte… Tehát, a viselkedésük nem miattam
lett abnormális… de hát, ezt eddig is mindenki tudta.
Érdekes és tanulságos volt ez a
pár nap… Ki mivel keres meg, vagy tart föl még utoljára, hogy győzködjön
igazáról… Néhányan lelkiismeret-furdalással közelítenek felém, magyarázkodnak,
biztatnak, hogy ne hagyjam… Páran elnézést kértek, hogy aláírták ellenem az
indítványt… Nem tehettek mást. Tudom, megértem, bár nem értek vele egyet. Volt,
aki közölte, hogy ő kerül a helyemre… Váratlan, meglepő fordulat nem történt…
Fájt hallani az általam
tanított énekkart, amint a zsoltárokat nótaként énekeltetik velük, a
népdalokat fölváltják a nóták, a hazafias dalokat a sanzonok, szinti
aláfestéssel… A legrosszabb az volt, hogy kellő magabiztossággal, hamisan énekeltették
az énekkart… De hát, ez sem az én gondom…
Sírt a lelkem, hallani az áhítatot
(bibliaórát), amint a lelkészigazgató úr zsoltáréneklés helyett a populárisabb,
gitáros, ifjúsági melódiákat erőlteti. Lehet, hogy közkedveltebb, könnyebben
énekelhető, de sivárabb is, mind zeneileg, mind szövegében, mind lelkiségében,
mind tartalmában… És, nem adja azt a pluszt, amit egy archaikus szövegű, régi
dallamvilágú, nehéz ritmusú, mély
lelkületű zsoltáréneklés nyújt… De hát, ez se az én gondom…
A filmklub helyett filmvetítés (Terminátor
és hasonlók) van egész délelőtt a hálóterves foglalkoztatás alatt… ahova bárki
beülhet… De hát, már ez se az én gondom…
Helyettesítettem három kollégámat
a négy nap alatt. Az egyiknek van a legnehezebb hálóterve… sétagalopp volt az
enyémhez képest, ha értik, amire gondolok… A másik, a „szakértő” a Muppet Showból,
öt foglalkozásból háromszor, egy ember, majd egyszer két ember, végül három ember…
Nem, ez nem autista iskola, ahol 15 gyerekre van 5 szakember. Itt 170 főre van
egy szakember papíron, aki saját bevallása szerint sem fejleszt már évek óta…
Csodálkoztam azon is, hogy Klamm
László a "sosincsbent" főnök helyettese (nem a személye miatt). Megtudtam, hogy N. K. - főnöke
mószerolása miatt - kiesett a pikszisből és így mindig más a főnök: Sz.
Orsolya, B. Brigitta, M. Alíz felváltva… Persze, aki ért ahhoz, amit csinál, az
szóba se jöhet, nehogy kiderüljön, hogy helyből jobb, mint a kinevezett vezető és
helyetteseik…
A négy nap alatt, két súlyos
bántalmazásról is beszámoltak a betegek, melyeket eddig, én is csak hallomásból
ismertem… (Hamarosan önök is megtudhatják.)
Szerencsére a legkönnyebb volt a
búcsúzás, - na jó, azért ne túlozzak, - az elköszönés… mert ezt sikerült
rövidre zárni. Két kolléga itt, kettő amott és már túl is vagyok rajta.
Egy tétován lábatlankodó… és egy
csukott ajtó. Ez utóbbi volt a legjobb, ami történt aznap… Nem kellett
elköszönnöm Klamm Lászlótól, Szabó Orsolyától, Börcsök Brigittától, Molnár
Alíztól, Nográdi Krisztinától, Keresztúri Andreától és a nem dolgozó Szikora
Józsefnétől… Csak Visnyei Ágnestől. Tőlük, ezúton köszönök el. Ők a zárt
ajtó mögött érzik magukat jól. Becsukózkodnak, mert titkoskodnak, fontoskodnak…
Úgy látszik, van mit titkolniuk, van mit takargatniuk. Ők az elit csapat, akik
parancsra írogatnak bárkiről, bármit, bármikor… Meggyőzésből, ahogyan ezt
környezetükbe láthatták…
Ki fogja ezentúl figyelmeztetni
őket, hogy ez egy munkahely, nem magánklub, vagy ahogyan ők mondják, klikk?
Én, már biztosan nem.
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)